Ayame szemszöge:

Ezen a héten Osano végigszívatott és nem akart békén hagyni. Folyton elpirult és dadogott valamiért de ezzel nagyon felbosszantott ezért szóltam Ayatonak Osanoról és ő sejtelmes gonosz mosollyal csak elsétált. Pénteken hasított belém miért volt olyan Osano egész héten amilyen és miért mosolygott olyan sejtelmesen Ayato. Reggel nem láttam őt ezért csak simán besétáltam Ayatoval és Ayanoval. Ayato végig furcsán viselkedett és miután átvette a cipőjét már ment is valahová ahol gondolkozni szokott. Ayano meg ment Umejivel találkozni. A két szerelmes jó madár. Mielőtt elment volna mondtam, hogy ma legyen előbb otthon mert ma ő főzi a vacsorát. Én meg némán odaálltam a szekrényemhez és kinyitva egy levelet találtam. Nagyjából ugyanaz volt beleírva mint a két levélbe amit eddig kaptam csak annyi változással, hogy ebben azt írta, hogy kiskoromtól fogva ismer és alsó iskola negyedikjében szeretett belém végérvényesen. Eltettem a levelet és fent a teremben rajzolgatni kezdtem csak úgy. Amikor rám nyitott Mido Rana nevezetű perverz tanár. Vele hogyan is találkoztam? 
Á, meg is van! Ayano-t megkörnyékezte de én elvontam a figyelmét így leszállt Ayano-ról csak ebben annyi a gáz, hogy rám szállt és ezzel rendesen kihúzta a gyufát nálam és Ayatonál is. Már többször is megpróbálkozott megfogdosni de Ayato mindig a közelben volt és valahogy tett róla, hogy elájuljon. Habár ahogy ránézek pirulva elfordult mintha a gyilkos tekintettem felizgatná. Undorító ez a tanár de még nem rúgták ki érdekes módon! Lehet nincs aki helyettesítse és így tanárhiányban nem lehet kirúgni bármilyen botrányt is csinált magának.

-Á, Aishi-san!-szólított meg valaki mire felnéztem és Megamo nézett le rám.
-Saikou-san! Micsoda meglepetés! Hónapok óta nem láttam. Mi történt hogy nem volt suliban?-kérdeztem mosolyogva és láttam, hogy Megamo ámultan tátotta el a száját mintha meglepte volna az érdeklődésemet. Aztán észre vette, hogy figyelem őt és gyorsan megköszörülte a torkát majd komoly arckifejezést erőltettet az arcára.
-Szólíts csak Megamonak de ezt a kórházban szerintem kértem már, hogy ne magázz.-mondta nekem az ezüsthajú és végül Mido szólt, hogy pár perc és elkezdődik a legelső óra.
-Hát akkor, Megamo-san! Jobb lenne ha előszedné a dolgait.-mondtam és én is serényen előszedtem minden dolgomat.Pár perc és tényleg becsöngettek. Az egész nap csiga lassúsággal telt el. Alig akart az 5-re ütni az óra. Már rég ott várakoztam a fa alatt és kicsit szerintem be is aludtam mivel arra ébredtem, hogy Ayato fölém hajolt és mosolygott.
-Mivan, Csipkerózsika? Vársz a herceg csókjára aki nem más mint én?-kérdezte Ayato de Osoro megmentett és elhívta mellőlem Ayatot. -Még visszajövök!
Ettől féltem, hogy visszajön. Végül elérkezett az 5 óra és aki felém közeledett az nem volt más mint Osano.
-O-osano!-mondtam kiakadva mire ő csak elpirult és némán nyújtotta felém a levelet de én belenéztem a narancsos szemeibe és már látta rajtam, hogy nemleges választ kap. Elrohant de még látta, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcán. mielőtt utána kiálthattam volna eltűnt a szemem előtt és félóra után megkerült Ayato is de nem volt mellette Osano.
-Hol van Osano? Meg kéne vele beszélnem valamit de elszaladt..-mondtam de nem akartam kimondani, hogy szerelmet vallott mert akkor rászállt volna. Akkor még nem tudtam, hogy Ayato abban a félórában magához csalogatta az akkor gyenge Osanot és mivel elutasítottam nem figyelt rendesen Ayatora így könnyű volt becserkésznie. Hazamentünk és én rögtön felmentem a szobámba majd az ágyamba bedőlve holnapig aludtam. Fogalmam se volt, hogy mit tett Ayato.

Figyelmeztetlek Gore Várható!!!!!!!!! Ha nem szereted ne olvasd el Ayato szemszögét. Őrület és Erőszak is lehet benne! Ha nem szereted hagyd el a könyvet és ne jelentsd csak mert te nem bírod!!!!!

Ayato szemszöge:
Osano azt hitte túljárhat rajtam de túl jól ismertem. Velünk járta eddig az iskolákat végig és Ayame mindig is tetszett neki de most úgy eltüntettem, hogy senki többé nem fog hallani róla. Főleg nem Ayame. Még azt sem fogja megtudni mit tettem a szerelmünkért és a jövőnkért. Tudjátok az a furcsa őrült arckifejezést produkálom amit a yanderék ha szerelmükre gondolnak vagy a közelükbe. Lehet furán nézni hajrá de most térjünk vissza ehhez a patkány Osanohoz aki a hátam mögött vallott szerelmet az ÉN Ayamémnek. Szóval megérdemelte, hogy megöltem. Szóval először is figyeltem egész nap. Elpróbálta milyen kimenetelei lehetnek annak ha szerelmet vall és azt nem próbálta el ha nemet mond neki Ayame. Ó, szegénykém egész nap felkészítette magát közben egyszer ránéztem Ayamére és Megamo ott legyeskedett. Szó esett Midoról is akit majd mielőbb ki kell nyírni mert hozzá akart érni Ayaméhez. Szóval ja mindenkit figyeltem és miután kosarat kapott Osano. Becserkésztem ami túl könnyű volt mivel annyira szomorú volt, hogy nem is vette észre, hogy egyik kezem a hátam mögött volt. Egy kés. Mire észrevehette volna már meghalt. Gyors munkát végeztem aztán a darabolást kiélveztem ahogy először az egyik lábát majd a másikat vágtam le a körfűrésszel. Hogy ezt hol sikerült megcsinálnom zavartalanul? 
Nagyon egyszerű! A fiú fürdőben mert odaszaladt Osano. Aztán a keze jött és végül a feje. Miden közben véres lett szóval kerítettem valamit amibe rakhattam a testrészeit, a kést, a körfűrészt és a egyenruhámat. Info-kuntól kértem és küldtem neki pár lánynak a bugyis képét amivel megelégedett.
Gyorsan megmosakodtam és szaladtam oda ahol tényleg volt az új egyenruhám. Felvettem, eltakarítottam, elégettem a bizonyítékokat és felszaladtam a táskámért a terembe. Majd mentem a kapuhoz ahol találkoztam Ayamével. Aki Osano után kérdezett. Nem látta de felidegesített vele.Mindig csak Osano amikor itt vagyok én neked is! Persze láttam, hogy elutasítottad miattam. Tudtam, hogy nem fogok csalódni a hűségedben. Megfogtam a kezét és hazamentünk. Nem beszéltünk mert beszélt helyettünk a csend ami békés volt és boldog ahogy lehet két gyilkos között.Oldalra fordítottam a fejem és visszhangzott Ayamén az a beteges vigyor ami az én arcomon is terpeszkedett amikor ránéztem. Nem kellettek szavak mert azok némán is elhangoztak közöttünk ha kimondtuk volna csak nehezebb lett volna a levegő ami most könnyed volt.
'Gyilkos vagy, Ayato!'
'Ahogy te is, Ayame!'
A szemeink többet mondtak minden szónál. Majd nagy bánatomra hazaértünk és a pillanat elmúlt. Ayame felment a szobájába és én is az enyémbe.