Szóval ugyebár nem rágtam a szátokba, hogy néz ki Ayame de én mégis így tudnám elképzelni. Fent a fejezet coverében. :)

Ayame:
Megamo egész héten furcsa pillantásokkal és utálásokat ejtett de nem tudtam, hogy mire utalgatott akkor. Pénteken ahogy haladtam be. Annyit láttam, hogy valaki háttal állt nekem és rohadt gyorsan bedobott valamit a szekrényembe. 
-Hé!-kiáltottam oda neki de villámgyorsan elszaladt és még lekövetni sem tudtam. Odamentem a szekrényemhez és benéztem. Egy cetli volt ami gyönyörű kézírással hívta fel a figyelmemet arra, hogy 5 órakor hátul a cseresznyefánál kéne találkoznom a következő titkos hódolómmal.
Aggasztó, hogy nem tudom ki az és nem is jöttem rá ki akar a titkos hódolom lenni.

Hogy is találkoztam vele?
"Ebből nem teljes maradt meg minden de egy félreértés miatt be kellett mennem a diák tanács termébe. 
'-Te vagy Ayame Aishi?-kérdezte az egyik tag amikor a kopogásomra kinyitotta az ajtót nekem.
-Igen és nem értem miért hívattak ide?-mondtam idegesen a vörös hajú srácnak aki mindig mosolyog. -Bejöhetek, hogy megtudjam?
-Gyere csak!-intett nekem és akkor eszembe jutott a neve. Akano. Intett és ellépett az ajtótól majd végre sikerült belépnem a szobába. A szobában az összes tekintet rám szegeződött.
-Jó napot!-mondtam és meghajoltam a többi diák tanács tag felé. A tekintettem a szoba közepe felé néztem ahol az elnök ült vagy legalábbis erre tippeltem. A fiúnak ezüstös vagy világos kék színű volt a haja és ezüst szeme. Felé lépkedve mindenkinek külön köszöntem és mire odaértem lyukat égetett a fejembe. -A nevem Ayame Aishi.
-Megamo Saikou...Szóval azért vagy itt mert reggel valaki jelentett nekem egy igen érdekes dolgot rólad, Aishi-san.-intett közben, hogy üljek le miközben kimondta ezeket. Szépen leültem és kíváncsian néztem rá. -Azt jelentette valaki, hogy veszélyes tárgyat hoztál az iskolába. Véres volt az adott tárgy.
-Mi? Én sosem hoznék az iskolába veszélyes tárgyat és sosem ölnék meg senkit se.-mondtam majdnem sírva. -Idehozom a táskám és megmutatom.
Felálltam és meg sem vártam Megamo válaszát kiviharzottam a szobából és a teremhez rohantam. Belerohantam valakibe. Felnéztem és Ayato volt. 
- A-ayato?-kérdeztem és éreztem, hogy potyogni kezdtek a szemeimből a könnyek. Ijedten pislogott le rám Ayato.
-Aya-chan mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Valaki azt jelentette a diák tanácsnak, hogy veszélyes tárgyat hoztam az iskolába és, hogy vér is volt rajta de te tudod, hogy én soha nem tennék ilyet-sírtam halkan bele a mellkasába. Átkarolt engem és megnyugtatásképpen simogatni kezdte a hátamat. 10 perc után teljesen megnyugodtam és hálásan rámosolyogtam Ayato-ra. Ő is mosolygott de ahogy elengedett az öklei ökölbe szorultak. A teremben kiborítottam a táskámat de csak füzetek, tankönyvek és a tolltartóm volt benne. Szépen visszarakosgattam a táskámba és visszarohantam a diák tanács termébe. Ott kinyitottam és kiszórtam a tartalmát az elnök asztalára. 
-Tessék! Nézze át ami itt van az asztalon de nem fog találni olyan dolgot. Szóval bárki is köpött be azt akarta, hogy az iskolában lévő elismertségem lemenjen. Azt akarom, hogy meg tudhassam ki mondta ezt és beszélni szeretnék vele. Azonnal!-mondtam és lecsaptam az asztalra. Megamo egy kukkot sem tudott szólni csak némán nézett rám. 
-Ó, te vagy Ayato mostoha húga!-mondta miközben elképedt a felismerésen.- Nagyon sajnálom, hogy nem ismertelek fel!
-Ayato és te barátok vagytok?-kérdeztem és nagyon furcsa tekintettel nézett rám.- Mindegy de a lényeg, hogy tudni akarom ki volt aki ezt mondta rám.
Biztosíthatlak, hogy majd holnapra kiderítem neked és valakitől elkérem a kamera képeket.
-Köszönöm szépen, Saikou-san!-mondtam miközben meghajoltam és mosolyogva kiléptem"

-Milyen régnek is érzem pedig pár hónap telt el!-mondtam sóhajtva és lassan haladok a cseresznyefához. Nincs klubom így nem kell a klubtevékenységemre menni. Ahogy felpillantok Megamo áll háttal nekem a fánál. Odalopakodtam és kiijesztettem belőle még a lelket is. Még a könnyeket is láttam a szemében. -Szia, Megamo! Hát te mit keresel itt? Csak nem?
-Hát eljöttél! Szerettem volna elmondani, hogy mit érzek irántad.-mondta Megamo egy szeretett teljes mosollyal.
-Hozzak széket amire leülhetünk, egy kis teát és sütit? Úgy érzem ez hosszú lesz, Megamo.-mondtam és elképedt. Majd felnevetve a fának lökött és olyat láttam amire nem számítottam. Vágyat, hogy felfaljon. Vágyat arra, hogy örökké ott legyek vele. Volt abban a pillantásban minden de elfordítottam a fejem és sóhajtottam egyet. -Megamo.... Sajnálom de nem lehet. Én nem érzem azt az érzést amit te. Kérlek ne sírj! Azt szeretném ha méltóság teljesen mennél el innen.
Megamo elvonult és a lábaim feladták a harcot mielőtt tudtam volna minden elsötétült előttem majd zuhantam a mélybe ahol Ő várt. Chara. 

Ayato:
Miután megláttam a levelet kíváncsi lettem ki lehet az ezen a héti titkos hódoló. Sorra vettem, hogy kik lehetnek azok akik szerelmet vallhatnak  Aya-chan-nak. Persze nem jöttem rá és így utólag nem is baj mert lehet megöltem volna amikor egyedül találom Megamo-t.
Néztem ahogy történik ami meg kellett és Aya-chan elfordult. Valamit mondott amire olyan szomorú arcot vágott Megamo majd el is ment. Aya-chan a térdeire esett és ekkor már gyorsan odakaptam de már nem látott engem. Már hallani se és ez egyre gyakrabban fordul elő mintha valami baja lenne de ezekből nagyon gyorsan felépül és még a rémálmairól se beszél pedig egyre gyakoribb. Sóhajtottam és felkaptam az ölembe. Most legkisebb gondom is, hogy kinyírjam Megamo-t. Lenéztem a legnagyobb gondomra hazafele és néztem a szép arcát, a gyönyörű haját, hosszú szempilláit és csókolni való ajkait. Talán ezért is szerelmesek annyian belé de nem teljesen. A viselkedése teszi fel mindig erre az i-re a pontot. Imádnivaló, aranyos, kedves, segítőkész mindenkivel és elesett néha. Pedig igen  erős képes akár egy fiú testsúlyát elcipelnie az ölében de ez nem lényeges ugye bár a történetben. Véresen meg ultra aranyos is tud lenni és az a mosoly. A legártatlanabb és egyben a legbetegebb mosoly amit láttam egyszer tőle. Na de vissza a történethez. Otthon befektettem az ágyba és aznap már nem tért magához.

Ezen szószerint heteken át dolgoztam, hogy ne csapnivaló munkát adjak ki a kezemből. Úgyhogy így tekintsetek rá légy szíves! :)