Avagy az undor a tetőfokig is tud menni akkor miért van azon is túl?

Egy kicsit arról miért maradtam távol a Wattpadtól. Kicsit lerövidítem. Ennyi év után valahogy diagnosztizálták nálam a PTSD-t és egyéb más dolgot amiről talán kicsit később beszélek. A lényeg, hogy már előtte is voltak problémáim az érzelmeimmel de most, hogy terhes vagyok a kisbabámmal ez csak rosszabb lett. Ráadásul itt vannak a migrénes fejfájásaim is amik gyakrabban jelentkeznek és erősebbek mint valaha. Szóval csak ennyi egyenlőre információ szinten tőlem. További jó olvasást, kedves olvasó(k)! :)

Ayame szemszöge:
Ez a hét ólomsúlyként nehezedik elém vagy felém ahogy tetszik. Ez az élet, ez az iskola mint egy cirkusz és jönnek is már a szereplők akik elő adják a számaikat. Én pedig csak némán bámulom és ha vége akkor tapsolok ahogy egy jó bábtól illik. Jönnek a 'késdobálók', az 'idomárok', az 'artisták' akik előadják a mutatványaikat és lesétálnak a színpadról ha csak egy-egy eltévedt kés vagy egy oroszlán fel nem falja őket élve. Ezen a héten fellépnek Ayato mint 'késdobáló', Ayano mint 'idomár' de, hogy ki a kecses artista aki bemutatja milyen is ügyes azt még nem tudjuk. Ugye bár ismeritek az én tanáromat. Üdvözöljétek hangos tapssal.... Mido Rana-t! Vagy ahogy kell egy jó késsel a szívében mint ahogy egy szívélyes yandere tenné ha egy ilyen alak megpiszkálná a kezeivel a szíve tárgyát képező személyt. 
Hát, igen ez a személy nyúlkál és próbálkozik velem ahogy csak tud. Pl.: egyszer a folyosón felemelte a szoknyám és megnézte a bugyim szerencsére épp aznap valami indíttatásból egy gatyát vettem fel ami eltakarta a bugyim. A perverz tanár meg sóhajtott csalódottan. Mit várt, hogy majd megnézheti?
Egy másik alkalommal rácsapott a hátsómra. Kezdett az agyamra menni szóval elcsórtam egy kést az iskolából és beraktam a szoknyámba varrt zsebbe. Azóta is azt hordom magamnál. Azt hittem tudom türtőztetni a tanár perverzitását de tévedtem ez a hét maga a pokol volt így lépnem kell ha ez a  gyökér azt hiszi a fához hívhat már pedig a pénteki levele amit ott hagyott erre engedett következtetni. 5:30kor ott voltam és a hátam mögött rejtettem a kést. Mert, hogy innen élve nem jut ki a perverze. 
Valami dolga lehetett mert késett.
-Á, Ayame! A kedvenc tanulóm mégis el tudott jönni!- mondta Mr. Rana és színpadiasan összecsapta a kezét. 
-Igen mert van egy elintéznivaló ügyünk és ez nem várhatott tovább- mondtam kedvesen mosolyogva először de a szám torz vigyorba fordult amikor a hátam mögül előhúztam a kést. Szemem már csak üres szürkeségek voltak és azt mondták neki, hogy "most te meghalsz".- Kedves tanár úr! Ön mostantól mindenki számára halott lesz!
-Ne olyan hevesen, drága Ayame! -mondta majd ő is előkapott egy ollót. -Akkor hát kezdjük a táncot, hölgyem?
A szemében őrült tánc tombolt de én csak nekilendültem szótlanul és mivel nem akartam sokáig játszadozni végül félóra után véget vetettem a szánalmas életének. Eddigre már Osoro és csapata lelépett így nem kellett óvatoskodnom. Felkaptam a volt tanárom testét és elégettem minden bizonyítékot majd felhívtam Ayatot egy új egyenruháért. Amíg ő elintézte addig én lefürödtem és gondolkoztam. Jó érzés volt de nem olyan érzés mint egy yandere ölt volna. 'Hát sajnálom, Ayato. Elvettem a szórakozásodat.' gondoltam magamban ahogy a kapott egyenruhát átvettem Ayato-tól és felöltöztem.

Ayato szemszöge:
Mind csak bábok vagyunk egy előre megírt programban. A yandere ösztön is csak egy program és még nem hallottam olyan yandere-ről aki túl élte volna a Senpai-ja elvesztését de ha engedem ez a Mr. Rana megteszi és ezt nem hagyhatom. Minden önuralmamra szükségem van, hogy ne törjem ki a nyakacskáját kedves jövőbeli ellenfelemnek de tudom. Ayame tud vigyázni magára. Nem kell félteni, nem kell óvnom a széltől se mert ugyan olyan jól bánik a késsel mint én és Ayano. Egyszer megölt egy zaklatót miután Ayano-t bántotta majd rá is akarta szállni és elöntötte az elméjét a vérvörös köd. Majd magától eltűntette a nyomokat. Onnan tudom, hogy miután eltűnt megpróbálták kihallgatni Ayano-t és Ayame-t de mindketten játszották a megtört a lelkeket akik nem tudnak a légynek sem ártani. Micsoda szereplés volt tőlük! Miután elengedték otthon elmesélte mit tett és hogyan. 
Péntek és várom, hogy vége legyen a napnak, hogy rátehessem a kezem ellenségem nyakára de amikor látom milyen kecsesen "táncolnak" ketten a cseresznye fánál elkapott a nosztalgia. Közelebb érve a szemei az én szemeimre emlékeztetnek még régen mielőtt Ayame-vel találkoztam volna. A második nosztalgia akkor ért amikor egyszerűen kivégezte Mido Rana-t mint egy malacot szokás a vágóhídon. Öröm járt át mikor egyszerűen véresen ott állt és vigyorgott mint valami édes angyal rám. Szemeibe csak azután tértek vissza a fény miután a malacot elégette a bizonyítékkal együtt és feltöröltem utána.(A játékban fel kell még a fűn is törölni a vért.)
Szereztem kérésére egy új egyenruhát és sajnáltam de egyben büszke is voltam rá. Szerettem volna én megölni azt a mihaszna perverz disznót de közben büszkeség töltött el, hogy olyan nőt szeretek aki meg tudja védeni magát és ezt nem egyszer bizonyította be. Mikor kijött felöltözve egyszerűen elhagytuk az iskola területét és másnap hallottuk, hogy Mr. Rana eltűnt. Nem jelentkezett a szombaton tartott tanári ülésen amit sosem hagyott ki tanárként amióta az Akademi High-ban alkalmazták. Szóval így ért végett egy veszedelmes ellenség élete egy látszólag törékeny lány által.
További szép álmokat míg a színház újabb színdarabra hív, kedves látogató!