Egy kórházban ébredek fel. 9 ágy van bent. Az egyiken én fekszek, a többin diák. Ebből 4-et ismerek. Csenge, Tom, Eszter és még Angéla is súlyos állapotban van. Rajtam azonban nincs egy seb sem. Akkor miért vagyok itt?
Ajtónyilást hallok. Egy ápolónő jön be, de amikor megpillant, egyből kiszalad. Rá pár percre visszajön rendőrökkel. Nem mernek közelebb jönni. De miért?
-Jöjjön velünk uram! Amennyiben nem teszi azt, amit mondunk, súlyos következményekkel fog szembenézni! - az ajtóból szólnak rám fenyegetően.
Mit csináltam? És miért félnek ennyire? Nem akarok ellenszegülni, ezért kimászok az ágyból. Meghátrálnak.
-Nem fogok ellenszegülni! Tudaton kívüli állapotba kerültem! Én magam sem tudom mi történt! De kérem tegyék azt, ami a kötelességük! - mondom kezemet a magasba emelve.
Elindulok feléjük, és pár biztonsági őrt is észreveszek. Félelem nélkül jön nekem egy. Magas, széles. Barna bőrű, kopasz és szemüveg van rajta. Fekete öltönyben közeledik, aztán rám helyez egy bilincset. Ez nem egy egyszerű bilincs. Nem tudom mit csinál. Kezdek félni. 
-Gyere csak velünk! Megyünk a börtönbe! - mondja a férfi.
Nem szólok semmit. A folyosóra érve látom a diákokat. Sok fekete és szürke öltönyös is jelen van. Beszólnak, de nem jönnek közel. Van egy enyhe sejtésem, hogy ezt nem fogom megúszni! 
A folyosó vége felé érve pár földdarab repül nekem. Mintha semmi sem történt volna, megyek tovább. 

*
Egy ismerős helyen vagyok. Cellák sorakoznak ismét végtelen számban. Még tovább visznek. A sok cella végére érünk, ahol a fal egy szkennelés után kinyitódik, mintha egy ajtó lenne. Egy számomra ismeretlen térségbe érünk. Az itteni cellákba nem látni be, és egy fém ajtó van a szokásos kis rács helyett. Sötét színű minden.
Kék fény veszi körbe az egész helységet. A vezetőm egy ujjlenyomat leolvasás után kinyitja az egyik ajtót, majd beküld.  
Ez egy speciális szoba, mint az összes itteni. Nem sok van ilyenből, maximum 40, de mind máshogy működik.
A szobában egy fából készült téglatest van, rajta egy vékony lepedő. Ez lenne az ágy? Ezentúl van rajta egy füzet és egy tol. Gondolom az unalom elűzése miatt hagyták itt. Leülök az úgynevezett ágyra. Eszembe jut, amit ez a bizonyos személy mondott nekem. Aki úgymond az eredeti Peti.
Megnyitom a státuszom. 
___________________________________
Név: Fekete Péter 
Erő: Másolás 
Érték: 5+
Egyéb erők: 
-Axare: Láthatatlanság 5* 
-Axare: Lassítás 5* 
-Axare: Teleportálás 5* 
-Axare: Klón 5* 
-Axare: Föld fal 4* 
-Axare: Tűz fal 4* 
-Axare: Víz fal 4* 
-Axare: Szél fal 4* 
-Axare: Robbanó Ütés 4* 
-Axare: Gyógyítás 4* 
-Axare: Leggyorsabb Futás 4* 
-Axare: Legmagasabb Ugrás 4* 
-Axare: Érzékelés 4* 
-Axare: Tűz lövet 3* 
-Axare: Víz lövet 3* 
-Axare: Föld lövet 3* 
-Axare: Szél lövet 3* 
-Axare: Éjjellátás 3* 
-Axare: Jég Tüskék 3* 
-Axare: Tüskék 3*  
______________________________________
Hihetetlen. Annyi erőt kaptam,  hogy sokat használni se fogok belőle. Nem csoda, hogy kikaptak. Majd odaadom a gyengébb tanulóknak. Talán. 
Pár óra rajzolás elteltével egy szellem szerűség jelen meg előttem. Hasonlít rám. 
-Ne aggódj, mások nem látnak! - nevet.
Már csak ő hiányzott. 
-Mit akarsz? Miattad ülök itt! - mondom az örömében ugráló embernek.
-Csak jöttem megnézni a szánalmas helyzeted. Nem hiszed el, mennyire boldog vagyok! - mosolyog.
-Ennyire élvezed ezt? Nem elég, hogy rendes magyarázatot sem kapok a múltamról, még a többieket is majdnem megölöd! . szólalok fel idegesen.
-Nem is okoztam akkora kárt bennük! Csak kipróbáltam, hogy tényleg meggátolja-e a halált a köd. Mivel az X hamar kiesett, így nem bírtam visszafogni magam! - vigyorogva jön felém.
-Te tényleg nem vagy normális! És most szerinted hogy nézzek a szemükbe? Nem fognak hozzám szólni! - kérdem mérgesen.
-Hidd el, hogy meg fogják tenni! Most is épp az X, vagy ki beszél az őrrel! - nevet, majd mutat a falon túl.
-És ezt te honnan tudod? , kérdem gyanakvóan.
Ekkor még közelebb lép, majd felém hajol. 
-Közöd? - mondja lenézően.
Elfordulok.
Csend. Pár percig ignorálom a létezését, de a sok gondolat kiakaszt. Ráadásul még nevet is rajtam. 
-És most mi lesz? Innentől kezdve éljem úgy az életem, hogy te bármikor elveheted azt? - fordulok felé.
-Pontosan! Innentől kezdve az én markaim között leszel! - válaszol hatalmas vigyorral.
Ismét észreveszem a hazugság jeleit rajta. Megkönnyebbülten nézek el. 
-Valami korlátod biztos, hogy van! - mondom információt remélve.
Ismét felém dől, ami nagyon nem tetszik nekem.  
-Az az én testem! - súgja.
-És? Korlátok akkor is vannak! - mondom kicsit morcosan.
-Buta. Egyszer úgy is rájössz az igazságra. De figyelmeztetlek! Ha az ikertestvéred érdekel, akkor boldog lehetsz. A harcok valamelyikén meg fog jelenni! Talán. - vonja vállait.
Most nem hazudik. Vagyis így érzem. 
-És ezt te miből gondolod? - kérdem gyanakvóan.
Ekkor hatalmas beszédbe kezd. 
-A Begyűjtők emberei drasztikusan csökkentek! Vagy 5000 tagot és 400 vezetőt elvesztett a szervezetünk összesen! Sürgősen kell tagokat keresnünk! A mostani párbaj tökéletes lehetőség lesz a tagok toborzására! A megfigyelés is hatalmas előny lehet nekik, nemhogy a pénzjutalom! - mondja nagy vigyorral.
Figyelmen kívül hagyom azt, hogy elárulta magát.  "Sűrgősen kell tagokat keresnünk", mi?
Nem vagyok benne biztos, hogy ki ő. Nem akarok rossz viszonyban lenni vele, mert képes irányítani engem! 
-Van értelme annak, amit mondasz. De ettől még Zsolt miért jelenne meg? . érdeklődök.
Ekkor kissé lefagy, mintha leesett volna neki, amit mond, viszont nem tart sokáig ez a gondolat, mert ismét beszélni kezd.
-Ő lehet az egyik vezető, tudod, a megmaradtak között! És ha megfelelő tagot akar magának, akkor itt megtalálhatja! Nagy valószínűséggel nem egyedül lesz itt! - néz félre. - A Begyűjtők vezetői sose dolgoznak egyedül, mindig velük vannak a szolgáik! Szóval ha nyerni akarsz, akkor le kell győzni őket! - mormogja.
Most se hazudik. Képes lennék megérezni, ha valaki hazudik? Egész hasznos képesség! De nem értem, minek árulja el magát. Azt hiszi, maga mellé állíthat?
-Félig hiszek neked! Mindent el fogok mondani rólad a többieknek! - mondom a reményeit összetörve.
-Csak nyugodtan! Amúgy is jobban ismernek engem, mint te! - kellemetlenül mosolyog.
-Lenne még egy kérdésem feléd. - szólok neki.
Hiába beszélek. Köddé válik.
* 
Rajzolni kezdek. Unalmas egyedül. Nincs mit csinálnom. Azt mondta a „másik énem", hogy Angéla kint van, de nem vagyok biztos benne. Ha ott is lenne, miért jönne ide? Lehetséges, hogy fél tőlem! Vagy azt hiszi, hogy elárultam!  
Lehet ki se jutok innen, és át kell adnom az erőmet valakinek!  Nem akarom 
ezt! Ki kell jutnom innen, és el kell mondanom nekik az igazat! Nem akarok rab lenni. Nem is én csináltam!
Megütöm magam. Ismét túl gondolok mindent. Biztosan tudják, hogy nem én vagyok! 
*
Kis idő elteltével lépéseket hallok. Egy személy áll az ajtó előtt. Nem tudom ki az, de reménykedek.
-Nick, itt vagy? - megszólal au általam várt személy.
-Igen, kérlek segíts! Nem én voltam! - hadarni kezdek.
Az ajtó kinyílik. Angéla áll mögötte. 
-Nick vagy? - kérdi a lány valamit várva.
-Igen. Miért? - kérdek vissza.
-Zek. Ha te vagy benne, akkor csinálj egy klónt, és gyere ki kérlek! - lép közelebb X.
Hogy érti, hogy Zek? Ez nem ő! Beszélnék, de nem tudok. 
-Miért tenném? - kérdi ez a valaki az én testemből.
Megint átvette az irányítást. 
-Beszédem van veled! - kiált fel Angéla.
-És én ezzel mit nyerek? - kérdi a bennem lévő alak.
-Nem fognak megölni! - válaszol X.
-Nem tudtok megölni! - nevet fel.
-Csak csináld, kérlek! - mondja könnyezve társam.
Megjelen mellettem egy klón. Nem mozdul meg. Felvillan a szeme fehéren. A kezét kezdi el mozgatni. Ki-be csukja öklét, aztán X-re néz. 
-Na mondjad! Nem tudok sokáig fenntartani ezt az állapotot! Siess! - parancsol a klón.  
Közelebb lép felé a lány. 
-Mi az? - kérdi hátrálva.  
-Zek vagy, igaz? Mondd, hogy te vagy az! – sírva kérdi.
-Zek vagyok! Te honnan ismersz? - válaszol a klón.
Ismét hazudik. Ennyire már bízok magamban!
-Annyira hiányoztál! Miattam szenvedtél! Kérlek bocsáss meg! - öleli át X a klónt.  
-Miről beszélsz? - kérdi "Zek".
-Én itt vagyok, Zek! Használj engem! - jelenti ki neki a lány.
Nem érti, de én igen. Tehát tényleg nem ő Zek! 
-Szeretlek Zek! Te nem ismersz, de én mindent tudok rólad és arról, hogy mit fogsz csinálni a jövőben! - szorosabban öleli meg X a klónt.
-Látod a jövőt? - kérdi a másik énem csodálkozva.  
-A jövőből jöttem! Ott egy lány miatt megöltél mindenkit! - X válaszol, majd elengedi a srácot. 
-Egy lány miatt? Na ne nevettess! - nevet fel a fiú.
-Igen. Feltéve, ha te vagy Zek! Láttál mindent eddig, azt mondtad! Azt is tudod, hogy Tom és X mit mondott nekem akkor! - szólalok fel. - Eddig csak hallgattalak titeket, de nekem te gyanús vagy! 
-Most miért lövöd le a poént? Kíváncsi voltam, hogy mit fog mondani! - nevet kínosan ez a valaki.
-Kérlek, Zek! Ne válj olyanná! Mi itt vagyunk neked! Én itt vagyok neked, történjen bármi! - térdre borul a leendő hős.
-De én egyedül harcolok. - jelenti ki a fiú. 
-Ezért leszel olyan, amilyen! Tudom, hogy nem vagy rossz ember, csak azt nem tudom, hogy miért harcolsz! Én miattad! - közelíti X ismét a klónt.
-X gondolkodj már! Ez az alak nem a te kiszemelted! - szólalok fel, de nem ér semmit. Levegőnek néznek.
-És ha én nem akarlak téged? - kérdi a hozzám hasonló alak.
-Nem tudok ellened küzdeni. Tisztában vagy vele. Támogatni viszont tudlak! - szólal fel Angéla hangosan. 
-Király Angála, térj már észhez! - közelítek a megszólított személy felé, aki csak mérgesen néz rám.
-Tudod mit! Vegyél részt a most következő harcokban. A nyertessel majd megküzdök. Légy te az ellenfelem, és győz le! - áll be közénk, nekem háttal ez a valaki.
-Rendben! - jelenti ki boldogan a lány.
-Megint irányítani akarsz? - kérdem hangosan.
-Csak akkor! Addig nem találkozunk! - és ezzel eltűnik a klón végre.
Ketten maradunk Angélával.
-Nem kellett volna szerelmet vallanod! Ő nem Zek! - mondom őt közelítva.
-Hagyjuk ezt! - fordul meg mérgesen. - Menjünk ki! - parancsol rám.
-Jó, és köszi, hogy kiviszel. - mondom hálásan.
*
Ismét a szokásos iroda. Ahhoz képest, hogy alig vagyok itt pár napja, már egy párszor voltam itt. A többiek is felépültek már.  
Mindent elmondok nekik Angéla beszédén kívül. Apjának nem tetszik, hogy nem lesz azonnal hős. Sok baj lesz ebből, de nem szól be neki. Ezután valami miatt kimegy az öreg.
-Hisztek nekem? - felteszem reménykedve e kérdést. Biztosra akarok menni.
-Ő az a Peti, akit ismerek. - közli húgom.   
-Talán. - mondom. Csenge ekkor közelebb jön felém.
-Ezért vagy más! Ezért nem emlékszel semmire!  Az általam ismert Peti jelent meg akkor. - mondja kezét összeszítva. - Féltem! - teszi hozzá.
-Nem csak te. - mondja Tom, miközben megfogja a húgom vállát. - Iszonyatosan erős volt. - néz le a földre.. 
-Téged is bántott? - kérdem, majd pillantásom barátnőmre szegeződik.
-Igen. - néz szomorkásan a talajra.  
-Bocsánat. - mondom halkan. Eszter rám néz, és mosolyog.
-Nem a te hibád! - szólal meg mögülem Angéla. - Az az alak nem te voltál! Te hozzá képest gyenge vagy! - jelenti ki.
-De akkor lehet nem is én vagyok Peti? - kérdem kicsit aggódva. Nem tudom eldönteni, ki is vagyok igazából már. Őszintén kicsit elbizonytalanodtam. 
-Peti vagy! Csak más a személyiséged. - vállam csapva válaszol sógorom. Próbál megnyugtatni.
-Örülök, hogy jól vagy. Ő nem Zek, ebben biztos vagyok! - vígasztal meg Eszter is, majd megölel.
Ekkor X ordibálni kezd. 
-De ő az! Ráismertem! Ő pontosan úgy nézett ki, mint Zek! - ordibál hevesen X. Nem értem, miért nem látja be az igazat. Eddig nem szóltam különösebben, de már végképp nem bírom.
-Hagyjuk ezt. Én is mondtam már neked, hogy nem ő az általad szeretett személy, de te csak a saját fejed után mész!  Egyáltalán miből gondolod, hogy az az alak Zek? Tudom, hogy hazudik neked! - mondom kiakadva, mire Angéla mérges tekintettel indul felém. Tom és Csenge áll be közénk.
-Az a fontos, hogy nyerjünk a harcban, igaz? Nyugodjatok le! - mondja Csenge a hangulatot hűtve.
-Akkor mi lesz?  - kérdem kiakadva.  X megtorpan valami miatt.
-Megoldjuk valahogy! Ne veszekedjetek, ez nem rátok vall! - mondja haverom, majd felhoz egy ötletet. - Inkább nézzünk valami filmet közösen!
A hirtelen jött gondolat mindenkit meglep. X viszont szó nélkül elhagyja a helyet. 
-Hihetetlen ez a lány. - mondom a fejemet megrázva. - Na mindegy, menjünk!
Bólint rá a társaság.
*
A napi rutinom megváltozott. 
Reggel 5-kor kelek. 6 órától X-el gyakorlok. Kemény edzésben veszek részt. Észrevettem, hogy visszafogja magát. Nem használja az összes erejét, hanem csak párat. Biztos amiatt teszi, hogy tudjam tartani a lépést vele, de lehet csak fél. Megértem.
*
Edzésből hazaérve az ágyba dőlök tüstént. Eszter még alszik. Tegnap mondta Tom, hogy nagyon megerőlteti magát. Ennek nem örülök, de megértem. Most, hogy elvesztette fő erejét, más életmódhoz kell alkalmazkodnia. Nézem. Feltűnik egy heg a bal szeme alatt. Közelebb hajolok, hogy jobban megfigyeljem. Új seb. De miért nem gyógyította be? Képes rá, de mégse tette meg. Majd később megkérdem.
*  
Reggeli fény süt rám. Kimászok az ágyból, aztán a fürdőbe indulok. Elég gyengének érzem magam mostanában. Ahogy beérek a mosdóba, megmosom a fejem és a kezem. Nem szoktam reggel fogat mosni, ami nem tetszik a páromnak. Napi egyszer mosok csak. Belenézek a tükörbe, és egy új sebet fedezek fel magamon. Tegnap reggel még nem láttam. Nem adok nagy figyelmet neki. Visszamegyek a szobámba, majd átöltözök. Párom ébredezik.  
-Még nyugodtan aludhatsz!  - hajolok közelebb hozzá , majd megpuszilom. Ásít egyet, és felül az ágyban.
-Reggeliztél már? - kék szemei rám ragyognak. Eddig is kék volt mindkettő? Nem így emlékszem.
-Nem. - jelentem ki mosolyogva. - Nem eszek reggel, mert....
-Akkor várj egy kicsit. Gyors csinálok neked valamit! - szakítja félbe mondanivalóm.
-Nem muszáj. - nem akarom elmondani neki, hogy lehet kihánynám az edzésen.
-De! – közli erőteljes hangon, és egyből kipattan az ágyból. Pizsamában indul ki a konyhába. Követem én is. 
-Nem kéne felöltöznöd? - kérdem sorsomba beletörődve. Ő erre megáll, és szembe fordul velem.
-Baj számodra, ha pizsamában látsz? Csúnya vagyok benne? - kérdi szomorúan.
-Dehogy, jól áll rajtad! - mondom legőszintébb tekintetemmel. Közelebb lép.
-Valóban? – mosolyog – Annak örülök! - megsimogatja fejem.
-Mit csinálsz kajának? - kérdem kis adag kaját remélve. Pazarlás lenne a sok kaja jelenleg.
-Rántotta jó lesz? - kérdi vissza. Megkönnyebbülök.
-Persze, de csak akkor eszek, ha te is! - mondom bizakodva, hogy egy tányér megosztásával még kevesebb jusson belém.
-Akkor két adagot csinálok! - mosolyogva válaszol, amivel minden kis reményem szertefoszlik.
-Rendben. - mondom sorsom elfogadva. - Segíthetek valamiben?
-Nem kell! Megoldom én! Te ülj le! - egy határozott karnyújtással a konyhába terel.
-Hát jó. - sétálok kifele.
*
Elővettem 2 tányért, és kivettem egy üveg kólát. Igaz nem kérte, de akkor is segítek neki. A kóla legalább segít egy kicsit. Talán.
Behozza a kaját, aztán kiszedi. 
-Jó étvágyat! - mosolyogva mondom. - Tiéd az első harapás!
-Jó étvágyat neked is kicsim! Rendben. - hasonló arcot vágva kezd neki kajájának.
Ezért tartott tovább megcsinálni. Szalonnát és szalámit is tett mellé, valamint a tojásra fűszereket is tett. Muszáj leszek szólni a morcos királynőnek, hogy fogjuk vissza a mai edzést, mert nem szeretném újra kint látni.
Boldogan eszem meg az egészet, de túl hamar elfogy. Csak mosolyogva tolja elém tányérját. Alig fogyott valami belőle. 
-Na! Egyél csak szépen! - nem akarok még többet enni. Rakom elé.
-Nem vagyok éhes, edd meg! - bizakodva teszi ismét ide.
-Te eszed meg! Ha túl sokat eszek, nem fogok tudni rendesen edzeni! - mondom őszíntén.
-Rendben, akkor megeszem én! - válaszol durcogva. 
-Helyes! - teszek a duzzogásra, majd végig nézem, ahogy megeszi, és csak azután indulok. Igaz késésben vagyok, de akkor is így teszek.  
6:16, ekkor lépek ki a házból. 
*
Nem sietek, hisz általában Angéla is később jön. Ahogy odaérek már ott van.  
-Te hol voltál eddig? Csak nem Eszterrel huncutkodtál? – gúnyos vigyor ül ki arcára. Kissé megkönnyebbülök, hogy nem mérgesen várt.
-Nem hagyott az asszony kaja nélkül távozni! -nevetek enyhén. Közelítem nagy levegőt véve.
-Érthető. Na mindegy. Kezdjünk neki, mert ma korábban kell elmennem! Pár kellemetlen alak akar kifaggatni a hőssé válásom eltolása miatt. - nevet nyaka hátát megfogva, oldalra nézve. 
-Kellemetlen emberek mindenhol vannak. - válaszolok, amire ismét rám tekint.
-Így igaz! - nevet fel. - Ma akkor gyenge edzés lesz, nehogy felmossam a padlót. - közli gúnyosan. De, teljesen igaza van. Sőt, öröm hallani.
Ismerős erőket használ. Robbanó Ütés, Víz lövet, Tűz lövet. Ezt a 3 használja csak, mégis nehéz ellenfél. Képességei használata nélkül is le tudna győzni jelenlegi állapotomban. A sok képességem zavaró, de hasznos. Tegnap majdnem sikerült megütnöm. Semmilyen tippet nem ad. Annyival letud, hogy az ösztöneim szerint cselekedjek. 
Így megy el 3 óra. 9:45 van, ekkor egy végső mozdulatot használ. Egy Robbanó Ütést használva a falnak csapódok. Rendesen odaverem a fejem a falnak, majd zuhanok a fűre.    
  Mire összeszedem magam, és visszamászok, már nincs itt. A Gyógyítást használva minimalizálom a sérüléseket. Rájöttem, hogy az itteni köd csak a halált előzi meg. A sebek nem gyógyulnak be maguktól. 
*
Elindulok a kapuba, amikor egy vékony hang szól rám.
-Te sem vagy nemes, igaz? - kérdi egy kíváncsiskodó hang.
Ránézek az illetőre. Egy szó jut eszembe egyből. Gyönyörű lány. Esztert tartom a legszebbnek, de ez a lány tényleg szép. Szépen kifésült, hosszú világosbarna haja van. Az arca, mint egy ártatlan kisgyermek, aranyos. Két szeme is szintén barna, de még milyen barna. Ilyen szép szemet még nem láttam. Eszter szemei váltakozóak, a fehér szeme volt a legijesztőbb, a kék a leggyönyörűbb, amiben most is pompázik, és a sárga szemei is tetszettek, de e két szem mégis más. Nehéz megfogalmazni. A lány alakjára térve, alacsonyabb tőlem, körülbelül egy fél fejjel. Szép barna, csíkos öltönyben áll, sötétbarna nadrággal. Ebben az a furcsa, hogy a lányoknak szoknyát kell viselniük. De ő mégse így van.
2 dolog bizonyítja, hogy lány(ha ez nem lenne egyértelmű). Először is, az arca, s haja. Lányos arcvonásai leírják ezt. Másodszor pedig. Nos, hogy is mondjam. Elég.... öhm.... Nagy keblekkel rendelkezik, ha szépen kell megfogalmazni. De úgy tényleg. Ezelőtt X vezetett ezen téren, de meg lett döntve a rekord. Noha, ez egy személyes vélemény, nem tudtam nem felfigyelni erre.
Elég sokáig bambulom, s ez fel is tűnik neki, ami miatt ismét elismétli kérdését.
-Ö... Igen....Egy faluból jöttem. Bár mások nyomornegyedként emlegetik. - észbe kapva válaszolom is.
A lány közelebb lép, megnéz, majd ijedt tekintettel hátra ugrik. Nagyon megijedt. Ennyire félelmetes vagyok?
A lány csak bámul reszketve. Kínos csend alakul ki.
-Elnézést, mi miatt ijedtél meg? - kérdem e csendet megtörve. Ő pislog párat, s ismét közelebb jön.
-M..m..megkérdezhetem hogy hívnak? - kérdi a lány reszketve.
-Péter a nevem. - válaszolom a helyzetet furcsálva.
-Mi a teljes neved? A rendszerben lévő neved? - hasonló hangnemben kérdez ismét.
-Fekete Péter vagyok és Nick a becenevem, vagy rendszernevem. - válaszolok ismét. A lány egy kérdést tesz fel válaszul.
-Biztos? - kérdi gyanakvóan és félve. - Megmutatnád a státuszod? - kér meg.
-Persze. Nem tudom, mi miatt félsz, de nem akarlak bántani, ha azt hiszed. - mondom, majd kis szünetet tartva előhívom a státuszom. Lassan megközelíti, szemügyre veszi, majd megkönnyebbülve vesz egy nagy levegőt.
-Köszi. - mondja kissé mosolyogva. - Elnézést a kellemetlenségért, csak nagyon hasonlítasz egy rossz emberre. De megnyugodtam.
-Rossz személyre? Kire pontosan? - kérdem érdeklődve. Félrenéz.
-Ezt nem szeretném elmondani. A legrosszabb emlékeim idézi fel a neve és a csapata.
-Értem. Elnézést emiatt. - mondom halkan. Őszintén sejtem, kiről beszél. - És te amúgy ki is vagy pontosan? - kérdem érdeklődve.
-Bocsánat, elfelejtettem bemutatkozni. A nevem Win. Elég, ha ennyit tudsz. - válaszol távolságtartóan.
-Örülök a találkozásnak, Win. . mondom neki. - Egyébként mit is csináltál?
Néz rám, majd felhökken, mint aki elfelejtette.
-Bocsánat, nem is akartalak zavarni, csak sebesnek tűntél. Nem is tudom, miért szólítottalak meg. - nevet fel. - Igazából mennem kell tovább, de örülök, hogy tudtunk egy kicsit beszélgetni. Részt fogsz venni a versenyen? - kérdezi érdeklődve, miközben lassú ütemben elindul.
-Igen. Ott leszek! - válaszolom magabiztosan, amire Win csak mosolyog.
-Akkor látjuk ott egymást Peti! - mondja, majd elkezd gyorsabban sétálni.
-Rendben! Legyen szép napod! - szólok utána, aztán elindulok ki a másik irányba.
-Neked is! - ordítja a már pár tíz méterre lévő, futásba váltott lány.
Elindulok előre, s mikor hátranézek, már nem is látom. 
Ez egy igen érdekes találkozás volt.
*

10:22, hazaérek. Üres a szoba. Elment.  Megpillantok valamit. Egy könyv az. 
Az éjjeli szekrény egyik fiókja kilóg, és pont bele lehet látni. Direkt hagyta így, vagy sietett volna?
Közelebb megyek, hogy szemügyre vegyem. Kihúzom a fiókot, s kiveszem a tartalmát. Egy napló az. Nem nehéz rájönni, mert rá van írva, hogy "Naplóm".
Eszteré lenne? Szabad belenéznem?
Megteszem. Mi baj lehetne végülis?
Kinyitom az elején, és rájövök, hogy tényleg a barátnőmé. Lejegyzetelte az eddig történteket. Egészen régről kezdte. Szinte 2039 elejétől.
Lapozom, és megtalálom 2040. december 24-ét. 
Ez fura.  Tovább folytatom az olvasást. A végére megyek, a tegnapi naphoz. 
Zark nevű emberről ír, de nem értem, hogy mit. Ugyanolyan nyelven van írva, mint a jövőbeli könyvek. Érthető szöveget találok.
"Zark kihasználja Petit! Irányítja a testét!"
Kihasznál engem? Akkor ezek szerint én lennék az eredeti? Tudtam! De akkor ki Zek, és ki ez a személy? Ha egyáltalán személy. Tudnom kell erre a választ!

*

Visszateszem a könyvet a helyére. Nem bírom tovább olvasni. Túl rosszul érzem magam. A fejem, a hasam, a hátam, konkrét mindenem fáj. Elviselhetetlenül! Letérdelek.

Kéne hívnom az iskolaorvost, de nincs telefonom. Francba! Akkor meg kell találnom!
Elindulok. Muszáj megtalálnom! Kiérek a folyosóra, de túl homályos minden. Ez így nem jó! Hányingerem van. Francba... Kezd minden sötét lenni.... Ez nem jó....
Össze.... fogok..... esni... 
*
Térdelnék? Nem tudom kivenni. Csak foltokat látok! Egyre homályosabb és homályosabb minden. Hirtelen fájdalom jön pár másodpercre.
Tűzforrónak érzem a fejem. 
Hányingerem is van ráadásul. Nem jó, el fogom hányni magam! 
*
Fekszek a földön. Hangokat hallok. Becsukom a szemem. Nem küzdök tovább. Nem tudom, mi fog történni. Félek! 
Megint hangokat hallok. Aggódnak, ordítanak. Maradjatok már csendben! Nem tudok pihenni! Fáj mindenem. Szédülök.
Valaki hozzám ér. Ki az? Miért? Mi történik velem? Nem hallok semmit!
Fájdalom. Kegyetlen fájdalmat érzek mellkasomban. Szörnyű! Egyszerűen borzasztó érzés!  
Ilyen még sosem volt ezelőtt. Vagy mégis? Ismerősnek is tűnik az érzés.
Abbamarad a fájdalom.  
Megint beszédet hallok. Ez Csenge hangja. Eszter is mond valamit. 
Kellemes érzés fogja most el testemet.
Gyógyítás lenne? Nem tudom.
*
Csend. Kinyitom a szemem. Egy üres tér közepén lebegek. Háttere bolygók, napok, naprendszerek. De nincs semmi a közelemben. Az abszolút üresség vesz körbe.
Meglátok az egyik bolygón egy kisfiút. Játszik valakivel. Barna haja van, és fekete pulcsi van rajta. Nagyon messze van, így nem tudom kivenni, ki lehet pontosan.
Megfordulok. Egy kék bolygón villog egy kis fehér gömb. Csillog-villog.
Megállás nélkül közelít. Kissé ijesztő, mert eszembe juttatja Eszter fehér szemeit.
Csak közelít és közelít. Próbálom ellökni, de ahogy hozzáérek, a kezem átmegy rajta. Egy gyors mozdulattal nekem repül, egyenesen a szívemhez. Hatalmas vér csapódik ki. Leírhatatlanul fáj. 
Keserves ordítással adom ki az érzést.
Sírok.  
Miért történik ez velem? Mit csináltam, hogy ezt érdemlem? Nem akarom ezt. 180 fokban megfordulok, s megpillantom az Axare menüt.

_______________________________________________________________

Meg akarod menteni az ártatlan embereket, vagy el akarod pusztítani őket? 
 
Megmenteni 
Mindkettő       Elpusztítani 
 
_______________________________________________________________  

Ez fura.  Kérdést tesz fel nekem? Miért? Választani kell. Rányomok az elsőre, de nem történik semmi.
-Meg akarom menteni a rászorulókat! - ordítom, ahogy csak tudom, de semmilyen hang nem hallatszik.
De működött, mert bekékül az alapból fekete választás, majd eltűnik, s jön egy újabb kérdés.
 

  _______________________________________________

Magadért, a szeretteidért vagy a rászorulókért harcolsz? 
 
Magam miatt      Szeretteim az oka 
Rászorulók miatt            Mind 
________________________________________________   

Egy nehéz kérdés. Bár a válasz egyértelmű, de nem tudom mi lesz a következménye. 
-Mindenkiért harcolok. Fontosak a szeretteim, ezért harcolok értük. Nem akarok meghalni, magamat is meg kell mentenem. És akit meg kell menteni, azt megmentem! - szólalok fel.
Én a mondatomból semmit se értek, de a rendszer igen. Ismét kék lesz a választás, és egy újabb kérdéssel lep meg a menü.

_______________________________________________
 
Mennyire fontos számodra a barátnőd/barátod? 
(ha van) 
 
Az életem adnám érte. 
A kapcsolatok jönnek, mennek.           Egyedülálló vagyok. 
________________________________________________

Végig se olvasom a választási lehetőségeket. A kérdés elég nekem.   
-Egy csodálatos barátnőt szereztem. Mindent megtesz értem, ahogy én is érte. Vannak furcsa szokásai, de így akarom őt! Szeretem, amikor mérges, amikor boldog, szomorú, büszke! Én szeretem Esztert! Miatta tartok ott, ahol tartok! Ha elméletileg 2240-ben nem ment meg, sose lennék itt! Minden erőfeszítésem miatta van. Minden boldog, szomorú pillanatot vele akarok leélni, még akkor is, ha az életem az ára! -  mondom határozottan.
Csend. Kis idő múlva jön a következő. 

 
     ______________________________________

         Hogy hívnak és honnan jöttél? 
 
Fekete Péter,  Ebatta               Más 
  ______________________________________

Mi? Honnan tudja a nevem a rendszer? Szétnézek, s egy távoli kis, sötétszürke bolygóról megpillantok egy alakot. Fekete az egész teste, s fehér szemei rám szegeződnek. Megint a fehér szemek. Fájni kezd ismét a testem. Inkább visszanézek a kérdésre, ahol egy "VÁLASZOLJ!" felszólítással találkozok.
-Fekete Péter vagyok, Ebatta lakosa. - mondom keservesen.
Ismét csend. Elmúlik a fájdalom. Elkezd szétesni a tér, s fények szóródnak be rajta. 
Minden fehér lesz, emiatt becsukom a szemem. El akarok innen menni. Félek a fehér színtől!

*

Fiatal diákok hangjai jutnak el hozzám. 
Csenge, Tom és Eszter az. Kinyitom szemem, tekintetem szobám tetejére központosul. 
Végre értem, ahogy a nevemet emlegetik, és ahogy barátnőm gyógyít. 
-Peti, könyörgök ne halj meg! -sír rajtam a húgom. - Gyógyítsátok tovább!
-Amíg én itt vagyok, addig te nem halhatsz meg, Peti! - kiált fel párom. Most jövök rá, hogy a szívem pumpálja két kezét összefogva.
Próbálok mozogni, de nem tudom. Meghaltam volna?!
-Meg ne merj halni, haver! Állítsátok el a vérzést! - ordít Tom előttem.
Hatalmas erőt veszek. 
Mozdulj meg! Mozdulj meg, testem! Nem akarok meghalni!
Vért izzasztva próbálkozok, s végre kinyílik a szemem.
Hirtelen felülök, és vért hányok. Telibe Tomot találom el. Itt áll előttem.
Sajnálom szegényt.  
Nem állítja le az időt. Biztosan tudja, hogy ez nekem is rosszat tenne. Hátrább lép, s elkezd könnyezni.
-Ember, ez váratlan volt. Mi történt veled? Azt hittük, meghaltál! - kiált fel.
Beszélni kezdem, de hangot nem adok ki. Irdatlanul ég a torkom. Ezt Eszter észreveszi, és idead egy üveg vizet. Az egészet megiszom, de nem lesz sokkal jobb. Barátnőm gyógyítást alkalmaz, ami szerencsére megoldja a problémát.  
-Na végre tudok beszélni. - mondom akadozott hangon. Nagyon száraznak érzem magam.
-Mi történt veled? Rengeteg gyerek sikoltott a kollégiumban. Ahogy felsiettünk tiszta vér volt a padló, s ott feküdtél a közepén. Ahogy Tom felemelt, akkor vettük észre, hogy egy fekete folt van a szívednél. Mit csináltál? - könnyezni kezd – Én azt hittem meghaltál! - sírva esik rám. Megint fáj a testem.
-Gőzöm sincs mi történt. Hirtelen rosszul lettem, aztán egy üres térbe voltam. Majd.... Mi is történt ezután? Nem emlékszem teljesen. - mondom gondolkodva.
-A lényeg, hogy élsz! - mondja húgom. Közelebb jön, majd megölel. 
-Folytatnátok a gyógyítást? Gyengének érzem magam. - kérem őket, ami hallatán egyből elkezdik. Itt van pár fehér ruhás hölgy is, gondolom ők a Gyógyítók.
-X azóta se jött vissza?  - kérdem érdeklődve.
-Nyilván nem jön már, hát holnap kezdődik a verseny. - mondja Tom.
-Mi? Már holnap? - kérdezem meghökkenve. - Meddig voltam eszméletlen?  
-Ja de csak annyi lesz még, hogy a szabályokat elmondják, meg kisorsolják kinek ki lesz az ellenfele.  Amúgy körülbelül két napot. - válaszol Tom.
-Értem. - mondom. Nem tudom, pontosan, mi történt. Elfelejtettem.
-Itt volt egy lány is. De mivel látta, hogy mi itt vagyunk, így elment. Win néven mutatkozott be.
-Nem ismered? - kérdezem érdeklődve. 
-Nem, még sohasem hallottam róla! - válaszol Tom.
-Ki ő? - kérdi Eszter. Kissé mérgesnek tűnik. 
-Nemrég találkoztam vele, de konkrétan nem ismerem. - válaszolok. Eszter kissé megkönnyebbül. 
A Gyógyítók befejezik, amit csináltak.
-Fáj még valamid. - kérdi Csenge. Nagyon leizzadt. Nem gyakran használj a gyógyítást, így érthető, hogy elfárad. 
-Köszönöm. Már nem fáj semmim. - mondom mosolyogva. A nők kimennek.
*
Felülök az ágyon. 4-en maradtunk.
-De nem arról volt szó, hogy január 20-tól kezdődik a verseny? - kérdezem tőlök.
-A harcok igen, de holnap tudod meg, ki lesz az első ellenfeled. Ezen kívül elmondják a szabályokat. 10 napod van rájönni az ellenfeled képességére. Feltéve, ha akarod tudni. Az igazi, tényleges harcok viszont már január 20-tól kezdődnek! - válaszol Tom. Rácsap a vállamra, ami miatt a két lány rászol. - Bocs haver, megszokás.
-Nem baj az. Így már minden világos! 
-Megleszel most már? Elég sok vért vesztettél! Nem mertünk a szívednél lévő fekete folthoz nyúlni sem. - kérdezi a húgom.
-Még mindig rajtam van? - lepődve kérdezem tőlük.  
-Igen, de nem tudom én se, hogy mi ez. Nem fáj? - kérdezi Eszter. Leül az ágy szélére.
Megint úgy érzem, hogy hazudik. Lehet nem akarja, hogy megint rosszul legyek, ezért nem mondja. Vagy nem tudom.
-Nem. Fel se tűnt, hogy itt van. Nem is látom, szóval nem is gondoltam volna. De szerintetek miért került rám? 
-Fogalmam sincs, ilyen még sose történt. - vállam meghúzva válaszolok. - Valami fájdalmat éreztem a szívemben, de nem tudom, mi volt az. Lehet ez a feketeség miatt. Sőt, biztos emiatt. Más okból nem lehetne, igaz? - nézek rájuk, de csak néznek rám.
-Remélem nem lesz bajod. Nem tudom, mi történt. Majd később mondd el, kérlek! - kér meg húgom. Lassan feláll Eszter az ágyról.
-Jobban vagy? - kérdezi barátnőm.
-Igen, de hoznátok valamit inni? Kiszáradt a torkom. - kérem meg valamelyiküket, amire Csenge elindul ki. Pár perc múlva visszajön egy palack vízzel.
-Csak ezt találtam. - mondja kissé borúsan.
-Ez is jó. - nyugtatom meg. - Köszönöm.
*
  Elmentek. Eszterrel maradtam itt. Még mindig aggódik. Azt kérdi, hogy mit csináltam, ami ezt a lyukat eredményezte, de nem emlékszem. Az utolsó emlékem az volt, amikor olvastam a naplóját, de ezt egyértelműen nem mondom el neki.  
Megnézi a lázamat. Nincs baj vele. Lemegy gyógyszerekért, pedig nem kértem. Amikor visszajön, 2 papír van nála, és az egyiket nekem adja. Ez egy jelentkezési lap.
-Jelentkezni kell? Azt hittem az igazgató választja ki a versenyzőket. - kérdem meghökkenve. Kissé fura ez. Mi okból kéne jelentkezni?
-Igen, mi már ki vagyunk választva. Ezért kell jelentkezni is. Van akit kiválasztanak, de nem akar menni, akkor visszamondhatja, és más jön helyette. - válaszol Eszter. Ebben mondjuk van logika.
-Értem. És mikortól lehet menni? . érdeklődök.
-Már bármikor. - válaszol.
-Meg hova menjünk? Nincs odaírva a hely. - még egy kérdést teszek fel.
-A csarnoknál kell leadni a jelentkezésed, de te még pihensz fogsz! Ráérünk még! - parancsol rám a barátnőm. Megértem aggódását.
*
Január 10. Végre gond nélkül tudok mozogni. Féltem, hogy nem lesz alkalmam harcolni, ha ilyen gyenge állapotban maradok.
Végre leadjuk ma a jelentkezésünket. Én, Eszter, Csenge és Tom megyünk. Észreveszünk pár boltot. Ezek eddig nem voltak itt. Tovább megyünk. Egy kis stadion nyílt a csarnok bejárata mellett. Hatalmas tömeg van. Biztos vagyok benne, hogy több, mint 200 jelentkező van jelen. Beállunk a sorba. Körülbelül 25 ember lehet előttünk. Ez aztán a sor. Pár diák beszól nekünk, mert úgymond beelőztük őket, de be se álltak a sorba. 
15 perc után én következek. A jelentkezési lapot be kell adnom, majd a hátuljára kell írnom a nevem és az értékem? Nick, 5+.
Nem szabad hangoztatnom, hogy 5+-os vagyok, mert ezzel nagyon feltűnő lennék. Megnézi a hölgy, aki a pult mögött van, és halkan nekem súgja.
-Körülbelül 500 diák jelentkezett eddig. Te vagy a második 5+ értékű. Te 100%, hogy harcolni fogsz! 5*-os is csak 40 volt eddig. Azok is biztosan bent lesznek. - mosolyog rám. - Kitartást a harchoz!
-Köszönöm. - mosolygok vissza.

*
Mind letudtuk. Tom volt utoljára közülünk. Amikor indulunk vissza, meglátom a sor végén Win-t. Ő nem vesz észre, de tudom, hogy látni fogom a csatatéren.
Délelőtt van, és délutánra írják össze a 200 főt. Megkértek, hogy várjuk meg az 1 órát. Addigra minden kiderül. Még csak reggel 10 van, de elvagyunk. Egy kinti étteremhez ülünk be. Beszélgetünk, eszünk, iszunk. Megtalál az újdonsült barátom is. A haja csillog a fény miatt.
-Sziasztok, ti vagytok Nick baráti köre, igaz? . kérdi a kíváncsiskodó hang.
-Szervusz, igen. Bár inkább csak én vagyok a barátja. - válaszol Tom. Udvariasan feláll, s átadja a helyét a lánynak. Ezután leül Csenge mellé. Tudniillik, hogy van pár hely, nem lett volna muszáj felállnia.
-Én a húga vagyok! - szólal fel Csenge.
-Én pedig a barátnője! És te ki lennél? - kérdi lekezelően Eszter.
-Te voltál látogatóban tegnap, igaz? - Tom szólal fel, mielőtt Win bármit is mondhatna. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy egy úriember.
-Igen, és ezek szerint ti se ismertek. Win a becenevem és az iskola legerősebb tanulója vagyok. -  Ezért sokan félnek is tőlem! - jelenti ki magabiztosan Win. Ez meglep, de úgy nagyon. Nem néztem ki belőle ezt a magabiztosságot. Tom felnevet.
-Te is 5+ értékű vagy? - kérdi kicsit nevetve. Eszter nagyon mérges, nem értem, miért.
-Igen. Honnan tudtad? - kérdi Win meglepődve. Kis mosoly ül ki arcára.
-Mi? 5+-os vagy? . kérdezek rá.
-Aha. De ez titok. - mutatóujját szájához emelve mosolyog az új lány.
-Had találjam ki. Te ölted meg az egyik diákot is? - lenézően szólal fel párom. Mi miatt ilyen mérge?
-Olyan dolgot csinált, ami megbocsáthatatlan. Na meg számtalan más dologban is megsértett. - hasonló fejjel válaszol, ami miatt Eszter is mosolyog.
-Nos én nem szólok bele. - néz félre, majd vissza. - Remélem jó kapcsolatunk lesz! - mondja Eszter. Érzem, hogy hazudik, és ez kicsit szomorú. Nem értem az okot még mindig.
-Köszönöm, hogy befogadtok. De tényleg. Itt eddig senki sem kezelt emberként. Ti vagytok az elsők! - mosolyog aranyosan Win.
El tudom képzelni milyen érzés. Minket is nagy szeretettel várt mindenki. 
-Ti az iskolát nem is láttátok. Na az egy külön történet. A tanárok is mind lenéznek. Bár az elit képzésről semmit sem tudok, de ez hamarosan megváltozik. Eddig biztos voltam benne, hogy nyerek, de most már csak azt remélem, hogy a top 25-ben benne leszek! – nevet ártatlan hangon Win. 
-Hasonlóan érzek. Egyébként neked mi a képességed? - kérdezem érdeklődve.
-Gravitációval kapcsolatos lehet. Vagy szélmágia. - szólal fel Tom. Win meglepődve ránéz.
-Gravitáció Manipuláció, de ezt senkinek se mondjátok el. - ismét mosolyog.
-Nem fogjuk. - szólunk neki. Ezt megköszöni.
-Nem is csoda, hogy a legerősebb voltál. - nevet fel Eszter.
-Hát igen. - mondja Win. A hangos bemondón megszólal egy férfihang. X apja lehet. 

*Üdvözlök minden kedves diákot. Kérlek keressétek a jelentkezési pultnál a 
menetrendet és az ellenfeletek nevét!*

Ahogy vége a mondatnak, befejezzük a beszélgetését. Elindulunk a korábbi helyhez. Még csak 11 óra van, de máris megvan a 200 nyertes? Vajon milyen ellenfelem lesz?
 Itt vagyunk ismét. A hölgy már várt minket. Idead 5 lapot, majd mi el is indulunk, miközben keressük nevünket. 
_____________________________________
12. párbaj: Time vs Speed 
. 
34. párbaj: Exty vs Denx 
. 
40. párbaj: Ice vs Punch 
. 
67. párbaj: Nick vs Love 
68. párbaj: Win vs Brain 
. 
100. párbaj: X vs Y 
______________________________________
Elég érdekes nevek is vannak a harcosok között. Az ellenfelem „Love" lesz.  Nem nehéz rájönni, mihez lehet köze. A szeretettel hogy akar legyőzni? Kíváncsi vagyok ki lehet ő. Szerintem lány lesz. X ellenfele Y, milyen tökéletes párosítás. 
Elkezd egy lány nevetni mellettem.  
-Komolyan Brain? Tényleg jelentkezett a fiú. És pont ellenem fog harcolni. Na, én már a 2. fordulóban ott leszek, 100%. A gyerek képessége, hogy jobban kiszámítja a dolgokat, de se ereje, se gyorsasága, se reakció ideje nincs. Okos, és ennyi. - Win mondja nevetve. Eléggé megváltozott a viselkedése.
-Tudsz valamit Love-ról? - kérdem érdeklődve.
-Nem. Nem az iskola tagja szerintem. De Eszter vigyázz. Denx ereje attól függ, hogy az ellenfele mennyire fél tőle. Ha csak ránézel, és meglepődsz rajta, már az erőt ad neki. Alapjáraton egy átlag ember ereje van. Ha egyáltalán nem fogsz félni, akkor simán nyersz! A többit nem ismerem, de a nevük szerintem elég előnyt ad. - közli Win. Eszter mosolyog.
-Te voltál az utolsó jelentkező, igaz? - érdeklődik Tom. Win ráfigyel.
-Majdnem. Miért? - kérdi a lány. Tom rögvest kérdez.
-Elmondta neked hány 5+ és 5*-os jelentkezett? - kérdi a barátom. Ez egy igen fontos kérdés.
-Megsúgta! 6 db 5+-os és 50 5*-os. - válaszol. 6 db 5+ érték?
-Mi? Tudtommal csak 5 db 5+ értékű van! - szólalok fel meglepődve.
-Dehogy is. Jóval többen vannak. 6*-os is létezik elméletileg, de lehet csak legenda. De 5+ értékű minimum 100 van az egész világon! - válaszol a kérdésem furcsálva.
Egy dolgot tudok most mondani.
-Tessék? - bököm ki.

*