-Tessék? Azonnal hőssé kell váljak? - kérdi Angéla csodálkozva.
-Igen, tudom hogy ez lehetetlen kérés, de muszáj valamit tennünk! - szomorúan mondja az igazgató úr.
-És hogy érted azt, hogy egyetlen megmaradt lányod? Mi történt Kittiékkel? - kérdezi a lánya ismét.
-A hősökkel együtt mind meghaltak! - rekedt hangon mondja.
-Hogy? Kitti, Sejla és Dani is? - X sírni kezd. 
-Igen! Mindegyiküket megölték a Begyűjtők! 4 vezetőt kiiktattunk, de még 4 maradt minimum! - szintén bús hangom közli X apja.
Angéla maga elé néz. 
-Nem kérem azt, hogy azonnal, de muszáj lesz cselekednünk! Most is aktív a szervezet. Az erőink fogynak, és én már túl öreg vagyok, de ezt te is tudod. - mondja az igazgató.
X bólint. 
-Hozd még előrébb a próbát! Január 20-ra! Minél hamarabb szükségem lesz emberekre! Erős emberekre! A mostani hősöknek is adj kegyetlen szintű kiképzéseket! - közli X.
-Megoldom! Akkor hogy döntesz? - kérdi reménykedve az apja Angélától.
-Körülbelül 2 hetet kérek! Utána elvállalom! Január 10-től hős leszek, addig minden erőmmel fogom a csapatom edzeni! - mondja lelkesen.  - Legfőképpen téged, Peti! - rám néz.
-Köszönöm. De akkor rád bízhatok még egy tanulót? - kérdi az igazgató.
-Csak ha erős! - válaszol a lánya.
-Ő az egyedüli 5+ értékű diák az iskolában! Kicsit nehéz egyetérteni vagy megegyezni vele, de a nála erősebbekkel tisztelettel bánik! Vagyis ezt mondta, de az iskolában nincs ilyen diák! Engem meg nem vesz komolyan, hisz már 70-en felől vagyok. Mindenki utálja. Hatalmas potenciál van benne, mégse használja ki. - mondja a férfi.
-Rendben, bízd rám! Megnézem, mit tudok vele kezdeni! - Angéla a kezét összeszorítva beszél.
-Köszönöm! Mostmár mehettek! Nick te szólj a többieknek, hogy jöjjenek be! X te akkor keresd meg! - parancsol az igazgató ránk.
-Rendben! - mondom halkan.
Kiindulok a folyosó végére.
Szólok barátnőmnek, majd indulok Tomékhoz. Csenge vörös fejjel néz rám, Tom a fejét fogja. Nem kérdek semmit, csak szólok nekik. 
*
Itt is vagyunk mi négyen, valamint az igazgató úr. A diákra várunk. 
-Fiú vagy lány egyébként? - kérdezem érdeklődően.
-Azt még nem tudtuk eldönteni. Lánynak néz ki, de a viselkedése nagyon goromba. Nagy valószínűséggel képes a nemét váltani, de nem szokta! Egyetlen egy alkalom volt eddig, amikor fiúként jelent meg. Amikor beiratkozott, akkor nagyon sokan piszkálták. Az egyik fiú odáig ment, hogy lelkileg összeesett ez a lány miatta. - mondja nekünk X apja.
-Ez nem hangzik biztatónak. - szólal fel a húgom.
-Az eredeti képességével se vagyunk tisztában! A diák, aki sokszor piszkálta meghalt! A talaj egy kör formában lentebb süppedt fél métert, és a közepén feküdt az említett személy. Azonnal a legerősebb Gyógyítók vitték el, de nem tudták már megmenteni. Ott helyben porladt el a teste.- meséli tovább az igazgató a múltat.
-Akkor nem lesz Angélának egyszerű dolga. - mondja Tom együttérzően.
-Sajnos nem. Nehéz eset. - válaszol a férfi haveromnak.
*
3 órája várunk. X azóta se tért vissza. Ezalatt az idő alatt az igazgató úr rendesen bemutatkozik. 
-Elnézést a késői bemutatkozásért. A nevem Király Gábor, az iskola igazgatója vagyok. Egykor hős voltam, de visszavonultam, mert legyengültem. Már elég öreg voltam akkor amúgy is. Tudjátok a hősök is emberek. Nem egész nap dolgoznak, hanem körülbelül napi 8 órát, és váltják egymást. Vagyis így volt, amikor még én voltam aktív hős. Az iskolát egy jóbarátom alapította, de azóta ő eltűnt, és én vettem át az irányítást. Azóta se tudom hol lehet. 4 gyerekem volt, abból sajnos már 3 meghalt. Mind kiemelkedő hősök voltak. A feleségem az Éghajlító családba tartozott, és ezért én is tagja lettem. - mondja Gábor igazgató.
-Elnézést a közbe vágásért, de kik is az Éghajlítók? Vannak még ilyen személyek? - kérdezem kíváncsian.
-Voltak. 2034 körül a legtöbb család kihalt. A Begyűjtők is egy ilyen család összessége lehet. 3 kiemelkedő család volt. Mi, az Éghajlítók, a Maszkosok, ahova a barátom is tartozott, és az Ezermesterek. Mi voltunk a leggyengébb család, az Ezermesterek a legerősebbek. Az említett család elméletileg teljesen kihalt, de nem vagyunk benne biztosak. - válaszol a kérdésemre az igazgató.
-Kik tartoztak ide? Mi volt a 3 család jellemzője? - húgom izgalmasan szólal fel.
-Nagyon jó kérdés. Elmondom, amire emlékszem. Ránk, az Éghajlító családra az a jellemző, hogy az időjáráshoz kapcsolódik a képességünk. Egy kivétel van, Angéla. Mindhárom testvére hatalmas erővel bírt, de ő egy kiemelkedő személy. Az első 5+-os gyerekem. Noha a képessége nem kapcsolódik a család nevéhez, de az ereje csodálatos. A Maszkosok egy olyan család volt, akik kémkedésben voltak nagyon jók. A legkiemelkedőbb a barátom volt, Black Mask. Egy nagyon jó ember volt, de mindenki meghalt rajta kívül, ezért ő is visszavonult, vagy meghalt. A legkiemelkedőbb erejük a láthatatlanság és a gyorsaság volt. Térjünk rá a legeslegjobb családra, az Ezermesterekre. Ez a család szinte csak 5+ értékű tagokból állt. Rendelkeztek mind az Éghajlítók, mind a Maszkosok erejével. Nagyon erősek voltak, de sokan meghaltak közülük. Nagyon zsivány család volt, és képesek voltak egymást is megölni. Legjobban kitűnt közöttük Fear. Ez nem a rendes neve volt, hanem egy kitalált. Azért hívták így, mert aki ellene harcolt, az biztos, hogy átérezte a félelmet! Semmit se tudtunk erről a személyről. Ő lehet a
Begyűjtők vezetője, ugyanis az Ezermesterek megmaradt pár tagja, és más családok tagjai alkotják meg a szervezetet. - folytassa monológját Angéla apja.
Miközben figyeljük az igazgató beszélgetését megjelen X, de egyedül.
-Hazament volna? - szólal fel az apja szomorúan.
-Nagy valószínűséggel. Nem találtam sehol. - mondja Angéla.
-Pedig személyesen én kértem meg, hogy maradjon itt. - mondja az apja.
-És ő elment! - szólal fel a lánya. 
-Mindegy, akkor térjünk rá a másik fontos ügyre! - néz az igazgató barátnőmre.
*
Eszternek keresünk megfelelő erőt. Az iskolának van saját börtöne, ezért most itt vagyunk. A biztonsági rendszere nagyon magas. Nem meglepő, hisz ez egy fontos hely. A börtöncellák egymás után sorakoznak. Egy lány cellája előtt állunk meg. X visszament keresni az 5+ értékű személyt. A cellában lévő lány körülbelül 16 éves lehet. Szakadt ruhákban alszik. Eszter szomorúan néz rá.
-Miért van egy velünk egykorú lány itt? - kérdezi bús hangon.
-A látszat csal. Ő egy sorozatgyilkos. - válaszol az igazgató.
-Tessék? - kérdi párom meglepetten.
-Több ezer ember életét oltotta ki! Egy képességét ismerjük, mégpedig a Láng Pengét. Nem kántálja az erejét, azaz nem kell kimondania ahhoz, hogy tudja használni. Ez a képessége egy csillag alakú tűz erő, ami nagyon veszélyes, mert szinte mindenen átvág! Az 5*-os védelmet is kilyukasztotta! - válaszol Gábor úr.
-És ki fogta el? - kérdi húgom.
-Önként jöttem be. – szólal meg a lány. 
-Szóval fent vagy! - szól neki az igazgató.
-Mit akarsz? – kérdi gúnyosan. 
-Add át a Láng Penge nevű erőd az egyik diákomnak! - válaszol neki a felnőtt. 
-Tudod mikor! Ilyen hatalmas erőt nem adok át senkinek! Apropó úgy hallottam, hogy a lány Gyógyító! Nem is tudná használni! – nevet fel gúnyosan. 
-Akkor lemondok róla! – hevesen válaszol Eszter. 
-Nem kell! Egy embernek 2 db 5*-os ereje is lehet, csak nagy kockázattal jár. Ha a tested nem tudja a két erőt egyszerre használni, akkor bele fogsz halni, emiatt nem is említik ezt meg. És ez az oka, hogy ha valaki Gyógyító, akkor Gyógyító erőket kap. - válaszol neki az igazgató.
-És én mit kapok érte? – gúnyosan megszólal. 
-Pénzjutalmat! - mondja neki az igazgató.
-Nem kell! – vágja rá hevesen. 
-Akkor mit szeretnél? - kérdezi Gábor igazgató. 
-Engedjetek szabadon! – ordít idegesen. 
-Csak akkor, ha legyőződ az egyik diákunkat, és ha nyersz, ha vesztel, átadod minden erőd! - közli az igazgató.
-Rendben! Ki lesz az ellenfelem? - kérdi a lány mosolyogva.
Az igazgató úr ránk néz. 
-Szerintem Tom lenne alkalmas ellened. Csenge erejét átvágnád, Peti gyenge és Eszter meg gyógyító. - mondja az igazgató. 
-Én benne vagyok! - közli a kiválasztott személy.
-Az arénában lesz a párbaj a hőscsatáknak megfelelően! - szólal meg az igazgató.
-Jó! – mosolyogva válaszol a lány. 
-Rendben! - szól haverom.
-Én fogom hivatalossá tenni a párbajt! - mondja Angéla apja.
-Értettem! - válaszol mindkettő.
*
Kiengedte a lányt, aki menekülni akart. Az igazgató már öreg, de erős. Szél erővel leszorította úgy a lányt, hogy ő nem tudott mozogni.
A folyosón megyünk most. Ahogy a friss levegő belém áramlik, felszabadultnak érzem magam. Nem mintha annyira korlátozva lennék, de jó érzés. Az aréna kívülről és belülről is hatalmas. A harc egy 30x30 méteres helyen történik. Betonból készült a talaj. Magasan van, és ezt körülveszi egy méter mély levegős hely. Az alján fű van. Az aréna szélein egy körülbelül 4 méteres fal van. Ezt követi a nézőtér. 30000 szék lehet összesen, ami körbeveszi az arénát. Az egész helyet lefedi egy üvegtető. A beton részre 2 bejáraton lehet bejönni. Egy híd vezet ide. A 2 helynél egy-egy szoba van.  
A szobák mögött egy lépcső, ami a nézőtér mögött van. Innen kell lemenni a versenyzőknek. Egyszerű, de nagyszerű. A szabályok is egyszerűek. Aki a földes részre esik, az kiesik. Ha a fű felett vagy, de nem érsz hozzá, akkor még harcolhatsz. Az is kiesik, aki az eszméletét veszti, vagy harcképtelen állapotba kerül. Az üvegfal nagyon erős. 
A lány képessége se tud kitörni belőle.
Az egész helyet egy speciális gőz borítja be, ami meggátolja a tényleges halált. Ez a köd a halál előtti szürke állapotot állítja meg. 10 perc után a test begyógyul. Ezért van benne a szabályokban az is, hogy aki ebbe az állapotba kerül, az is kiesett.
*
Az igazgató beszél hármunknak, amikor megjelen Tom és a lány a két hídon. Mi a pálya szélére állunk. Beérnek a pályára, aztán egymással szembe néznek. Ránk néznek, majd megszólal az egyedüli felnőtt. 
-A most következő harcban Nagy Tom és az ellenfele, Blade fognak megküzdeni. Harcosok, felkészülni! - mondja a igazgató.
A két versenyző mosolyogni kezd egymásra. Mindketten nagy önbizalommal állnak egymással szemben, amikor megszólal ismét az igazgató úr. 
-Kezdhetitek! 
*
Haverom ellenfele egyből az ismert erejét használja. A láng elindul, aztán megáll az idő. Tom csodálkozva néz rám, mert köhögök egyet.  
-Te hogy tudsz mozogni? Nem engedtelek be ide. - kérdi meglepődve.
-Nem tudom. 
-Ez fura. 2 embert leszámítva eddig nem tudott senki sem megmozdulni. - mondja elgondolkodva.
-Kik tudtak? - kérdezem érdeklődően.
-X és Zek.  
Csettint egyet. 
-Tudom már mi folyik itt! A képességem nem hat az 5+ értékű emberekre! Ezért tudsz mozogni! - mondja hangosan.
-Logikus. - értek vele egyet. 
-Ha már itt vagy, akkor nézd végig, mit szoktam általában csinálni egy ellenfelemmel. - mondja Tom a lefagyott lány mellé állva, aztán a tüzet megérinti, majd mond valamit halkan. 
-Mit csináltál? - kérdezem kíváncsian.
-A képességet lefagyasztottam. Most jön a vicces része. - mosolyogja el magát. 
Ekkor megfogja a csillagot, megfordítja, majd a lány feje elé helyezi. Ezután az ellenfele mögé megy, saját kezét a hátához rakja, és megszólal. 
-Axare: Jég Tüskék. 
Semmit nem látok a képességéből, ahogy ezelőtt se láttam. A célpont elé sétál, rám néz, aztán mosolyogva megszólal. 
-Nem láttál semmit. - vesz egy nagy levegőt. - Axare: Visszállitás!
Az idő mozgásba lendül, és a lány reflexszerűen hátraugrik, bele a jégtüskékbe. Fájdalmában siet oldalra, de mivel figyelmetlen volt, ezért a saját képessége levágja a kezét. A seb nem vérzik, de nincs a helyén a kéz. 
A földre esik a kar, amikor ránéz a lány, és megbotlik. Ellenfele vigyorogva megszólal. 
-Mi a baj picinyem? Feladod? 
A lány azonban mérgesen feláll, majd egy képességét használja. 
-Axare: Végtelen Fájdalom! 
A semmiből kardok kezdenek megjelenni a fiú körül. Elindulnak, majd megállnak. Az oka egyszerű. Tom használta az erejét, és nevet.
-Na ez váratlan volt! 
Pár kard élét megfogja, erejét használva megdermeszti, s elmozdítja azokat. Ismét az előtte lévő személy mögé oson. Megöleli szorosan. A történtek ismét mozgásba lendülnek.  
Beszélni kezd, mielőtt a lefogott személy bármit is mondana. 
-Picikém. Játszunk vagy harcolunk?
A lány megfordulna, de lefagy. A fiú fütyürészve elé sétál, majd folytatódik a párbaj. A lány befejezi ezelőtti mozdulatát, de nincs mögötte már senki. Térdre borul, s beszélni kezd. 
-Hogy? 
Tom nem válaszol. Kis idő elteltével a lány megismétli magát, de már idegesen. 
-Hogy? 
-Feladod? - barátom szánalmasan néz le rá.
Az arckifejezése mindent elárul.  Elvesztette ezt a harcot. 
-Igen! Kinek kell az erő? - kérdezi a nyilvánvalót a vesztes.
A társunk a barátnőmre tekint. 
-Gyere ide Eszter, kérlek! 
Így is tesz. A térdre borult személy az előtte álló lányt figyeli, majd beszélni kezd. 
-Én, Blade átadom az erőm az előttem álló személynek! 
Eszter ismét villog egy pillanatig. A fogoly feláll, és az igazgató elé vonszolja magát. 
-Vigyetek vissza! 
*
Blade a jól megérdemelt helyére került. Párom most próbálgatja új erejét. Itt maradtam vele. Egész hamar belejön. 
Örül, mert ismét fog tudni harcolni, nekem viszont nem tetszik. Nem akarom, hogy a csatatéren veszítse el életét. De nem tudom lebeszélni. X apja jön felénk, majd int nekem. Odamegyünk, és egyenesen vissza érkezünk oda, ahonnan a mostani kaland kiindult. Ráteszi a kezét a vállamra az igazgató.
-Kapsz te is plusz erőt! - mondja boldogan.
-Örömmel elfogadom! - mosolygok.
Számtalan rab között sétálunk.
Megállunk. Egy felnőtt férfi terme előtt vagyunk. Kissé telt és szakállas. Épp könyvet olvas. Sóhajt, majd ránk néz. 
-Mit szeretnétek? - kérdi.
Nem találok ellenszenvet a viselkedésében, az igazgató azonban ugyanolyan lenézően beszél vele, mint bármelyik másikhoz. 
-Az erődért jöttem! Add át Péternek, és talán kicsit tovább élhetsz! - parancsil rá Angéla apja.
Becsukja könyvét, majd rám néz. 
-Én, Dénes átadom az erőm Péternek! 
Csillogok egy kis időre, majd megjelen az Axare menü előttem. 
_________________________________________
Új képesség megszerezve: 
-Axare: Láthatatlanság 5* 
-Axare: Föld fal 4* 
_____________________________________
Kissé gyanakodva kezdek a mondanivalómnak. 
-Láthatatlanság? Nem szeretném tudni, hogy mire használtad! 
Tekintete mérges lesz. 
-Olvashatok tovább? - kérdezi flegmán.
-Persze. Hozok majd még könyvet neked, úgyse élsz még sokáig! - mondja az igazgató lekezelően.
Rámosolyog a börtöntöltelékre. Ő ugyanígy tesz. 
Pár másodperc múlva elindulunk. 
*
Visszaérünk a szokásos irodába. Angéla a lányt kereste azóta is. Visszaküldtek minket a szobánkba. Egymást figyeljük Eszterrel. Boldogan nevet fel. 
-Végre hasznodra lehetek. - ugrál örömében.
Ez a hozzászólás nem tetszik. 
-Ne így állj hozzá, kérlek! - mondom aggódóan.
Épp készülne egy végtelennek tűnő monológba, amikor megakad a hangja, ahogy minden más is. Ismerem az elkövetőt. Kilépek a folyosóra, majd meg is látom őt. 
-Miért állítottad meg az időt? - kérdezem a tettest.
-Lenne egy kérdésem. - mondja Tom komoly fejjel
-Mi lenne az? - kérdem kissé aggódva.
-Gyere be hozzám, és megtudod. - mondja változatlan tekintettel. 
Bemegyünk a szobába. Megpillantom a húgomat aki térdel a földön. Kezét összerakva könyörög. 
-Mit csináltál? - kérdezem mérgesen, majd elindulok felé.
-Én semmit! Állj be mögé, azután elindítom az időt! - lép hátrébb Tom.
-Rendben... - mondom elhalkulva. 
Nem értem, miért kér ilyet, amikor nem itt kéne lennem. De nem szólok, majd elmondom Eszternek a történteket.  Miután barátom használja az erejét, a húgom megszólal.  
-Akkor mi a válaszod? - kérdi Tomtól
Háttal van nekem, így nem lát. A fiú csak mosolyog. 
-Elismételnéd még egyszer? Nem hallottalak tisztán! - kéri meg Tom a húgom.
-Tom, kérlek lennél a barátom Kapcsolatra gondolok! - mondja testvérem, majd megszakad a hangja.
Csenge megint lefagyott. Leendő sógorom rámnéz. 
-Mi a válaszod? - kérdi tőlem, mintha ez rajtam múlva.
-Legyetek boldogok! Mi mást mondhatnék? - kérdezem mosolyogva.
-Köszi haver, de tényleg! - mondja a vállamat megcsapva.
-Nem rajtam múlik ez. Csenge választott téged! - mosolygok rá megint.
-Köszi, gondoskodni fogok róla! - mondja határozott hangon.
-Nincs mit, viszont most visszamegyek. Akkor indítsd el újra az időt, amikor szólok! - figyelmeztetem a fiút. 
-Rendben! - válaszol, és nyilván még egyszer a vállamra üt.
*
Ahogy belépek a szobámba, az állva megfagyott barátnőmet látom. Hangosan megszólalok. 
-Mehet, sógor! 
Eszter pislog párat, majd alaposan megnéz. 
-Hol voltál? Egy pillanatra eltűntél! - kérdi aggódva.
-Csak lefagyasztotta Tom az időt. - mondom.
-Akkor minden rendben? - kérdi megnyugodva.
-Persze! - válaszolom.
Közelebb lép felém, majd megcsókol. Már egy ideje nem csináltuk. Kissé vörös fejjel néz rám. 
-Szeretlek! - mondja halkan.
-Én is! - válaszolok őszintén.
A gyors válaszom után komoly fejjel néz rám. 
-Ezért kérem azt, hogy ne korlátozz! Engem is zavar az, amit teszel! Egy egyszerű életet akarok veled, de ez nem ilyen egyszerű! Harcolnunk kell! - határozott hangon közli.
-Igaz. Meg kell mentenünk mindenkit! - mondom azonos hangnemben. 
Ekkor közelebb jön, megcsókol, majd az ágyba lök. Mászna rám, de én megállítom.
-Ez még kicsit korai szerintem. - mondom halkan.
Szomorúan kel fel.
-Igaz... - mondja, majd elfordul.
*
Az igazgatóiban vagyunk. Kis rosszullét kap el, viszont nem az igazgató miatt. X is itt van. Egyedül van az apjával. A célpontja köddé válhatott. 
-Készüljetek el! 1 óra múlva az arénába megyünk! Nem vesztegethetjük tovább az időnket! - mondja Angéla komoly tekinttel.
-Rendben! - válaszolunk barátnőmmel.
-Tom és Csenge hol vannak? - kérdi X.
-Jó kérdés. Megyek, szólok a friss párnak! - mondom boldogan.
-Összejöttek? - kérdi Eszter kíváncsian. 
-Igen! 100%-ig biztos vagyok benne! - válaszolok.
-Az a jó. Szóljatok nekik, és legyetek ott! - parancsolja a mérges Angéla.
-Rendben! - mondjuk közösen a párommal.
*
Ismét az aréna, csak most Gábor igazgató úr és a rab helyett Angéla van itt. Komoly fejjel magyaráz. Amióta itt vagyunk egyáltalán nem hülyéskedik, és nem is mosolyog. Megértem. A mostani eset nagyon nehéz lehet neki. Tomra tekint. 
-Tom, te a barátnőd és Esztert fejleszted, én pedig Petivel foglalkozok! - mondja barátomnak X. 
-Oké! – elindul, és int a kezével – Gyertek, csajok! 
Félre mennek hárman. A leendő hőssel maradtam. Nem tetszik az itteni feszültség, főleg az, amelyik belőle árad. 
-Jól vagy? - kérdem aggódva. 
-Igen. Ismered az itteni ködöt? - mérgesen válaszol Angéla.
-Aha. - mondom halkan.
-Készülj fel akkor! - figyelmeztet, majd nekem ugrik hirtelen.
A földre kényszerülök. Nagyon keményen bánik velem.  
*
Ismét fekszek. Olyan erős ütésekkel látott el, hogy nem bírok felállni. 
-Kellj fel! Nincs vesztegetni való időnk! - ordít rám a lány.
Keservesen próbálkozok, de hiába. 
-Nem bírok! - mondom keservesen.
Idesiet, majd felsegít. Ahogy észreveszi, hogy már tudok állni, akkor újból nekem jön, de még erősebben. Próbálok ellenálni, de túl gyors és sokkal erősebb tőlem.
*
Megrepedt a bordám bal oldalt. Mindig ide rugott, ahogy most is arra készül, azonban sikeresen elkapom a lábát, majd rá szólok. 
-Angéla. Kérlek, hagyd ezt abba! 
Tűzgolyó repül az arcomba.  
-Ne nyávogj, hanem küzdj! - parancsol rám.
Hátrébb kerül, és eltűnik előlem. Mögöttem lesz, biztos vagyok benne! Megfordulok és eltalálom, mielőtt elérne engem. Nem volt erős ütés, de megállt. Az alkalmat kihasználva beszélni kezdek. 
-Így nem leszek erősebb! 
Rám néz. Mosolyogva nyújtja a kezét, de amikor megfognám, akkor használ egy újabb erőt. 
-Axare: Végtelen Fájdalom! - mondja vigyorral.
Ismerős erő. Számtalan kard jelen meg körülöttem. Kezét összecsukva a kardok felém indulnak. A kellemetlen érzés megint elkap. 
Mielőtt bármit is csinálnék, észreveszem, hogy pár méterrel arrébb kerültem. Mindenki csodálva figyel. Magam sem értem, mi történt.  
-Ezt hogy csináltad? - kérdi Angéla.
Beszélni akarok, de nem tudok. 
-Csak ennyi? -  belőlem jön ki a lenéző kérdés, de nem én kérdeztem. 
-Hogy érted ezt? - kérdi az ellenfelem.
A testem ekkor magától X elé kerül. Reflexből ütne, de elkapom a kezét, aztán én rúgok bele akaratom ellenére.
Hihetetlenül erős rúgás. A falhoz repül.
-Zark! - Esztert hallom, ahogy elordítja magát. 
Ekkor előtte is megjelenek, azonban a szemem előtt elszürkül minden. Majd a sötét feketeség lep el mindent. Ismerős hangokat hallok szenvedni halkan. A nevemet ordítják a többiek egyre halkabban.
*
Csend. Nem látok, nem hallok semmit.
A sötétség felemészt.
-Van itt valaki? Mi ez? Kinek a képessége? - kérdezem választ várva. 
Egyik percről a másikra egy trón jelen meg előttem, alám pedig egy egyszerű szék.
Végre látok! De a hely nem ismerős. Minden sötét és komor. Emberi maradványok hevernek a földön. 
Csontok és rengeteg vér. Undorító!  
Egy fiú jelen meg előttem a trónon ülve. 
A kinézete ismerős. Rám hasonlít! Alaposabban megnézve ugyanúgy néz ki, mint én! Ez a személy én vagyok! Beszélnem kell vele!
-Ki vagy te? - kérdem kíváncsian.
-Gyenge vagy! Haszontalanabb, mint a húgom! - lenéző tekintetettel válaszol. 
-Mint Csenge? - kérdezem.
Nagyon mérges, de mintha megjátszaná magát. 
-Meg se érdemled a fényem! Nem tudom ki vagy te, de szégyen amit csinálsz! Az erődet használni se tudod! - beszél hangosan lenéző fejjel
-Zsolt, te vagy az? - kérdezem gyanakvóan. 
-Zsolt? Na ne nevettes! Én Peti vagyok Én te vagyok! - szólal fel.
Úgy érzem, mintha hazudna.
-Ezt hogy érted?  
-Átvetted a testem felett az irányítást! 
Meglepődtem rajtad, ezért figyeltelek, de hányingerem van miattad! - kiált rám.
-Miről beszélsz? - kérdem gyanakvóan.
Feláll, és hangosabban kezd beszélni. 
-Hülye is lennél? Nem tudod, ki vagy te, de az én életem éled! Fekete Péternek hiszed magad? Mert nem vagy ő! Én vagyok Fekete Péter! - mondja magabiztosan.
Egyre jobban érzem a hazugságot. 
-Hazudsz! Ez hülyeség! - szólalok fel.
A szék eltűnik alólam, aztán a koszos talajra esek.  
-Semmit se tudtál magadról! Elhitted, hogy te én vagy! - mondja lenézően. - Ez undorító!
-Szóval nem is én vagyok Peti? - most én is gorombán szólok be neki. 
Mosolyog. 
-Pontosan! Te csak egy parazita vagy!  Ismerlek, de mégsem! De mivel ennyire egy szánalmas ember voltál, ezért elzártam előled az erőimet! Én küzdöttem értük, nem te! - kiált fel.
-Akkor én ki vagyok? - kérdezem. 
-Nem tudom és nem is érdekel! - válaszol közelebb lépve.
-És mit akarsz? - gyanakvó pillantást vetek rá.
E kérdésem után kapkodva válaszolt. 
-Azt hogy...ő... Erősebb legyél! 
Unalmas vagy! És...ő.... segítek neked! - nevet fel.
Ez egy elhamarkodottnak tűnő mondat, mégis felkeltette az érdeklődésedet. 
-Segítesz? És hogyan? - kérdem érdeklődően.
-2 erőm kivételével mindet megkapod! - mondja mosolyogva.
Ekkor kissé furcsálva nézem, de nem szólok rá inkább semmit. Valamiért nem hiszek benne. 
-Rendben. - mondom.
-Ne maradj unalmas, különben átveszem feletted örökre az irányítást! ,- kiált fel. - Feltéve, ha képes vagyok rá. - teszi hozzá halkan.
Kezd gyanús lenni ez a bizonyos eredeti személy. Ha én lennék a parazita, akkor nem nekem kéne átvenni felette az irányítást? Hiszen ha ez az ő teste, akkor minek irányítana engem, aki pedig elméletileg őt irányítja? És ez a „Feltéve, ha képes vagyok rá." kijelentése támasztja alá az elméletem. De ez csak a szubjektív véleményem. Inkább visszatérek egy korábbi kijelentésére. 
-Azt mondtad, hogy ismered Zsoltot. Mesélnél róla, meg erről az egész helyzetről? - kérdezem érdeklődően.
Csak néz rám. Elneveti magát, és elkezd repedezni a hely.  
Fény törik be a lyukakból. Egy szót mond, mielőtt köddé vál.
-Nem. 
*