-És mégis mi a baj, Nick? - ismétli meg magát a fiatal lány.
Lepődve figyelem szavait.
-Te mégis honnan tudod a becenevem?
A lány érthetetlenül néz rám.
-Miről beszélsz? Beverted a fejed? - néz rám mérgesen.
-Nem, te miről beszélsz? Egyáltalán ki vagy?  
-Mi ez a kérdés, tesó? - emeli még fentebb hangját.
-Tesó? Milyen tesó? Azt se tudom, ki vagy! 
Ekkor a keze az arcomon csattan.
-Na ne hülyíts már! Hogy beszélhetsz így a húgoddal? Több éve ismerjük egymást. Nemrég hirtelen eltűntél, erre mire megtalállak letagadsz. Tudom, hogy hülye vagy, de hogy ennyire! Nem hiszlek el, ember! - kiakadva hadarja a mondatokat.
-De én tényleg nem emlékszem rád! Sőt, semmire se!
-Ugye most csak viccelsz? - néz aggódva.
-omolyan mondom! - halkan megszólalok.
-Mi? Semmire sem emlékszel? Egy éve te nevelsz! Szerinted mennyire lettem ideges, amikor eltűntél? - mondja, miközben a szemei bekönnyeznek.
-Én nevellek? Ezt nem értem. 
-Igen! Ketten élünk ebben az istenverte faluban több éve. Legalább Zsoltra emlékszel? - lép közelebb.
-Zsolt? Az meg ki? - nézek rá kérdően.
-Az ikertesód, te tökkelütött! - még egyszer arcon csap.
-Mi? Ezt most miért kaptam? - emelem fel a hangom.
-Istenem! Komolyan nem hiszlek el! - fordul nekem háttal.
-De most tényleg. Mondd már el mi van. - óvatosan nyúlok a vála felé, de végül visszahúzom a kezem.
-Te és Zsolt a bátyáim vagytok. Évek óta apát keressük, mert anyát megölte. Zsolt egy éve felerősítette az erejét, de túl erős lett, és így elvitték valahova. - újra felém néz.
-Tessék? - ettől többet nem tudok mondani.
-Komolyan mondom! - válaszol hangját emelve.
-Ez szörnyű! - szólalok meg halkan.
-Az! És te mit csinálsz itt? - törli meg kisírt szemeit.
-Bakker tényleg! Meg kell mentenem Eszter nagyiját! - hangosan szólalok fel.
-Kit? - néz rám mérgesen.
-Ez komplikált. - próbálom nyugtatni.
-És te hogy akarod megmenteni? Képtelen vagy harcolni mások erejének lemásolása nélkül! - válaszol hangosan.
-Erre rájöttem. Figyelj... Hogy is hívnak? - kérdem kínos mosollyal.
-Istenem. Csenge vagyok, a húgod, és Ice a becenevem. - válaszol.
-Figyelj Csenge, segíts! Megismertem egy lányt, akinek a házát holnap fel fogják gyújtani, és megölik a nagyiját! - szólalok fel.
-Hogy? És ezt te honnan tudod? - kérdi jogosan.
-A lány egyik képessége miatt. - indokolom ezelőtti mondatom.
-És pont te segítenél egy idegennek? - néz rám meglepődve.
-Igen. Miért? - kérdem gyanakodva.
-Te tényleg más vagy, mint amilyen voltál. - válaszol.
-Elhiszem.
-Jó! - néz rám határozott tekintettel. - Avass be a részletekbe!
-Rendben, nos... 
*
-Értem, tehát meg kell akadályoznunk azt, hogy a katasztrófa bekövetkezzen. - vonja le a következtetést. 
-Ja, muszáj lesz, de amúgy te mire is vagy képes?
-Röviden összefoglalva, kedvem szerint manipulálhatom és hozhatok létre jeget. - válaszol, miközben a tenyerét felemeli. Ekkor egy nagyobb jégdarab jelen meg.
-Értem. Ez még hasznos lehet! - szólalok meg örömömben.
* 
Épp ötletelünk arról, hogy mit mondjunk a nagyinak, amikor egy hatalmas robbanás hallatszik.
Ez nem jó. Ez nem jó. Ez nem jó. Ez nem jó. Ez nem jó. Ez nagyon nem jó! Miért pont ma? Nem holnap kéne ennek a katasztrófának megtörténnie? 
Rohanunk. Csenge hangját hallom, de nem érdekel. Ég a ház! 3 fekete maszkos embert látok ott, de nem tudom kivenni, hogy kik ők. Nem figyelek a lábam elé, ezért megbotlok, és kisebesedik a térdem. Felnézek, és jég jelen meg mellettem. Futok, futok, de már a fél ház jéggé fagyott. A másik felét a tűz nem érte el.
-Mentőt vagy Gyógyítót azonnal! - kiáltja egy ismerős hang. Csenge minden erejével ordít. Segítséget kér. 
Ez baj. Noha számára ismeretlen ember, mégis küzd az életéért. A 3 tettest nem látom, mire odaérek. Evelin nagyi fekszik előttem, szeme csukva. 
Sírok. Noha nemrég életéről se tudtam, most már fontos nekem. De hiába. Lyukak sokasága lepik el testét. Kisebbek, nagyobbak. Míg belőlem a könny, belőle a vér folyik. Parancsolom testvéremnek, hogy fagyassza meg a testét a vérzés elállása érdekében, de közli, hogy akkor a szíve is lefagyna. Ekkor a keze megmozdul. Felém nyújtja.
-Kérlek tedd boldoggá Esztert! Én voltam a mindene. Utálja a szüleit, többször bántották. A saját lányom a szemem láttára nevezte őt haszontalannak. De ő nem az! Képes megváltoztatni ezt a romlott világot! Ha engem is elveszít, már nem lesz senkije! - rekedt, haldokló hangon beszél Evelin nagyi.
-Tessék? – könnyezve kérdek vissza.
Közelebb hajol öklendezve, és megfogja a vállam. 
-Kérlek N-Nick kedvesem! Nem vagy te hülye! Vigyázz Esztikémre! - kéri, majd velem együtt itatja az egereket. 
-Ne tessék ilyeneket mondani! Élni fog!
Becsukja a szemét. Elkezd mosolyogni miközben már sír. Vele sírok én is. Ráteszem a fejem eközben, és remegve suttogni kezdek.
-Ne tegye ezt, kérem! Mi lesz Eszterrel? Én egyedül képtelen leszek bármit is csinálni. Könyörgök!
-Átadom én, Evelin neked, Nicknek az összes erőmet! - súgja.
Erre a mondatra felhajolok. Ugyanaz a menü jelen meg előttem, mint az, ami a Másolás használatakor jelent meg.

___________________________________________
Új képesség megszerezve:
-Axare: Víz lövet 3*
-Axare: Robbanó ütés 4*
-Axare: Gyenge gyógyítás 3*
___________________________________________

 Félek. Reszketek. Látom, ahogy a teste elkezd szürkülni. Ezután lassan elkezdenek porrá válni a végtagjai. Két keze, két lába pár másodperc alatt lebomlik. Teljesen porrá lettek. Ezután teste is azzá alakul. És mire észbe kapok, már egy kupac hamu van előttem. 
Hangosan bőgni kezdek. 
*
Csenge hátulról megüt. Próbál elnémítani, de az okát nem értem. Aztán a hátamra üt erősebben. Mérgesen, idegesen meredek rá, de látom, hogy a bal karja tiszta vér. Befejezem a sírást. 
Megölel a másik kezével. 
-Sajnálom, hogy ezt mondom, de el kell innen menekülnünk! Meg fognak találni a Begyűjtők!
Érthetetlenül nézek rá.
-Kik?
-Később mindent elmondok! Igyekezz, és fussunk el! - parancsol rám húgom.
Ekkor kitépek egy darabot az alapból koszos, fehér ruhámból. Belemarkolok az előttem lévő hamuba, s ráteszem a ruhadarabra. Szorosan bekötöm, és zsebre teszem. Húgom nem kérdez semmit. Futunk. Hogy hova, vagy merre, azt én nem tudom.
Megállok. Rám néz, de mielőtt bármit mondana, megelőzöm.
-Mi lesz Eszterrel? Ha elmegyünk talán soha többet nem fogjuk látni! - szólok hangosan.
-Erre nincs idő! El fognak kapni! - mondja kiakadva.
-Kik és miért kapnának el? - kérdem.
-Mert gyerekek vagyunk. Ezek a Begyűjtők az árva gyerekek szedik össze, és kísérleteznek rajtuk. Ezért egész életünkben miattuk vándoroltunk. Emlékezz Peti! Zsoltot is ők vitték el! - sírja el magát.
Ez fura. Ezt nem értem. Miért tennének ilyet? Egyáltalán kik ők, s miért menekülünk előlük folyamatosan? De túl sok időt vesztegettem.
* 
Egy csoport barna köpenyes, zöld ruhás, fekete maszkos ember jelen meg. Sokan vannak. Húgom egyből jéggel támad, de tűz erővel blokkolják. Képzett emberek lehetnek. Van egy piros maszkos, köpenyes is köztük. Ő a parancsnokuk gondolom. 
-Kik vagytok, és mit akartok? - kérdem ordítva.
-Ugyan már fiú, tudod te azt! - válaszol.  Közelebb lép. Ice elém lép.
-Őt hagyd békén! Velem küzdj meg! - hangosan beszélni kezd.
Ekkor a vezér nevet.
-Lányokkal nem szokás harcolni. Veled más terveink vannak, kislány! - neveti el magát.
Ekkor jelez a kezével, és pár perc alatt 4 ember elkapja a húgom. Nem is láttam őket mozogni. Földre szorítják, és valaki használja az erejét.
-Axare: Szorítás.
Ekkor a kínokban szenvedő testvérem nekem ordít.
-Fuss!
Egy hatalmas jégtömb jelen meg. De hiába. A piros jelmezes ember hiába fagyott meg, beszélni kezd.
-Axare: Lángok tánca.
És ennyi a védelemnek. A jég helyét a tűz veszi át. Egy gyönyörű tűzmadár jelen meg. A szárnyaival csap egyet, és kettőnk köré egy tűzfal kerül. A fal tetején kis, piros madárkák repülnek a kör irányában. Pislogok egyet, és itt van előttem. Félni kezdek, addig amíg Csenge sírását nem hallom. Tudom, mit akarnak vele csinálni, ezért gyorsan kell cselekednem. Ütni akarok, de megelőz. Akkora erővel belém üt, hogy hátrafelé kezdek repülni. Nekiesek egy épületnek, és bereped a fal, majd egy lyuk keletkezik rajta. 
Megint előttem terem, ezután megüt. Ugyanolyan sebességgel repülök egy újabb háznak. Ezt még egyszer megcsinálja. A bordáim biztosan eltörtek. A bal kezem is eltört. A jobb lábamat nem érzem. Elhomályosodik minden. Mielőtt összeesek egy lány hangját hallom. 
*
Kinyitom a szemem. Egy szobában ébredek. Valaki ágyán fekszem. Felülök gyorsan, de a kegyetlen hátfájás vissza kényszerít. Oldalra nézek. Húgom alszik.
Mi ez a hely? A Begyűjtőknél vagyunk?
Nem, ez a hely túl ápolt egy olyan szervezethez. De akkor kié?  
*
Egy lány lép be. Velem egykorú lehet. Vékony, csinos testalkata van. Vállig érő fehér haja van, és fehér-feketés ruhája. 
Egyberuha. Szürke a szeme. Valamint van egy fekete maszk az arcán. A maszk egy betűt tartalmaz. „X".  
-Elnézést. - szólok neki halkan. 
-Ne aggódj fiú! Amíg nem leszel jobban, addig pihenhetsz itt! Nemsokára jön pár Gyógyító erejű ismerősöm. Mindkettőtöket ellátnak majd. - mondja nekem, miközben közelebb jön.
-Mi? - ennyit tudok mondani.
-Mi az? - kérdi.
-Milyen emberek?
Mielőtt válaszolna, felébred Csenge. 
-Mi történt? - rám néz, majd a lányra, és sikitani kezd örömében. - Te v-v-vagy X? Igaz? X személyesen?
-Ennyire ismert lennék? - nevet fel az X nevű lány.
-Te vagy a példaképem! - ordítja el magát húgom.
-Ennek örülök. - mosolyog húgomra a példaképe.
-Elnézést, de ki is vagy te? - szólok közbe.
Mindketten rám néznek. 
-Te most viccelsz velem? Nem ismered X-et? - csalódottan kérdi.
-Nem. Kéne? - válaszolok.
-Ő az a magányos farkas, aki egyedül menti meg a nyomornegyedekben, falukban, kisebb városokban a rászorulókat! - beszél Csenge büszkén.
-Azért ezt nem így mondanám, de lényegében igaz. - X megszólal.
-Akkor Hős vagy? - kérdem tőle.
-Nem vagyok az. Még. - válaszol X.
-Te mentettél meg, igaz? - kérdezi az ágyon ülő húgom.
-Aha. Nem voltak erősek. - büszkélkedik a még nem hős.
-És mi van a piros ruhással? - szólalok fel.
-Milyen piros? - X közelebb jön felénk.
-Utoljára egy vörös jelmezes emberrel párbajoztam. De nem voltam ellenfél számára. - vallom be szégyenkezve.
-Őt is elintéztem. Erősebb volt, mint a többi. Nem kell szégyellned azt, hogy vesztettél. - leül az ágy szélére, és megsimogatja a vállam.
-Köszönöm. És Esztert láttad? - aggódva kérdem.
-Kit? - kérdezi X.
-Peti. Nyugodj le. Neki semmi baja nem lesz!  - szólal fel húgom.
-Ki az a Peti? - ránézek.
-Te! - mondja kicsit nevetve.
-Mi? - nézek csodálkozva.
-Petinek hívnak! - válaszol Csenge.
-Értem! Akkor Peti vagyok! - mondom hangosan.
* 
Másnap. Hiába tudtam meg, hogy Peti a nevem, az Axare fiók nem változott meg. A nevem még mindig ki van húzva. Lehet a teljes nevem kéne tudnom. Csenge X-nek mindent elmondott rólunk, és ő befogadott minket. Ezen meglepődtünk, de örültünk neki. Valamint megkérte húgom, hogy tanítsa őt személyesen. 
*
24-e. Exty hazatérésének napja. A ház kigyulladása senkit nem érdekelt. Ez itt a nyomornegyed. Ez mindennapos. Az emberek kilopják egymást, eladják a képességgel rendelkező gyerekeket a Begyűjtőknek egy kis pénzért. Az itteni embereknek nincs szuper ereje, vagy csak nagyon gyenge. Minden lépésem fáj, de muszáj mozognom. Noha X mondta, hogy elmegy Eszterhez, de személyesen kell vele beszélnem. Nem akarom egyedül hagyni! 
*
Itt állok a romokban heverő ház előtt nyugtalanul. Nem tudom, hogy ezt hogyan közöljem vele, vagy hogy mit fognak a szülei szólni hozzá, de itt vagyok! Csengéék is idejöttek, de elküldtem őket. Ezt egyedül kell elintéznem, különben nem bocsátanák meg magamnak soha! Sírok megint. Emlékek jutnak eszembe. Rossz emlékek.
* 
  Autó hangját lehet hallani. Nem sokkal mellettem áll le. Én csak állok, és nézek társamra. Eszter kijön, majd leszid, mert az anyja rólam kérdezősködött. Letagadott előttük. Én még mindig sírok, és ő nem érti miért.
-Bocsi, de muszáj voltam. Nem akarok rosszat neked! - átölel, majd elkezdi a fejem simogatni.
Remegni kezdek. Nem bírok megszólalni. 
-Mi a baj, Nick? - súgja, majd még erősebben megölel.
Remegésem addig fajul, hogy letérdelek a havas útra. Ő elengedett. Tekintetem a talajra összpontosul. Bőgni kezdek keservesen.
-Nick, mi a baj? - letérdel ő is, és felsegít.
*
A házban vagyunk. A két ágyon ülünk. Egy dolgot kérdez megállás nélkül.
-Miért sírsz? A rossz fiúk nincsenek itt! Megcsináltad amit kértem! Mi a baj? - aggódva kérdezi.
Le se esik neki, hogy valaki már nincs itt. Épp ölel. A könnyek elmúlnak, ahogy lágy szavait hallom.
-Tudod nagyon örülök, hogy itt vagy nekem! Igazság szerint nincsenek barátaim. Soha nem is voltak. Te vagy az első! Ez egy új érzés! Viszont meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy a nagyim előtt ilyen félreérthető dolgot mondasz. Én, mint barátnő? Tudom, hogy nem komolyan mondtad, de én örültem neki. És nagyi mit szólt hozzá? Biztos nagyon meglepődött! Soha senkit nem hoztam még eddig haza! Te vagy az első! Szóval mondd el mi aggaszt! - mondja bizakodva.
-E-E-Esz-ter. - szólalok meg rekedt hangon.
-Mit szeretnél? Legyen az bármi, nekem elmondhatod! - szorít magához.
-Vi-vissza t-tud-nál v-vinni a-az időben? - alig jön ki hang a számból, de kénytelen vagyok beszélni!
Meglepetten néz rám. Átölel megint, de most még szorosabban.
-Többé már nem tudlak... - súgja halkan.
-Miért? - kérdem sírva.
Könnyeim itatni kezdik az egereket. Ennyi lenne? Vége? Nem lehet ezt visszafordítani?
-Elvesztettem az erőmet. Átlagemberré váltam. - mondja szomorkodva.
-Mi? Miért? - szólalok fel hangosan könnyező szemekkel.
-Azt nem mondhatom el. De többé nem leszek képes visszaküldeni senkit az időben!
Beleértve saját magamat is. Elég, ha annyit tudsz, hogy elvesztettem az erőmet! Szóval ezt a kérésed nem tudom teljesíteni! Miért kéred ezt? Mi történt, amíg nem voltam itt? - elenged, majd a szemembe néz.
A vállára tettem a fejem, és sírok.
-Nick, mi történt? - ismétli meg kérdését.
-Eszter, é-én nem t-tudtam megmenteni! - rekedt hangon válaszolok. Nagy nehezen, de sikerült kimondanom.
Nem látom az arcát, de már csak a vállam fogja.
-Kit? - kérdi halkan.
-É-És m-m-meghalt! - kiadva, sírva folytatom mondanivalóm.
Ekkor elenged.
-Ki? - akárcsak én, ő is elkezd sírni.
Veszek egy nagy levegőt, hogy egyetlen mondatban letudjam az igazat.
-Evelin nagyi meghalt! - kimondtam. Nehezen, de ki tudtam mondani.
Visszahajolok, és szembe nézek vele. Tekintete lefagyott, majd sírásba folyamodott. A mellkasomat kezdi ütni, miközben ordítani kezd.
-Ugye csak hazudsz? Ugye?
Átölelem. Erősen markolja a hátam. Aztán hátrább hajol, és arcon csap. Még egyszer megcsinálja, és emiatt a földre esek.
Megérdemlem. Rám mászik, és ütni kezd. Sírva. Egyre erősebben. De nem fáj. Ahhoz képest egyáltalán. Belemarkol a ruhámba, és felhúz magához.
-Miért? Miért nem tudtad megmenteni? - sírva ordibál rám.
Csendben heverek a földön. A feje a testemen van. Sír.
Már befejezte erőszakos viselkedését. Jobban remeg, mint én valaha. Szeretném megölelni, de nem merem megtenni. Nyomást érzek. Nem a teste nyomását. A halál nyomását.
* 
Rábeszéltem, hogy feküdjön az ágyra, mert a hideg talajon felfázna.
Igaz, hogy rajtam feküdt, de az ágy kényelmesebb. Abbahagyta a keserves bőgést. 
Szótlanul fekszik, szemét a könyvespolcra szegezi. A lábánál ülök. Tekintetem az övét követi. Nem szól semmit, ahogy én sem, azonban egy óra keserves siralom után megtöri a csendet. 
-Vissza fognak jönni! Még a házat nem robbantották fel. Engem akarnak. Még úgy tudják, hogy megvan az erőm. Csinálj valamit!  - halkan parancsol.
A legegyszerűbb lehetőséget választom. Felajánlom, hogy költözzön hozzánk. X csak megengedi. De Eszter ezt nem akarja. Itt akar maradni, én viszont akkor is érvelek, hogy ne maradjon itt. Akkor sem megy bele. 
* 
Sétálok az úton. Társam a karjaimban. Nem mond semmit. Pár éhes szempár néz a házak ablakából felnőttekével kísérve. Én folytatom az utam. 
Ahogy a ház elé érek, megállok. Halkan megszólalok.
-Megjöttünk.
Figyelme a házra tárul.
-Ez a ház hatalmas. Nem tudtam, hogy gazdag vagy. - halkan mondja.
-Nem is vagyok az. Ez nem az én hazám. - mondom rekedt hangon.
-Akkor kié? - kérdi Eszter.
Nem szólok semmit, csak leteszem. Kinyitom az ajtót, és kezét fogva behúzom.
Egyedül vagyunk itt. X és Csenge elmehettek valahova. Lehet edzenek.
Eszter megkeresi a legközelebbi ágyat, és ráfekszik. Leülök az ágy melletti fotelra. A plafont nézi. Sóhajt.
-Ez a 2. legrosszabb karácsonyom. Épphogy jobb, mint az akkori, amikor te nem voltál itt. Kérlek, mondd el mi történt pontosan! - kéri Eszter.
-Rendben. - válaszolok, s elkezdem mondani a történeteket.
* 
Elnézést kér a korábbi tetteiért. Már tudja, hogy semmit nem ért az, hogy lemásoltam az erejét. És megköszön mindent, amit húgommal tettünk. 
-Nem is tudtam, hogy Peti a neved, és hogy van egy húgod. - mosolyog.
Ahogy mondja olyan érzésem támad, mintha hazudna, de figyelmen kívül hagyom.
-Én se. - válaszolok őszintén.
Az ikertesómról nem szólok. Ennyire nem akarom beavatni. 
Épp bocsánatot akarok kérni, amikor megcsókol. Hirtelen nem tudom, mit reagáljak, de ezek szerintem nem szerelmi érzelmek. Csak hálás valamiért. Biztos azért csinálja, hogy ne veszítsen el. Legalábbis így gondolom én. Hátra hajol.
-Szeretlek! Már több, mint 200 éve. 200 éve figyellek és miattad maradtam életben! Te nem tudod, mit fogsz tenni 5 év múlva, de én igen. Nem hagyhatom ezt megtörténni megint! Pár dolog különbözik a mostani, és az ezelőtti életeimhez képest. Te vagy a legfontosabb változás! Én szeretlek! - mondja hangosan.
-Mi? - ennyit tudok mondani.
Elmosolyodok. Nagyon nem kéne ezt csinálnom egy ilyen eset után, de nagyon meglepett. Nem értem teljesen, mit mond, de ad időt a gondolkodásra.
-Kérlek Nick, had legyek a barátnőd! - mondja vörös fejjel.
Hirtelen megint lekap. Ellököm. Nem akarom, hogy így lásson.
-Ó, te nem érzel így? - szomorúan szólal fel.
Elkezd sírni, ezért megint ránézek. Megpillantja az arcom. 
-Mérges vagy rám? - kérdi szomorúan.
Hirtelen megfogom a vállát, és a szemében nézek.
-Nem! Egyáltalán nem! Csak meglepődtem! Ez az első alkalom... - halkan megszólalok.
-Mi? - kérdi.
-Ez az első alkalom, hogy valaki ezt mondja. Ez lenne a szerelem? Azt hiszem. Igen ez az! Szeretlek én is, Eszter! - mondom mosolyogva.
Ekkor a friss barátnőm átölel, és megcsókol. És nyilván ilyenkor nyílik az ajtó. 
* 
Elfordulva ülünk egymás mellett. Nem tudják, hogy itt vagyunk, ezért nem köszönnek. Húgom pont ide jön be, és meglepődve néz minket.
-Sziasztok. - mondja Csenge.
Ránézünk mindketten. Arcunk még mindig vörös. Erre X is bepillant, majd széles mosollyal figyeli a történteket.
-Á, értem én! Ice, menjünk ki innen! - nevetve mondja húgomnak.
-Miért? - kérdi ártatlanul testvérem.
-Csak menjetek ki - idegesen szólok nekik.
-Nézd csak tanítványom, ezt hívjuk szerelemnek! - mondja hangosan X.
Ránézünk Eszterrel, majd kitör a nevetés. A húgom nem érti miért.
-Mi az? - érdeklődve szólal fel.
-Épp ránk nyitottatok! - szólal meg barátnőm.
-Mire? - Csenge kíváncsian kérdi.
Ekkor X Csengéhez hajol.
-Épp csinálták... - hangosan megszólal X.
Hangosan felszólalok.
-Dehogy is! Odáig nem mentünk el! - mondom kiakadva.
-Mi folyik itt? Hova nem mentetek? - Csenge kérdi.
Fogom a fejem, és ránézek páromra. Ő is csak néz engem.
-Nem tudtam, hogy ilyen perverz vagy, kicsim... - halkan mondja Eszter.
Erre hangosan kiakadok.
-Miről beszélsz? 
Átmegyek egy másik szobába amilyen gyorsan csak tudok.
*
Nem jöttek utánam. Hallom, ahogy beszélnek. Jól is teszik. Ilyen történtek után muszáj rendezni a dolgokat! 
A fürdőbe jöttem be. A tükörben nézem saját magam. Vállig érő fekete hajam van. Zöld szemem. Van egy heg az arcomon a bal szemem felett. Észreveszem a tükörben mögöttem Esztert. 
-Mit csinálsz? - kérdezi.
-Magamat tanulmányozom. A heget figyeltem.
-Az engem is érdekel egyébként. - szólal fel.
-Szerintem gyerekkori seb. Majd Csengét megkérdem. Amúgy kicsim. Te tudsz hajat vágni? - kérdezem.
-Nem, de miért kérdezed? - válaszol, és kérdi kíváncsian.
-Elég furának tűnik a hosszú haj. - mondom.
-Ne vágd le! Nekem tetszik! Le ne vágd már, kérlek! Tök jól áll neked! - Eszter hangosan rám szól.
-De le akarom. - szólok vissza szintén azonos hangerővel.
-De most miért? Tudod mit. Akkor kérdezzük meg a többieket! Tudni akarom, mit gondolnak! - mosolyog rám.
-De ez rajtam múlik, nem? - kérdem jogosan.
-Akkor is! - próbál meggyőzni.
-Jó! Legyen! - engedek neki.
-Hurrá! - mondja boldogan.
* 
Egyoldalú vita megy. Akkora cirkuszt csináltak ebből, hogy egyszerűen hihetetlen. De nem izgat annyira a véleményük. Én le akarom vágni! Nem tetszik ez a frizura. 
Csenge egyik megjegyzésére figyelek fel. Eléggé meglepő.
-Peti. Mindig is szerette a hosszú haját! Miért akarná levágatni? - kérdi.
-Nem tudom! Szerintem se kéne! - Eszter válaszol.
-Engem nem izgat. - X meghúzza a vállát.
És így megszavazták, hogy maradjon ez a haj stílus. Így végül én is beleegyezek. 
*
3 hálószoba van. Egy nekem, és barátnőmnek, egy X-nek, és egy húgomnak. Két ágy van a szobában. Én kértem így, mert X egyet akart. Se én, se Eszter nem akart egy dupla ágyat még.    Kialakult a napi rutinunk jön. Reggel, mire felkelek párom már kész étellel fogad. Húgom reggelente X-el edz, délután pedig a falut járják. Én nem igazán csinálok semmit. Csengéék reggeli edzésében veszek részt. X mondta, hogy vegyek részt velük délután is, de nem akarok még. Nem akarom magára hagyni Esztert. 
*
Ma az Axare profilom néztem, de azóta se írja a nevem. Pedig tudom mi az, csak a vezetéknevemre nem jöttem rá. Hazajöttek. Kíváncsian sietek elejük, de meglepődve figyelem, hogy csak X van az ajtóban. 
Gyanakvóan szólalok meg.
-Csenge hol van?
-Őszintén? Nem tudom. - X válaszol.
-Hogy értve? - nézek rá.
-Egy zöld ruhás ember után sietett, mert egy kisfiú volt kezeiben. - meséli X a történteket.
-Miért nem mentél utána? - kérdezem hangosan.
-Sérülteknek segítettem. Már nem volt ott, amikor végeztem. - indokolja válaszom.
-Miért nem mentél utána? - ismétlem meg a kérdést.
-Azt csináltam. 2 órán keresztül megállás nélkül kerestem, de nem látta senki. - szól vissza.
-Hát ez csodás. - mondom kiakadva.
-Nick, gyere velem! Exty-nek nem lesz baja! - kéri a segítségem.
-Természetes, hogy megyek.
* 
Már sötétedik. Különváltunk a gyorsabb elérés érdekében. Felnőtteket kérdezek. Elzavarnak, vagy pénzt kérnek az információért. Odaadom az egyik férfinak, de keveseli. Többet akar. Visszakérem, de nem adja. Nagyon gyorsan elfut. Próbálom elkapni, de túl gyors.
*
 X jön felém. Este van. Közli, hogy haza kéne mennem, és holnap frissen folytatni a keresést. De én maradok. 1 percet se fogok vesztegetni!
Hajnali 2 lehet. A falu parányi fénye szakítja meg a sötétséget. Látok két embert, és megkérdem tudnak-e valamit. Nagyon gyanúsnak tűnnek, de nem ítélek el egy embert a külseje alapján. Azt állítják, hogy tudják, hol van Csenge. Egy kérdésemre se válaszolnak. Annyit hajtogatnak megállás nélkül, hogy „Mi tudjuk. Fizess, és te is tudni fogod!" Közlöm, hogy nincs pénzem. Egy másik ajánlatot tesznek. Adjam nekik az erőm. Egy pillanatra elgondolkodok rajta, de nem megyek bele. Túl gyanúsak ahhoz. Az egyik férfi nekem támad. Ütni akar, de kikerülöm, és használom a Robbanó Ütést. 
Hátralököm, és a másik futni kezd. Eltalálom egy Víz lövettel, ezért elesik.
Közelebb érek hozzá, aztán megint használom a Robbanó Ütést. Majd rárakom a homlokom a fejére, és használom az eredeti képességem. Megjelenik a jól ismert menü. 

_________________________________________
Sikeres másolás.
Másolt erők:
-Axare: Éhezés csillapítása 4*  30 perc
-Axare: Éjjel látás 4*  30 perc
-Axare: Gyorsabb futás 2*  12 óra
_________________________________________ 

Megérte használni. Így is éhes voltam.
És az éjjellátás is nagyon hasznos most. Mintha nappal lenne. Csak a Nap helyett a Hold ragyog az égen. A futás is segít. A másik férfihoz megyek, és lemásolom a képességeit a homloka érintésével. 

_________________________________________
Sikeres másolás.
Másolt erők:
-Axare: Láthatatlanság 5*  2 perc
-Axare: Tűz lövet 3*  2 óra 
-Axare: Magas ugrás 2*  12 óra
__________________________________________ 

Még egy hasznos erő. A láthatatlanságot nem is akarom tudni mire szokta használni. A falu szélén lehetek. Elmúlt az éjjellátás hatása, és sötét van még mindig.
 Egy fény villan meg a fülem mögött. X kezd el beszélni ebből a szerkezetből.
-Hazahozlak! Pihenj! Innen átveszem a szereped.
-Én is maradok! - válaszolok.
-Nem! A csajod aggódik érted! - X érvel az álláspontja mellett.
-De akkor is! - szólok vissza.
-Maradj a seggeden, és várj meg! - parancsol X.
-Jó! - mondom határozottan.
Nem tetszik ez a hangnem, de igaza van. Amúgy is fáradt vagyok. 
* 
Ideért. Mint kiderült egy nyomkövető, és hívásra alkalmas szerkezetet tett rám.
Eszter adta neki. Egy fiú is van X mellett.
-Ezt kell teleportálni?
Kérdi gúnyos hangnemben.
-Igen. A fizetésed a lány megtalálása után kapod! - X beszél a fickónak.
-Tudom! - szólal fel.
Megfogja a fiú a vállam.
-Axare: Teleportálás. - ezt mondja.
Hirtelen Eszter romos háza előtt találom magam. Visszamegyek X házához, majd ő sírva fut felém. Ezután arcon csap.
-Te idióta! Azt hittem, hogy meghaltál! - sírva arcon csap, majd megölel.
-Még élek, és virulok. Egyébként ki volt az a fiú X mellett? - kérdem, ignoráljam agresszív viselkedését.
-Egy felbérelt ember. Sok ember abból él meg, hogy a képessége adta lehetőségeket kihasználja más emberek kéréseire. Természetesen pénzért cserébe. Ennek a fiúnak az ereje a teleportálás és a keresés. Vér alapján tudja megtalálni az embert és testvéreit, szüleit. - a kezemen egy vágásra mutat. - A véred alapján fogja megtalálni Csengét! - mondja Eszter.
-Mikor vágott meg? - kérdem csodálkozva.
-Nem tudom. Menjünk be inkább! - szólal fel Eszter.
-Oké! - válaszolok.
*
Egy teljes nap telik el. Ketten vagyunk Eszterrel. Próbál felvidítani, de nem tud.
Ölel, és csókol, de mondom neki, hogy most ne csinálja! 
* 
Késő este van. 
Végre kinyílik az ajtó. X és Csenge megjöttek. Valamint egy fiú is mellettük van. Nagydarab, széles a válla. Izmos. Majdnem egy fél fejjel magasabb tőlem. Rövid szőke haja van és barna szemei. 
-Ez ki? - kérdem a srácot nézve.
-Nos. Követtem egy embert, aki egy kisfiút akart elvinni. A fiút sikerült kimentenem, de körbe vett pár zöld ruhás Begyűjtő. Ő – mutat a fiúra – Ő a fiú bátyja, és hálából adni akar valamit. Nem neked! - mondja Csenge.
-Akkor kinek? - kérdem.
-Eszternek! - válaszol X.
-Miért neki? - újabb kérdésem jön.
-Először is, had mutatkozzak be! A nevem Nagy Tom. A falu szélén élek öcsémmel, és édesanyámmal. A képességem az Idő Fagyasztás. Ezen kívül egy 5 csillagos erő, a Gyógyítás. Ezt a képességet akarom átadni Eszternek! - mondja a nagydarab fiú.
*