Kinyitom a szemem. Egy számomra ismeretlen helyen kelek fel. Sötét és hideg van, de valamiért nem ijedek meg. Valami van a jobb kezemen. Egy karóra lehet. Meg akarom fogni a másik kezemmel, de nem érzem. Nincs bal kezem?
Sok ember sikolyát hallom valahonnan. Egy kis fényforrást figyelek meg. Egy kis ablakból jön be. Annyira világít, hogy láthassak. Igazam volt. A bal karom hiányzik. A szobában van egy ágy, azon fekszem, és egy szekrény alakját veszem ki a sötétben. Lemászok az ágyról, és kutakodni kezdek. A rossz fény minősége miatt csak tapogatok. Az ágy alatt nyújtom be a kezem, és szerencsémre találok valamit.
Egy henger alakú tárgy. Ahogy simítom rajta az ujjaim egy gombot találok. Megnyomom, és világítani kezd. Ez egy zseblámpa!
Napok óta a szobát nézhetem. A szekrény igazából egy koszos könyvespolc. Fából készült, de sok helyen már rohadt. A sikolyok elmúltak azóta.
Találtam egy kulcsot. Tovább keresek. Kell lennie valaminek, különben nem lenne itt a kulcs. Azonban bárhogy próbálkozok, nem találok semmit.
 * 
Megpillantok egy poros könyvet. Mi lehet benne? Kinyitom. Kiesik pár lap belőle. Biztos nagyon régi lehet a könyv. Nem értem mit írnak benne, de vannak benne képek is. Van benne egy farkas meg egy maszk. 
Ó, itt van egy kulcs is. Ez a kulcs van nálam!
Napok teltek el, mióta a könyvet tanulmányozom. Eddig a kulcsról más információt nem találtam, csak azt a képet. Kezdek szédülni.
Találtam egy másik kulcsról is egy képet. Ilyen nincs nálam. A fejem egyre jobban fáj.
Összesen 18 kép van a könyvben, és a kiesett lapokon. Ebből talán 6 kép lesz hasznos:
-A 2 kulcsról a kép.
-Egy 8 számjegyű kód: 20401224.
-Egy kép egy kristályról.
-Egy láda.
-Meg egy tervrajz egy szobáról.
Nemrég felkeltem a földről. Elájulhattam.
Megpillantok egy kulcslyukat a polc egyik fiókján! Á, nem igaz. Nyilván nem az enyém megy bele. Akkor megkeresem a másikat
*
Idegemben megütöm a könyvespolcot. Gyenge a hátulja, így bereped. Kíváncsiságból még egyszer beleütök, ezért egy lyuk keletkezik rajta. Sötét van mögötte, de nem fal.
Próbálom megnagyobbítani a lyukat. A fejem már átmegy rajta, de a macskákkal ellentétben a testem még attól nem.
Egy folyosó van a polc mögött.
Sikeresen átjutok mögé. Itt állok a sötét, hosszú folyosón. Hideg van. Félek elindulni. Ijesztő ez a hely, de muszáj lesz cselekednem.
Az a folyosó nagyon hosszú. Már körülbelül fél órája sétálhatok rajta.
Láttam pár denevért, meg pár döglött patkányt. Eléggé undorító ez a hely. Itt vannak képek is. Legtöbbje embereket ábrázol. Gyerekeket, felnőtteket. Van alattuk írva valami, de nem tudom elolvasni. Sétálok tovább. Megállok egy képnél.
Egy lányt ábrázoló portré előtt állok. Nem tudom miért. Valamiért meg akartam állni.
A lány haja fekete, szeme citromsárga. Bőrszíne halvány, majdnem fehér. A képe alá annyi van írva, hogy „Exty. 20401224". Nem tudom ez mit jelent, de gondolom a neve lehet Exty. Hozzányúlok a képhez, és meglepődésemre hőt ad ki magából. Kellemetlenül meleg.
Ez nem normális. Elkezdek futni, de miért? Több órája futhatok már, de nem fáradtam még el. Akárhányszor oldalra nézek, a képek sorakoznak egymás mellett ugyanolyan sorrendbe.
Ha megállok(nem azért mert fáradt vagyok, én se tudom miért) Exty képe van mellettem. Ki ő egyáltalán? Futok megint, és megállva ismét a képe van oldalt.
*
Leveszem a meleg képet a falról, majd visszamegyek a szobámba vele. Többször beszélek hozzá, persze nem válaszol. Meg is lepődnék, ha reagálna valamit. De ez fura. Más a szeme színe. Az erőteljes citrom szeméből halványkék lett. Visszaviszem a folyosóra, és itt megint sárga.
Rájöttem arra is, hogy teljes sötétségben fehéren világít a szeme, és ez talán a legijesztőbb benne.
*
Alvás előtt mindig visszaviszem a képet a folyosóra, és csak úgy alszok el.
A polcot arrébb vittem, mert útban volt. A képet az ágyra tettem, amikor a pakolással voltam elfoglalva.
Sötétedik, ekkor veszem észre, hogy itt van. Napközben, amikor a parányi fény besüt, akkor behozom a polcra. Magam se tudom miért, valami megfogott benne. De azelőtt visszaviszem, mielőtt az ablakfény eltűnne.
De most itt van az ágyon, ezért gyorsan a polcra teszem a fehér szemekkel villogó képet, majd visszasietek. Őszintén félek megfordulni, és kivinni a képet. Sajnos így viszont aludni nem fogok. Á, mit csináljak?
Ha megfordulnák, akkor a fényt bocsájtó szemeit nézném, ami ijesztő lenne. A gondolkodás között jut eszembe az, hogy nekem van egy zseblámpám. Benyúlok gyorsan az ágy alá, mert oda tettem, de nem azt érzem, amit akartam volna.
Ez egy ember válla. Valaki hirtelen megfogja a kezem.
Lefagyok. Sírnék, de nem tudok. Elengedi a kezem, és amilyen gyorsan csak lehet, én visszahúzom.
Már egy fél órája, hogy így fekszem. Hallom lélegzetét alattam. Valamiért enyhül a félelmem, viszont ez a hirtelen szerzett bátorság szertefoszlik, amikor mozgást hallok. Próbálnák megszólalni, de nem tudok.
Abbamaradt a mozgás. Most már mögöttem lélegez a lény.
-K..k...k...ki vagy t..t..te? - bököm ki.
Semmi válasz, csak halk kuncogás. Ideges leszek, ezért megfordulok, de csak egy alakot látok a sötétség miatt.
-Ki vagy te? - kérdem halkan.
Megint néma csend. Kimászok az ágyból, és szembe állok vele. Nagy lélegzetet veszek.
-Elmondanád a neved?
A lány megfordul, és elfut a folyosó felé. Nem futok utána. Félek utána menni.
Amikor lépek egyet, akkor meglököm a zseblámpát. Felveszem. Bekapcsolnám, de nem világít. Eldobom, és visszafekszem. Nézem a plafont, de semmi több. Félek aludni. Félek lélegezni. Félek élni!
Össze kell szednem magam, és meg kell próbálnom pihenni.
*
Besüt az ablakon a fény, és megvilágosodik a szoba. Megijedek. Exty képének kerete, és háttere van meg, de a személy hiányzik a képből. Szóval csak ő volt itt tegnap. Lenyugodom. Miért nyugodok meg? Egy lány zaklatott tegnap a szobámban! Szobámban? Egyáltalán hol a francba vagyok? Ki kell jutnom innen! Ezzel szedek megint bátorságot. 
*
Rájöttem, hogy csak az elem volt kivéve a lámpából. Visszateszem, és megpillantok egy borítékot a könyvespolcon, majd kinyitom. Ez áll benne:

„Kedvem barátom!
Várlak sötétedés után a folyosón! Ne hozd a zseblámpád. Nálam van a kulcsod, meg a másik kulcs is. Gyere el mindenképp!
20401224"

Ki írta ezt? Exty lenne? Mondjuk ki más írná? De miért nem vihetem a zseblámpát? Túl sok a kérdés.

* 

Besötétedett. Itt állok a sötét folyosó előtt.
Látom a lány fénylő fehér szemeit. Félek, de elindulok. Egyre közelebb kerülök a szempárhoz, majd elé érek.
-Nincs nálam a zseblámpa, ahogy kérted!
-Tudom.
Egy lágy hang válaszol.
-Exty.
-Igen? - kérdi kuncogva
-Mi vagy te?
Csend.
-Hol a kulcs?
-Ennyire ne siessünk! Van egy feltételem. - mondja.
-Mi az?
-Veled fogok tartani. - válaszol.
-Mi? És miért?
-Többet tudok itt bármiről, mint te! - mondja büszkén.
-Ez.. igaz.
-Azt is tudom miért vagy itt! - szól hangosan.
-Mondd el! -kiáltok rá, mire ő nevet.
-Exty!

Megint nevetés, majd eltűnnek a fényes szemek.
Idegemben visszamegyek, és lefekszem.
Fekszem az ágyon, amikor egy halk hangot hallok a fülem mellől.
-Gondold át!
Ijedtemben felugrok, csapok egyet, de a kezem nem talál el senkit. Annyi minden történt, hogy ezt fel nem tudom fogni. Le kell nyugtatnom magam, és pihennem kell! 
*

Reggel van. Egy cetlit veszek észre az ágyon.

_____________________________________
„Befogadsz magadhoz?"

„Igen" „Nem"
_____________________________________

*

Már egy ideje ezen a kérdésen rágódok. Tartok tőle, de őszintén magányos is vagyok. Azt se tudom mióta vagyok itt, és hogy miért. Talán nem is lesz rossz egy társ mellém. Feltéve, ha az akar lenni. Lehet ki akar használni!

A sok gondolkodás után hangosan elorditom magam, mivel nincs toll vagy ceruza nálam.
-Rendben Exty, elfogadlak téged. Legyél akármi, nem érdekel. Csak gyere ide!

*

Az üres keret repül felém. Elém érkezik, és ráesik az ágyra. Hirtelen villogni kezd, mintha fel akarna robbanni, de én nem félek! Tudom mi lesz ott. Tudom ki lesz ott! 

* 

Felkelek. Összeestem volna megint? De ez most más. Most 2 ágy van a szobában.
Van egy sárga ágy is, előtte egy televízió. Rózsa mintás szőnyeg a szoba közepén, rajta egy távirányító. A két ágy között egy éjjeli asztal, rajta egy tányér leves. És a szoba sarkában egy gyönyörű, könyvekkel dús könyvespolc.

Ez az, amit szétvertem, most semmi baja. Máshogy is néz ki. A romos polc most szinte vadonatúj állapotban van. Ahol a folyosó volt, most egy ajtó van.
Közelebb megyek, de mire odaérek, valaki kinyitja az ajtót. Hátra ugrok, emiatt elesek.

* 

Valaki jön be. Exty az, talán.
-Exty, te vagy az?
A lány rám mosolyog.
-Eszter a nevem, de igen.
-Hol vagyok és mi...
-Kérsz egy teát? - vág közbe.
-Mi? Nem! Ez egyszerre sok nekem! - kicsi szünetet tartva halkan megszólalok. -Mi folyik itt?
-Beszéljük meg ezt egy tea mellet! Mit szólsz hozzá? - kérdi ártatlan mosollyal.
-Jó. 
*

A két ágy szélén ülünk, egymással szemben. Fel se tűnt eddig, de már megvan mindkét kezem. Máshogy néz ki ő is. Bőre sokkal élettel telibb, a bal szeme pedig halvány kék, míg a jobb sárga. De a haja. A kócos feketéből egy szép, hosszú, hófehér lett. Nyugodtan szűrcsöli a teáját, és figyel engem. Én nem tudok inni a stressz miatt. Egyetlen kérdésre akarok most azonnal választ.
-Mi folyik itt?
Kicsit nyugtalanul néz rám.
-Először is. Tudod-e a saját neved? - mosolyog gúnyosan.
-Persze! - nézek rá kérdően.
-A nevem... Várjunk egy kicsit. Hogy hívnak?
-Én is ezt kérdem. - elneveti magát.
Rémült arccal nézek rá.
-Egyáltalán ki vagyok én?
Mosolyogva válaszol.
-Én nem tudom. - néz oldalra.
-Eddig nem is gondoltam erre.
-Nyilván nem kérdőjelezed meg a saját létezésed. - ránéz a teára.
-Most mi lesz? Azt se tudom, hogy ki vagyok, hol vagyok, és miért.
Iszik egy korty teát, majd rám néz.
-Megvan! Adok én neked egy nevet!
-Mi?
-Nem hallottad? Adok egy nevet neked! - leteszi a teát.
-Miért?
-Kellemetlen lenne, ha nem tudnálak hogy hívni. - válaszol.
-Nem az! Abban igazad van! Miért nem emlékszek semmire?
-Én azt nem tudom. De a neved legyen... - összeteszi két kezét, majd boldogan folytatja mondatát. - Nick!
-Nick? Mi ez a név? Nem is ez a tényleges nevem!
-Tudom, és? Nem az eredeti neved ez, hanem egy kitalált.
-Ez igaz.
-Akkor Nick leszel. Nincs nemleges válasz! - szól rám.
-Oké, jó. De miért pont Nick?
-Ezt nem mondhatom el. - néz rám kicsit mérgesen.
-Hát jó. Akkor most térjünk át egy másik kérdésre. Ki is vagy te pontosan, és hol vagyok?
-Na itt lesz komplikált az egész. A lényeg annyi, hogy a múltban vagyunk. Mert mindketten meghaltunk a jövőben! - mondja komoly tekintettel.
-Mi? Meghaltunk? Mikor, és hogy?
-Kicsit nyugodj le! Hosszú lenne ezt elmagyarázni. - keresztbe teszi a lábát.
-De így meg nem értek semmit.
-Jó, akkor megpróbálom összefoglalni. Én bőven előtted haltam meg! - mondja.
-Hogy?
-Felgyújtották a házunkat! - könnyezve mesél.
-Mi?
-Békés életem volt. Nagyimmal éltem, és egyszer pár hülye felgyújtotta éjszaka a házat. - sír.
-Ez mikor történt?
-2040. december 24. - zokogva válaszol.
-Szenteste? Várj, mi? 2040?
-Aha, miért? - elővesz egy zsebkendőt, és letörli könnyeit.
-Hát amikor találkoztunk, akkor milyen év is volt?
-2240. Röpke 200 év. - nevet fel.
-Hogy élhettünk addig, és most hanyadika van?
-Azt nem tudom te hogy éltél addig. Ma 2040. december 23-a van egyébként. - teszi hozzá.
-Mi? Ez azt jelenti, hogy...
-Holnap fel fogják gyújtani a házat. Ehhez kellesz te, Nick! - mutat rám.
-Tessék? Ezt már végképp nem értem.
-Sikeresen visszahoztam magunkat a múltba! - örvendez.
-Inkább nem kérdek semmit.
-Pont 1 nappal a halálom előtt. Annyi, hogy én holnap körülbelül 18 után fogok hazaérni, mert mennem kell a szüleimhez. - nevet kínosan.
-Ilyen karácsonyi buli?
-Igen. Nos, amikor a múltba egyedül visszatértem, akkor a nagyim már halott volt. Felhívtam a rendőrséget, de nem értek ide 1 órán belül. - megint elkezd sírni. - És amikor ki akartam menni, a konyha már égett. Majd amikor beértem, akkor felrobbant a gázpalack mellettem.
-Értem. Az szívás lehetett.
- Én nem fogok tudni semmit se csinálni. - néz félre.
-Miért is?
-Mert 2 óra múlva jön le apám kocsival, és el fog vinni magukhoz. - szomorúan mondja. - nem mondhatom le, hisz..
-Tudom! - vágok közbe.
-Köszönöm. - fogja meg a vállam.
-De pontosan mit csináljak?
-Nos, figyelj. Tudod mi az az Axare? - kérdezi kíváncsian.
-Nem? Soha nem hallottam még róla.
-Ez így elég bonyolult lesz. - mosolyog.
-Miért is?
-Figyelj! A világon minden ember rendelkezik valamilyen erővel. Az Axare erejével. Mindenkinek más az ereje. Más szintű. Nekem 2 erőm van. Egy 5*-os és egy 4. Sikeresen vissza tudtam hozni magunkat. De van egy feltétele ennek. Neked is kell ilyennek lennie! - mondja.
-És ezt te miből gondolod?
-Úgy, hogy alapból nem tudtalak volna visszahozni ide. - néz félre.
-Azt hiszem értem.
-Ha kimondod, hogy Axare, akkor megjelen magadnak a saját profilod, a státuszod. Ezt csak te látod. - magyaráz.
-Ha te mondod.
Veszek egy mély levegőt.
-Axare!
Egy menü jelen meg.

______________________________________
Név: ____________________
Erő: Másolás
Érték: 5+

Tulajdonság:
Érintés esetén:
3*- 20 perc
4*- 2 perc

Homlok érintés esetén:
3*- 2 óra
4*- 30 perc
5*- 2 perc

Csók esetén (a személy érzelmétől függően):
3*- 12 óra - örökre
4*- 2 óra - örökre
5*- 2 perc - 12 óra
_____________________________________

-Ő... Ez mi?
-Én nem látom. Amúgy mi az erőd? - kíváncsian szól.
-Hozz egy papírt, leírom ami itt van!
-Oké! - mosolyog fel.

*

Miután megcsináltam, átadom neki. Ő mosolyogva, és meglepődve néz egyszerre.
-5+-os vagy. Hihetetlen! - örvendez.
-Miért is?
-A világon összesen 5 db 5+ értékű személyt ismernek. Egy igazi hős lehetnél ilyen erővel! - mosolyog.
-Hős?
-Igen, tudod, aki megvédi a világot! - szól hangosan örömében.
Ránéz az órájára. Fel se tűnt, hogy van nála.
-Bakker!! - ordítja el magát.
-Mi az?
-Fél óra és itt van apám! Nagyon elkalandoztunk. - nevet kínosan.
-Ó, tényleg.
-Gyere közelebb, és másold le az erőm! - parancsol rám.
-Biztos?
-Mégis hogy akarnál nyerni? - kérdi.
-Igaz.
Felállok, ő is így tesz, majd összeérintjük homlokunkat.
-És most?
-Mondd ki, hogy Axare: Másolás!
-Rendben! - veszek egy nagy levegőt. - Axare: Másolás.
Hirtelen felugrik az Axare státuszom.
____________________________________
Sikeres másolás
Másolt erők:
-Idő lassitás - 30 perc
-Tűz lövet - 2 óra
-Tűz fal - 2 óra
-Víz lövet - 2 óra
-Víz fal - 2 óra
_____________________________________
-Megvan, azt hiszem.
-Ezekből csak a víz, és tűz típusú erők lehetnek most hasznosak. - közli.
-Biztos. 

*

A ház udvarán vagyunk. Nem is gondoltam, hogy ki lehet jutni onnan ennyi minden után, de mégis itt állok. Maga az épület nem nagy. 2 szoba van összesen, és a folyosó. Szegényes, de most nem ez a fontos.
Gyakorlok. Eszti pedig szorgosan oktat. Nem is annyira nehéz, mint hittem. 10 perce csinálom és már tökéletesen megy.
-Fantasztikus vagy! Neked 10 percbe, nekem 2 évbe telt megtanulni használni a 3*-os erőket. - kínjában félrenéz.
-Lehet az erőm miatt.

* 

Most a tűz és víz falat gyakorlom. Ezek nehezebbek.
10 perce megállás nélkül csinálom, de csak a víz megy. Be kell fejeznem, mert lassan mennie kell.
-Bocsi, hogy ilyen érthetetlenül magyarázok. - szomorúan néz rám.
-Dehogy érthetetlen. Sikerült megtanulnom a lényeget! 

*

A szobában vagyunk megint, és hirtelen felszólal.
-Nagyimról megfeledkeztem! Neki mit mondjak? - mondja kissé idegesen.
M

ielőtt választ adhatnék, már nyílik az ajtó. Hirtelen elkapja kezem, aztán leültet. Mellettem van ő is. A nagyi az szerintem. Mondjuk ki más lenne.
-Szia drágám! - egy idős, boldog hangot hallok

Ezután figyelme rám összpontosul.
-És te ki vagy? - kérdi.
-Szia nagyi! - mosolyog.
Látszik Eszteren az idegesség.
-Ő a...
-Pasija vagyok. - vágok közbe.
Olyan reflexszerűen kimondtam, hogy nemcsak ők, hanem én is meglepődök.
-Pasi? Ó! A barátja vagy? - mosolyog.
-Igen... Azt hiszem. - néz rám kínosan.
Meg fogom a kezét.
-Nem kell szerénykedned, k..k... kicsim!
Lepetten néz rám.
-I..Igaz. - szorítja meg a kezem.
A nagyija töri meg a csendet.
-Örvendek a találkozásnak kedveském.
Kicsi Esztikém nagyija vagyok, Evelin. És te? - jön felém közelebb.
-Szintén örülök. Eszter p..párja lennék, Nick.
-A.a.azért jött, hogy itt maradjon segíteni neked, amíg én apuéknál leszek. - szólal meg az állítólagos barátnőm.
-Lányoméknak el se mondtad? - néz Eszterre.
-Ne mondd el nekik! - ordítja el magát, amire a nagyi csak mosolyogva válaszol.
-Fiatalok. Rendben, drágám. Megtartom a kis titkotokat!
-Köszi nagyi! - ezután rám néz- Nos, kedvesem. Én lassan elkezdek készülődni.
-Ó, oké! 

Ezután nagyija kimegy. 5 perc elteltével hallani lehet egy autó hangot. Én a szobában maradok. Nem merek leskelődni sem. 

Hallok halkan egy beszélgetést, de nem tudok semmit se kivenni. A párbeszéd abbamarad, majd megint hallani, ahogy zörög a jármű. Elindulhatott. Egyre messzebb, és messzebb.
Én ülök az ágyon, és nézek előre. Most realizálom, hogy mi fog történni. 

* 

Evelin néni benyit rám. Látja, hogy ideges vagyok, ezért nyugtatni próbál.
-Jaj, kedveském, ne aggódj! Eszterkém nemsokára itt lesz! - simogatja a fejem.
Ránézek, és kellemetlenül mosolygok.
-Tudom. 

Nem mondhatom el neki, hogy nem azért aggódok, hanem valami sokkal borzasztóbb miatt!
Fel fogják gyújtani ezt a házat. Mit csináljak? Használjak víz elemű erőt? Még másfél óráig tudok. De mi van, ha csak másfél óra múlva fog valami történni? Akkor viszont tehetetlen leszek! Kikészít ez a gondolat. 

-Én kimegyek levegőzni. - mondom a fejemet fogva.
-Csak nyugodtan. Meg ne fázz! Hideg van kint! - figyelmeztet.
-Rendben! 

* 

Sétálok. Megint a mély gondolatok járnak a fejemben. Miért kerültem én ebbe a helyzetbe? Miért pont szenteste történne ilyen szörnyűség? 

Várjunk csak!
S

ietek vissza a házba. Ahogy benyitok, rám néz a kanapéban ülő nagymama.

-Mi a baj, kedveském? - kérdi aggódva.
-Hányadika van ma?
-23-a. Miért? - érdeklődik.
Sírva nézek rá, majd megfordulok.
-Mi a baj? - lépést hallok mögöttem.
-Semmi, csak sokat ittam. Kimegyek még egy kis időre!
* 

Térdelek az udvar közepén. Lehetetlen.
Esélytelen, hogy bármit is tudnék tenni, hiszen ma 23-a van! A tragédia pedig holnap fog bekövetkezni! A másolt erő nem fogja holnapig kibírni! Esélytelen! Mit tegyek?

* 

Sétálok az úton. Egy számomra ismeretlen, mégis ismerős úton. Sírok. Nem fogok tudni semmit se csinálni! Tehetetlen leszek! 

Az utca szélén leülök egy padra. Sötét és hideg van. Nem is csoda. Télen ilyenkor már rég sötétedik. A fejem fogom. Fáj a hideg miatt, a stressz miatt. Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Mit csináljak? Meg fogok őrülni, ha így folytatom! De nem tehetek róla! Egyáltalán miért kéne segítenem? 

Semmi közöm nincs hozzájuk! Igen! Ez igaz! Ők csak kívülállók számomra! Nem kötelességem megmenteni őket

De ez nem helyes! Elvégre Eszter megmentett! Olyan erősen megütöm magam, ahogy csak bírom. Fáj. Fáj a tudat, hogy ilyenre mertem gondolni! Szerinte akár hős is lehetnék! 

A sok gondolat megszakad, amikor meghallom egy lány hangját.
-Te mit csinálsz? 

Felnézek rá. Egy teljesen kékben pompázó lány. Szeme is kék, haja is szép hosszú, ugyanolyan színben pompázik. 

-Semmit. Mély gondolatokban vagyok!
-Aha biztos. És mégis mi a baj, Nick? - szólal meg aggódva.

*