A könnyeim lassan arcomra száradtak, míg szemeim pirossága mit sem csökkent, cseppet sem érdekelve engem. A házunkhoz érve hamar beléptem az ajtón, s egyből anyám telefonáló alakja jelent meg előttem, miközben idegesen tördeltem ujjaim, egyre közelebb sétálva hozzá.

- Ez nevetséges. Elison nem XS-es, nem! Most láttam a klubban és, majd kiesett a tenisz szoknyájából, nem jó értelemben...

Nos, igen. Anyám egyik kedvenc időtöltése a telefonon történő pletykálkodás, amit a barátnőivel ejt meg nap, mint nap. A konyhapultnak dőlve hallgatom végig mondandóját, mire észrevesz és egy levelet nyújt felém.

- Hé, Louis! Ezt ma hozta a postás – mondja, persze halkan, nehogy véletlen megzavarja a másik személyt a vonal túlsó végén.

Kezembe kapom a papírt, mire nincs sem név, sem cím írva; vajon honnan is érkezett?

- Jimmy menő plasztikai sebész. Igen... sosem rángatná ágyba. – mit sem törődve velem folytatja tovább a társalgást, ám van egy bökkenő. Anya mindig érezte, ha gáz volt... - Drágám... – szólít meg, mire megtorpanok a szobámba vezető úton, s felé fordulok. - Gyere csak...

Egy kupac tiszta ruhát emel át a bútoron nekem, mit kezembe veszek.

És mindig ügyesen el is kerülte a problémát... ahogy most is.

- Nem fizetek Dominicnak, hogy csinálja meg a hajad, ha folyton kócosan hordod. - csak némán bólintok mondatára, ezzel megígérve, hogy úgy lesz, ahogy ő akarja. Persze ez sosem következik be. - Őszintén... - kezd bele a következő monológjába, melyet telefonáló partnerével oszt meg; gondolom rólam.

A teljes mondatokat azonban már nem hallom, a szobámba sietek, ahová belépve egyből az ágyra huppanok és előveszem laptopom, hogy eltereljem vele a figyelmem. Megnyitva a Facebookom csalódottan konstatálom a barátaim számát, mi tizenegy emberben ki is merül. Köztük megtalálva Niallt és Minget.

Nem sokáig hagyom magam ezen a dolgon keseregni, helyette inkább blogomba lépek át, hová hamar a billentyűzetem által írni kezdek.

,,Láthatatlan Srác: bejegyzés írása.

Hogyan jellemezném életem legrosszabb napját? Égető, durva és felkavaró."

Alig, hogy legépelem szavakba öntött keserű gondolataim, egy üzenet villan fel legjobb barátomtól, Nialltől.

,,SexieNi: Hívlak!"

S mint mindig, most is állja a szavát, hisz telefonom jellegzetes csengőhangja azonnal fülembe kúszik, a zöld gombra nyomva pedig fogadom a hívást.

- Hogy lekoptatott? Ez ultra cikki! Amúgy várható volt... - nos igen, Ni volt az első akit felhívtam, és elmondtam neki a Harryvel történt esetemet, csak hogy pár részletet elfelejtettem neki megemlíteni.

- De miért nem szóltál? - rivallok rá.

- Nem azt mondom, hogy tegnap óta látnok vagyok, dee... a Harry félék nem illenek a magunkfajta srácokhoz. - hallom amint valamit matat és biztos vagyok benne, hogy a körömlakk kupakját próbálja leerőszakolni, mire halkan felkuncogok. - De nézd a jó oldalát!  Ő legalább nem vett videóra, hogy megmutassa az akciót haverjainak, aztán a Téli Bálon dobjon téged Karvaly Carry miatt. Az állatira megalázó volt... - veszi halkabbra hangját és tudom, hogy újra átéli azt a borzasztóan kínos pillanatot. - Azok után neked ez semmiség. - reccsennek meg az ágy rugói helyezkedése közben.

- Ahan..Nekem ez semmiség... - válaszolom kedvetlenül a falat fixírozva tovább.

- El tudod képzelni mit tennél magaddal, ha ne adj isten levetted volna előtte a pólódat?

- Elképzelni sem tudom... - hazudom, közben muszáj nyelnem egy nagyot, hisz nem szívesen teszem mindezt.

- Úgy látom ma gyásznap van a Louis gimiben. Minél gyorsabban térj magadhoz! - dorgál meg. - A suli zenekar bulit tart ma Ricky Schwartznál, szükségem lesz a kedvenc segédemre, mert Ming kibukott...- tereli a témát, mi most nekem is ínyemre van mindezek után.

- Megint szobafogságon van?

- Igen, képtelen százhúsz pontot elérni az előfelvételin. Az ősei már azt gyanítják nem is kínai... - hangtónusa feljebb szalad, felháborodásával pedig muszáj jogosan egyetértenem.

- Ez annyira súlyos - nevetek fel.

- Nem én találtam ki, ő mondta - védi meg magát. – Na, mikor jössz?

- Nem tudom, később hívlak - válaszolom kedvesen, majd elköszönve tőle bontanám a vonalat, ám közbeszól.

- Végig a kezem ügyében lesz majd a telefonom. Átállítom rezgőre - ejti ki e két szót erotikusan. - Menj nyafogni a blogon és idézhetsz tőlem. - jelenti ki, majd leteszi a telefont.

Az ágyról felpattanva indulok meg a fürdő felé, reménykedve abban, hogy a forró víz kitisztítja elmém és képes leszek végre kiverni az egész szar szituációt a fejemből. A lendületem által azonban a levél a földre hull, miről el is felejtkeztem. Kezembe véve indulok megengedni a vizet, közben a kád szélén foglalok helyet és lassan kezdem kibontani a borítékot. Egy papírt húzok ki belőle, mit széthajtok, ugyanakkor, ami benne áll, az teljesen kiveri nálam a biztosítékot...

„Louis,

Jelen helyzetben senki sem venné észre, ha eltűnnél.

- egy barát.

Következzen néhány javaslat, miket érdemes lenne megfontolnod:

1. Ne legyél annyira nyuszi!"

A következő pontokat rohanva olvasom végig, érzem amint pára kezdi ellepni szemem, s a könnyeim kezdenek újból előtörni.

Bárki is írta a levelet, nem finomkodott. Igaza volt. És az igazság néha fáj... - gépelem bele az újabb sorokat bejegyzésembe, kiadva magamból minden fájdalmat, mely épp végigszánt az összes élő sejtemen.

- Tíz perc múlva vacsi! - kiáltja a konyhából anyám, de nem válaszolok neki, helyette inkább olyat gépelek le, mely teljesen megváltoztatja későbbi életem és a szüleim felfogását velem szemben.

,,Néha minden tini szeretne meghalni."

A fürdőbe visszaérve elzárom a vizet, a tükörhöz fordulva törlöm le a párát és látom meg fáradt arcomat.

– Pocsékul nézel ki... - mondom tükörképemnek, mintha azt várnám, hogy válaszoljon nekem, ám helyette másra vezetem szemem. - Az Aspirin elringat majd...

Az üveget megragadva öntök markomba két szemet, miket azonnal nyelvemre helyezek, és hátradöntve fejem igyekszem leküzdeni torkomon. Tervem azonban meghiúsulni látszik, amint a két darab nagyobb gyógyszer nem óhajt mozdulni sehova, ezzel pedig a fulladásos halálhoz közelítve engem. Hirtelen kapok nyakamhoz, a pánik kezd eluralkodni rajtam, míg a nyílt tetejű üveg a földön hullik szilánkjaira. A borotvákat tartalmazó kis kosár is a vízbe esik kapálódzó karom által, majd a mosdóba hajolva végre kiköpöm a megakadt bogyókat. Talán a szerencse ragyoghatott volna fel rám, ám helyette hátra lépve egyet a szétszórt fehér gyógyszereken csúszik meg talpam, s bár hiába próbálok megkapaszkodni valamiben, már csak az erős fájdalmat érzem lapockámnál és a vállamban, amint a kád széléhez csattannak az esés következtében. A bedugott hajszárító a vízbe hull, ezzel kicsapva az áramot, s halkan hallom még, amint anyám kiáltja a nevem ijedten, aztán minden sötét lesz.

*

A fejem erősen hasogat, akárcsak karom mely most fellógatva helyezkedik el mellettem, közben halvány beszélgetés foszlányok jutnak fülembe.

- Fizikálisan hamar felépül majd, de lelkileg... az tovább tart. - elsőnek rejtély számomra e hang, ám hamar rá kell jönnöm; valószínűleg az orvosomé. - Korábban voltak ennek jelei?

- Miért nem tud ő is átlagos tini lenni és koplalni? Azt még el tudnám fogadni, de ezt?! - hallom meg anyám kiborult, mégis aggódó hangját.

- Johannah, ez most nem rólad szól - vág közbe apám. - A fiunk szuicid hajlamú. Elképzelni sem tudom mit érkezhetett akkor, amikor megírta a levelet.

Az emlékek, akár egy hideg zuhany, úgy térítenek észhez. A blogomba írt levél, majd a gyógyszer...

Én egyszerűen csak hisztiztem kicsit, nem segélykiáltás volt!

Hangomat megtalálva nyögök fel, mire az összes szempár rám szegeződik és egy perc alatt teremnek ágyamnál.

- Szia drágám! - mosolyog rám nyugtatóan apám.

- Semmi baj kincsem, minden rendben lesz majd - folytatja anyám, mire szemet forgatok, s újra körbe tekintek magamon, szemeim pedig újra a kezemen akadnak meg.

Elképesztően nagy félreértés volt ez az egész! Legszívesebben meghaltam volna...

Azaz, na, értitek..

*

na helloka!

itt is lenne az első rész. hagyom, hogy emésszétek kicsit, de ezennel elindultunk a dráma vonaton. 🌞

ennél még hosszabb részek is lesznek, s nagyon úgy néz ki, hogy egy részt a sorozatból 4 fejezetre fogok bontani!

na csók a pofitokra és várom a véleményeteket!🌈

pusza, luv ya guys!😽❤️