Ez egy omegaverse történet lesz. Köszönöm az információkat Kirisznek. Mindenkinek jó olvasást.

[Tony szemszöge]

Mikor a szüleim halálának egy éves évfordulóján rájöttem, hogy Omega vagyok teljesen összezuhantam. Nem hittem el, hogy pont én lettem egy Omega. Nagyon sokáig azt hittem, hogy Béta vagyok, mivel tinédzser koromban nem voltak „hőciklusaim". Erre fel húszon-két évesen megtörtént, borzalmas volt az első alkalom, de utána már használtam a más Omegák által használt szereket. Használtam olyan szag elnyomót, ami nem akadályoz majd meg abban, hogy legyen gyerekem. Azóta az első borzalmas „hőciklus" óta sok év eltelt. Pepperrel a dolgok nem jöttek össze, de ez nem zavar annyira, mint azt a barátim hiszik. Egyre kevesebbet járok bevetésre, csak akkor megyek, ha muszáj. Mikor Steve beállított kis puszi pajtásával elég rosszul reagáltam az igazságra. Szó szerint Barnesnak ugrott, ő viszont nem védekezett. Hagyta, hogy ott üssem, ahol érem. Azóta már sikerült túl tennem magam ezen. A mai nap mindenki talált valami elfoglaltságot magának. Egész nap a laborban voltam, olyan délután kettő fele jöttem fel onnan. Letusoltam, majd elmentem a konyhába, hogy egyek egy pár falatot. Meglepődtem, mikor Barnest is itt találtam, megvontam és a kávéfőzőhöz sétáltam. Mikor kitöltöttem egy bögrében egy jó nagy adagot, leültem az Őrmesterrel szemben. A fém karú Alfa éppen egy szendvicset evett, mikor egy nagyobb falattal küzdött hatalmas levegőt vett, úgy nyelte le a szendvicset. Lefagyva nézett rám, kérdőn vontam össze a szemöldökömet.

– Tony...az-az illatod... – Félre nyeltem a kávét, úgy álltam fel és hátráltam Buckytól. Teljesen kiment a fejemből, hogy használjam az illatelnyomót magamon. Így az Alfa érezheti az Omega illatomat. Ő is felállt és elindult felém, ahogy tett egy lépést én is hátráltam egyet. Végül elértem a pultot és nem tudtam hova menekülni. Bucky megállt előttem és az oldalam mellett támaszkodott meg a pulton.

– Ez az illat... – Megnyalt az ajkait, ahogy egy újabb mély levegőt vett. – ...mámorító. Eddig is szerettem a csokoládét, de most? – Halkan felnevetett, épp kezét az arcomra vezette. – Jelenleg odáig vagyok érte.

– Én nem értem miről beszélsz Barnes, ez csak a tusfürdöm, te is tudod, hogy egy Béta vagyok.

– Hazudsz. Tudom nagyon jól, hogy milyen, mikor egy Béta tusfürdőtől van intenzív illata. Ez viszont más, tudom. Minden egyes porcikám ordítja, hogy ez az igazi illatod, amit eddig elnyomtál. Hogy mondjam el mit gondolok rólad. Most, hogy minden tiszta van bátorságom megtenni. – Lefagyva álltam előtte, miközben egyik keze még mindig az arcomon volt. Az ujjaival óvatosan elkezdett simogatni az arcom. – Tony én szeretlek, attól a pillanattól kezdve, hogy Steve idehozott. Fogalmad sincs mennyire fájt látni, hogy mennyire összetörtél a szüleiddel kapcsolatos igazság miatt. Én borzalmasan éreztem magam és olyan sokszor akartam tőled bocsánatot kérni. Annyira sajnálok Tony, mindent. – Tovább folytatta volna, ha nem vezetem én is az arcára a saját kezemet. Mosolyogva néztem rá, amit halványan viszonzott.

– Nem haragszom rád, rendben? Én csak nem tudtam, mit kellene reagálnom erre az egészre. Akkor mikor rád támadtam csak a már oly régóta bent tartott feszültségem szabadult fel. Én nagyon sajnálom azt az alkalmat. Te megtudsz nekem bocsájtani? – Szélesen mosollyal az arcán vette két kezem közé az arcát.

– Persze, hogy megtudok, sose tudnék rád haragudni. Főleg most nem. – Hajolt közelebb a nyakamhoz, majd hatalmas levegőt vett. Kirázott a hideg, mire Bucky a nyakamba kuncogott. Paradicsom piros arccal ütöttem meg a jobb karját, ő csak szélesen vigyorogva nézett rám. Megfogta az államat, hogy a szemébe nézzek. Lassan egye közelebb és közelebb hajolt hozzám, végül összeérintette az ajkainkat. A kezeimet a nyaka köré fontam a karjaimat, úgy húztam magamhoz közelebb a fém karú Alfát.