Ez a történet SheilaBarnesStark kérésére készült. Remélem tetszik, mindenkinek jó olvasást. Bocsánat, hogy ilyen rövid lett (heteró shipekkel valahogy nem jön az ihlet)

[Vízió szemszöge]

Wanda mostanában nagyon zárkózott, sokkal jobban mint ismeretségünk óta bármikor. Még akkor sem volt ilyen, ami Sokoviában történt. Senkivel sem beszél és már mindannyian aggódunk érte. Enni is ritkán szokott és már nem tudom mit tehetnék. Azt olvastam, hogy ilyen helyzetben forró italt szokás vinni, így készítettem egy csésze teát és bekopogtam Wandához. Semmi válasz nem érkezett, ezért kinyitottam az ajtót. Wanda az ágyán ült és könnyes szemmel kémlelte az ablakot.

– Mi a baj Wanda?

– Semmi Vízió jól vagyok.

– Hadd fejezzem ki egyet nem értésemet. Wanda tudom, hogy valami bánt azt olvastam, hogy jobb ha az ember kiadja magából. – Leültem mellé és felé nyújtottam a bögre gőzölgő italt. Mosolyogva vette el tőlem. – Wanda kérlek beszélj hozzám. A többiek aggódnak érted akárcsak én. – Wanda könnyes szemmel nézett rám.

– Félek Vízió. Félek, hogy nem vagyok idevaló, hogy nem kellene itt lennem. Félek, hogy te és a többiek rájönnek arra, hogy túl veszélyes vagyok és elküldöttök. – Wanda arcán patakokban folytak a könnyek, gondolkodás nélkül magamhoz húztam és megöleltem. A hátát simogattam, hogy megnyugodjon.

– Wanda ettől nem kell félned. Mi mindannyian nagyon szeretünk téged. Soha ismétlem soha nem fogunk elküldeni téged. Kérlek ne is gondolj erre rendben? – Kicsit eltoltam magamtól, hogy letörölhessem a könnyeit. – Kérlek Wanda, ha hasonló gondolataid támadnak legközelebb kérlek szólj nekem. – Félénken bólintott. – Egyébként sem vagy veszélyes, a képességeid bár olyan dolog, amit nem kértél hidd el áldás. Sokaknak tudsz vele segíteni. Mindig itt leszek neked segíteni. – Kedvesen mosolyogtam rá, ezúttal ő borult az én nyakamba.