[Steve szemszöge]

Egy újabb akciót zártunk le sikeresen az Üvöltőkkel. Éppen most adtam le a jelentéseket Furynak, már éppen indultam volna haza, mikor megláttam, ahogy a csapatból többen is jól elbeszélgetnek. Mosolyogva intettem neki egyet, amit viszonoztak, már szálltam volna fel a motoromra, mikor a Parancsnok indult el felém.

– Kapitány! A srácokkal arra gondoltunk, hogy beülünk valahová meginni valamit. Nem akar velünk tartani?

– Nem szeretnék zavarni.

– Ugyan már nem zavarna, egyébként is ez inkább olyan lesz, mikor munkatársak ülnek be egy sört meginni. – Mosolyogva ráztam meg a fejem, majd bólintottam, hogy velük tartok. Rumlow elvigyorodott, majd intett a többieknek, hogy szálljanak be egy kocsiba, ő maga egy motorra ült fel. Hamar elértünk a bárhoz és elég rutinosan mozogtak az asztalok között. Leültek egy kissé elszeparált boxba. Végül én is leültem, így szembe kerültem a mosolygó Brockkal. Nem igazán értettem, hogy miért mosolyog, de azért viszonoztam a gesztusát. Egy pincérnő lépett hozzánk.

– Helló fiúk! Mindenkinek szokásosat hozzam? – Kérdezte, mire mindenki helyeslően bólogatott, mosolyogva fordult felém. – Önnek mit hozhatok uram?

– Egy vodka martinit kérek, szárazon.

– Rendben máris hozom. – Felírta a rendelésemet, majd elsétált tőlünk.

– Nahát Kapitány vodka martini? Nem hittem volna, hogy maga ilyeneket iszik.

– Miért Rumlow maga szerint mit iszok?

– Whiskyt vagy valami hasonlót. – Mosolyogva rántottam meg a vállamat.

– Tony egyik partiján ittam vodka martinit, akkor ízlett, hátha most is fog. – Brock mosolyogva bólintott, majd elkezdtünk mindenféle dologról beszélgetni.

Timeskip, mert a liftes esett tényleg nem személyes volt

Egy órán keresztül beszélgettünk, Brock és engem kivéve már mindenki haza ment. Hívtam egy taxit, mivel Brock elég sokat ivott és nem szeretném, ha balesetet szenvedne.

– Hogy-hogy te nem vagy részeg? – Kérdezte, miközben segítettem neki kimenni a friss levegőre. Addig nem indulok haza, amíg nem tudom, hogy Brock biztonságosan haza nem ért.

– Az anyagcserém négyszer olyan gyors, mint egy átlagos emberré. Ha folyamatosan csak alkoholt iszik sem leszek részeg.

– Hát ez igencsak nagy előny, ha engem kérdezel. – Kuncogtam egy sort és leültettem a bár előtt lévő padra. – Emlékszem kis srác koromban elmentünk a szüleimmel a Smithsonianbe. Emlékszem, hogy nem akartam elhinni, hogy lettél abból a kis srácból ez. – Mutatott végig rajtam, mire felnevettem. Kissé hunyorogva nézett rám. – A képeken nem vagy ilyen jó képű. – Éreztem, ahogy elpirulok, így inkább elfordultam tőle. Hallottam, ahogy feláll, de még így sem fordultam felé. Éreztem, ahogy megállt mögöttem, ahogy a meleg lehelete csiklandozza a tarkómat. A libabőr végig futott rajtam, Brock közelebb lépett hozzám és a fülemhez hajolt.

– Tudod Kapitány nagyon megnehezíted a dolgomat. Minden egyes pillanatban, mikor felelőtlenül hősködsz, úgy érzem a szívem megáll és nem dobog tovább. Féltelek, nagyon is. – Amint a fülemhez hajolt éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem, de az amit mondott. Azt hittem, hogy olyan hangos, hogy még a város túlsó felén is hallják nem, hogy Brock. Lassan elém sétált de úgy, hogy nem volt hova menekülnöm. Brock szemébe nézve teljesen ledöbbentem, nem volt olyan bágyadt, mint odabent vagy mikor kijöttünk. Tiszta volt és elszántság égett benne.

– Rumlow ezt nem... – Az arcomra vezette a kezeit, közel hajolt hozzám, éreztem, hogy csak milliméterek választják el az ajkait az enyémektől.

– Azóta meg akartam ezt csinálni, mióta csak megláttalak. – Suttogta majd megcsókolt. Teljesen lefagytam, mintha álomból ébredtem volna viszonoztam a csókját. A derekánál fogva húztam közelebb magamhoz, míg Brock a tarkómra vezette a kezeit és átölelte a nyakam.