_HP_Anime_Foci_Fan kérésére készült remélem tetszik, mindenkinek jó olvasást.

[Tony szemszöge]

Thanost legyőztük, minden szuper legalábbis a világban. Pepper szakított velem, miután haza jöttem. Nem érdekelte, hogy megmentettem a világot, hogy majdnem meghaltam. Az érdekelte, hogy őt megint veszélybe sodortam. A csapat újra összeállt, Wanda éppen a Dokinál volt tanulni, a többiek edzettek. Én pedig a bárpultnál ültem, mikor megjelent a már jól ismert sárgás fénykör. Morogtam a bajuszom alatt és lehúztam a poharamat. Újra töltöttem a poharamat. Wanda mosolyogva intett nekem majd felment a szobájába. Éreztem, ahogy valaki leült mellém, felsóhajtottam, ahogy megláttam Stranget.

– Mit szeretne Dr. Strange?

– Ha abba hagyná az ivást.

– Miköze van hozzá, hogy mit csinálok?

– Nos az, hogy folyamatosan iszik, eltereli Wanda figyelmét, így nehéz tanítani. Aggódik önért, így nem koncentrál arra, amit mondok neki. Ha így folytatjuk meg fog sérülni. – Lecsaptam a poharat, szikrázó szemekkel néztem a mellettem ülőre.

– Ez az egész a maga hibája! Ha maga nem jött volna értem, akkor Pepper még mindig itt lenne! – Dr. Strange kikerekedett szemmel nézett rám. Mély levegőt vett legyintett egyet a kezével és eltűntette az összes alkoholt a bárpultból. Még a poharamnak is hűlt helye volt. – Mégis mi a francot művelt?!

– Megmentem attól, hogy alkoholba fojtsa saját magát Tony.

– Magának Mr. Stark. – Morogtam, miközben felálltam, viszont majdnem elestem. A Doki megfogta a karom és segített elsétálni a kanapéig. Lefeküdtem és lehunytam a szemem, mire betakart valami kellemes anyag. Kinyitottam a szemem és megláttam, hogy Strange köpenye terült szét rajtam. Halványan elmosolyodtam, kicsit megsimogattam a tudattal rendelkező ruhadarabot. Doki lépett mellém egy csésze gőzölgő valamivel.

– Ne is álmodjon róla, hogy megiszom azt az akármit.

– Ez csak tea Tony. Semmi több egyszerű tea. – Nyújtotta felém mosolyogva, elhúztam a számat és elfogadtam a csészét. Kicsit felültem és belekortyoltam. Meglepődve húztam fel a szemöldökömet.

– Ez nagyon finom, milyen fajta tea?

– Áfonyás, egyik kis fenyőmézzel. – Válaszolt Strange, miközben lapozott egyet a kezében lévő könyvben. Halvány gőzöm sincs, hogy honnan szerezte. Némán ültünk egymással szemben. Nem volt fojtogató, jól esett ez a kis csönd. Mikor jobban éreztem magam, felálltam és megöleltem a Dokit.

– Köszönöm Strange.

– Ugyan, hívj nyugodtan Stephennek, Tony. – Mosolygott rám és megigazította a hajamat, ami kicsit előre lógott.