SheilaBarnesStark könyvében is megtalálható ez a sztori, ő mondta, hogy kíváncsi lenne arra, hogy én hogyan írnám meg. Jó olvasást és remélem tetszik🙂 Figyelem! A Bosszúállók létesítménye közel van New Yorkhoz. Nem úgy mint alapból.

[Vízió szemszöge]

Az emberi érzések nagyon különösek, mostanában sokat gondolkodom rajtuk. Ezáltal megijesztve barátaimat, ami sajnos rossz érzéssel tölt el. A Kapitány egy hete azt mondta, hogy ha úgy érzem túl csordulok a gondolatoktól és érzésektől menjek el sétálni, hátha úgy kitudom szellőztetni a fejem. Ez egyszer úgy döntöttem, hogy megfogadom a tanácsát elmentem sétálni (természetesen az emberi alakomban). Nem is igazán néztem, hogy merre megyek csak sétáltam.

[Olvasó szemszöge]

Olyan meleg van, bár mit is várok New Yorkban nyáron mindig meleg az idő. Szerencsére az egyetem a héten véget ért, így most már valamennyire nyugis az időbeosztásom. Zenét hallgatva indultam haza a boltból. A kis hátizsákban benne volt minden, amit vettem. Nem is figyeltem igazán oda arra, húgy merre mentem egy pillanatra lenézt a telefonomra és neki ütköztem valakinek. A földre estem és felhorzsoltam az alkaromat. Kivettem az egyik fülesemet és felnéztem az illetőre.
- Bocsánatot kérek kisasszony. Nem figyeltem oda kérem bocsásson meg.
- Ugyan semmi baj. Én sem figyeltem oda. - Mosolyogtam fel rá. - Köszönöm. - Mondtam, miután elfogadtam a felajánlott kezét. Kicsit felszisszentem mikor a horzsoláshoz véletlenül hozzá ért. Kissé ijedten nézett rám.
- Jaj bocsásson meg. Úgy sajnálom kérem jöjjön velem. Egy barátom eltudná látni.
- Jaj, erre semmi szükség uram, a közelben lakom és ez egyébként sem egy halálos sérülés. - Mosolyogtam rá. Ő is Halványan elmosolyodott.
- Elkísérhetlek? Ha már miattam sérültél meg. Még ha csak egy kicsit is.
- Rendben és köszönöm. - Elindultunk a lakásom felé. Sokat beszélgettem vele, de volt egy furcsa dolog. Elnézően mosolygott rám, mikor magáztam
Ezt nem értem, hisz fiatalabb vagyok nála.
- Kérlek nyugodtan tegeződjünk, hisz sokkal fiatalabb vagyok nálad.
- Az lehetetlen idősebbnek nézel ki nálam.
- Lehet, de én egy android vagyok. - Tátva maradt a szám. Majd elmosolyodtam.
- Milyen a szerkezeted? Bár, ha képes vagy emberi alakot ölteni akkor polimorf szerkezeted lehet. - Kissé elképedve nézett rám. Elpirultam és lehajtottam a fejem. -Bocsánat néha kotnyeles vagyok. Csak a Műszaki Egyetemre járok és ezért kérdeztem. - Teljesen vörös fejemet lehajtottam és a földet kezdtem el pásztázni. Elkezdett nevetni és megfogta az államat.
- Nincsen semmi baj. Egyébként igen polimorf szerkezetem van. - Mosolyogva néztem rá és tovább indultunk. Tíz perc múlva elértük a bérház ajtaját, ahol én is lakom.
- Felkísérhetlek? - Kérdezte kissé félénken. Nekem nem jött ki hang a torkomon ezért csak bólintottam egyet. Együtt felsétáltunk a lépcsőn. Előre engedtem és leültettem a nappaliban, míg én rendbe szedtem a karomat. Egy kancsó hideg limonádét tettem a dohányzó asztalra és hoztam két poharat is. Bekapcsoltam a légkondit és leültem a vendégem mellé. A homlokomra csaptam.
- Jaj olyan faragatlan vagyok. T/N a nevem.
- Vízió és nagyon örülök, hogy találkoztunk.
- Én is. - Mosolyogtam rá és ekkor kaptam észbe, hogy mégis mennyire közel van hozzám. Mind ketten pironkodva fordultunk el egymástól.
- Mit csináltál egyébként az utcán? Mármint nem mintha baj lenne, ha egy android az utcán sétálna, de meglepő volt.
- Semmi baj teljesen egyet értek veled. Az emberi érzések nagyon furcsák nekem a Kapitány azt javasolta, hogy sétáljak egy kicsit és gondolkodjak, megfogadtam a tanácsát és így botlottam beléd. - Mondta egy halvány mosollyal az arcán. Hirtelen elkezdett csipogni valami. Kérdőn néztem rá, mire egy kicsit elhúzta a száját.
- Sajnálom, de mennem kell.
- Semmi baj. - Kikísértem az ajtóhoz és miután távozott az ablakba ültem. Láttam, ahogy felveszi az eredeti alakját én pedig nagy levegőt vettem és kimásztam az ablakon, Vízió már a levegőbe repült.
- Vízió! - Kiáltottam utána.
- Tessék T/N.
- Ugye majd még eljössz látogatóba? Hogy segítsek megérteni az emberi érzéseket, ha nem baj...
- Szívesen eljövök. T/N melletted olyat éreztem, amit még más ember mellett soha. - Egy fél mosolyt küldött felém majd távozott.
- Már alig várom, hogy lássalak. - Suttogtam magam elé, hiába tudtam, hogy ő nem hallja. Tényleg vártam, hogy találkozzunk. Olyan különös volt és mégis nagyon kedves. Kíváncsi vagyok, hogy miként viszonyul az érzelmekhez és más emberi dolgokhoz.