[Olvasó szemszöge]

Fél álomban fordultam egyet, hogy átöleljem Tonyt. Azonban csak a takarót markoltam.

– Tony...- Nyöszörögtem, miközben felültem, hogy körbe nézzek a szobában. Megdörzsöltem a szemem és körbe néztem. Sóhajtottam, mikor Tonyt nem láttam sehol. Biztos a laborjában van megint, hiába járatam a számat, hogyha rémálma van, akkor keltsen fel. Lerúgtam a takarót és elindultam Tony laborja felé. Akár hányszor erről beszélünk, mindig azt mondja, hogy nincs szüksége segítségre. Tudom, hogy erre van a legnagyobb szüksége, mégis soha nem kér belőle. Nagyon dühös vagyok rá, mert ez már veszélyes. Muszáj aludnia, értem, hogy Tonynak a rémálmok miatt nehéz, de itt vagyok neki, hogy segítsek. A laborba belépve láttam, hogy Tony a legújabb páncélján dolgozott. Mélyet sóhajtottam, az orrnyergemet kezdtem el masszírozni. Mikor befejezte a hegesztést megszólaltam.

–Szia Tony. - Tony felém fordult, miután felemelte arcától a fejpajzsot, mosolyogva és meglepetten vizslatott.

– T/N, jó reggelt.

– Hány óra van? - Kérdezem összevont szemöldökkel.

– Hajnali fél három múlt három perccel. - Felelte miután megnézte a karóráját. Kikerekedett a szemem, közelebb léptem hozzá.

– Az nem reggel, hanem éjjel. -Ásítottam a végén egyet. – Nekem se este se éjszaka nincs. - Motyogta és visszafordult legújabb alkotásához.

– Igen tudom ez pedig nagy baj! – T/N te is tudod, hogy már minden féle altatót kipróbáltam, egyik sem használt.

– És ha fejbe vernélek valamivel? - Körbe néztem majd felemeltem egy csillag-villás kulcsot. – Mondjuk ezzel. - Emeltem szórakozottan fel, mintha fejbe vernék valakit.

– Haha...nagyon vicces! - Nevetett fel szarkasztikusan és az asztala sarkára ült. – Egyébként sem tudnád megtenni. – Vigyorodott el szélesen.

– Nem-e? Kipróbáljuk? - Vontam fel a szemöldökömet és kacsintottam egyet.

– Nem, nem lennél rá képes. – Hirtelen elkapta a csípőmet és magához rántott.

– Viccet félre téve. - Néztem rá komolyan – Neked kizárólag egy kiadós alvásra van szükséged. - Fogtam két kezem közé az arcát.

– Tévedsz! Megtaláltalak téged, szerelmem. Rajtad...- Hangsúlyozta a szót. – kívül semmi másra nincs szükségem. - Óvatosan az állam alá nyúlt, majd megcsókolt.

– A romantikus dumáddal nem veszel le a lábamról. - Rántottam meg a vállam, miután elváltunk. – Kérlek, gyere fel velem aludni!

– T/N én nem akarok. - Kezdett el ellenkezni. – Nagyon sok hiba van még ezzel. - Bökött fejével az asztalon fekvő páncélra.

– Anthony Edward Stark, most rögtön felállsz és felmész aludni! Különben nem állok jót magamért! - Feleltem neki ellentmondást nem tűrően, megragadtam a kezét és felrángattam a szobánkba. Bedőltem az ágyba félig betakaróztam. Mindenki kedvenc zsenije levette a pólóját és a szoba sarkába dobja azt. Nem most láttom először felső nélkül, mégis mindig megbabonáz.

– Szerintem se rossz látvány! - Nézett végig magán szokásos vigyorával az ajkain. – Viszont te jobban tetszel. - Pironkodva hajtottam le a fejem, mikor végig gondoltam mi is van rajtam pontosan. Tony egyik elnyűtt pólóját fogtam be pizsamának. Az emberbarát playboy felnevetett, majd befeküdt mellém. Gyorsan közel bújtam hozzá, hogy ne lássa paradicsom piros arcomat. Sajnos Tony nagyon jól ismer így felemelte fejem a mellkasáról. Mosolyogva vizslatta arcomat, elkezdte cirógatni az ujjbegyeivel. Puszit nyomott a homlokomra, ezek után elfeküdt én pedig mellkasára feküdtem. Átöleltem a derekát, hogyha elalszom ne tudjon visszamenni a laborba. Mikor Tony rájött elkezdett kuncogni a hajamba puszilt, végül elnyomott az álom.

Reggel napfény cirógatta az arcomat. Tony mögöttem feküdt. Ami viszont boldoggá tett az a tény volt, hogy Tony még aludt. Boldog, könnyű léptekkel mentem le a konyhába, hogy készítsek magamnak és a még szundító szerelmemnek reggelit. Egy órával később egy szemét dörzsölgető Tony lépett be. Mosolyogva tettem le elé egy tányérnyi rántottát, természetesen a szokásos kávé sem maradhatott el. Tony egy puszit nyomott a szám sarkába és elkezdett enni. Amikor elpakoltam a serpenyőt és a mélytányért, amit használtam, leültem a zseni mellé reggelizni.

– Hogy aludtál? – Jól, hála neked. - Adott újabb puszit, mire kuncogni kezdtem. – Most már tudom miért szoktál mindig értem jönni. - Kérdőn néztem rá. – Borzasztó volt úgy felébredni, hogy nem vagy mellettem. – Tony, nem azért szoktam érted menni. Igaz rossz érzés, hogy nem vagy ott mellettem, de én miattad megyek le a laborba. Neked akarok segíteni. - Megfogta a kezem és csókot lehelt a tenyerembe.

– Igen tudom...ezért nagyon hálás vagyok. Mi lenne, ha ma elmennénk valahova? Se páncél, se munka, csak te meg én. Mit szólsz? – Fantasztikus lenne, de olyan helyre menjünk, ahol tudsz pihenni, jó? - Tony vigyorogva nézett rám, bólogatott megcsókolt és elindultunk kézen fogva a szobába, hogy elkészüljünk a kis nyaralásunkra. Mindig ilyen, ha úgy érzi megbántott vagy elhanyagolt. Meglep olyan dolgokkal, amik boldoggá tehetne. Hiába mondom neki, hogy amíg vele vagyok nekem bármi jó. Mindegy a majd ezt is belenevelem abba a zseniális elméjébe.