[Tony szemszöge]

Nem hiszem el, hogy nem tudok megvenni néhány dolgot egy laza bulira! Nem ehhez vagyok szokva. Én azt szeretem, ha irtó sok ember van és villoghatok a páncéllal, de leszavaztak.... Mindenki egy kis beszélgetős bulit szeretne, persze úgy, hogy nincsenek vendégek én meg kénytelen kelletlen belementem. Mindegy valamilyen szinten én vagyok a házigazda szóval nekem kell megvenni a dolgokat szuper.... Már vagy egy fél órája állok itt és próbálok rájönni, hogy mit is kéne vennem. Megláttam egy eladónak kinéző fiatal hölgyet. - Elnézést hölgyem. Hölgyem? - Meg sem hallotta, hogy szólongatom ezért megkocogtattam a vállát. Kivette az egyik fülesét.
- Igen? - Kérdezte bársonyos hanggal, miközben felém fordult. Egy pillanatra elvesztem őzike szemeiben. Megráztam a fejem, hogy visszatérjek a valóságba.
- Jó estét hölgyem. Szeretnék vásárolni néhány parti kelléket tudja nasi meg pia hasonlók és azt szerettem volna megkérdezni, hogy ön mit ajánlana?
- Ööö...miért nem egy eladót kérdez uram?
- Ön nem az?
- Nem. - Kezd el nevetni csilingelő hangon. Elpirultam és elkezdtem a tarkómat vakarni.
- Elnézést kérek, csak a ruhája nagyon hasonlít az itt dolgozókéhoz.
- Semmi baj, de nem lehetne, hogy tegeződünk?
- De igen persze. Tony Stark. - Mutatkozom be. Mosolyogva fogja meg a kezem.
- Igen tudom.... Belle Pince. Nagyon örülök Tony.
- Én is Belle.
- Sajnálom, de nekem most mennem kell, még be kell vásárolnom az árvaháznak.
- Ön...sajnálom...én is...mármint az én szüleim is......
- Az én szüleim élnek csak nem itt New Yorkban. Sajnálom, hogy a szüleid meghaltak.
- Köszönöm. Akkor miért mész árvaházba? Már ha nem tartod tolakodásnak.
- Nem tolakodás. Egy jó barátom dolgozik ott, a gyerekek meg imádnak szóval beszoktam menni hozzájuk. A hétvégén filmeket nézünk, vagyis rajzfilmeket.
- Ez nagyon kedves tőled. - Mosolygok rá.
- Köszönöm. Gyerekekről beszélünk szóval ez nem csak filmekből fog állni tehát vennem kell néhány új társas játékot és hasonlók. - Egyszerre kezdtünk nevetni.
- Akkor nem is zavarlak.
- Köszi, sok sikert.
- Meglesz. - Kacsintok rá mosolyogva, mire egy pillanatra elpirult és elindult gondolom a játék szekció felé.

Timeskip, mert Tony részeg és megint megmutatja, hogy hogyan tud vécézni a páncélban.

Még egy fél óra és még mindig nem tartok sehol. Kezdem feladni. Majd kitalálok valamit, hogy miért nem vettem semmit.
- Még mindig itt? - Kérdezi ugyan az a bársonyos hang. Azonnal felvidulok egy kicsit.
- Belle! Máris végeztél? - Nézek rá, mivel vagy négy társas játék van a hóna alatt és van néhány üdítős palack is.
- Igen, nem volt nehéz mivel ismerem őket. Ha szeretnéd szívesen segítek neked. - Mosolygott rám kapucnival a feje tetején, ami eltakarta a haját, pedig kíváncsi voltam rá, hogy ugyan olyan jól illik-e hozzá, mint az őzike szemei.
- Azt megköszönném. - Mosolygok vissza rá.
- Szóval tracspartit akartok tartani?
- Igen valami olyasmi.
- Rendben, nos ilyenkor célszerű egynél több fajta rágcsát venni és téged ismerve kell egy kis pia is. - Nevetve bólogattam, mire ő is villantott egy fél mosolyt. Levett az italos polcról néhány nem túl erős, de nem is gyenge italt ezeket a kezembe nyomta, majd a vállamnál fogva vezetett az édesség és rágcsa részlegre. Kicsit gondolkodva nézett szét.
- Na nézzük lesz pia dögivel szóval kell valami sajtos, de kell édes is...hmmm- Nagyon aranyos volt ahogy gondolkodás közben felhúzta az orrát. Ha ránézek folyton mosolygok, nem értem miért.
- Tony, Tony? Itt vagy velem? - Megráztam a fejem.
- Tessék? Bocsánat elnyeltek a gondolataim.
- Nincs gond, de ugye tudod, hogy kettőnk közül neked kell segítség nem nekem.
- Igen teljesen igazad van.
- Nem történt semmi. Egyébként csak azt kértem, hogy hozz egy kosarat, hogy tudjuk mibe rakni a dolgokat.
- Máris hozom! - Felelem céltudatosan és elindulok hozni egy kosarat tíz perc múlva visszatérek. Bele teszi a saját kis dolgait majd belegór több fajta chipset és csokit a kosárba. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Biztos kell ennyi minden?
- Hősök vagytok biztosan sokat szoktatok enni, hidd el kelleni fog ennyi minden.
- Rendben bízok benned. - Először elképedt, de utána mosolyogva indult el a kasszák irányába. Mikor odaérünk kivette a saját dolgait és maga elé engedett. Biccentve köszöntem meg neki. Kifizettem és már éppen indultam volna kifelé, mikor úgy döntöttem, hogy Bellét is kifizettem. Hálásan pillantott rám, mikor a dolgait beraktam a kosárba és kifizettem az árukat. Már odakint voltunk a parkolóban.
- Nagyon szépen köszönöm Tony.
- Ugyan nincs mit megköszönni. - Néztem rá a szemem sarkából megláttam az enyémhez hasonló színű haját. - Na és hol parkolsz? Azért, hogy betegyük.
- Ó én...nem kocsival jöttem. Itt lakom a közelben és így gyalog jöttem. - Mondja kissé piros arccal. Mosolyogva fogom meg a kezét.
- Akkor hadd vigyek haza. Hisz segítettél nekem. - Lehajtotta paradicsom piros arcát, ami mosolygásra késztetett. Elvezettem a kocsihoz, ahogy odaérünk eltátotta a száját.
- Ez ugye csak vicc?
- Nem! Tényleg ez a kocsim. - Bepakoltam mindent és Belle mutatta az utat a házához. Tényleg nem volt messze, de ez alatt a kis idő alatt sokat beszélgettünk.
- Köszönöm a fuvart Tony. - Éppen nyitotta volna az ajtót, mikor mély levegőt vettem és elhatároztam magam.
- Belle...
- Igen?
- Arra gondoltam, hogyha már úgyis neked köszönhetően lesz valami az asztalon...nem lenne kedved eljönni?
- Szívesen elmennék, csak nem akarok zavarni.
- Nem zavarnál. Kérlek- Néztem rá könyörögve. Mélyet sóhajtott. Majd mosolyogva nézett rám.
- Na jó legyen.
- Akkor máris indulunk.
- Várj! Nem kellene átöltöznöm? Azért mégis csak a Bosszúállókkal fogok találkozni.
- Felesleges így is csodásan nézel ki. - Pironkodva fordult az ablak irányába. Hamar odaértünk megkértem pénteket, hogy vigye fel a nappaliba. Belle elég ideges volt ezért megfogtam a kezét.
- Nyugi nem lesz semmi baj. Kedvelni fognak. - Szerencsémre mindenki nagyon kedves volt Bellel. Percekig tartó könyörgésnek hála Belle itt maradt az éjszakára így lesz idők átgondolni a dolgokat és elhívni randira.