SheilaBarnesStark köszönöm szépen az ötletet

[Tony szemszöge]

Piszok nagy fejfájásra ébredtem, ami furcsa, hisz tegnap nem ittam egy cseppet sem. Lecsoszogtam a konyhába, hogy igyak egy kávét. Mikor lementem csak a Kapitányt találtam lent. Kérdőn vonta össze a szemöldökét az órájára nézett, majd vissza rám. Morogva léptem a kávégéphez, Rogers meg le se vette rólam a szemem.

– Mi bámulsz annyira Rogers?

– Semmi csak furcsa, hogy most jöttél le.

– Miért hány óra van?

– Fél tizenegy.

– Mi? Fél tizenegy? Az lehetetlen.

– A többiek szerint jóval hamarabb felkeltél és már lent vagy, már azon voltam, hogy bekopogok hozzád. – Összeráncoltam a homlokomat, már azon voltam, hogy kérdezem tőle, hogy miért akart bekopogni, viszont közel lépett hozzám. – Tony minden rendben?

– P...persze. Miért ne lenne?

– Tony csillog a szemed. – A bal kezével megfogta a vállamat, míg a másik tenyerét a homlokomra tette. Mélyet sóhajtott, majd a vállára vett.

– Hé! Kapitány! Tegyél le!

– Nem Tony lázas vagy. Ki se kellett volna kelned az ágyból. – Velem a vállán felsétált a szobámba, mikor felértünk bevitt a szobámba, lefektet és betakart.

– Mit csinálsz Rogers?

– Hidd el Tony nem akarod, hogy rosszabb legyen az állapotod. Maradj itt hozok fel neked teát, kérlek ne kellj fel. – Ezután kisietett a szobából, most már, hogy valaki felhívta rá a figyelmemet, éreztem, hogy sokkal nehezebben mozgok. Így már értem, miért fájt annyira a fejem. Ahogy a gondolatmenetem végére értem Cap megjelent egy gőzölgő bögrével a kezében, mosolyogva. Én csak egy halvány mosollyal az arcomon ráztam meg a fejem. A kezembe adta egy gyógyszerrel együtt. Gyors lenyeltem a bogyót majd a bögrét magam mellé tettem az éjjeliszekrényre.

– Pihenj, majd hozok fel valamit enni. – Az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. Arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt. Elkezdtem köhögni és éreztem, hogy ráz a hideg. Kicsapódott a szobám ajtaja és Steve rontott be, gyorsan felültetett, a hátamat kezdte simogatni. Miután egy kicsit javult az állapotom a szekrényemhez lépett és kivett egy tiszta pizsamát. A kezét nyújtotta nekem, hogy bemehessek a fürdőszobába. Miután lezuhanyoztam és felöltöztem visszamentem a szobámba Cap még mindig ott volt. Kérdőn döntöttem oldalra a fejem.

– Ugye nem gondoltad, hogy itt hagylak? Tony az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy úgy köhögsz, mintha a tüdődet akarnád kiköpni. Maradok. – Hálásan mosolyogtam rá, hirtelen úgy éreztem, hogy mindjárt megfagyok. Steve mellém lépett és átkarolta a vállamat. Kellemesen felsóhajtottam, ahogy meleg tenyere a vállamra nehezedett. Közelebb léptem hozzá és a mellkasának döntöttem a homlokomat, ami kellemes meleg volt. Rogers az ágyamhoz vezetett betakart, már éppen megfordult, hogy kimenjen. Elkaptam a karját kérdőn nézve rám fordult meg.

– Kérlek maradj...olyan hideg van... – Motyogtam lehajtott fejjel, megkerülte az ágyat és befeküdt mellém. Gyorsan hozzá bújtam, átöleltem, hogy minél közelebb legyek hozzá. Az orromba kúszott a markáns illata, felnéztem rá, mire mosolyogva nézett a szemembe.

– Mi az? – Kérdezte suttogva, a tekintettem a szája és kék szemei között ingázott. Egyre gyorsabban vettem a levegőt közelebb hajoltam hozzá. Steve nem csinált semmit kíváncsian várta, hogy mit fogok csinálni. Hatalmasat nyeltem folyamatosan a szemébe néztem, majd óvatosan megcsókoltam. Éreztem, hogy megfeszültek az izmai, már éppen elváltam volna tőle, mikor viszonozta a csókomat. Pár perc csók után eltolt magától, Már éppen egy új csókba hívtam volna, mikor távolabb hajolt tőlem.

– Tony, ezt ne csináld...

– Miért? Rossz volt?

– Tony nem arról van szó, hogy rossz volt. Viszont tudom nagyon jól, hogy ez csak a láz. Amint nem leszel ennyire beteg megfogod bánni ezt.

– Honnan veszed? – Megnyaltam a számat. – Azt fogom bánni, ha most nem ugrom meg ezt. Különben nem lesz bátorságom megtenni.

– Tony...

– Ne! Kérlek hadd mondjam végig. É-én...beléd szerettem és nem a külsődbe. Én...imádom, ahogy a mai világot láttod, a gondolkodás módodat. Mindent, ami te vagy. – Mosolyogva hallgatott végig, megsimította az arcomat.

– Mindjárt jövök, mutatni szeretnék valamit. – Puszit nyomott a homlokomra, felállt és kisietett az ajtón. Egy kis füzettel tért vissza, láttam rajta, hogy kicsit ideges, ettől függetlenül ideadta nekem. Bele lapoztam a füzetbe, nagyon sok rajzot láttam magamról, ahogy épp szerelek a műhelyben vagy éppen a kanapén elfeküdve nézem a tv-t. Mosolyogva néztem fel a zavarban lévő katonát. Felemeltem a takarót vigyorogva feküdt be újra mellém. A hátára feküdt és a mellkasára húzott, a karomat simogattam, miközben negyvenes évek zenéit dúdolta. Egyenletes szívverését hallgatva aludtam el.