Ahogy a címben is láthatjátok ez egy Tony és Steve ship lesz. Ha nem szereted, akkor ne olvasd, megértést köszönöm. Figyelem! A sztori tartalmazni fog egy kis Irondad-et! (Spiderson nélkül)

T/N: te neved

[Steve szemszöge]

Tony mostanában nagyon furcsán viselkedik. Akárhányszor el szeretném vinni vacsorázni talál valami kifogást és nem megyünk el. Nem értem miért csinálja ezt, egyikünket sem zavarja a sajtó és az, hogy mit mondanak rólunk. Mostanában akár hányszor csörög a telefonja folyton elvonul. Még akkor is, amikor összebújva filmezünk és miután visszajön nem bújik vissza hozzám. Egyre jobban fáj, ami már a többieknek is feltűnt, csak a zseninek nem. Tony a laborban, mi többiek pedig a nappaliban tv-t nézünk. A konyhába mentem inni egy kis narancslevet, egyszer csak megszólalt Tony telefonja a konyha pulton. Tudom, nem szép dolog, de megnéztem, hogy ki hívja Tonyt szombat délután. Kikerekedett a szemem, hatalmasat nyeltem. A képernyőn Tony egy lány arcát puszilja meg és csak nem is az igazi neve van beírva, hanem egy becenév. Falfehér arccal a telefonnal a kezemben léptem be a nappaliba. Mindenki kérdőn vagy épp aggódóan nézett rám.
- Haver minden rendben?
- Tony megcsal...- Összetörten hajtom le a fejem Nat, Bucky és Sam azonnal odajöttek hozzám.
- Miből gondolod, hogy megcsal? - Kérdezte Nat és próbált megnyugtatni, miközben a hátamat simogatta. - Ezért telefonál mostanában annyit.... Most is hívta valaki és...- A mondatot nem tudtam befejezni, mert újra ugyan az a szám hívta Tonyt.

Bejövő hívás
Enano♥️♥️♥️

- Ki az az Enano? - Kérdezte Buck elég mérgesen. Nemlegesen ráztam lehajtott fejemet, hogy fogalmam sincs. Natasha mérgesen kapta ki a kezemből Stark telefonját. Keserűen elmosolyodtam, amióta együtt vagyunk még soha nem hívtam Starknak még magamban sem.
- Nat mit tervezel? - Kérdezte Sam villámokat szóró szemmel.
- Szépen kiderítem, hogy honnan hívják a mi drága Vasemberünket. - Felelte gunyoros hangon Fekete Özvegy, néhány perc alatt bemérte a hívó telefont és Pietro máris elment érte. Amikor egy döbbent barna szempárt láttam meg, először azt hittem, hogy Tonyt hozták ide, de aztán jobban szemügyre vettem és egy tizenhat éves forma lányt láttam meg. Borzalmasan mérges lettem, a lány szeme és arca hamar ijedté váltam. Bár ez nem meglepő egy egész csapatnyi szuperhős méregette őt dühösen vagy éppen undorodóan.

[Olvasó szemszöge]

Elég furcsának találtam, hogy sem az első sem pedig a második hívást nem vette fel. Éppen egy üzenetet szeretem volna írni neki, amikor egy fuvallatot éreztem és valaki felkapott az ölébe. A következő pillanatban a Bosszúállók előtt álltam. Először ledöbbentem, mikor végig néztem az arcokon nagyon megijedtem. A legtöbben dühösen méregetek. Hatalmasat nyeltem és idegesen kezdtem tördelni a kezeimet.
- Szóval veled- Kezdte gúnyosan Sólyom- csalja meg Stark a Kapitányt. - Kikerekedett a szemem és eltátottam a számat. Egyszer csak kitört belőlem a nevetés. A hasamat fogtam, a Bosszúállók ledöbbent arcát látva csak még jobban nevettem.
- Péntek kérlek szólnál a Vasembernek, hogy haladéktalanul jöjjön fel a nappaliba? Mond neki, hogy Enano üzeni.
- Máris T/N.- Az ajkamba kellett harapnom, hogy ne kezdjek el újra nevetni. Amikor mindenki kedvenc zsenije belépett és meglátott engem és a harapós kedvű csapattársait teljesen lefagyott.
- Tony megmagyaráznád kérlek? - Kezdte a Kapitány kimérten, mire kérdőn fordult felém az említett. Én csak megvontam a vállam, hogy nekem fogalmam sincs, hogy miről beszél.
- Steve én ezt nem igazán értem.
- Mit nem lehet ezen érteni?! Magyarázd el, hogy miért szoktál vele telefonálni ahelyett, hogy velünk, velem lennél?!- Amerika példaképe könnyektől elhomályosult szemekkel ordibált Tonyval.
- T/N miről maradtam le? - Nézett rám kétségbe esetten. Egy halvány mosollyal az arcomon fordultam az emberbarát felé.
- Azt hiszik, hogy velem csalod a Kapitányt. - Feleltem teljesen komoly arccal, mire Tony is hasonlóan komoly fejjel bólogatott. Egy másodperccel később újra nevetésben törtem ki, de most Stark is kapcsolódott hozzám.
- Mi olyan vicces abban, hogy megcsalsz?
- Mondjuk az, hogy nem csallak meg? - válaszolt mosolyogva, mindenki kérdőn nézett ránk. Mosolyogva ráztam meg a fejem és a Kapitány elé sétáltam.
- Hadd mutatkozzak be. T/N Stark vagyok, Tony Stark lánya.
- Hogy ki? - Nézet rám nem kis meglepetéssel a csillagos hős. - Tony...az... az apád? - Mind ketten bólogatunk.

[Tony szemszöge]

Nagyon meglepődtem, amikor megláttam T/N-t. Az, hogy vele csalom meg pont Stevet. Ez nevetséges, Stevet mindennél jobban szeretem. Na jó a lányomnál jobban nem szeretem.
- Ha nem baj én megyek és kicsit bütykölőm a deszkámat.
- Persze menj csak kicsim. - Ahogy elsétált mellettem egy puszit nyomtam a homlokára. Kuncogva ment el a liftig.
- Szerintem egyet értünk abban, hogy van mit megbeszélnünk. - Kezdem egy komoly képpel, mire a többiek bólintottak. Leültünk a kanapéra.
- Mióta tudod, hogy van egy lányod?
- Elég rég óta. Eddig nem igazán voltunk sokat együtt. Én nem akartam, hogy ugyan úgy kelljen felnőnie, mint nekem. Borzasztó volt az, hogy mindenki tudta ki vagyok az apám miatt. T/N-t nem akartam ki tenni ennek. Ettől függetlenül az én nevemet kapta a kórházban. Az édes anya sajnos még kis korában elhunyt. Beköltöztetni magamhoz nem tudtam és mindketten egyet értettünk abban, hogy nem is kellene, nem szeretné ezt az egész nagy hűhót.
- De most már nagy lány és szerintem tudná kezelni a hírnevét.
- Igen, de előtte más szerettem volna elintézni. Ebben segített, bár egyáltalán nem örült annak, hogy nektek sem mondtam semmit.
- Miért zavarta, hogy mi nem tudunk róla? - Fordult teljesen felém Nat. Lehajtottam a fejem, mert nem pont így akartam nekik elmondani.
- Azért szerette volna, ha elmondom, hogy van egy lányom, mert...mert ti vagytok a családom. Legnagyobb bánatomra T/N Brooklynban nőt fel és hasonló igazság érzete van, mint nektek. - Néztem a két majd százéves ex katonára, ami mosolyt csalt az arcokra. Steve összevonta a szemöldökét.
- Már csak egy kérdésem lenne. - Hatalmasat nyeltem és bólintottam, hogy tegye fel nyugodtan. - Miért Enanoként van a telefonodban? - Nagyon megkönnyebbülten és mosolyogva néztem szerelmem kék szemeibe.
- Kis korában mindig így becéztem. Akár hányszor mesét mondtam neki mindig úgy kívántam neki jó éjszakát, hogy Enanonak szólítottam. A három szív pedig azért van mert egyszer azt mondta nekem, hogy "3000-szeresen szeretlek" nagyon kicsi volt még akkor, de azóta folyton úgy köszön el tőlem.
- 3000-szeresen? - Kérdezte szórakozottan Barton, én csak a tarkómat vakarva bólogattam. Mindenki kuncogott egy kicsit.
- Mi volt az a dolog, amit elakartál intézni? - Kérdezte Barnes. - Azt mondtad még szerettél volna elintézni valamit. Mármint azelőtt, hogy megtudjuk azt, hogy apa vagy. - Hatalmasat nyeltem, mindenki kíváncsian nézett rám. Mély levegőt vettem és felálltam, majd letérdeltem Steve el, előtte természetesen előhalásztam a kis dobozt.
- Ennél egy kicsit kellemesebb környezetben és beszélgetés előtt szeretem volna, de úgy tűnik, hogy az életem már csak ilyen- Mosolyogtam fel a szőkeségre. - Steve életem legszebb és legborzalmasabb napja volt az életemben, mikor először találkoztunk. Annyira gyűlölték, hogy az apám mindig hozzád hasonlított, hogy eleinte nem is akartalak megismerni. Közben pedig mégis. Két féle szakadtam a közeledben az egyik felem meg akart ismerni, míg a másik szabadulni akart minél hamarabb a szobából és ismersz az utóbbira hallgattam. - Mindenki halkan felnevetett, Rogers is elmosolyodott. Kicsit remegő kézzel nyitottam fel a dobozt. - Steven Grant Rogers szeretlek téged az első pillanattól kezdve szívem utolsó dobbanásáig. Hozzám jössz? - Wanda és Natasha meghatódva figyelt minket. Steve szemében könnyek csillogtak, de mosolyogva figyelt engem.
- Édes istenem csak mondj már igent! - Kiáltott fel hirtelen T/N, mire mindenkiből kitört a nevetés.
- Na jó ezt mégis, hogy csinálja? - Kérdezte Sam, mert ő szedte össze magát a leghamarabb.
- A nagy Tony Stark lánya vagyok mégis mit vártatok tőlem? Egy kicsit átírni Péntek programját nem volt nehéz. - Vigyorogva ráztam meg a fejemet. Várakozóan néztem vissza Amerika legjobb seggére. Mosolyogva állt fel és közben engem is felhúzott.
- Hogy mondhatnék nemet egy ilyen csodás férjnek és kis lánynak. - Suttogta az ajkaimra és megcsókolt. Olyan boldog voltam, végre nem kell titkolóznom és hozzá mehetek ahhoz az emberhez, akit a világon a második legjobban szeretek. Természetesen T/N után.