SheilaBarnesStark könyvében is megtalálható Steve #9 címmel. Akárcsak az előbb említett írónál nálam is Parental történet lesz. Mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Kicsit idegesen pakoltam be a táskámba, nagyon ügyesen visszaszóltam R/F/N-nak/-nek. Mikor kész voltam, elkezdtem rohanni a suli bejáratához. Kiléptem az ajtón és lelépkedtem a sulilépcsőjén, mikor két oldalról megragadtak.

– Hova-hova T/N? – Szólalt meg gúnyosan R/F/N előttem, összeszorítottam az állkapcsomat. Elvigyorodott és egy a suli melletti sikártorba rángattak. Hiába fogták le a kezeimet, ott rúgtam őket, ahol csak tudtam. Sajnos én is kaptam jó pár ütést, de már nem fogtak le és sikerült betörnöm R/F/N orrát. – Ezért megfizetsz te kis...

– Nem szép dolog bántani a kisebbet. – Szólalt meg egy férfi mély hangon, nem ismertem. Kissé kába szemekkel néztem fel rá, a fiúk a földre löktek és elfutottak a férfi mellett. Gyorsan hozzám sietett és segített felállni. – Jól vagy?

– Igen jól vagyok. – Letöröltem a vért a szám széléről és leporoltam a ruháimat, a vállamra kaptam a sulis táskámat. – Már majdnem meg voltak. – Elindultam kifelé egy sikátorból, a férfi kuncogott egy sort.

– Igen azt láttam. – Mellém sietett és egy zsebkendőt nyújtott nekem.

– Köszönöm... – Elfogadtam a kendőt és döbbenten kerekedett a szemem. – Kapitány.

– Maradjunk a Stevenél, rendben? – Bólintottam egyet. – Gyere haza kísérlek, a szüleid már így is idegesek lesznek, hogy így mész majd haza.

– Áh az intézetben nem fog érdekelni valakit, hogy így nézek ki. – Mutattam végig magamon, Steve szemei elkerekedtek.

– Intézet?

– Igen, nem ismerem a szüleimet. Egész életemben egy árvaházban éltem. – Nagyon sajnálom...

– T/N, bocsánat, hogy eddig nem mutatkoztam be.

– Semmi baj. – Mosolygot rám kedvesen. Elindultunk, közben sokat beszélgetünk, hogy ő is ilyen volt, mint amikor ennyi idős volt. Mosolyogva néztem vissza Amerika hősére, az árvaház ajtajából.

Timeskip, mert Steve soha nem lesz egy nő csábász, mint amilyen Bucky mindig is volt

[Steve szemszöge]

Két hete várok T/N-ra/-re, hogy ne bántsák az a három srác. Sokat beszélgetünk a fiatal lánnyal, aki ugyan úgy szeretett rajzolni, mint én. Ma direkt hamarabb jöttem fel az edzőteremből, gyorsan civilbe öltöztem és már éppen beléptem volna a liftbe, mikor a többiek elém léptek. Kérdőn vontam fel a szemöldököm és úgy néztem rájuk.

– Na jó Cap mi lenne, ha elmondanád hova akarsz menni már megint?

– Semmi különös Stark, bocsátsatok meg, de most mennem kell. – Sam elém állt és összevonta a kezeit a mellkasa előtt. Mély levegőt vettem.

– Tudni akarjátok?! Legyen! Brooklynba megyek! Pontosabban mondva egy Brooklyni iskolához. Van ott egy lány és két hete megmentettem attól, hogy nagyon csúnyán megverjék. Ha megbocsájtotok most megyek, hogy T/N-nak/-nek ne legyen baja. – Kissé idegesen léptem el csapattársaim mellett, hogy elinduljak Brooklynba.

Timeskip, mert Steve fejbe vágja Petert, hogy ne káromkodjon

Álmosan pillogtam a tv képernyőjére. Mostanában sajnos nem volt időm T/N-val/-vel időt tölteni. Sok bevetésre kellett mennem, ma is nem rég értem vissza Nattel. Tony szinte repülő léptekkel jött oda hozzám. Az orrom alányomott, egy tollal a kezében. Mély levegőt véve írtam alá a papírt, a zseni szélesen elvigyorodott.

– Ó T/N, gyere csak be. – A név hallatán felkaptam a fejem és döbbenten kerekedett el a szemem. Az ajtó felé néztem, ahol a megszeppent T/N bukkant fel. Mosolyogva siettem odahozzá, megöleltem, amit szorosan viszonzott.

– T/N örülök, hogy látlak.

– Én is örülök neked Steve.

– Hogy kerülsz ide? – Néztem le rá, mosolyogva, T/N csak megvonta a vállát, hogy ő sem tudja, de azért mosolygott.

– Én hívtam ide a lányodat Kapitány. – Kérdőn néztünk össze T/N-val/-vel, már ellépett tőlem, ugyan ilyen tekintettel fordultunk mindenki kedvenc Vasembere felé.

– Miről beszélsz Tony? T/N nem a lányom.

– De igen az, úgy... – Az órájára nézett és mosolyogva fordult újra felénk. – ...öt perce az. Pontosabban mondva mióta aláírtad azt a papírt. – Kikerekedett a szemem. – Nem jelentés volt, hanem örökbe fogadási papírok. Miután a kis „vitánk" a többiekkel kerestük T/N-t és megoldottunk mindent. A gyámügyesek akkor jöttek, mikor nem voltál itthon. Így neked már csak alá kellett írni a papírokat.

– Akkor én... – Szólalt meg rekedt hangon T/N.

– Most már T/N Rogers vagy, igen. – Mosolygott kedvesen Tony újdonsült lányomra. T/N sírva ölelt meg újra, könnyes szemmel és hálásan néztem csapattársamra. Mosolyogva öleltem meg jobban T/N-t.

– Üdv itthon T/N. – Súgtam neki, ahogy szorosabban öleltem magamhoz.