SheilaBarnesStark könyvében szintén szerepel ez a sztori. Ő is kíváncsi arra, hogy én hogyan írnám meg. Nézetek meg az ő könyvét is.

[Scott szemszöge]

- Hello srácok. - Léptem be jó kedvűen a cégünk irodájába. Nagyon furcsa volt, hogy még Louis is komor arcot vágott.
- Mi történt? Miért néztek így?
- Haver nem hallottad, hogy a szemben lévő lemezbolthoz betörtek? Ellopták a kasszából a pénzt. - Mondta Dave egy száj húzással.
- Tudják ki a tettes? - Kérdezem, mert úgy tudom, hogy egy idős hölgyé a hely és egy fiatal nő dolgozik ott.
- Nem, mivel nem volt se kamera, se riasztó. - Válaszolt Kurt szokásos orosz akcentusával.
- Figyu Scotti mi már beszéltünk az idős tulajdonossal telefonon és azt mondta, hogy T/N a csaj, aki neki dolgozik biztos, úgy bent lesz és megkért minket, hogy szereljünk fel néhány kamerát meg riasztót.
- Akkor menjünk. Minél hamarabb elkészülünk annál jobb. - Csapom össze a tenyeremet és máris kifordulok az ajtón, amin pár perce léptem be. Mikor benyitottunk a lemez boltba vöröses barna hajú fiatal nő fejhallgatóval a fején rakosgatta a bakelit lemezeket. Hiába volt csak a fél fülén rajta, így sem hallotta, hogy megjöttünk.
- Helló csajszi. - Köszönt Louis, mire az előttünk parkoló lány összerezent. Gyorsan felénk fordult és megláttam a szinte világító zöld szemét. Mély levegőt vett, mikor meglátott minket.
- Sziasztok. A főnököm mondta, hogy majd jöttök felszerelni néhány kamerát és egy riasztó rendszert, de nem hittem volna, hogy most rögtön. - Mondta mosolyogva, bár az előző ijedtség még az arcán volt. Mindannyian bemutatkoztak neki, amit viszonozott és neki látunk a munkálatoknak.

Timeskip, mert Vízió a frászt hozza Scottra azzal, hogy a falon keresztül mászkál.

[Olvasó szemszöge]

Mindjárt dél van és nekem ebéd szünetem lesz. Mondtam a srácoknak, hogy tartsanak szünetet és egyenek valamit ők is, de nagyon makacsok voltak -főleg Scott- azt mondták, hogy majd kajálnak, ha kész vannak. Elfogadtam az álláspontjukat, de amikor visszajöttem hoztam nekik is harapni valót, amit jó ízűen behabzsoltak. Kicsit vicces volt, ahogy folyton azt mondták, hogy ok nem éhesek és kifogják bírni, de amint megérezték a finom illatokat szó szerint kikapták a zacskókat a kezemből. Én jót nevettem rajtuk.
- Akkor mégis csak éhesek vagytok fiúk? Azt hittem simán kibírjatok estig.
- Oké talán mégsem. - Válaszolt Dave.
- Egy istennő vagy T/N!
- Olyan messzire azért nem mennék el Louis, de azért köszi.
- Erre tényleg nem volt semmi szükség. Mond el kérlek, hogy mennyibe került és én megadom az árát.
- Jaj ne butáskodj már Scott. Ez a legkevesebb azután, hogy ennyit vesződtök a biztonsági rendszerünkkel. - Mosolyogtam rájuk kedvesen, amit Scott is viszonozott.
- Akkor hát köszönjük szépen. - Mondta és elvette az utolsó megmaradt gyrost. Visszamentem a kasszába és átszámoltam a pénzt és felírták, hogy tudjam majd küldeni a főnökömnek. Két óra múlva a fiúk végeztek, megköszöntem nekik, hogy segítettek és ki is kísértem őket. Louis azt még hozzá fűzte, hogy mondjam majd meg neki, hogy honnan hoztam a kaját mert mennyei volt. Én természetesen elmondtam neki. Scotton kívül már mindenki elment.
- Szeretnél venni néhány bakelit lemezt?
- Nem, én...tudom, hogy azt mondtad nem kell fizetnünk az ebédért, de szeretnélek meghívni a szombatra, Stark rendez egy kisebb bulit és mindenkinek parancsba adta, hogy nem mehet egyedül. Én... örülnék neki, ha eljönnél velem... Persze csak ha ráérsz!
- Scott nyugi. Szívesen elmegyek veled. Csak mond meg, hogy hányra jössz értem. - Felírtam lakcímemet és a telefon számomat és odaadtam neki.
- Hát a parti olyan nyolc körül kezdődik és nekünk kábé egy óra mire kiérünk szóval mit szólnál a hat órához? - Kérdezte kissé felhúzott vállal.
- Nekem tökéletesen meg felel. - Feleltem mosolyogva. - De ha nem baj lassan bekapcsolnám a riasztót. Mrs. Montgomery azt, mondta, hogyha végeztetek, akkor nyugodtan zárhatók mára.
- Ja persze, persze. Akkor szombaton. Szia! - Intett még egy utolsót és kiment. Összepakoltam majd bekapcsoltam az újonnan beszerelt riasztót és kiléptem az üzletből.

Timeskip, mert Clint bújócskázni tanítja a gyerekeit a családi farmon és senki nem tud erről és mindenki őket keresi

Szombaton szerencsére zárva vagyunk így nem kellett bemennem vagy szabadságot kivennem. Jóval hat előtt elkezdtem készülődni, hogy mire Scott értem jön már mindennel kész legyek. Egy egyszerű, de mégis elegáns ruhát választottam, ami kiemeli a zöld szemeimet. Pontban hatkor Scott dudált egyet, ahogy azt megbeszéltük. A héten nagyon sokszor váltottunk üzenetet vagy éppen felhívtuk egymást. Gyorsan kiléptem az ajtón és odasétáltam a kocsihoz.
- Szia Scott nagyon jól nézel ki. - Mondtam a férfinak mosolyogva, mert egy sötét színű nadrág volt rajta egy világos szürke inggel.
- Te pedig csodás vagy...mármint csodásan nézel ki! Igen, fantasztikus ez a ruha kiemeli a csoda szép szemedet.
- Köszönöm...- Mondtam pironkodva.
- Gyere induljunk, hogy ne késünk. - Mondta, majd kinyitotta az ajtót, mint egy igazi úriember. Egész úton viccelődtünk és zenét hallgatunk- ami nálam annyit tesz, hogy a rádióval együtt énekeltem. Mikor leparkoltunk a Bosszúállók Előtt, hirtelen gyomor idegem lett, ez Scottnak is feltűnt és átölelte a vállam.
- Ne félj igaz, hogy ők a világ megmentője, de ettől függetlenül nem fognak megenni.
- Oké tudom, de akkor is...
- Figyelj, ha bármi baj lesz vagy nem érzed jól magad azonnal haza viszlek. Rendben?
- Rendben. És Scott?
- Igen?
- Köszönöm. - Mondtam és megpusziltam az arcát. Együtt léptünk be az ajtón, meglepően kedves volt velem mindenki. Igaz Tony Stark olyan volt amilyen, de ezen kívül minden nagyon jó volt. Majdnem hajnali kettő volt, mikor Scott leparkolt a házam előtt.
- Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm a meghívást. Nagyon jól éreztem magam.
- Én is. T/N arra gondoltam, hogy megismételhetnénk ezt az estét. Ha te is benne lennél.
- Igen nagyon szívesen. - Válaszolok, miközben a fülem mögé tűrtem egy haj tincset. Olyan jó volt látni, ahogy felragyogott az arca. Ezután elbúcsúztunk és én izgatottan vártam a következő találkozásunkat.