A sztori nem fogja követni a filmeket. Mindenki a Toronyban fog lakni. Nincs Sokovia egyezmény és polgárháború sem történt meg. Ettől függetlenül mindenki szerepelni fog benne. Jó olvasást mindenkinek. SzSara7 ötlete, amit innen is köszönök. Ami dőlt betűvel szereppel a részben az idézet.

[Sam szemszöge]

Néhány hónapja költöztem be a Bosszúálló Toronyba a Maximoff ikrekkel, a Pókfiúval és egy fiatal nővel. Kicsit furcsa volt, hogy Natashán kívül más is képes a földre vinni minket fiúkat. T/N nagyon ügyes és kedves is mindenkivel. T/N és én sokat szoktunk együtt futni, még néha együtt is szoktunk edzeni. Reggel nem kezdtem futással, mivel tegnap este Stevevel edzettem. Óriási izomlázzal keltem, levánszorogtam a konyhába, hogy igyak egy kis kávét. T/N éppen a hűtőből szedett elő néhány felvágottat. A pulton lévő alapanyagokat elnézve szendvicset fog reggelizni. A szokásos sporttop és rövid nadrág volt rajta. Mikor becsukta az ajtót rám mosolygott.

– Szia Sam. Hogy-hogy nem jöttél futni?

– Szia T/N bocsi, csak tegnap a Kapitánnyal edzettem és ma reggel borzasztó izomlázra ébredtem.

– Kemény lehetett. - Mosolygott rám szélesebben. Leültem egy bárszékre, miután töltöttem magamnak egy nagy bögre kávét. T/N elém tolt egy T/N féle mindenes szendvicset, kérdőn vontam fel a szemöldököm, mire csak megforgatta a szemét és elkezdett csinálni egy másikat.

– Köffönöm...- Motyogtam teli szájjal mire lemondóan nézett rám. T/N megcsinálta a másik szendvicset is és ő is leült enni T/N és én is hamar befejeztük és indultunk a magunk dolgára.

Steve hívott a tárgyalóba olyan délután kettő felé, éppen most léptem be, mire Cap rám nézett. – Szia, miért kellett idejönnöm?

– Beszélnünk kell T/N-val/-vel kapcsolatban. Szükségem lenne a segítségedre.

– Hogy tudok segíteni?

– T/N fél a repüléstől. Szeretnénk, ha segítenél neki leküzdeni ezt. - Összevontam a szemöldököm.

– Ez képtelenség, hisz engem is sokszor nézett, mikor a Sólyom ruhát használtam és akkor a tetőn volt.

– Sam T/N nem tériszonyos. Ő csak a repüléstől magától fél. - Gondolkodóba estem és leültem Stevevel szemben, homlok ráncolva gondoltam végig az eddig hallottakat.

– Van valami oka annak, hogy nem tériszonyos csak a repüléstől retteg? - Steve felsóhajtott és fájdalmas arccal nézett rám.

– Sajnos van...- Elém tolt egy kivágott újságcikket, amin egy repülőgép katasztrófa volt látható. – T/N szülei is a gépen ültek. – Lehunytam a szememet és az orrnyergemet masszíroztam, a cikk azt írja, hogy minden utas belehalt a zuhanásba.

– Sam tudsz segíteni neki?

– Persze nem csak, hogy tudok, de fogok is! - Jelentettem ki, felálltam és elsiettem. Már tudom, hogy mit fogok csinálni! Csak azt remélem, hogy T/N nem fogja a végén kitekerni a nyakam...

[Olvasó szemszöge

A szobámban üldögéltem, miután lezuhanyoztam. Délután még tartottam egy kis edzést a szimulátor szobánkban. Élveztem, hogy Ultron robotjait verhettem és lőhettem szét. Az asztalomnál ültem és filmet néztem fejhallgatóval a fejemen. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállam. Ijedten állítottam meg a filmet és vettem le a fejest. Felnézve Sam mosolygós arcával találtam szembe magam.

– Szia T/N, arra gondoltam, hogy egy kicsit gyakorlok a szárnyakkal. Van kedved nézni? - Kíváncsian és csillogó szemmel nézett rám. Ezeknek a szemeknek nem tudok ellenállni. Bólintottam egyet, mire fülig érő szájjal vigyorodott el. Egymás mellett sétálva mentünk fel a tetőre. Felvette a repülő ruháját. a tető széléhez sétált. Mellé léptem.

– Na mit szólsz kipróbálod?

– Nem köszi. Nem igazán rajongok a repülésért.

– Igen, hallottam róla. - Nézett rám elnéző mosollyal, én pedig lehajtottam a fejem. – Hé, T/N... ezzel nincs semmi baj. Hidd el én is nagyon sokáig nem voltam képes gépre ülni, nem, hogy ezzel- Mutatott a hátára. - felszállni. T/N mi lesz, ha bevetésekre megyünk? Nem akarom, hogy itt maradj szükségünk lesz rád.

– Igen tudom Sam...csak ha repülésre gondolok, akkor a szüleim jutnak az eszembe. Hidd el már próbáltam leküzdeni, de még felszállás előtt kitört rajtam a pánik így feladtam.

– T/N tudom, hogy próbálkoztál, hisz ismerlek. Azonban néha muszáj egy nagyot lépnünk. Két kis lépéssel nem jutunk át a szakadékon. - Mondta és a derekamra vezette a kezét, majd lelépett velem tetőről. Felsikítottam és szorosan Sam mellkasához bújtam.

– Sam kérlek tegyél a tetőre.

– T/N ne félj vigyázok rád. Próbáld meg élvezni a kilátást. - Legalább egy fél órája repkedünk és kezdem élvezni. Egy kicsit elhajoltam Sólyom mellkasától. Apró mosollyal az arcomon figyeltem az alattunk elterülő bázist.

– Oké beismerem ez egész jó néztem rá. – Mire mosolyogva nyomott puszit az arcomra, ezek után leszálltunk és a tetőn ülve beszélgettünk egymás kezét fogva.