Ez a fejezet megtalálható SheilaBarnesStark könyvében is. Megengedte, hogy megírjam, amit innen is köszönök neki. Mindenkinek jó olvasást.

[Pietro szemszöge]

Mivel még kiskorúak voltunk Clint vállalta a gyámságunkat, aminek nagyon is örültünk Wandával. Clint arra gondolt, hogy járhatnánk iskolába, Wanda nagyon örült neki, nekem ezzel szemben nem sok kedvem volt ehhez. Karba font kézzel sétáltam – igen sétáltam, Wan nem hagyott más lehetőséget – a beszélgető barátom és húgom között.

– Jaj Pi ne csináld már biztos jó móka lesz.

– Ja biztos jó lesz házikat csinálni a délután folyamán ahelyett, hogy tv-t néznénk. – Morogtam, mire mindketten csak kuncogtak egy sort. Már közel jártunk az iskolához, mikor egy nálam másfél fejjel alacsonyabb lány ugrándozott egy fiú előtt, aki felemelve tartotta a kezét, amiben egy videókamera volt.

– Flash add vissza!

– Mi az T/N, kell a fényképezőgéped? – Gügyögött a Flash-nek nevezett fiú.

– Nem fényképezőgép, hanem videókamera! Add vissza Flash! – Meguntam, hogy tétlenül állok, így odarohantam hozzájuk, elvettem a kamerát és felemeltem a srácot. Mosolyogva nyújtottam vissza a lánynak, ami jogosan az övé. Döbbenten nézett rám, de mosolyogva fogadta el. Leengedtem Flash-t, mire elfutott belőlem kitört a nevetés.

– Én...köszönöm...

– Nincs mit. Pietro Maximoff. – Nyújtottam a kezem neki, amit mosolyogva fogadott el.

– T/N V/N nagyon örülök. – Ezek után T/N is csatlakozott hozzánk sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy Peter és ő jó barátok, hogy szeret különböző hosszúságú filmet készíteni. Nem tudom miért, de felkeltette az érdeklődésemet ezek a filmek. T/N felajánlotta, hogy megmutatja nekem őket, szívesen fogadtam az ajánlatát.

T/N sokat segített nekem és a Wandának beleilleszkedni, mikor Peter nem ért rá átjött hozzánk, hogy segítsen a házikkal. Egyre több időmet töltöttem vele, még akkor is, ha ez nem lett volna szükséges. A mai nap Peter és T/N is átjöttek hozzánk, mivel T/N-t kedvelték a többiek is így ők is velünk játszottak vagy éppen filmet néztek. Megkértek minket, hogy hozzunk még egy kis üdítőt a kamrából, ahogy beléptünk az ajtó becsukódott mögöttünk. Hiába kiabáltunk dörömböltünk az ajtón, senki sem jött, hogy kiengedjen minket. T/N a falnak támaszkodott, míg én az ajtónak döntöttam a fejem. Mély levegőket vettem, tudtam miért zártak be minket ide. Elakarják érni, hogy elhívjam T/N-t egy randira, de ez nem ilyen egyszerű. T/N olyan kedves, melegszívű lány. Hogyan hívatnám el randira? Mi van ha nemet mond? Egyébként is jobbat érdemel nálam, olyat aki normális. T/N felállt, elém sétált, mélyet levegőt ezután olyat tett, amire nem számítottam, megcsókolt. Egy pillanatra lefagytam, majd hevesen viszonoztam a csókot. Tenyereim közé fogtam az arcát, T/N pedig a nyakam köré fonta a kezeit. Mikor elváltunk a homlokának döntöttem a sajátomat.

– Szeretlek T/N, már az első naptól kezdve.

– Én is szeretlek, mióta csak ismerlek. – Mosolyogva hívtam egy újabb csókba az én Printsessámat.