R/F/N: random fiú név

[Peter szemszöge]

El se hiszem, hogy még mindig vannak Hydra bázisok. Pedig tudom, hogy a többi Bosszúálló már egy csomót elpusztított.
- Rendben kölyök, egy nagyon egyszerű feladatod lesz. Úgy tudjuk, hogy egyetlen túsz van a laborok szintjén. Őt kell kihoznod, amíg mi leszedjük az adatokat a gépekről és felhelyezzük a robbanó tölteteket. Rendben?
- Persze Mr. Stark, nem fogok csalódást okozni. - Válaszolok neki, mielőtt elindulok a laborok irányába remélem a túszból nem csináltak élő tűpárnát. Wanda sokat mesélt arról, hogy mit csináltak itt velük.
- Ne csináld már kölyök három hónapja örökbe fogadtalak hívj már végre Tonynak...- Hallottam ahogy Mr. Stark vagy is Tony morog a fülesemben. Egy kicsit elszégyelltem magam, mert igaza volt, de még mindig nem sikerült felfognom, hogy ő valamilyen szinten az apám.... Mindent meg teszek, hogy büszke legyen rám és ha most ez a legtöbb, amit tehetek, hát legyen!
Egymás után nyitottam be a laborokba, hátha megtalálom a túszt. Már éppen feladnám és szólnék, hogy nincs itt senki, mikor meghallok egy sikolyt a folyosó végéről azonnal elkezdek rohanni. Berúgom az ajtót és kissé elborzadok a látványtól. Szegény lányt egy asztalhoz szíjazták és valamit készültek beadni neki. Hát ennyit arról a reményről, hogy nem lett belőle tűpárna....

[Elizabeth szemszöge]

Éppen egy injekciót akartak beadni nekem, mikor valaki berúgta az ajtót. A ruhája alapján ő lehet Pókember, akiről néhány Hydra katona beszélt.
- Hali. Nem hiszem, hogy ismernek engem. Én vagyok Pókember és azt hiszem, hogy a hölgyet el kellene vinnem önöktől. Tudják a szíjak azt bizonyítják, hogy akarata ellenére tartják itt és azt egyáltalán nem csípem. - Kicsit elmosolyodtam, nem hiszem, hogy sokan mernének így beszélni Bárkivel is a Hydratól. Ez meglepte a tudósokat is. Így Pókembernek volt ideje kilőnni, valami háló szerűséget ezzel harc képtelené téve az ellenfeleit. Gyorsan odalépett hozzám és leszedte rólam a bőrszíjakat. Amilyen hamar tudtam felültem és leszálltam az asztalról, de a lábaim amint rájuk nehezedtem felmondták a szolgáltatott.
- Jól vagy? Feltudsz állni? - Tette fel a kérdéseket egymás után. Én csak a fejemet ráztam. - Rendben semmi baj, majd én kiviszlek innen. - Bár volt rajta maszk tudtam, hogy a végén rám mosolygott, ettől megnyugodtam egy kicsit. Erősen kapaszkodtam megmentőmbe, miután felemelt és elindult -gondolom- kifelé. A léptek miatt, amik mögülünk jöttek becsuktam a szemem és nem nyitottam ki addig, amíg póki le nem ültetett.
- A többiek mindjárt jönnek. Addig nekünk itt kell maradni és utána haza viszünk rendben? - Kérdezte kedvesen, az utolsó három szó azonban rossz emlékeket ébresztett bennem.
- Nem- Ennyi. Ennyit tudott a Nagy Elizabeth kinyögni, hogy nem.
- Ezt, hogy érted? - Nézet rám oldalra billentett fejjel.
- Én.nem.megyek. haza. - Mondtam neki tagoltan, hogy ő is megértse.
- Figyelj a szüleid már biztosan aggódnak érted és a rendőrség is biztos, hogy keres. - A szüleid szónál gúnyosan felhorkantottam. - Na jó várjuk meg a többieket és akkor megbeszéljük. - Mondta egy nagy sóhajjal majd levette a maszkját. Nem mondom, hogy kicsit lepődtem meg mikor egy velem egykorú srác állt előttem Pókember ruhában.
- Na neeee. Nem lehetsz te Pókember.
- Már miért ne lehetnék? - Kérdezte mosolyogva.
- Hát....hát mert velem egy idős lehetsz azért nem! Komolyan ki enged egy tinédzsert Hydra bázisra jönni?!
- Hát én. Egyébként meg a kölyök nem olyan védtelen. - Válaszolt a kérdésemre Vasember. Utána sorban minden Bosszúálló fellépett a gépre. - péntek jó lenne eltűnni innen mielőtt felrobbannak a bombák.
- Máris uram. - Felelt egy ismeretlen női hang. Éreztem, hogy felszállunk és mindenki érdeklődve néz engem és a srácot. Ettől zavarba jöttem, lehajtottam a fejem és az arcomba hulló hajamat piszkáltam.
- Pe...mármint kölyök hol lakik a csaj?
- Nem megyek oda vissza. - Mondtam egyszerűen felnézve Starkra. A levegő megfagyott s gépen.
- Na jó kislány ez nem rajtad múlik haza mész...
- Nem megyek vissza oda! - Kiabáltam magamból kikellve.
- Nyugalom. - Lépett mellém a Fekete Özvegy. - Mi szeretnénk segíteni, de nem megy, ha nem engeded. - Ölelte át a vállamat. Egy kedves fél mosolyt küldött felém. - Van bármi oka, hogy nem akarsz vissza? - Könnyeimmel küszködve bólogattam. - Jól van semmi baj. Nem kell elmondanod.
- Köszönöm- Suttogtam magam elé, Romanoff ügynök visszaült velem és a felkaromat simogatta.
- Pihenj nyugodtan. Nem hiszem, hogy a Hydranál tudták volna pihenni. - Mondta Natasha és a Kapitány hozott egy takarót, amit én egy hálás pillantással köszöntem meg, ő csak egy aprót biccentett és visszament a helyére. Annyira fáradt voltam, hogy rádőltem a mellettem ülő nő vállára.

Timeskip, mert Tony a páncéllal tanítja repülni Morgant, Pepper tudta nélkül

Már egy pár hónapja a Bosszúállókkal lakom. Miután megjöttünk összeszedtem magam, elmeséltem, hogy miért nem akarok visszamenni és hogy eladtak a Hydrának. Nagyon megsajnáltak és azt mondták, hogy elintézik, hogy ezek után jó nevelő szüleim legyenek. Hálás voltam mindannyiunknak főleg Peternek (miután felébredtem bemutatkozott), Tony adott egy telefont, hogyha van bárki, akivel szeretném tartani a kapcsolatot, akkor tudjam mivel. Megöleltem és megköszöntem és felvettem a kapcsolatot R/F/N-val/-vel, aki az osztálytársam és a legjobb barátom. Miután felhívtam egész nap vele kellett beszélnem és utána is minden nap felhívott. Ma reggel, mikor lementem a konyhába csak Stark volt ott.
- Jó reggelt. - Köszöntem neki nagyot ásítva.
- Mi a baj hercegnő? Nem aludtuk ki magunkat? - Kérdezte lebigyesztett szájjal.
- Nagyon vicces...-Forgatom meg a szemem- csak R/F/N este felhívott egy fizikával kapcsolatos kérdés miatt, mert dogát írtak és nem jutott az eszébe a helyes válasz.
- Khm, ha már R/F/N-nál/-nél tartunk. Szeretnéd, ha egy hosszabb időre a nyár folyamán ide költözne? Persze egy szobában lennétek és senki nem zavarna meg titeket a romantikázásban.
- Romantikázás? - Kérdezem felvont szemöldökkel.

[Peter szemszöge]

Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni, de mikor meghallottam, hogy Tony és Liz miről beszélgetnek muszáj volt. Amióta csak Lizzy megkapta a telefont R/F/N-val/-vel beszélget éjjel nappal.
- Hát igen tudod, randi meg összebújós filmnézés együtt alvás, puszilkodás. A szokásos dolgok, amiket a párok szoktak csinálni. - Mondta Tony, nekem pedig gombóc nőtt a torkomban. Lizből kitört a nevetés.
- Tony figyelj. R/F/N-nál/-nél akkor se lenne semmi esélyem, ha fiú lennék. A kapitány hamarabb felszedi őt, mint én. - Hallottam, hogy nevetve indul ki a konyhából én gyorsan felugrottam a plafonra. Liz visszaindult a szobájába. Én mély levegőt véve ugrottam le. Éppen elindultam volna utána mikor...
- Peter a Kapitány üzenni, hogy vár téged az edzőteremben Sólyommal együtt.
- Rendben máris megyek. - Válaszoltam Pénteknek. Majd edzés után megkérdezem tőle.
Délután egy kicsit félve kopogtam be Elizabethhez. Megörültem, mikor meghallottam a hangját, hogy mehetek.
- Szia Lizzy. Zavarlak?
- Te? Soha. - Mondta 32 fogas mosollyal, én is halványan elmosolyodottam.
- Figyelj Liz én arra gondoltam mivel, hogy te nem ismered annyira New York-ot... izé...ööö
- Peter te most randira hívsz?
- Igen...? - Ez felért egy kérdéssel is. Hangosan felnevetett.
- Szívesen elmegyek veled. Holnap este nyolckor találkozunk a garázsban. El ne kés. - Emelte fel a mutató ujját fenyegetően.
- Soha nem késnék. - Egy apró puszit nyomtam az arcára majd kisiettem a szobájából, becsukva magam mögött az ajtót.
- Csak összejött...- Mondtam megkönnyebbülten. Elindultam a szobám felé végig a holnapi randin agyalva.