SheilaBarnesStark könyvében is megtalálható ez a történet. Én egy Parental oneshot formájában írtam meg. Remélem tetszik 🙂

R/F/N: random fiú név

[Clint szemszöge]

Őrült módjára hajtottam az utakon, mikor felhívott a kórház, hogy gyerekkori legjobb barátom kórházba került. A felettünk lévő lakásban lakott és sokszor tudtam hozzá menekülni az apám elől.... Megráztam a fejem. Most nem merülhettek el az emlékeimben. R/F/N-nak/-nek szüksége van rám! Tony sport kocsijának hála hamar odaértem és egy nővér odavezetett a megfelelő kórteremhez. Teljesen lesápadtam, mikor ránéztem R/F/N-ra/-re szinte az egész testét kötések borították, amik már így is csupa véresek voltak. Mély levegőt vettem és leültem mellé.

– R/F/N haver minden rendben?

– Clint...- Kezdte rekedt hangon, mire nekem elszorult a torkom. – Jól vagyok. Bár azt hiszem, hogy azt a horgászást el kellene halasztanunk. - Nevetett fel a végén, ami köhögésbe fulladt. Gyorsan felálltam, fogtam egy poharat és töltöttem neki vizet. Odaadtam neki, hálásan nézett rám.

– Megfogok halni. - Nem kérdés volt, egyszerűen csak közölte velem. Nemlegesen ráztam a fejem. Elnézően mosolygott rám. – Ugyan haver kit akarsz átverni? Clint figyelj te vagy a lányom keresztapja és örülnék neki, ha te lennél a gyámja is. Az ügyvéddel már beszéltem...- Vett egy mély levegőt, hogy folytatni tudja. – T/N még nem tud semmit, de szeretném, ha tőled tudna meg mindent. - Elgondolkodva néztem magam elé. Nem lehetek egy tizenhat éves lány apja, aki eddig a keresztlányom volt. A kettő nem ugyanaz és nekem fogalmam sincs, hogy hogyan kell jó apának lenni... Nem volt kitől megtanulnom.

– R/F/N nekem ez nem menne...

– Dehogynem menne. T/N imád téged és te is imádod őt. Nem tudom, hogy mégis mi lehetne a baj.

– Te tudod a legjobban, hogy nem volt kiről jó példát vennem.

– Ugyan már haver ez csak kifogás és ezt te is tudod. T/N számít rád, akár csak én...- Motyogta, miközben megszorította a kezem, majd hirtelen az összes gép elkezdett sípolni és orvosok, nővérek hada lépett be. Lehajtott fejjel mentem ki a kórteremből. Tudtam jól, hogy már semmi esély nincs arra, hogy megmentsék. Hamarosan megláttam az erre felé futó keresztlányomat. Megszakadt a szívem, kétségbe esett arca láttán.

[Olvasó szemszöge]

Apa orvosát direkt megkértem, hogy bármilyen változás esetén hívjanak fel. Összeszorult torokkal rohantam apa kórterméhez. Meglepődtem, hogy a keresztapám is itt van, de egy kicsit megnyugodtam a jelenlététől. Mikor odaértem szorosan megöleltem.

– Úgy örülök, hogy te is itt vagy. - Suttogtam a fülébe. Clint még annál is erősebben kapaszkodott belém, mint ő belé.

– Ugye apa jól van? - Kérdezem félve belenézve a szemeibe. Nem felelt csak lehajtotta a fejét és maga mellé engedte a kezeit. Éreztem, ahogy könnyek folynak végig az arcomon. Elléptem mellette, hogy bemehessek apához, de Clint a derekam köré fonta a karjait és úgy tartott vissza. – Clint engedj el! Kérlek, kérlek engedj el...Muszáj bemennem hozzá. – T/N nyugodj meg...T/N sshh semmi baj. Te is tudod, hogy már nem tehetünk semmit. - Maga felé fordított, a hüvelykujjával elkezdte letörölni a könnyeimet. – T/N én mindig itt leszek neked. Gyere menjünk innen beszélnem kell veled...- Nézett egy futó pillanatra apám kórtermének ajtajára. Az ő szemében is hatalmas fájdalmat láttam. Aprót bólintottam és a kezébe kapaszkodva indultunk ki a kórházból. Egy közeli kis kávézóban ültünk le. Kértem egy mézes teát és egy áfonyás sütit, keresztapu egy presszó kávét kért.

[Clint szemszöge]

A gondolataimba merülve néztem a gőzölgő kávémat, mikor felnéztem észrevettem, hogy T/N is a gondolataiba merülve kavargatta a teáját. Muszáj vagyok neki elmondani neki, hogy mi az apja kérése és azt is, hogy miért nem vállalhatom el.

– T/N... Az apád azt szeretné, ha én lennék a hivatalos gyámod. Elmondta nekem, hogy már az ügyvédével. T/N mindig itt leszek neked, de nem lehetek a gyámod én...nem lennék jó apa...- Néztem mondandóm végeztével T/N-ra/-re. Kérdőn húzta össze a szemöldökét. – Nézd nekem nem volt kiről példát vennem...tudod az én apám nem volt a legjobb ember. T/N én nem lennék jó apa. – Clint nagyon jó apa lennél. - Kezdte T/N mosolyogva. – Már most is az vagy. – Ezt meg, mégis, hogy érted? - Oldalra döntöttem a fejem, T/N megforgatta a szemét és mellém ült.

– Ezt apa küldte nekem a napokban. - Elindított egy videót és felvette kicsit a hangerőt is.

„- Rendben most este nyolc van R/F/N elment és én vigyázok T/N-ra/-re. Egy igazi kis tündérke elég hamar kidőlt, mivel egész délelőtt fogócskáztunk és tanítottam neki egy kis íjászkodást is. Most megmutatom a világ legaranyosabb és legcukibb keresztlányát. - Kicsit mozgott a kép és recsegett is. Hamarosan a jól kivilágított nappaliból egy éjjeli lámpával világított szobában kötöttünk ki. A falakon látható volt néhány rajz és egy csomó foszforeszkáló csillag, hold meg bolygó. Leültem egy kicsi egy személyes ágyra, ekkor láthatóvá vált egy mélyen szundító kicsi lány. A haja egy kicsit az arcába lógott óvatosan kisimítottam onnan. Egy óvatos puszit nyomtam az arcára."

Kikerekedett szemmel néztem a telefon képernyőjét. El is felejtettem, hogy csináltam ilyen videókat. Az elsőt sok követte, szinte T/N teljes eddigi élete meg volt rövidebb hosszabb videók formájában.

– Clint sokkal hamarabb apa voltál, minthogy megkaptad volna a gyámságomat. - Mosolygott rám keresztlányom. – Hidd el nagyon tudom, hogy nagyon jó apa leszel. - Ölelt meg T/N, amit azonnal viszonoztam.