Ez a történet megtalálható Kirisz 31 days Stucky című könyvében Galéria címmel. Innen is köszönöm, hogy megírhatom. Ez egy Középsuli AU lesz, mindenkinek jó olvasást.

[Olvasó szemszöge]

Mindjárt állva elalszom, a drága töri tanárom ugyan azzal a semleges arccal magyarázott. Annyira boldog voltam, mikor múlt héten Fury elmondta, hogy eljövünk a Brooklyn múzeumba. Nem gondoltam bele, hogy végig kell hallgatnom a tanár monoton beszédét. Engem és a bátyámat inkább érdekelnek a művészetek. Most éppen Picasso kiállítás van, mindennél jobban megakarom nézni. A hab a tortán az volt, hogy itt volt Fury osztálya is. Nem jövök ki valami jól velük, Stevevel sokszor kerülnek összetűzésbe és mivel ő az iker testvérem ezért mindig ott állok mellette. Mély levegőt vettem és körbe néztem hátha meglátom Tonyt, Samet vagy bátyust. Idegesen nyeltem, mikor rájöttem, hogy a töri tanár végzős osztálya állt köztem és a barátaim között. Megvontam a vállamat, hogy nem lesz kivel megosztanom „világfájdalmamat".

– Ha Fury így halad ki fogok ugrani az ablakon. – Morogtam az orrom alatt, a jobb oldalamon valaki felkuncogott. Elég hangos lehetett, mert Fury abbahagyta a magyarázást és villámló szemmel nézett a mellettem állóra.

– Mr. Barnes viccesnek tartja az afrikai törzsek kivégző maszkját? – Barnes? Ó te jó...végig itt állt mellettem? Idegesen nyeltem egyet és a szemem sarkából ránéztem. Bucky elfojtott egy mosolyt és nemlegesen rázta meg a fejét. Kontyba fogott hajából kiszökött néhány kósza tincs, ami így ide-oda repült. Összeráncoltam a szemöldököm, hogy eddig is mellettem állt-e, de nem. Biztos, hogy az a szőke szépség Sharon Carter állt mellettem. Ömlengett Steveről, mint mindig, hisz fülig szerelmes az iker testvérembe. Most nem a plázacica állt mellettem, hanem a hokey csapat kapitánya és egyik játékosa állt. Brock Rumlow és James Barnes. Egyáltalán nem kedvelem Rumlowot – sőt egyik izomagyút sem a csapatból – folyton piszkálja a fiatalabbakat. Plusz nem érti a visszautasítást. Pepper – Tony barátnője – nemet mondott neki, mikor „randira" hívta elég csúnyán reagált. Majdnem meg is pofozta, ezt sem én sem Steve nem hagytuk, olyan ügyesen kicsavarta a kezem, hogy el is tört. Mázlimra jobb kezes vagyok így ugyan úgy tudtam rajzolni. Tony azóta a lelkemre kötötte, hogy kerüljem a hokey csapatot. Hiába védtem meg a barátnőjét nem örült annak, hogy nem volt, aki segítsen neki kocsi szereléssel. Sam pedig majdnem térden állva könyörgött, hogy kerüljem el az egész csapatot. Nem igazán értettem, hogy miért kell távol maradnom Bucky tól is. Számomra ő tűnt a legnormálisabbnak az egész csipet csapatból. Tony azon a véleményen volt, hogy Barnes van olyan rossz, ha nem rosszabb mint a csapat többi tagja. Szerintem ez csak a régi közös ügyük miatt van. Tonynak óvodás korában volt egy arany piros színű kismotorja, aminek Barnes kitörte a kerekét. A drága Stark csemete pedig levágta a copfját. Soha nem értettem egyet velük, de a bátyám is ezt a notát fújja, bár ő azért, mert Rumlowék tönkre vágták a focipályát. Nem is értem Stevet, hisz ugyan abban a háztömbben lakunk, mint Barnes. Mindig láttom, ahogy eteti a környéken kóborló fehér kis cicát.

– Jövőre is meg kell majd hallgatnod. – Jött a suttogás a fülem mellől, kíváncsian néztem rá. Neki és kék szemei voltak akárcsak nekem. Értetlenül döntöttem oldalra a fejem. – Tavaly is elhozott minket és ugyan ez a szöveg volt. Mondjuk fogalmam sincs, hogy tud róluk többet beszélni. – Mosolyodott el a végére, mire én csak bólintottam egy aprót. Érdeklődve nézett rám, viszont én nem néztem rá, az ajkába harapott.

– Egyébként Bucky vagyok, igazából James, viszont mindenki így hív.

– Tudom... – Motyogtam kissé lehajtott fejjel, mire kérdőn, de mosolyogva nézett rám. – Mármint a bátyám focizik és anyának mindig fel kell olvasni az összes sport hírt. Szóval igen, mostanában mindig a hokey-val kell kezdeni. T/n vagyok. – Próbáltam terelni a témát, ez már így is elég ciki volt.

– Tudom. – Mosolygott le rám Bucky, fogalmam sincs miért, de erre az egy szóra is nagyot dobbant a szívem. – Te bátyád a foci csapat kapitánya és mindig Starkkal lógsz. – Folytatta, mire keserűen elmosolyodtam, visszanéztem Furyra. A szemem sarkából láttam, hogy Bucky a tarkóját vakarja, közelebb lépett hozzám.

– A múzeumok miatt akarsz kiugrani vagy csak a törzsi szertartási maszkok késztettnek erre?

– Azt hiszem Fury váltja ki belőlem ezt az érzést. Az érdekfeszítő tanítási módszereivel. A múzeumokkal nincs bajom, alig várom, hogy szabad foglakozás legyen és megnézhessem Picasso kiállítást.

– Azt én is megakarom nézni. – Vágta rá James, mire csillogó szemekkel fordultam felé.

– Komolyan?

– Szerintem nagyon érdekeseket alkotott. – Mosolyogva néztem rá, már éppen megkérdeztem volna, hogy jönne-e el velem, mikor Fury kiadta az utunkat.

– Fél négykor indul a busz, addig ajánlom, hogy mindenki legyen a bejárati ajtónál. – Ekkor lépett mellém Tony a vállamra hajtotta a fejem.

– Én azt hittem felveszem azt a maszkot, amiben öngyilkosok szoktak lenni és végzek magammal. Na csajszi, akkor megyünk megnézni a régi kocsikat?

– De, ha megnézzük a kocsikat nem lesz idő Picassora. Miért nem hívod Samet és én akkor elmegyek Stevevel megnézni Picassot.

– Felejtős csajszi ők már elmentek a katonait megnézni. – Felsóhajtottam és már beletörődtem volna, hogy nem lesz alkalmam megnézni a drága művész urat, amikor.

– T/N nem jössz velem megnézni a kiállítást?

– Csajszi nehogy elmenj ezzel a motor gyilkossal bárhova is.

– Nem emlékszem rá, hogy kértem a véleményedet Ollókezű. – Légy hálás egyszer legalább normálisan néztél ki.

– Ezt mond anyámnak és a fodrászomnak, majdnem szívinfarktust kaptak mind ketten, mikor meglátták.

– Lehet újra fegyvert kéne ragadnom, hogy rendeb szedjem a felmosó fejedet. – Bucky a kontyához kapott villámokat szóró szemekkel nézett Tonyra.

– Eszedbe ne jusson. – Halkan felnevettem, majd megragadtam Bucky karját és elkezdtem a megfelelő irányba húzni. Láttam ahogy hátra fordul Tonyhoz és valószínűleg rávigyorgott. Elindultunk a kiállításra, csodálattal vizslattam a műveket. Ezzel szemben Bucky forgatta a fejét ide oda.

– Ez olyan színes és kicsit gyerekes, nem?

– Nem az összes ilyen. Egyébként meg ez a védjegye. Picasso mindig azt mondta, hogy a gyerekek látják a legőszintébben a világot ezért alkotott, ahogy te fogalmaztál gyerekesen. Ahogy ő mondaná: „Egy dolgunk van a világban, művésznek maradni miközben felnőtté válunk, mert minden gyerek művész!" – A fülem mögé tűrtem egy tincset és mosolyogva fordultam teljes testtel Bucky felé. – Bocsáss meg csak ő az egyik kedvenc képzőművészem.

– Ugyan nincs semmi baj, hisz csak szenvedélyes vagy abban amit szeretsz. – Mosolygott rám és közelebb lépett hozzám. Átölelte a vállamat és elindultunk, kerekre nyílt szemmel néztem rá. – Bocsi csak láttam, hogy Rumlowék ide is benéztek, nem akartam, hogy beléd kössenek az általgosnál többször. – Végig nézett rajtunk és elvigyorodott. – Bár tetszik ez az egész.

– Tessék? – Bucky elvörösödött és az ajkába harapott.

– Tudod, mióta megtudtam, hogy együtt jövünk ide azon gondolkodom hogy vágódhatnék be nálad. Viszont, mikor a törzsi maszkok kiállításan hiába próbálkoztam nem igazán tűnt úgy, hogy egyáltalán hozzám akarsz szólni. Kicsit pánikoltam belül, de aztán olyan izgatott lettél és úgy voltam vele, hogy hiába nem értek a festményekhez legalább veled lehetek. Már három éve próbállak randira hívni. Eleinte azt hittem, hogy te meg Stark aztán neki jött Potts és akkor azt hittem, hogy Wilsonnal jöttél össze, de az sem mert nem viselkedtek úgy. Most meg nem tudom befogni, mert odáig és vissza vagyok mindenért, ami te vagy. És elakartalak hívni kávézni, mert tudom, hogy néha szoktál inni és én... – Befogtam a száját, mosolyogva néztem rá.

– Nyugi Barnes, vegyél egy mély levegőt rendben? – Bólintott egyet, mire szélesebben mosolyogtam. – Igen tényleg szeretek kávézni és nem akarom tudni, hogy ezt mégis honnan tudod. Ma tuti nem fogok tudni elmenni sehová sem, de nyílt egy könyvesbolttal egybe kötött kávézó a sulival szemben. Oda elmehetünk, ha gondolod, de csak holnap. – Elvettem a kezem, Bucky elképedve nézett rám.

– Holnap, kávézó, tökéletes. – Puszit nyomtam az arcára, vészesen közel a szájához. – Csakhogy a bátyámék is leszálljanak rólunk. – Kacsintottam rá, majd szembe fordultam a festménnyel. Láttam, hogy Bucky a kiállítás bejárat felé néz, majd szélesen vigyorogva fordult felém, újra átölelte a vállamat, úgy húzott közel magához.

– Kicseszettül imádom ezt a kiállítást. – Mondta fültől fülig érő szájjal, mire én kuncogtam egy sort.