[Olvasó szemszöge]

Egy pár hónapja a Bosszúállók kiszabadítottak a Hydratól, amiért borzasztóan hálás voltam nekik, de nem akartam beköltözni hozzájuk. Nagyon szeretem Dallast és nem szerettem volna elköltözni onnan, így miután "meggyógyultam" haza engedtek. El sem tudom mondani mennyire örültem a kis házamnak a város határában. Sajnos két hete megtaláltak és elég csúnyán összeverekedtem velük. Akkor gyorsan összepakoltam néhány ruhát, telefont nem vittem, azt könnyű lenyomozni. Nem használtam sem buszt, sem vonatot. Gyalog mentem egészen a Bosszúállók Létesítményéhez, ami nem volt egyszerű a sebek miatt, de inkább szenvedek, minthogy újra bekerüljek a Hydrához. Mivel Péntek, még nem ismer ezért kénytelen voltam átmászni a kerítésen, a sérülések miatt nehéz feladatnak bizonyult. Elsántikáltam az ajtóig, bekopogtam és a Vasemberpáncél kesztyűt viselő Tony Stark nyitott ajtót.
- Azért ennyire ne örülj nekem Tony...- Alig tudtam ezt kimondani, annyira fáj minden porcikám.
- Uramisten Luna! Veled mi történt? Azonnal gyere be! - Leeresztette a kesztyűt, megragadta a karom és behúzott a házba, felszisszentem a fájdalomtól. - Bocsi Lu, de most nincs időm finomkodni, hiába kedvellek. Péntek egy gyors analízist kérek.
- Máris főnök.- Szólalt meg a mesterséges intelligencia.- Ahogy látom Lunának három bordája elrepedt egy a bal, kettő a jobb oldalon, felszakadt a bal szemöldöke és ferepedt a szája is, megzúzódott a jobb bokája is.
- Rendben köszönöm Péntek, kérlek készítsd elő az egyik szobát, amíg mi odamegyünk.
- Azonnal.
- Dallas mégsem olyan biztonságos, mint hitted igaz?- Kérdezte meg engedve egy halvány mosolyt az irányomba.
- Nem tehetek róla, hogy azok a barmok megtaláltak.- Vonnom meg a vállam. Mikor odaérünk nyomban leültett és elkezdi ellátni a sebeimet.
- Ezek után, gondolom nem mész vissza. - Nemlegesen rázom a fejem.
- Figyelj az ajánlat még mindig áll. A többiek is örülnének. Legalább nem lennénk, mi fiúk akkora túl erőben.
- Wandával és Nattel szemben? - halkan kuncogok. - Tony már így is túl erőben vannak, ha még én is itt lennék semmi esélyetek nem lenne.
- Miért most van bármi is? - Kérdezte egy horkantással.
- Igazad van. - Mind ketten hangosan felnevettünk. Ezután csendben voltunk, hisz neki koncentrálni kellett, nekem meggondolkodni azon, hogy hová megyek ezután. Dallas ki van zárva és sajnos a családi farm is Nevadában. Itt sem maradhatok, nem az én stílusom ez az egész ház és nekem kell a nagy városi nyüzsgés, már túlságosan is hozzá szoktam. Stark éppen befejezi az ellátásomat, amikor benyit Amerika csillagos hőse.
- Tony, minden rendben? Csak a többiek kezdtek aggódni és...- Rám nézve teljesen kétségbe esett. - Úristen Luna, veled meg mi történt? Jól vagy? Ne hívjunk orvost vagy...
- Nyugi Cap, már rendbe szettem, de nem hiszem, hogy ebben az életben visszamegy Dallasba. - Csóválta a fejét a zseni, amivel egyet kellett értenem.
- Hát akkor itt maradsz nem igaz? A lányok biztos örülni fognak neked és...
- Nem maradok- Vágtam a szavába. -Steve nem maradok itt. Mindannyian nagyon kedvesek vagytok, de ez itt- Mutattok körbe- túl csendes nekem. Nekem kell az, hogy dudálást halljak, az, hogy még este is világos legyen, mert annyi kocsi jár az utcán. Figyeljetek, nagyon jó lenne közel maradni hozzátok, de nem akarok ideköltözni...nekem nem menne...- A végén lehajtom a fejem, annyira szégyenlem magam, kimentettek, meggyógyítottak, én mégis olyan hálátlan vagyok velük szemben.
- Luna én megértem, nekem is nehéz volt hozzá szokni a mai dolgokhoz. Figyelj, most pihenj le, telefonálok egyet egy barátomnak, aki a városban lakik hátha betud téged fogadni, amíg nem találunk jobb megoldást rendben? - Szorította meg a vállam Steve, rámosolyogtam majd lefeküdtem az ágyra, amin eddig ültem.
- Köszönöm és jó éjt.
- Jó éjt. - Mondta a két Bosszúálló egyszerre, majd kiléptek a szobából engem pedig elnyomott az álom.

[Steve szemszöge]

- Komolyan úgy gondolod, hogy Barnes befogadja majd?
- Nem tudom Tony, örülnék neki. - Feleltem, miközben beütöttem Bucky számát. Kicsöngött, majd meghallottam legjobb barátom hangját.
- Szia Steve. Mi újság veletek?
- Szia haver, figyelj...kérhetek egy hatalmas szívességet?
- Persze, mi lenne az?
- Van egy barátom egy pár hónapja hoztuk ki egy Hydra bázisról, nem rég jött hozzánk és mondta el, hogy megtámadták, megpróbálták újra elvinni. Nem akar beköltözni, de mind ő, mind mi szeretnénk, ha a közelben maradna. Arra gondoltam, hogy hátha beköltözhetne hozzád. - Fejeztem be előre félve a választól.
- Nem is tudom Steve ez elég rizikósan hangzik...- Hallottam a hangján, hogy nem szeretné beengedni.
- Te is tudod, ha lenne más lehetőség akkor azt választom, de nincs. Buck nincs senkije és nincs hova mennie. Kérlek. - Tudtam, hogy ezzel meggyőztem egy hatalmasat sóhajtott.
- Jól van, rendben jöhet, de ha van más lehetőség azonnal költözik világos?
- Persze haver és köszönöm az ő nevében is.
- Nincs mit köszöni Steve, de lesz néhány szabály, amit be kell tartania.
- Hidd el nem lesz vele gond. Még egyszer köszönöm és ha nem gond holnap mennénk. - Hangosan belenevetett a telefonba.
- Nem is te lennél. Akkor holnapra kitakarítom a vendégszobát.

[Olvasó szemszöge]

Másnap reggel nagyon boldog voltam mert Steve barátja beleegyezett, hogy nála lakjak amíg nem találunk valami jobb megoldást. Bár egy kicsit izgultam, hogy mit fog szólni hozzám, de ezzel ráérek, akkor foglalkozni, ha már ott vagyok.

[Bucky szemszöge]

Ha Steve nem lenne olyan jó barátom, akkor biztos, hogy nem mentem volna bele. Szerencse, hogy mindig rendesen takarítok, így nem kellett sokat bajlódnom a vendégszobával. Mikor kopogtak az ajtón, tudtam, hogy megjöttek. Egy halvány mosollyal nyitottam ajtót. A leendő lakótársamra rá se néztem.
- Szia Steve! Örülök, hogy újra látlak.
- Én is nagyon örülök Bucky. - Mondta, majd megölelt, amit viszonoztam. Ekkor láttam meg a lányt, aki velem fog lakni fekete vállig érő haja volt és kék szeme, akárcsak nekem és Stevenek. Egy bizonytalan fél mosolyt küldött felém.
- Buck, ő itt Luna. Róla beszéltem a telefonban. - Komor arccal biccentettem neki. - Lu nyugodtan add ide a táskádat, beteszem a vendégszobába, addig ti beszéljétek meg amit meg kell. - Steve átvette Lunától a sporttáskát és elindult befelé miután elálltak az útból.
- Luna Johnson vagyok, nagyon örülök, hogy...
- Na idefigyelj csak azért engedtelek be a házamba, mert Steve kedvel téged. Van néhány szabályom, amit, ha nem tartasz be, akkor nem érdekel mit kapok majd a fejemre repülsz innen. Érthető voltam? - Nagyon megleptem, de azért bólintott, hogy érti.
- Egy az én és a mellette levő szoba tabu. Soha semmilyen körülmény között nem léphetsz be. Kettő az alkalmi partnereidet nem hozhatod fel.
- Nem vagyok olyan- Szólt közbe piros arccal.
- Oké ez engem nem izgat, szóval, ha összejössz valakivel, akkor az ő lakásába mentek. Három, ha nem muszáj nem beszélünk. Világos?
- Mint a vak ablak. - Morogta az orra alatt.
- Szuper a nappali, a fürdőszoba és a konyha közös. Fürdő a folyosó végén van, törülközőt találsz a mosdó alatti szekrényben. Más nincs.
- Lehetne egy kérdésem? - Tette fel óvatosan tartva attól, hogy leszedem a fejét.
- Rajta.
- Hogy hívjalak, ha beszélgetünk? Mivel, hogy Steve két féle képen hívott és ezért nem tudom, hogy...
- Bucky- Szólok közbe.
- Rendben...- Mondja halkan kissé előre döntött fejjel elállok az útjából, hogy bejöhessen. Steve, akkor lépett ki a vendégszobából.
- Sikerült mindent meg beszélni? - Kérdezte mosolyogva, bár arca hamar elkomorult, amit nem értettem. - Luna minden rendben? - Ekkor én is ránéztem a lányra és vettem észre, hogy szegény kicsit sír.
- Igen persze jól vagyok...csak egy kicsit fájnak a bordáim. Azt hiszem a fájdalomcsillapító kezdi elveszteni a hatását- Mosolygott Stevere, de én tudtam, hogy hazudik és hogy miattam sír, ettől egy kicsit rosszul éreztem magam. Az, hogy a kedvemért még hazudott is csak rosszabb volt.

Timeskip, mert Peter elveszi Tony ruháját, ahogy azt a zseni is tette vele.

Négy hónapja lakik nálam Luna, ahogy kértem kevésszer beszélgettünk, D néha azért próbálkozott. Ma reggel - mint mindig- futni indultam, Luna pedig a kanapén aludt egy kicsit furcsálltam, hisz mindig előttem ment aludni. Mikor odaléptem hozzá véletlenül belerúgtam egy könyvbe, ami a földön volt. Felvettem és belenéztem, tátva maradt a szám, mikor megláttam a rajzot a városról, igaz még nem volt kész, de attól még nagyon szép volt. Nem is mondta, hogy ilyen jól rajzol, bár mikor mondta volna, ha soha nem akarok vele beszélni. Belelapoztam és megláttam magamat. Sejtem, mikor csinálta emlékszem, hogy egyszer mosolyogva fel-fel pillantott ebből a könyvből én meg rá morogtam, hogy mi az. Elmosolyodtam a többi rajzon és elég sokszor találkoztam magammal. Elmentem futni, de hamarabb végeztem, hogy tudjak reggelit csinálni mindkettőnknek.

[Olvasó szemszöge]

Furcsa zajra és folytot kiáltásra keltem. Elindultam a konyha irányába, ahol Bucky volt a tűzhely előtt. És éppen egy rántotta szerűséget dob a kukába.
- Jó reggelt. Mit csinálsz? - Ásítottam egyet és mosolyogva néztem rá.
- Én csak...reggelit...- Mondta úgy, mint egy rosszaságon kapott gyerek.
- Szóval ma a kukából fogunk reggelizni. Jó tudni. - Bólintottam mosolyogva, mire Bucky összehúzta a vállát.
- Soha nem tudtam főzni... Mindig Steve főzött nekünk vagy az édesanyja.
- Jól van semmi baj. Gyere segítek neked, így jó? - Ő csak hevesen bólogatott, erre felnevettem és együtt folytattuk a reggeli készítését. Reggeli közben Bucky egy csomót kérdezett, amit kicsit furcsálltam, de természetesen válaszoltam neki. Délután zenét hallgatva rajzoltam és csak arra eszméletem fel, hogy James fém ujjaival legyez a szemem előtt. Kivettem az egyik fülest.
- Segíthetek?
- Én.... én igazából...csak megakartam kérdezni, hogy lesz egy kocsis mozi és arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt...- Mosolyogva néztem a zavarban lévő férfit.
- Bucky se nekem, se neked nincs kocsink.
- Majd elkérem Stark egyik kocsiját! Na mit szólsz?
- Rendben, elmegyek veled, de mikor lesz?
- Ööö....ma...
- Nem hiszem, hogy Tony ideadja. - Nevettem fel. Ő csak elpirult.
- Mit szólnál egy rendes mozihoz helyette? - Kérdezte kicsit félve
- Nekem tökéletesen megfelel.
- Szuper, akkor egy óra múlva a bejárati ajtó előtt? - Bólintottam egyet, ő pedig vigyorogva ment ki a szobámból. Borzalmasan boldog vagyok, hogy elhívott randira vagy valami olyasmire. Azonnal elkezdtem készülődni.