SzSara7 könyvében is megtalálható lesz/ megtalálható ez a történet, mint Samnél most is dőlt ezúttal is az idézet lesz. Jó olvasást mindenkinek 🙂🙂

[Olvasó szemszöge]

Most jött az üzenet, hogy mennünk kell bevetésre. Írtam egy sms-t a Kapitánynak, hogy a kalóz adhatna neki több szabadságot. Csak egy mosolygós fejet küldött vissza. Vigyorogva hívtam fel egy csapattársamat.

– T/N mit akarsz akció előtt?

– Mondjuk azt, hogy vigyél el a bázisra? A kocsim szervízben van, taxival nem fogok időben odaérni.

– Miből gondolod, hogy én még nem vagyok bent?

– Brock ismerlek, tuti, hogy még mindig a kanapédon döglessz focit nézve. - A vonal másik végén lévő férfi felnevetett, kicsit motoszkált.

– Tíz perc és ott vagyok érted.

– Már várlak. - Ez után letettük és elkezdtem készülődni, felvettem a szokásos ruháimat, majd lementem a házam elé és vártam, hogy Brock értem jöjjön és elindulhassunk. Tíz perccel azután, hogy letettük leparkolt elém a már jól ismert fekete kocsi. Mosolyogva szálltam be az anyós ülésre.

– Időben, mint mindig.

– Mi az T/N nem szoktad még meg? - Kérdezte, miközben vigyorogva rám pillantott. Megforgattam a szemem és hangosabbra vettem a rádiót.

Timeskip, mert Scott az állatorvoshoz a nagy hangyájával megy el.

Éppen a fegyveremet biztosítottam ki, miközben Brock magyarázatát hallgattam, hogy mi lesz a feladatunk. Fél füllel figyeltem, ahogy Nat próbál kerítőnőt játszani Stevenek. Odaléptem a készülődő fiúkhoz és onnan figyeltem, ahogy a Kapitány kiugrott ejtőernyő nélkül. Rollins kérdőn vonta össze a szemöldökét.

– Volt rajta ejtőernyő igaz? - Mi Brockkal összenéztünk majd mosolyogva feleltünk egyszerre Rollinsnak.

– Nem, nem volt. -Ez után mindannyian elindultunk a Kapitány után természetesen ejtőernyővel. Brock fedezte Stevet én meg őt. Mikor leszállt és Stevevel beszélgetett mögéjük lopakodott egy kalóz, én pedig őt ütöttem ki. A két férfi csodálkozva nézett rám.

– Na látjátok ezért kellett nekem is jönni. - Vigyorogtam rájuk, mire mindketten a fejüket rázták, kinyújtottam a nyelvemet. Elkezdtünk nevetni, majd mindenki a saját feladatára koncentrált.

Én vagyok Steve egyik szomszédja és az akció után megbeszéltük, hogy nála vacsorázunk. Carter ügynök, Cap másik szomszédja azt mondta, hogy Steve bekapcsolva hagyta a hifit. Kérdőn néztünk össze miután a nő eltűnt a lépcsőnél. Elővettem a fegyveremet és beléptünk a lakásba. Odabent egy elég csúnyán összevert Fury fogadott minket. Elmondása alapján a Shield nem megbízható. Steve kissé gyanakvóan és csalódottan nézett rám, ezért Fury a telefonjába beleírta, hogy én bennem Steve megbízhat. Ezek után Steve bocsánat kérően nézett rám, amit egy halvány mosollyal és egy apró fej rázással intéztem el, hogy nincs baj. Fordított helyzetben én is hasonlóan reagáltam volna. Ezek után minden olyan gyorsan történt a támadás, Fury kórházba szállítása és halála. Mivel Stevevel együtt voltunk Piercehez közösen mentünk jelenteni. Amint végeztünk elővettem a telefonom és elkezdtem zenét hallgatni. A liftben csak mi voltunk ezért leültem az egyik sarokba. Felhúzott térdekkel hallgattam a zenét, ettől függetlenül felfigyeltem arra, hogy valakik beléptek a liftbe. Leállítottam a zenét és füleltem.

– Szövetszálakat találtak a tetőn szeretnék, ha megnéznénk riadoztassam a taktikaiakat? - Brock hangját ezer közül is felismerném. – T/N? - Mintha lépéseket hallottam volna. Éreztem, hogy valaki az arcomhoz nyúlt és a fülem mögé tűrt egy tincset.

– Hagyd Rumlow, hosszú napja volt. – Éreztem Brock meleg leheletét, ami az arcomat simogatta, majd Brock visszaállt, ezt onnan tudom, hogy félig kinyitottam a szemem, de láttam, hogy Steve észrevette.

– Akkor szóljak a taktikaiaknak?

– Előbb tudjuk meg mivel van dolgunk. - Capen kívül senki nem vette észre, hogy szemmel tartom őket.

– Rendben. -Brock visszafordult, észrevettem, hogy az egyik ügynök a sokkoló fegyverén tartja a kezét. Steve összevont szemöldökkel nézett rám egy pillanatra. Próbáltam üzenni a szememmel, hogy nem tudom miért csinálja ezt. Steve észrevétlenül bólintott egyet. Jött néhány akta kukac, ezért lehunytam a szememet, éreztem, hogy valaki mellém lép próbáltam nyugalmat erőltetni hevesen dobogó szívemre. Szerencsére a légzésem nem gyorsult fel, ugyan olyan nyugodt volt, mint eddig.

– Kérem hagyja a hölgyet pihenni. Sok mindenen kellett keresztül mennie. - Bár bennem volt a félsz, hogy Brock áruló, de jól esett, hogy törődött velem. – Én sajnálom, ami Furyval történt. Ez nagyon szomorú esett.

– Köszönöm. - Láttam, hogy az egyik aktatáskás izzad, ami különös volt, mivel sem a liftben, sem az épületben nem volt meleg. Ahogy észrevettem ez Stevenek sem tetszik. Újra nyílt a lift ajtaja és belépett Rollins két másik nagy darab ügynökkel. Mind én, mind Cap könnyen összerakta, hogy ebből bizony verekedés lesz. Brock egy kicsit idegesnek tűnt, bár ezt nem értettem. Steve felsóhajtott. – Mielőtt elkezdjük szeretne valaki kiszállni? - Nem akaratam magam leleplezni, így eleinte nem fogok beszállni. Rollins volt az első, aki elővette a fegyverét. A két nagydarab, aki vele érkezet és pár másik itt lévő lefogta a Kapitányt. Steve ellökte Rollinst, levették a pajzsot a hátáról, Brock úgy állt előttem, hogy még véletlenül se rúgjanak belém a nagy sietségben.

– Rumlow segíts már! - Szólt az egyik ügynök az előttem állónak. Mintha a fogát húznák sietett oda segíteni. Egy erős mágnest csatoltak Steve jobb kezére és próbálták a lift fém részéhez. Óvatosan kivettem a fülest és elraktam a telefonomat. Steve rám nézett, én pedig egy halvány vigyorral az arcomon figyeltem az erőlködését.

– T/N segíts már! - Szólt oda nekem fojtott hangon, mire beszálltam a buliba. A Bal oldalt lévő ügynököknek estem neki, így Stevet már csak egy férfi fogta le. Rollinsot és pár számomra ismeretlen ügynököt arrébb lökött Amerika példaképe. Én sem kíméltem őket. Már csak páran voltak talpon köztük Brock is. Rumlow felrúgta Steve kezét, így Amerika csillagos hőse a falnak szegeződött. Nekem volt dolgom így is pedig legszívesebben segítettem volna, de előtte az én ellenfelemet kellett legyőznöm. Sikerült hamar földre küldenem. Rumlow folyamatosan használta a sokkolót Steven, Brock mögé léptem és elrántottam onnan. Kiütve az utolsó talpon lévő személyt Brockon kívül. Rumlow a szemembe nézett, amit viszonoztam. Nem voltam mérges csak mélységesen csalódott. Időközben Steve elkezdte felfeszíteni a mágnest. Brock hatalmasat nyelt, fegyvere mellé felszedte Rollinsét. – T/N én...

– Nem érdekel Brock...- Elfordítottam a fejem, mert éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe. Steve mögém lépett, megfogta a vállamat és közel hajolt hozzám, hogy csak én halljam. – T/N majd én elintézem jó? Nem fogom bántani, csak kiütöm. - Bólintottam egyet, mire Steve az üvegfal mellé tolt.

– Kapitány szeretném, ha tudná, hogy ez nem személyes. - Elkezdtek harcolni, én pedig darabokra tört szívvel figyeltem őket. Még magamnak sem akartam bevallani, de nagyon megkedveltem Brockot. Mindig mellettem állt, mikor a barátom kidobott kérdés nélkül engedett be a lakásába. Még a szobáját is át engedte nekem. Ő pedig kiköltözött a kanapéjára, egészen addig, amíg meg nem kaptam a Cap melletti lakást. Rumlow egyre többször sokkolta a Kapitányt. Mély levegőt vettem és kirúgtam az egyik, majd a másik kezéből a fegyvert. Mellkason rúgtam, így neki esett a lift ajtónak. Steve a pajzsával leütötte a mágnest, mikor elindította a liftet és kinyílt az ajtó, egy csomó fegyveres jelent meg. Steve elvágta a fémvezetékeket és a lift fékjei állítottak meg minket két emelet között. Steve megnézte a felső ajtót, de ott is megjelentek a katonák. Steve jelentőség teljesen nézett kifelé, majd rám. Hatalmasat nyeltem, mikor rájöttem mit akar.

[Brock szemszöge]

T/N elég erősen rúgott neki az ajtónak, szerencsére elég hamar magamhoz tértem. Kicsit megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a fejem.

– Steve...én nem fogok kiugrani az ablakon. - Kikerekedett a szemem, óriási gombóc keletkezett a torkomban.

– T/N nincs más lehetőség. Ígérem, hogy vigyázni fogok rád, rendben? - Kapitány közelebb lépett T/N-hoz/-hez. T/N mély levegőt vett és bólintott egy aprót. Elkezdtek dörömbölni az ajtón és beszóltak Rogersnek. – T/N mehetünk?

– Igen, mehetünk. - Gyorsan felálltam és megfogtam T/N-t pont a megfelelő pillanatban. Cap T/N nélkül ugrott ki. – Steve! - Kiáltott T/N a Kapitány után. T/N mérgesen taposott a lábamra és kiszabadult a szorításomból. – Miért nem hagytál elmenni?!- Kiáltott rám és elkezdett püfölni. Ahol ért ott ütött-rúgott, nem akartam bántani így csak védekeztem. T/N véletlenül megcsúszott így sikerült újra lefognom. Ezúttal azonban szemben volt velem, így bele tudtam nézni kissé dühös, de leginkább csalódott íriszeibe. Fájdalmasan elmosolyodtam, egyik kezemet az arcára vezettem és elkezdtem cirógatni azt.

– Akibe beleszeretünk attól, azt hiszem, sosem szabadulhatunk. - T/N először megfeszült a karjaimban, majd legördült egy könnycsepp az arcán. Lehajtotta a fejét, kedvesen elmosolyodtam és az állánál fogva emeltem fel a fejét. – T/N úgy sajnálom...én-én olyan fiatal és hülye voltam, mikor csatlakoztam hozzájuk. Miattad viszont egyre többet változtam és miattad akartam kilépni. Viszont innen egyetlen egy kiút vezet, az pedig a halál vagy pedig egy életre szóló menekülés. Nem akartalak itt hagyni téged semmi pénzért sem.

– De Brock a kamera...-Kezdte aggódóan, két keze közé fogtam az arcát.

– Kikapcsoltam a kamerákat ne félj. Az itt lévőknek meg azt fogom mondani, hogy összezavarodtál, amiért Steve ott volt melletted, mikor Fury meghalt és ezért segítettél neki. De, mikor rájöttél, hogy titkol valamit Fury halálával kapcsolatban próbáltál segíteni nekem. Cappel meg majd beszélünk. Remélem megbocsájt nekem mindezek után...- Rajtam volt a sor, hogy lehajtsam a fejem. T/N felemelte a fejem és egy puszit nyomott az arcomra. – Ne félj nem hagyom, hogy bántson, de ezért- Mutatott körbe- még számolunk. - Nevetve bólintottam egyet, majd nyomtam egy csókot a homlokára.