Figyelem a fejezetben szitkozódás fellelhető! Aki nem szereti az olyan sztorikat, ahol a szereplők vagdalkozna az ne olvassa el ezt a részt! Megértésüket köszönjük

[Olvasó szemszöge]

Olyan erősen püfföltem a boxzsákot, ahogy csak tudtam. Wanda éppen közelharcot gyakorolt Nattel. Clint, mint mindig most is a lőtéren gyakorolt, hiába tudta mindenki, hogy felesleges. Amikor kinyílt az ajtó erősen koncentráltam, hogy még véletlenül se nézek oda, tudtam jól, hogy ki jött be. Igazán biztos akkor lettem, mikor ledobta a táskáját a pad mellé. Csak Brock Rumlow volt ilyen hanyag az egész bázison. Vigyorogva állt a mellettem lévő boxzsáknál.

– Miért nem a lányokkal edzel baba? - Bökött fejével Wandáék irányába. – Félsz, hogy rögtön elvernék a segged? - Gúnyolódott tovább. Elfordulva egy pillanatra az „Ellenfelemtől" felemeltem a középső ujjamat és bemutattam neki. Brock elkezdett nevetni, majd a súly lökő padokhoz sétált. Mindig is így viszonyultunk egymáshoz. Ez nem olyan, mint Cap és Tony viszonya volt régen. Ó, neeem mióta betette ide a lábát bunkón viselkedik velem. Az első naptól kezdve mondja, hogy milyen ronda vagyok a Maximoff lány vagy Romanoff ügynökhöz képest. Eleinte jókat mosolyogtam rajta, mivel azt hittem, hogy csak poénkodik, de most már csak nagyon fájnak a szavai. Fájt, mert tudtam, hogy igaza van. Tudom, hogy soha nem leszek olyan szép arcú, karcsú, mint ők. Miután letusoltam a konyhába mentem, hogy visszaszerezzem az elhasznált energiáimat. Fogtam egy kis csirkét megsütöttem őket és egy csirke salátát raktam össze. Beraktam a mosogató gépbe a használt serpenyőt és leültem tv-ni a konyhapultnál. Olyan jó, hogy innen is jól látszik a tv. Hirtelen Brock jött be és sétált a hűtőhöz, hogy igyon egy kis gyümölcslevet. Szinte azonnal lehúzta és vigyorogva nézett rám.

– Jaj, baba, ezzel senkit nem fogsz meggyőzni, hogy nem te lopod az édességet. - Összeszorítottam a számat, a maradék salátát beraktam a hűtőbe.

– Kapd be Rumlow! - Felvonultam a szobámba és elkezdtem gitározni. Ez mindig megnyugtatott. Nem is figyeltem az időre csak én voltam és a gitár, egyszer csak egy halk kopogás zavart meg a koncentrálásban. – Szia. Megjött a kaja csak gondoltam szólok, hogy gyere enni. – Köszönöm Steve, de nem vagyok éhes. Mosolyogva néztem rá, egy kicsit kétkedve vizslatott, de pár perc után vállat vonva hagyott újra magamra. Hiába mondtam azt Capnek, hogy nem vagyok éhes, a gyomrom miatt mégis lementem. Szerencsére Steve gondolt rám, egy telerakott tányérral léptem be az étkezőbe. Leültem az utolsó szabad helyre, mindenki mosolyogva köszönt nekem, amit viszonoztam. Éppen egy beleharaptam volna a kis húsba, amit a villámra szúrtam, mikor.

– Egyél nyugodtan baba, úgysem leszel soha karcsú. - Direkt úgy mondta, hogy halljam, pedig a lehető legmesszebb ültem tőle. Mindenki felém kapta a fejét és elkezdtek menekülni. Tudták, hogy robbanni fogok. Az elmúlt időben egyre többet veszekedtünk és a srácok ismertek már annyira, hogy ennyi idő után mar robbanok. Brock nyugodtan ette tovább a steakjét.

– Mégis mi a fene bajod van Rumlow?!- Kérdeztem emelet hangom és még fel is álltam a helyemről.

– Hogy nekem? Nekem nincs bajom. - Vonta meg a vállát és ivott bele a poharába.

– Nekem ne játszd a hülyét! Elegem van a baromságaidból! Szerinted nem tudom magamtól is, hogy soha nem leszek olyan gyönyörű, mint Natasha vagy Wanda?! Lehet nem látszik, de szarul esik, hogy így lenézel! - Kiabáltam, közelebb lépve Brockhoz, miközben ő szórakozottan játszott a késével, amivel eddig a húst vágta fel. – Nem én tehetek róla, hogy így el vagy cseszve. - Felelte hanyagul és bennem, ekkor pattant el valami végleg.

[Brock szemszöge]

– Egyetlen dolgot magyarázz el. Miért pont te mondod ezt nekem? Nem én vagyok az elcseszett, hanem te! Én nem öltem meg ártatlan embereket Pierce parancsára! És ne merd felhozni példának Buckyt, mert ő nem volt magánál! - Ezekre a mondatokra én is felállt és önelégült mosolya is leolvadt az arcáról. A kés még mindig a kezében, volt és a hegye felém irányult.

– Én legalább nem vagyok egy elkényeztetett picsa, aki még vigyázni sem tud magára a bevetéseken! - Minden egyes szóval közelebb léptem hozzá. Hirtelen felemeltem a kezem, mire T/N a feje felé emelte a kezeit, hogy védje magát. Először kérdőn vontam össze a szemöldököm, majd a felemelt kezemre néztem, amiben a hús vágó késem volt. T/N egy idő után leengedte a kezeit és felnézett rám. Leengedtem a kezem és megsemmisülten néztem rá. – Én nem...nem... nem akartalak megijeszteni...- Elhátráltam tőle, majd amilyen gyorsan tudtam felfutottam a szobámba.

Timeskip, mert Coulson egy fán rejtőzve kémkedik egy fán Steve után

Könnyes szemmel feküdtem az ágyamon. T/N fél tőlem, én nem ezt akartam! Ordítottam magammal belül. Akkora egy hülye vagyok késsel a kezemben elkezdtem kiabálni T/N-val/-vel. Kopogásra lettem figyelmes, az órára néztem, ami az éjjeli szekrényen pihent. Hajnali fél három, nem igazán érdekelt, hogy ki jött szent beszédet tartani nekem megint. Az ajtó azonban lassan kinyílt és T/N állt előttem. Felültem és úgy figyeltem őt, meglepődve pislogott rám.

– Azt ne mond, hogy miattam sírtál Rumlow. - Nevetett fel, hátha jobb kedvre jobb kedvre derít. Egy fáradt oldal mosolyt villantottam rá. Lassan közelebb sétált hozzám, majd a takarómat arrább téve leült mellém.

– Hé...- Bökött oldalba, amit meg sem éreztem. – Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így meg fogunk maradni egymás mellett. - Mondta hátha végre ráfigyelek. A szemébe néztem és közelebb hajoltam hozzá.

– Félsz tőlem? - Kérdeztem hirtelen, kinyitotta a száját utána azonban elgondolkodott a válaszon.

– Nem félek tőled Brock...csak a szavaidtól...- Suttogta és lehajtotta a fejét, hogy ne kelljen a szemembe néznie.

– Sajnálom, hogy bántotalak ma és az elmúlt hónapokban.- Szelíden mosolygott rám és óvatosan összefűzte az ujjainkat, halványan elmosolyodtam.

– Megbocsájtok, ha nekem adod a sütijeidet egy hétig.- Poénkodott, amitől felnevettem.

– Minden kajám a tiéd, tökéletes vagy így is.- Bókoltam neki és egy puszit nyomtam az arcára. Ezek után elfeküdtünk és egész este beszélgettünk.