Cukokra kérésére készült. Remélem tetszik 🙂. Nagyon élveztem megírni. Figyelem a történet jóval a Shield bukása előtt játszódik, mindenkinek jó olvasást. Csúnya beszéd előfordulhat.

[Brock szemszöge]

Erős lépteim csak úgy visszhangoztak a kihalt folyosón. Pierce hivatott egy fontos ügyben. Bekopogtam az irodája ajtaján, majd egy "Szabad" után bementem. Becsuktam magam mögött az ajtót.
- Uram. - Álltam meg vigyáz állásban.
- Parancsnok, kérem foglaljon helyet. - Mutatott az asztala előtt elhelyezkedő fotelok egyikére. Leültem és vártam a parancsot.
- Olvastam a jelentéseit a Kapitánnyal való közös akcióikról. Mondja csak milyen a kapcsolata vele?
- Mármint Rogers-szel uram? - Pierce csak bólintott egyet. - Amennyire ez lehetséges megbízom benne uram. - Feleltem tárgyilagos hangon. Nem szerettem az ilyes fajta beszélgetéseket.
- Ennek felettébb örülök, de mondja csak a Kapitány is bízik magában? Úgy értem, ha megjelenne a lakása előtt, akkor örülne magának?
- Személy szerint én nem örülnék neki, ha az egyik munkatársam egyszer csak megjelenne a lakásom előtt. - Válaszoltam egy kisebb mosollyal az arcomon, de látva főnököm dühös pillantását, gyorsan komolyra fordítottam a szót. - Nos bár Rogers Kapitány bízik bennem. Nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy megigyunk egy sört bármelyik akciónk után. Figyelünk egymásra a bevetések alatt, de nem vagyunk barátok. Ha erre volt kíváncsi, uram. - Pierce egy kicsit elhúzta a száját.
- Értem...reméltem, hogy állnak olyan közel egymáshoz, hogyha maga betoppan hozzá, akkor behívja. - Sóhajtott fel kissé csalódottan. Kérdőn vontam fel a szemöldököm.
- Az lett volna a terv, hogy a Kapitányt átállítjuk a mi oldalunkra. Ebben játszott volna szerepet ön Parancsnok. - Bólintottam egyet majd elkezdtem agyalni. - Nos, mivel az ön és Amerika Kapitány kapcsolta nem mondható barátinak ezért ez sajnos nem fog összejönni. Köszönöm, hogy idefáradt Parancsnok. Most már elmehet. - Mondta főnököm majd a papírjaiba mélyedt. Felálltam és már a kilincsen volt a kezem, mikor visszafordultam, hogy megosszam az ötletemet Pierce-szel.
- Uram mi lenne, ha most férkőznék a bizalmába? - Erre érdeklődve nézett fel rám.
- Kérem folytassa Parancsnok.
- Nos uram én arra gondoltam, hogy most elmehetnék hozzá, mondván, hogy ne csak a bevetések előtt beszéljünk egy pár szót és hogy egyik kicsit jobban megismerjük egymás. Azt mondanám neki azért, hogy jobban tudjunk bízni a másikban. Ez persze tetszene neki véleményem szerint és egyre inkább a bizalmába fogadna és apró lépésekben állítanám át a mi oldalunkra.
- Ez egy kiváló ötlet Parancsnok! - Mondta Pierce, mire egy elégedett vigyor terült szét az arcomon. - Azt javaslom, hogy menjen és hajtsa végre máris. - Mondta egy kissé gonoszkás, de az enyémhez hasonlóan elégedett mosollyal az arcán.
- Igen uram! - Feleltem majd végleg távoztam. Mielőtt elindultam volna a Kapitány lakására átöltöztem. Egy sötét kék pólót vettem fel egy hasonló színű farmernadrággal és egy fekete bőrdzsekit. A motorommal leparkoltam a lakóház előtt, majd felsétáltam a Kapitány lakásához. Bekopogtam és folytot kiáltást és hangos nevetést hallottam odabentről. Végül egy hullámos fekete hajú barna szemű mosolygós fiatal hölgy nyitott ajtót hatalmas mosollyal az arcán. Mikor jobban szemügyre vett kérdőn vonta össze szépen ívelt szemöldökeit.
- Maga nem a pizzafutár. - Mondta, ki a nyilván valót. Mire belőlem kitört a nevetés.
- Valóban nem, de téged szívesen elviszlek egy körre. Meg előtte a mocimon is. - Kacsintottam rá és el is mosolyodottam a végére. Egy icipici pír szökött az arcára, de megforgatta a szemeit majd a lakás belseje felé fordult és elkiáltotta magát.
- Steve egy tipikus magát csábosnak képzelő rossz fiú van az ajtód előtt! - Az alsó ajkamba kellett harapnom, hogy ne nevessek rajta még egyszer.
- Ugyan édes...én nem szeretem hármasban. Mi lenne a mi ketten most eltűnnénk innen mielőtt a barátod ideér- Kacsintok rá újfent, hátha most rendesen elpirul és belemegy az ajánlatomba. Mire válaszolni tudott volna Rogers jelent meg mögötte. Furcsállva nézett rám.
- Rumlow. Van valami probléma? - Kérdezett engem és az előttem álló hölgy csak úgy kapkodta a fejét köztem és Amerika hőse között.
- Nem, nincsen semmi probléma Kapitány csak arra gondoltam, hogy beszélgethetnénk egy keveset. Ahogy látom rosszkor érkeztem. Majd máskor visszajövök. Elnézést, hogy megzavartam a randevút. - Már éppen fordultam volna meg és elindultam volna haza, mikor a nőből kitört a nevetés. Mikor visszafordultam a Kapitány is mosolyogva nézett engem.
- Azt hiszem, hogy én most megyek.
- Rendben és köszönöm a segítséget.
- Ugyan bármikor. - Legyintett a nő majd a Kapitány ajtaja melletti lakásba ment be. Elképedve néztem hol a már csukott ajtóra, hol pedig a "bajtársamra".
- Semmit nem értek...- Motyogom magam elé, mire Rogersből kitört a nevetés.
- Nem a barátnőm, vagyis nem olyan értelemben, ahogy te gondolod. Ahogy látod a szomszédom. Gyere be nyugodtan. - Jobban kinyitotta az ajtót, így betudtam menni.
- Értem és köszönöm. - Bementünk a nappaliba. - Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de mi volt az a folytot kiáltás? - Nézek kérdőn a csillagos hősre. Rogers egy kissé behúzta a nyakát.
- Nos még mindig különösek nekem ezek a mai dolgok és vétlenül tönkre vágtam a televíziómat. Hiába nyomkodtam a távirányítót nem történt semmi. Rosalee -a szomszédom- egy igazi kis technikai zseni ezért megkértem, hogy segítsen. Már megrendelte a pizzát miután megkértem, hogy segítsen felhívta a pizzériát, hogy ehhez az ajtóhoz hozzák a rendelését. A képet már sikerült visszahoznia és éppen egy horrorfilm ment. - Érdeklődve figyelem minden szavát, megvakarta a tarkóját. - Kérlek ne nevess ki, de egy kicsit megijedtem a hirtelen elém ugró szellem láttán. - Azonnal a szám elé kaptam a tenyeremet, nem akartam nevetni, mert egy ilyen helyzetben én is megijedtem volna. Hiába a Hydra-s kiképzés. Ahogy láttam Rogers értékeli, hogy próbálom betartani a kérését.
- Mi szél hozott erre Rumlow? - Miután sikerült összeszedni magam elmagyaráztam a Kapitánynak, hogy miért is jöttem. Természetesen ki hagyva azt a részt, hogy a Hydrához akarom átállítani.
- Az igazat megvallva ez az én fejemben is megfordult már. - Mondja mosolyogva erre nekem is egy halvány mosoly szökik az arcomra. Majd valaki csengett az ajtón, azonnal felállok.
- Majd én nyitom.
- Rendben. Kérsz valamit inni. Sörön kívül bármit tudok adni.
- Ha van kóla az jó lenne. - Nézek még vissza rá a vállam felett. Amikor ajtót nyitok egy pizzafutár áll előttem. Kifizettem a pizzát és utána becsuktam az ajtót. Hatalmasat kordul a gyomrom és legszívesebben az egészet megenném, bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy sem Rogers, sem a szomszédja nem díjazná.
- Ki volt az? - Kérdi a Kapitány, mikor besétál az előszobába. - Jaj, ez biztos Rosalee pizzája. Rumlow nagy kérés lenne, ha te vinnéd át neki? Nekem beszélnem kell Tonyval. Az előbb hívott. Azt hiszem, hogy ezt a beszélgetést el kell napolnunk.
- Ugyan semmi baj. Bár nem hiszem, hogy a szomszédod kedvelne...- Húzom el a számat, pedig nagyon csinos.
- Kedvel téged. Általában, ha valaki úgy beszél vele, mint te akkor rávágja az ajtót, de előtte pofon vágja vagy megüti. Veled egyiket sem csinálta szóval kedvel.
- Honnan veszed ezt? - Kérdezem összevont szemöldökkel.
- Volt olyan, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy vacsorám megromlott mire haza értem egy bevetésről és Rosei meghívott magához. Egyszer ki kellett mennie mert kopogtak és aztán csak egy ajtó csapódást hallottam. Mikor rákérdeztem, hogy mi történt ugyan azt mondta, mint amit nálad. - Egy kicsit elmosolyodtam, valahogy abból a kis nőből nem tudtam kinézni, hogy bárkit is pofon vág, ne adj isten bemoss neki egyet.
- Oké rendben át viszem neki. De ha betöri az orrom magadra vess, ha nem fedezlek a kövi akció során. - Figyelmeztettem felemelt mutatóujjal. Mindketten egyszerre kezdtünk el nevetni. Steve elindult lefelé én pedig bekopogtam. Rosalee azonnal ajtót nyitott és kérdőn nézett rám.
- Azt hittem nem vagy pizza futár.
- Nem is vagyok. Csak Rogershez hozták a tiédet és ha már úgyis megyek gondoltam behozom neked.
- Ugye nem ettél bele? - Néz rám egy kicsit szúrósan. Mosolyogva közelebb hajolok hozzá.
- Megfordult a fejemben Rosalee. - Észrevettem, hogy egy hatalmasat nyelt.
- Honnan tudod a nevem?
- A szomszédodnak elég nagy a szája. - Suttogtam a fülébe miközben kaján vigyor terül el a számon.
- Téged, hogy hívnak?
- Brock Rumlownak édes.
- Nos akkor Brock Rumlow dögölj meg! - Kikapta a pizzás dobozt a kezemből majd rám vágta az ajtót. Egy percig csak álltam majd kitört belőlem a nevetés és az ajtót kezdtem el csapkodni, miközben neki dőltem.

[Olvasó szemszöge]

Még mindig az előszobámban álltam és hallgattam, ahogy ez az idióta nevet. Azt, hogy magán vagy rajtam nem tudtam. Megforgattam a szemem és rányitottam az ajtót és szépen beesett. Most már az előszobámban a földön fekve nevetett.
- Csodálkozom azon, hogy Steve nem normális. Ha nekem lennének ilyen idióta munkatársaim...tuti, hogy úgy járnék, mint ő.
- Jaj ugyan édes tudom, hogy tetszem neked.
- Ó tényleg? Miből gondolod ezt szép fiú?
- Az nem elég, hogy szép fiúnak hívsz és hogy itt fekszem a lábaid előtt édes? - Kacsintott rám mosolyogva. Felnevettem és nyújtottam a kezem, hogy segítsek neki felállni.
- Na gyere te drága lélek.
- Máris megyünk szobára édes? - Könyökölt fel kajánul mosolyogva. Kicsit rácsaptam a fejére a pizzás dobozzal, mire újra elkezdett nevetni.
- Van valami, amit komolyan veszel? Meg ne halljak bármiféle szexuális utalást. - Néztem rá fenyegetően, mire még jobban elvigyorodott.
- A munkámat nagyon komolyan veszem. - Fogadta el a kezem és felállt. A nappali felé böktem, hogy jöjjön beljebb. Együtt ettük meg a pizzámat és közben sokat nevetünk és beszélgetünk. Furcsa, hogy neki mennyire jól áll ez a macsó stílus. Egyre jobban kedvelem...

Timeskip, mert Tony galambomnak becézi Samet, mikor velük ment küldetésre

Brockkal egy pár hónapja beszélgetünk. Néha összeszoktunk futni. Steve egyszer látta, ahogy a munkatársa kilép az ajtómon és adok neki egy puszit. Azóta folyamatosan azt mondja nekem, hogy Brockot mintha kicserélték volna. Eleinte nagyon zavart, de most már csak mosolygok rajta és néha el is pirulok. Arra ébredtem, hogy valaki az ajtómon dörömböl. Ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő telefonomra, ami hajnali kettőt mutatott. Hajnali ki-be baszott kettőt. Morogva nyitottam ajtót, azonban teljesen ledöbbentem, mikor egy monoklis Brock Rumlow állt előttem.
- Szia te...
- Sajnálom Rosalee, de erre most nincs időnk. Óriási nagy butaságot csináltam és muszáj velem jönnöd! - Kérdőn néztem rá, mire ő könyörögve nézett vissza rám. - Rosei kérlek, bízz bennem. Tudod, hogy veszélyes munkám van.
- Hiszek neked. Mindjárt mehetünk csak összeszedek néhány holmit és átöltözöm.
- Nem arra nincs időnk! - Kiáltott rám erélyesen. Kicsit ijedten néztem a szemébe. - Sajnálom...én csak nem akar...én féltelek Rosei...
- Brock nyugi- Léptem közelebb hozza és az arcára tettem az egyik kezem, mire a tenyerembe csókolt. - Figyelj gyorsan felveszek egy nadrágot és egy pulcsit utána veled megyek. Rendben?
- Rendben, de kérlek siess- Vizslatott engem aggódóan. - Hadd nyitva az összes ajtót okés?
- Hogy leskelődni tudj? Na azt már nem Rumlow! Ennyire ne gondolj könnyű vérűnek! - Ezzel sikerült egy fél mosolyt csalnom az arcára.
- Jaj édes, pedig azt hittem bedőlsz. - Hiába poénkodott láttam a szemében, hogy nagyon aggódik értem. Éppen a pulóverembe bújtam volna be, mikor egy fegyver cső feszült a tarkómnak. Azonnal levert a víz és idegesen nyeltem egyet.

[Brock szemszöge]

Kezd gyanús lenni nekem az, hogy Rosalee még nem jött ki. Sokat rágódtam, de végül bementem. Rosei szobájából különös hangok hallatszódtak ki ezért óvatosan odalopakodtam az ajtóhoz.
- Nem kérdezem még egyszer! Hol van Brock Rumlow?!
- Nem tudom, hogy ki az. Azt meg végképp nem, hogy hol van.
- Ne merj hazudni nekem! - Kiabált az ismeretlen férfi. - Több emberem is látta, hogy ebbe a lakóházba jött be! A többi lakásban vén öregek laknak! Csakis hozzád jöhetett.
- A nagymamáját nem látogathatja meg? - Hallottam Rosalee hangján, hogy mosolyog. Aztán egy ütést hallottam, amit Rosei nyöszörgése követett és bennem ekkor pattant el valami. Nyomban benyitottam és felkapcsoltam a lámpát. Dühösen meredtem a nálam jóval fiatalabb srácra, Rosalee halántékán egy ütés nyom volt, amiből lassan csorgott a vére. Az idegen elvigyorodott, mikor meglátott.
- Mégsem a nagyikát jött meglátogatni a nagy Brock Rumlow. - Kezdte gúnyos mosollyal, nyájas hangon.
- Mondtam, hogy hagyd nyitva az összes ajtót. - Morogtam és néztem rá a nőre. Egy pillanatra lehunytam a szemem majd meglőttem a srác térdét és utána a vállát. Rosei így könnyen el tudott tőle lépni. A sráchoz sétáltam.
- Kár volt idejönnöd kölyök. - Felemeltem a pisztolyom és kiütöttem. Gyorsan odamentem Roseihoz.
- Jól vagy? Ugye nem bántott? - Aggódva figyeltem az arcát. Halványan elmosolyodott és felvette a pulóverét.
- Nyugi Brock jól vagyok. - Egy kicsit felszisszent, mikor véletlenül hozzá ért a halántékához. Az előzőnél is dühösebben fordultam a sráchoz már azon voltam, hogy lelövöm. Rosalee a kezemre tette a sajátját.
- Brock te mondtad alig tizenöt perce, hogy nincs időnk. Ne most kezd eljátszani nekem a szőke herceget fehér lovon, kérlek! - Mély levegőt vettem, majd összekulcsoltam a kezünket és elkezdtem a hátsó bejárathoz húzni. Már éppen sétált volna a motoromhoz, amikor visszahúztam az épület takarásába, úgy elkerülték őt a golyók. Gyorsan felmértem a helyzetet és lelőttem a két mesterlövészt. Gyorsan felülettem a motorra és ráadtam a sisakom. Miközben összecsatoltam megszólalt.
- Mond csak van olyan ember a Földön, aki nem akar megölni? - Megláttam, hogy jönnek néhányan ezért gyorsan felültem. Rosalee kezeit a derekamra vezettem.
- Rajtad kívül nem hiszem édes. Ezután a Kapitány is tuti ki akar majd nyírni. - Válaszoltam neki a vállam felett és gázt adtam. Ahogy elindultunk Rosei még közelebb húzódott hozzám és erősebben kapaszkodott belém.
- Miből gondolod, hogy én nem akarlak kinyírni ebben a pillanatban? - Motyogta a hátamra, de mivel hallottam jót nevettem. Amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a várost és elindultam az otthonom felé, ami szó szerint a semmi közepén van. Amikor odaértünk nyomban leszálltam Rosalee majdnem ledőlt olyan fáradt volt. Szerencsére a gyors reflexeimnek köszönhetően sikerült elkapnom. Felemeltem és bevittem a házamba. Lefektettem a kanapéra és elsiettem az elsősegély dobozért. Elláttam a halántékát, miközben folyamatosan engem nézett. Mikor befejeztem indultam volna vissza elkapta a kezemet.
- Mi az? - Kérdeztem távolság tartóan. Miattam került ebbe a helyzetbe nem engedhetem meg, hogy ennél közelebb kerüljön hozzám.
- Szeretném, ha elmagyaráznád, hogy mégis miért akartak megölni mind kettőnket.
- Mondtam már butaságot csináltam.
- Ez csak kifogás. Sosem csinálsz butaságot, kérlek mondd el, hogy mi történt.
- Nem történt semmi csak elkövettem egy nagy hibát semmi több. - Rosei felállt és úgy nézett fel a szemembe.
- Brock kérlek áruld el, hogy mi történt. Bízok benned és akármit fogsz mondani elfogom hinni ezt megígérhetem.
- Ilyet nem ígérhetsz! - Kiabáltam rá, összerezenve lépett el tőlem. Kissé lehajtotta a fejét.
- Hát jó...- Suttogta alig hallhatóan, elindult a kijárat felé. Teljesen ledöbbentem, gyorsan utána kaptam.
- Rosalee te mégis hová mész?
- El. Nem mindegy?
- Rosalee azért hoztalak ide, mert nem mindegy, hogy mi lesz veled.
- Akkor mond meg miért? Mit követtél el, aminek hozzám is köze van? - Az ahogy rám nézett az teljesen elvette az eszem. Közel léptem hozzá, a derekára vezettem a kezeim és óvatosan megcsókoltam. Eleinte nem igazán örült neki és próbált szabadulni a kezeim közül, végül csak-csak viszonozta. Mosolyogva még közelebb húzom magamhoz.
- Most már elmondod, hogy mégis mit csináltál? - Kérdezte félig felvont szemöldökkel, mire elnevettem magam. - Ha nem, akkor most rögtön elmegyek és eszedbe ne jusson keresni engem.
- Beléd szerettem. Rosalee te is tudod, hogy a Kapitánnyal dolgozom és emiatt nagyon sok rossz fiúval akadt dolgom. Sajnos egy titkos bűn szervezet fejese megtudta, hogy szeretlek, nála voltam "fogságban" mikor veled kezdett el fenyegetőzni. Annyira begőzöltem, hogy azonnal eljöttem onnan és érted siettem. Jaj, Rosei.... én annyira féltem, hogy nem érek oda hozzád időben...- A tenyerem közé fogtam az arcát és úgy néztem le a szép barna szemeibe. Kikerekedett szemekkel elképedt arccal nézett rám. Hirtelen elmosolyodott, egyik kezét az arcomra vezette.
- Ennyire rossz dolog szeretni engem? - Kérdezte ártatlanul. Egy kicsit elléptem tőle.
- Életem legcsodálatosabb dolga az, hogy szeretlek! - Kiáltottam és fájdalmasan felsóhajtottam úgy néztem rá. Rosalee elkezdett nevetni és kiseperte a szemébe lógó fekete tincseket. Közel sétált hozzám, a nyakam köré kulcsolta a kezeit.
- Elég pocsék életed lehetett, ha én vagyok a legjobb dolog az életedben. - Motyogta az ajkaimra és megcsókolt. Mosolyogva viszonoztam.
- Azt hittem nem szereted a rossz fiús stílusú pasikat.
- Hhmmm....talán ezt az egyet itt előttem igen. - Válaszolt kissé könnyelműen. Felkaptam az ölembe, mire felsikkantott. Nevetve mentünk be a szobámba. Kis kifli nagy kifli pózban aludtunk, a karjaim a derekán pihentek. Reggel isteni illatokra ébredtem, mikor Roseiért nyúltam nem volt mellettem. Elindultam a konyhába és majdnem felnevettem a látványon, ami ott fogadott. Rosalee a tűzhely előtt állt az egyik pólómban, ami éppen a combja közepéig ért egy kicsit táncolt, bár nem volt zene. Óvatosan mögé léptem és átkaroltam a derekát, bele pusziltam a nyakába.
- Ezt megtudnám szokni. - Motyogtam Rosei fülébe, ami egy kis kuncogást csalt ki belőle.
- Mond csak, ha az éjszaka közepén törnének be arra sem kelnél fel? - Kérdezte és a válla felett rám nézett. Kérdőn összevontam a szemöldököm.
- Ezt nem értem.
- Mikor reggel felkeltem egyetlen egy dolgot kivéve mindent megpróbáltam azért, hogy felkeltselek. Meg se szólaltál csak át fordultál a másik oldaladra.
- Hát elég mély alvó vagyok...- Vakarom meg a tarkóm, egy kicsit felnevetett, majd két tányérra rakott rántottát. Megnyaltam a számat és éhesen vizslattam. Mosolyogva a szemét forgatta és az egyik tányért a kezembe nyomta.
- Imádlak! - Kiáltottam fel, mint egy kis gyerek és egy puszit nyomtam a szájára. Nevetve ült le mellém. A keze, amiben nem a villa volt az asztalon pihent, óvatosan az övére tettem a kezem.
- Rosei....nagyon szeretnék veled itt lenni, de....nem maradhatunk itt. Túl veszélyes lenne...
- Igen tudom...- Szorította meg a kezem. - Remélem nem baj, de használtam a laptopot és felmondtam...- Hajtotta le a fejét bűnbánóan. Felemeltem a kezét és bele pusziltam a tenyerébe.
- Rosalee nem baj...sőt azon gondolkodtam, hogyan kellene elmondanom, hogy fel kellene mondanod.
- Igen erre én is rájöttem. - Motyogta és gondolom az emlékek hatására megborzongott. Gyorsan odaültem mellé és átöleltem. A hátát simogattam, hogy megnyugodjon.
- Soha többé nem fogom hagyni, hogy bárki bántson. Ezt pedig én ígérhetem meg. - Néztem rá mosolyogva. Egy picit elmosolyodott és az arcát simogattam. Remélem attól függetlenül, hogy egy kicsit bujkálnunk kell boldog lesz mellettem.