Nick Fury idegesen nézett ki a tárgyaló ablakán míg várta valamelyik ügynöke jelentését, miszerint Dr. Strange megérkezett. Gondolatai a kihallgató szobában elhangzottak körül forogtak. Fogalma sem volt arról, hogy most mit is csináljon. Hiába győzködte magát azzal, hogy a lány hazudik, ezt valahol legbelül nem hitte el. Volt ott egy hang ami azt súgta neki, igaza van a lánynak. Nem akart kockáztatni. Miután kiderült, hogy a HYDRA emberei éveken keresztül be voltak épülve a S.H.I.E.L.D-be elég sok embert elveszített. Ezek mellett ott voltak a Bosszúállók is, akikből megint csak elvesztett egy jó pár embert köszönhetően Thanos-nak, na meg a Végtelen köveknek. Valahol mélyen, még magának sem akarta bevallani, de retteget attól, hogy újra megismétlődik az a háború, miután meglátta a lány kezein a köveket. Gondolataiból egy kopogás hozta vissza a valóságba, tekintetét el nem szakítva az ablaktól adott engedélyt a belépésre.

- Uram, pár kölyök a torony körül ólálkodott, ide hoztuk őket, lehet, hogy a lánnyal vannak - hallotta meg az egyik ügynök hangját.

Megfordult és végig nézett az ellőtte álló fiatalokon. Jobb oldalt egy fekete hajú fiú állt. Haja enyhén göndör volt, zöld szemeivel értetlenül nézett Fury-ra. Nick-et emlékeztette valakire, mintha látta volna már valahol. Aztán ahogy jobban szemügyre vette, egy pillanatra még a vér is megfagyott ereibe. Ezután a srác mellett álló lányra nézett. Lapockáig érő vörös haja volt, barna szemeivel félve nézett az előtte álló férfire, arcán apró szeplők voltak. Nick pedig egyre inkább úgy érezte, hogy valaki elég csúnya játékot űz vele. Végezetül a másik srácra nézett, barna haja kissé a szemébe lógott, zöldes-kék szemeivel pedig magabiztosan nézett Nick szabad szemébe.

- Vigyétek a fogdába őket! - adta ki a parancsot, majd vissza fordult az ablakhoz.

Az ügynökök pedig eleget téve a parancsnak kivezették a fiatalokat, akik semmit sem értettek ebből az egészből.

- Csak pár hónapra hagyom itt a bázist és arra jövök vissza, hogy gyerekeket vitet el megbilincselve? - lépett be Dr. Strange a tárgyalóba.

- Nem siette el az ide jövetelt. - felelte Fury miközben szembe fordult a varázslóval. - Mondja csak, mostanság nem varázsolgatott? - tette fel a kérdést, mire Strange kissé meglepődve nézett Nick-re.

- Mire gondol? - kérdezett vissza a varázsló, miközben szíve erősebben kezdett el verni.

- Ne játssza itt a hülyét! Okom van arra, hogy a kölyköket a fogdába vitessem! Valami történt! - kelt ki magából Nick. Idegesen vette a levegőt miközben Dr. Strange mozdulatait figyelte.

- Nézze, uram! Nem vagyok gondolat olvasó! Vagy kifejti bővebben, hogy mire is gondol, vagy fejezzük be ezt a beszélgetést. Nekem ilyenekre nincs időm - mondta Strange.

- Rendben van! Felbukkant Tony Stark lánya a végtelen kövekkel... - kezdte el mondani Nick Fury a történteket.

- Mármint Morgan? - szakította félbe a varázsló.

- Nem! Ez az, hogy ő nem Morgan! És nem is öt éves, mint a mi világunkban élő Tony Stark lánya! Ez a lány már majd' hogy nem felnőtt! A végtelen köveket pedig egy karperecben viseli. Elmondta, hogy mi történt vele mielőtt ide került volna. Fogalma sincs arról, hogy azok a kövek amiket visel, milyen erővel bírnak! Ha ez pedig nem lenne elég, azok a kölykök akiket most látott mielőtt belépett volna ide, teljes mértékben hasonlítanak pár jól ismert emberre, akik már nincsenek köztünk. Szóval, Dr. Strange. Mostanság nyitogatott portálokat? - kérdezte Nick Fury.

Dr. Strange hosszú percekig emésztgette a nem rég hallottakat. Nem igazán akarta Nick Fury-val megosztani azt, miszerint nem rég kisebb bajt okozott, hála Peter Parker-nek. Na és hogy miért? Peter Parker felkereste a varázslót, hogy segítsen neki, miszerint felejtesse el mindenkivel, hogy ő a Pókember. Viszont történt egy kisebb probléma. A varázslat közben Peter variálni akart azon, hogy kik legyenek azok akik emlékezzenek rá, ez miatt pedig a varázslat félre siklott és megnyílt a Multiverzum kapuja. Az ő világukba pedig bekerült két másik Peter Parker is, na meg az ellenségeik. Nehezen ugyan, de sikerült mindenkit haza küldeni a saját világukba. Dr. Strange pedig befejezte a varázslatot, de ő maga nem felejtette el, hogy Peter Parker a Pókember. Viszont fogalma sincs arról, hogy juthattak az ő világukba a gyerekek, ha a varázsló mindenkit vissza küldött. Baljós elő érzete támadt, mintha valami készülne. Rá nézett Nick Fury-ra, és szólásra nyitotta a száját.

Emilya erős fejfájással tért magához egy számára ismeretlen helységben. Nehezen tudta a szemeit kinyitni, hiszen a helységben lévő lámpa fénye igen csak zavarta őt. Pislogva próbált a fényhez szokni, mikor pedig ez össze, jött nyögve ült fel az ágyon és kapott sajgó tarkójához. Azt hitte, ezt az egészet csak álmodta, de mikor jobban körül nézett a helységben rá kellett jönnie arra, ez a valóság. Torka ki volt száradva így sűrű nyelésekkel próbálta benedvesíteni, ezzel elmulasztva azt a kaparó érzést. Nem tudta milyen napszak van, hiszen a helységben nem volt ablak. Csak egy ágy volt ahol a lány ült. Telefonját elő vette a zsebéből, hogy az időt megnézze, de a készülék le volt merülve. Lassan állt fel az ágyról majd sétált oda az ajtóhoz abban bízva, hogy a szerkezet nyitva van. Lenyomta a kilincset, de nem történt semmi. Idegesen csapott egyet az ajtóra majd hajába túrva kezdett el jobbra-balra járkálni. Jobb kezére nézett és megnyugodva vette észre, hogy karkötője még megvan.

A lány fogdája melletti szobába a három fiatal idegesen járkált fel s alá. Senki nem értette, mi folyik itt. Fogalmuk sem volt arról, hogy hogy kerültek ide. Leonard leült a földre és hátát a falnak támasztotta. Idegesen túrt bele fekete hajába miközben a két másik illetőt nézte zöld szemeivel. Lana az ajtóhoz sétált és ütni kezdte a szerkezetet, de semmi sem történt. Hirtelen fordult vissza a másik két srác felé melynek következtében vörös haja az arcába hullott, amit ő könnyed mozdulattal söpört ki onnan. Zack tehetetlenül ült le az ágyra, két kezét megtámasztotta a térdein fejét pedig a kézfejébe ejtette. A szobába beállt csöndet egy kiabálás törte meg.

- Eresszenek el! - jött a hang az ajtó túl oldaláról.

Mind a hárman az ajtó felé kapták a fejüket, majd közelebb mentek a szerkezethez. Hirtelen nyílt ki az ajtó és az ügynökök nemes egyszerűséggel bilincselték meg a fiatalokat majd kezdték el őket kifele vezetni.

- Maguknak ez egy fajta hobbi, hogy maga tehetetlen tinédzsereket bilincselnek meg? - kérdezte Emilya az ügynököktől akik bilincsbe rakták újra majd vezetni kezdték a folyóson. Fújtatva nézett körbe a folyóson, majd három másik fiatalt látott meg akik ugyan úgy bilincsbe voltak verve.

Egyik fiatal sem értette mi ez az egész. Tehetetlenül sétáltak az ügynökök mellett bele törődve a sorsukba. Megálltak egy sötét barna ajtó előtt. Az egyik ügynök hármat kopogott a szerkezeten, majd miután megkapta az engedélyt, kinyitotta és beljebb lökte Emilya-t. A lány szőke haja a hirtelen jött löket miatt az arcába hullott, lehajtott fejjel ment beljebb a tárgyaló terembe. Az ügynökök egymás mellé állították a fiatalokat, majd megálltak mögöttük.

- Elmehetnek - mondta Fury az ügynököknek akik eleget téve kérésének elhagyták a termet és a folyosón várakoztak.

A tárgyaló teremben csönd volt. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Nick Fury hátra tett kézzel állt a hosszú faasztal mellett fél szemével a tinédzsereket figyelve. Dr. Strange, Fury mellett állt és nem akart hinni a szemének. Tekintetét nehezen tudta elszakítani a szőke lány karkötőjéről. Magában elkellett ismernie, hogy Fury nem hazudott. Tudta, hogy hatalmas bajban vannak, de azt nem értette, hogy mit keresnek itt mikor ő mindenkit vissza küldött a világába.

- Még is mit akarnak tőlünk? - kérdezte idegesen Lana kezét megrántva a bilincsben minek következtében a bilincs láncának csörgése betöltötte az egész termet. Fury pillanatok alatt termet a lány előtt, kezét pedig szép lassan emelte a lány arca felé.

- Ha egy haja szála is meggörbül... - kezdte Zack idegesen. Nick meglepődve nézett a srácra. Egy az egyben emlékeztette őt Rogers kapitányra, aki mindig az igazságot szolgálta.

- Mi lesz akkor? - kérdezte Fury higgadt hangnemben.

- Én kellek magának! Őket engedje el! - szólalt meg Emilya mielőtt Zack bármit is reagálhatott volna Fury kérdésére. Fury hátra lépett két lépést és szemügyre vette a kis csapatot. Emilya önfeláldozása emlékeztette őt Tony Stark-ra, amikor a végtelen köveket viselve csettintett egyet ezzel rendbe hozva mindent, mit Thanos tett, és feláldozva magát csak, hogy az emberek békében éljenek. De amíg vannak hősök mindig lesznek hatalomra éhes gonosz tevők. Az előtte álló fiatalok pedig tökéletesek lennének hősöknek.

- Nem fogom egyiküket sem elengedni. Szépen itt maradnak amíg ki nem derítjük, hogy még is mi okozta azt, hogy ide kerüljenek! - mondta a férfi Emilya-nak. - Ezt pedig - nyúlt a karperecért, de nem tudta megfogni, mert hirtelen valaki ellökte. Az a valaki pedig Leonard volt, vagyis inkább a hologramja.

Dr. Strange meghökkenve nézte végig a jelenetet, Nick Fury pedig büszkén állt fel a földről. Leonard Emilya-hoz lépett és halkan kérdezte meg tőle, hogy jól van-e.

- Nos - köhintett egyet Fury ezzel megzavarva Emilya és Leonard beszélgetését. - Akkor alkudozzunk. Ha azt teszik amit mondok, akkor nem zárom önöket vissza a fogdába, viszont, hogyha ellenkeznek akkor beláthatatlan ideig fognak ott raboskodni. Áll az alku? - tette fel a kérdést.

A teremben hirtelen csönd lett. Dr. Strange azon gondolkodott, hogy mégis mi lehet a terve Fury-nak a fiatalokkal. A bilincsbe vert társaság is folyamatosan azon gondolkodott, hogy el fogadja-e az ajánlatott. Fury nyugodtan állt a tinédzserek előtt és fürkésző pillantással nézett rajtuk végig, hátha le tud olvasni valamit az arcukról, de a fiatalok póker arccal néztek Fury-ra állva a tekintetét, miközben gondolkodtak. Egyikük sem akart vissza menni a fogdába. Egy pillanatra össze néztek és némán tárgyalták meg a következő lépést. Bár nem ismerték egymást, de mindannyian rokon lelkek voltak, tekintve, hogy azt sem tudják miért vannak ott, ahol.

- Miről lenne szó? - tette fel a kérdést Zack, miközben mind a négyen a férfira néztek. Nick Fury kihúzta magát és még egyszer végig nézett az előtte állókon mielőtt még válaszolt volna.

- Ti lesztek az új Bosszúállók, persze pár régi tag is veletek fog dolgozni. Viszont a csettintés óta igen csak megcsappant a hősök létszáma, ugyan akkor egyre több a gonosz aki leakarja igázni a bolygót. - mondta Fury. A fiatalok pár pillanatig pislogva néztek Fury-ra, majd megemésztve a hallottakat kitört belőlük a nevetés. Fury közömbös arccal nézte a jelenetet várva, hogy befejezzék a nevetést, Dr. Strange pedig úgy érezte rá már itt nincs szükség, úgyhogy varázs erejét használva egyszerűen lelépet. Hosszú percekbe telt mire a fiatalok lenyugodtak. - Befejeztétek? - kérdezte Fury a nevetésre célozva, mire mindenki bólogatni kezdett. - Helyes. Szóval megpróbáljuk kideríteni, hogy mi miatt kerültetek ide, viszont addig ti a jót szolgáljátok, világos? - tette fel a kérdést.

- Szóval, ha jól értelmezem a dolgokat akkor ön most azt kéri tőlünk, hogy legyünk szuperhősök? - kérdezte Emilya, mire a férfi csak bólintott egyet - Maga teljesen megvan őrülve - rázta a fejét hitetlenkedve a lány. - Még is, hogy képzeli azt, hogy tinédzsereket akar szuperhősnek? Nem vagyunk mi képregényhősök! - akadt ki a lány.

- Én viszont tudom, hogy ti hősök vagytok! Ismertem a szüleiteket. Úgyhogy ez a hős vér bennetek van - mondta Fury, bár magában elgondolkodott azon, hogy ez biztos így van-e. Hiszen ők más világból jöttek, ahol lehet, hogy a szüleik nem is voltak soha hősök csak szimpla átlagos emberek. - Holnap megkezdjük a kiképzéseiteket, most pedig menjetek a szobátokba - azzal kinyitotta az ajtót majd pár szót váltott az ajtó előtt álló ügynökökkel, akik csendben levették a bilincset a fiatalok kezéről majd a lift felé indultak velük.

A folyóson Sam Wilson sétált aki érdeklődve nézett a vele szembe jövő tinédzserekre illetve az őket kisérő ügynökökre. Mikor elhaladtak mellette, ő még egyszer vissza fordult megnézni, hogy hova mennek, majd tovább sétált.

- Áh, Mr. Wilson - hallotta meg Fury hangját a tárgyaló ajtajából.

- Fury igazgató - biccentett felé Sam miközben meg állt a férfi előtt.

- Kérem hívja össze a megmaradt hőseinket, beszélnünk kell - mondta Fury, Sam pedig már szólásra is nyitotta a száját, hogy megkérdezze, miszerint Ő is jöhet, de Fury a szavába vágott - Igen, Barnes is jöjjön - Sam pedig egy "értettem" után el is ment, hogy össze toborozza az embereket.