J  Ó    F  I  Ú

-Itt vannak Jiminék. - Nyitott be Taehyung szobájába Jin, kedvesen.

-Szólsz nekik kérlek, hogy jöjjenek fel? - Nézett kérlelően a fiatalabb, a hyungjára.

-Persze. - Bólintott.

-Köszönöm szépen. - Mosolygott Taehyung. Amíg két legjobb barátja fel nem jött, olyan sok gondolat lepte el a fejét. Mit mesélhetne? Természetesen az első dolog amit el fog mondani, hogy milyen jól van, és hogy már alig fáj valamilye, az is csak akkor ha erőteljes mozgásokat tesz vele. De ezután mit mondhatna? Mesélhet nekik Jungkookról? Hiszen még nem tudják hogy Taehyung a fiúkhoz vonzódik. Persze. Hisz még Taehyung sem tudja. Mármint, neki ez teljesen normális. Legalábbis azt hiszi, hogy ez teljesen normális. Ha a szülei egy pár, mint két fiú akkor persze hogy ezt találja normálisnak. Még akkor is, ha az utcán sok lány-fiú párost lát elhaladni. Ő mindig is úgy gondolta, hogy az a rendellenes, de sohasem ítélkezett.

-Szia TaeTae. - Mosolygott Jimin kedvesen

-Hogy vagy? - Folytatta Hoseok

-Soha jobban. Örülök, hogy itt vagytok! - Mosolygott tiszta szívből az ágyon ülő fiú. A két barátja óvatosan odasétált hozzá, s ügyelve arra, hogy Taehyungnak véletlen se essen semmi baja, elhelyezkedtek a fiú két oldalán.

-Meséljetek! Mi történt az elmúlt időben? Mindenre kíváncsi vagyok! - Pörgött fel teljesen a szobában lévő legfiatalabb.

-Ezt nekünk kellene kérdeznünk. - Nevetett Jimin. - Jól vagy? Nagyon fáj még? Hogyan kezelitek az esetet? - Tette fel azokat a kérdéseket, amiket egyértelműen nem lehetetett elkerülni. Taehyung belül mégis dühös volt. Ő sem tudja miért, csak dühös volt. Minek kérdezte meg, hogy van, egy ekkora baleset után? Természetesen rosszul, de ezt a világért sem mondaná ki. Ez a dühkitörés is csak belül, nagyon-nagyon belül érződött.

-Nagyon jól vagyok köszönöm. Egyre gyorsabban javul az állapotom, és ha minden jól megy, két hónap, és úgy ahogy, de járhatok segédeszközök nélkül is. - Tette el minden feleslegesen felgyülemlett haragját a fiatalabb. Nem mesélte el ugyan, de eszébe jutott az is, hogy SeokJin és Namjoon miatta vesztek össze. Azóta eltelt már fél év, de még mindig haragszanak egymásra, és megállás nélkül veszekszenek... Miért?

-Ez nagyon jó hír! Akkor jó orvoshoz kerülhettél. Örülök hogy ilyen hamar rendbejött minden. - Mondta Hoseok.

Nagyon nem jött rendbe minden.

És, Taehyung az elmúlt pár percben, már másodjára akar dührohamot kapni. Mi a fenéért mond olyan hülyeségeket, hogy rendben van minden? Megőrült? Úgy néz ő ki, mint aki rendben van? Hmm?

-Én is. - Mosolygott a fiatalabb. - Aki segít felépülni, azt JeongGuk-nak hívják. Ha nem ő lenne, még mindig kerekesszékben lennék.

-Ilyen jó orvos? - Tátja el a száját Jimin.

-Nem. Vagyis igen, de nem azért. Elméletileg befolyásolja az épülésemet az is, hogy nagyon jóban vagyok vele! - Mondta büszkén Taehyung.

-Nagyon jóban? Ez mit jelent?

Nemtudom mi ez a sok harag, de mostmár tisztán kiült Taehyung arcára is. Ez idáig majd' kiugrott a bőréből, hogy láthassa a barátait, de most a pokolba kívánja őket az összes hülye kérdéseikkel együtt.

Mint valami skizofrén.

Beteges.

-Azt, hogy nagyon jóban vagyunk. Ez teljesen érthető. - Próbált lehiggadni.

-Bocsi Tae, ha felzaklatott a kérdés, nem akartam. Nincs gáz ügye? - Kérdezte Hoseok.

-Nincs. De most meséljetek ti! Milyen volt az elmúlt idő? - Került őszinte mosoly újra az arcára. Innentől kezdve, minden apró dolgot elmeséltek egymásnak. Sokat röhögcséltek, és szomorkodtak, mikor olyan témára került sor. Egészen sötétedésig, megállás nélkül eltudtak csacsogni minden apró dologról. Ahogy beesteledett, és Namjoon hazajött, Jin már ment is dolgozni.

-Hogy érezted ma magad? - Vette le magáról a cipőt az idősebb, a kanapén ülő fiúhoz beszélve.

-Nagyon-nagyon jól.

-Ennek örülök. - Simított a fiatalabb arcára ahogy odaért, s leguggolt elé. - Akkor a holnapi napot együtt töltjük ügye? - Mosolygott tovább. Taehyung elgondokodott. Alig két hónap és már nem találkozhat Jungkook-kal... Az utolsó napokat nem kellene elvesztegetnie nem igaz?

-Nem lehetne holnapután? - Nézett el, hogy ne kelljen az apja pillantásait néznie, ami kitudja miről árulkodnak. De nem boldogságtól csillognak az biztos.

-Miért nem jó holnap? - Szorította meg erősebben a fiatalabb kezét, akarata ellenére.

-Mert ha már két órán át nem eddzek, biztosan nem fogok időben helyrejönni. - Harapta be a száját, hogy elfojtsa a fájdalmas nyöszörgéseit.

-Szóval JeongGuk miatt képes vagy kihagyni órákat, de a saját apád miatt nem? - Kérdezte ingerüten, még erősebben szorírva Taehyung ártatlan kezecskéjét.

-N-nehm é-én nem ezt... Mondtam. - Makogott a testében szétáradó fájdalom miatt. Viszont a mosoly végig ott bújkált a szája sarkán. Ezzel a fájdalommal levezetheti azt a felgyülemlett dühöt, amit a barátai okoztak neki. Akkor is, ha ő kapja a fájdalmat és nem ő adja.

-Felhívom JeongGukot. Holnap nem mész. Sőt... Könyörögj hogy ne gondoljam meg magam félúton és kérjek neked másik szakembert erre az utolsó két hónapra. - Engedte el végre Taehyung kezét.

-Kérlek ne. - Zihált a fiatalabb a megkönnyebbültségtől.

-Meglátjuk holnap mennyire leszel jó fiú. - Állt fel, majd sétált el a konyháig telefonálni.

Mi történt?

Taehyung sosem látta még ilyen mérgesnek Namjoont. Ennyire zavarná, hogy szeretne Jungkookal lenni? Dehát miért? Jungkook nem is tett semmi rosszat, sőt... TaeTae viszont még így sem tudott haragudni az apjára. Mind ezek ellenére sem. Csak picit meglepődött, igen. Ez lesz az... Már nem is fáj annyira a keze.

Viszont azok ellenére, hogy holnap nem találkozhat azzal az emberrel, akit mindennél, de tényleg mindennél jobban szeret, legalább nem itthon kell lennie és unatkoznia, hanem Namjoon kiviszi őt. Ki oda, ahol sok-sok ember, állat és ki tudja még mi van. Annyira izgatott, hogy minden negatív érzés ami felgyülemlett benne, gyorsan meg is szűnt létezni.

Csak jól kell viselkednie holnap, ennyi az egész.

Naív...

                      _____________
           _______________________
     _____________________________

Huh, na hát még nem írtam egyetlen rész alá sem, de most megpróbálkozok😅

Először is, köszönöm hogy már ennyire sokan vagyunk, és most hogy végre itt a nyár, egyre több rész lesz. Bár most gondolkodom hogy húzom egy picit az agyatokat, és a következő részt később hozom, mert mindenki tudja, hogy innentől beindulnak a dolgok😋

Másodszor pedig remélem nem olyan zavaró az új borító... Nekem őszintén, jobban tetszik így, mert nem olyan összecsapott, de még nekem is fura, hogy ilyen... Más. Na mindegy nem is rontom itt tovább a levegőt.

            Remélem tetszett a rész❤