H O L   V A G Y ?
(Szerk. A rész elég... Betegre sikerült. Ide biggyesztenék egy figyelmeztetést, hogy az itt olvasható gondolataim szüleménye, talán még durvábbak ez előző résznél. Saját felelősségre...)
...

Másnap...

Egyetlen szó, mégis mennyi jelentése van... Van olyan ember aki lehetőségként fogja fel. Van aki félve tekint rá, hogy vajon mit hozhat. Van aki fájdalommal gondol rá, és van aki izgul miatta.

De van olyan ember aki ne félne? Ne félne, hogy mi van, ha a holnap valami szörnyűséget hoz? Bármi megtörténhet azon a napon. Mégis ki ne félne? Ijesztő belegondolni a jövőbe, mert nem látsz semmit. Mert nem tudhatod mit hoz. Értelmetlen arra gondolni, mi lesz másnap.

Viszont Taehyung utolsó lélegzet vételeiben is arra gondolt, hogy mi lesz... Hogy mégis mi fogja őt várni. Hogyha most lehunja a szemeit, másnap kitudja-e nyitni.

Ez nagyon ijesztő...

Számtalan ember van, aki nem tudja kinyitni a szemeit másnap. Akinek már nem dobog többé a szíve, aki már nem él. Talán ebben a pillanatban is ez történik. A nagy világban, valahol épp megöltek valakit. Vagy valakit épp, az ágyában fekve lepte el a fény, s fáradt, idős testét örökre nyugovóra kívánta. Ebben a pillanatban mocskos dolgok történnek a világban, és számtalan ember lelkét tiporták földbe...

Szirénák zaja, erős mélyhangú emberek ordítása, ismerős emberek zokogása, és az utcán nyüzsgő emberek zaja töltötte be Taehyung csendes szobáját. Taehyung mindent hallott. Mindent látott, mindent érzett, beszélni akart, de nem ment. Csukott szemmel, ájultan feküdt a fehér matracon, amire a mentősök rásegítették őt. Ő mégis tudta mi történik körülötte. Tudta, hogy megint megfogják menteni az életét, tudta, hogy megint segítenek neki, s hogy megint ő lesz a beszéd témája az embereknek.

Most viszont nem volt boldog...

Átverte, megalázta, porrá zúzta őt egy olyan ember, akit apjaként szeretett...

Olyan érzés volt ez, mintha, szivébe lőttek volna egy mocskos nyilat, s percenként bentebb tolták volna. Hiábba vérzett, hiába nem dobogott már a szive, azt akarták, hogy szenvedjen. Mintha a csontjait darabokra zúzták volna, s felkínálták volna neki előételnek, az ebédje mellé. Mintha kezébe adták volna a pisztolyt, mivel az imént lőtték fejbe. Mintha egy méreggel átitatott késsel vágták volna fel az ereit, pohárba töltötték volna, s megitatták volna vele.

Pont ilyen érzés volt a fiúnak Namjoonra gondolni. Csak sokkal fájdalmasabb...

Nem is olyan régen történt, az a nagybetűs bűncselekmény amit Namjoon elkövetett, mégis tudott már róla az egész város.

Az emberek a pokolba kívánták azt a férfit, aki ilyen módok között vette el egy fiú ártatlanságát...

Ja, hogy milyen módok? Tényleg... Hisz még nem is meséltem arról, mi történt miután Taehyung elájult Namjoon alatt.

Figyeljetek. Vicces lesz.

-Visszaemlékezés-

Miután a törékeny fiút ájultan látta Namjoon, hangos hahotázásba kezdett. Ellepte a fejét a fekete köd, Taehyung hibátlan testét látván. Túl hibátlan volt... Egy átgondolatlan ötlettől fogva leballagott a konyhába, s később már csak egy hatalmas konyhakéssel tért vissza.

Mit csinálsz Namjoon?

Az eszméletlen fiú testén először kissebb vágás nyomokat, de később egyre mélyebbeket, s hosszabbakat hagyott. Volt, hogy csak a bőre felszínét, de volt ahol a húsáig nyomta a kést...

A karjait, lábait, és arcát kivéve, midenhol vágások, s tömérdek vér borította a fiút.

De Namjoon nem volt elégedett...

Valami hiányzott.

Hát persze... Persze, használd fel a fiú vérét fal festéshez...

Gusztustalan vagy Kim Namjoon...

Taehyung bőrén végig simítva tenyerét, hagyta ott a piros kézlenyomatát a falon, majd egy nevet.

De nem a sajátját...

Jeon Jeonggukét.

Buta vagy ha azt hiszed, ráfoghatod egy ártatlanra bűneid.

Buta és undorító...

-Visszaemlékezés vége-

SeokJin, Jimin és Hoseok a házban már kisírták a lelküket is. Hiába hívták Namjoont, hiába hagytak tömérdek üzenetet.

Válasz természetesen már nem érkezett.

Édes pici TaeTae... Miért pont téged büntet a sors állandóan?

Miért voltál ilyen naív?

Miért, miért és miért?

Miért kell ezt tennie az embereknek? Aki beteg miért nem megy el orvoshoz? Aki szomorú miértnem kér segítséget?

Mi a francért kell megnehezíteniük az embereknek a saját életüket?

Miért kell bemesélniük maguknak, hogy őket senki sem szereti? Miért kell pengéhez nyúlni? Miért kell ontani a saját vérünket, miért nem teszünk a boldogságunkért?

Az emberek mégis miért ilyen bonyolultak?

Jungkook az mit csinálhat most?

Ő tud róla, hogy mi történt azzal, akit mindennél jobban szeret?

Vajon most ő is otthon zokog, s ostorozza magát, hogy ez mind az ő hibája?

Jungkook. Taehyung most téged vár! Várja, hogy olyan gyorsan ott teremj mellette, hogy ha meglát téged, azt is elfelejtse ki az a Kim Namjoon.

Most van rád szüksége de most mégis hol vagy? Mit csinálsz most? Mégis mi fontosabb Taehyungnál? Tudod egyáltalán hogy korházban van? Tudsz egyáltalán bármit?!

Az emberek aggódó és szomorú tekintettel nézik, ahogy az eszméletlen fiút beteszik a mentőautóba, s SeokJint is beivitálják, hogy megkérdezhessék pontosan ugyanazokat, amiket az ezelőtti autóbaleset után kérdeztek Namjoontól.

Mindenki látta, s mindenki sajnálta azt, ami Taehyunggal történt.

De a legfontosabb kérdés mégis ez volt:

Hol vagy most Kim Namjoon?

•••••••••••••••••••••••••••

Wahhahahahahhahahha...
Mostantól akkor is írkálni fogok ide, mert csak mert miért ne. Egy ilyen komoly rész után, azért látnotok kell, hogy milyen debil lány írkálja. Néha komolyan elgondolkodom azon, hogy honnan jutott eszembe NEKEM ilyen komi történetet írni xdd
Amúgy meg jelenleg nem igazán van wifim, szaaal remélem kiteszi az egészet egyben.

Bocsi a véres részért, de már hiányzott :3 Ma még teszek ki valamit, de az viszont nem rész lesz. Csak elgondolkodtam, és meg szerizném osztani veletek a gondolataimmmat :33

Nahh.

Pááá👻🤗💘

Looool

💘 Ez a szivecske tök illik a részhez.
Mikor azt írtam, hogy valami nyilat szúrnak a szivébe.

Nézd itt írtam le 15 perce, és már nem is emlékszem xdd

💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘💘
Így meg is van az 1000 szó :DD