T E N G E R

-Öltözz fel, mert tíz perc és indulunk! - Szólt Namjoon az ablakban kuporgó fiúnak, majd el is hagyta a helységet. Taehyung nagy mosollyal az arcán, húzott fel egy pólót és egy bő térd nadrágot, hogy ne legyen olyan melege, mikor kimennek a házból. Ugyanis kimennek a házból. Ez a mondat Taehyung számára legalább a megváltást jelentette. Végre elhagyhatja ezt a hatalmas börtönt. Természetesen tudja, hogy nem fognak olyan sok mindent csinálni amit ő akar, mert Namjoon nagyon egy ambiciózus ember, ezért is akar minden áron első lenni Taehyung szemében. Szóval az lesz, amit az idősebb kitalált. Se több, se kevesebb.

A fiú lassan és kissé nehézkesen lekászálódott a nappaliba. Ugyanis nem valami könnyű mankóval lejutni a harmadik emeletről a földszintig. Az idősebb sürgött-forgott mindenhova, hogy biztosan az összes fontos dolgot eltudja rakni, ami a mai nap folyamán létfontosságú. Az óra már bőven meghaladta a delet, ami azt jelenti, hogy SeokJin már régen elviharzott a házból.

-Készen vagy? - Kérdezte Namjoon a mosolygó fiútól, kicsit zihálva a permanens mászkálástól.

-Igen! - Felelte boldogan.

Lassan elsétáltak a kocsiig, s a csomagtartóba téve minden apróságot, indultak el.

-Mostmár elmondod mit fogunk ma csinálni? - Kérdezte Taehyung, türelmetlenül.

-Elősször elmegyünk egy állatsimogatóba.

-Utána? - Kérdezte hevesen a fiatalabb.

-Majd utána elmondom. - Mosolygott a fiú fáradhatatlanságán.

Az út minden perce lassan telt, amíg odaértek a kitűzött célhoz. Igaz, kicsit kényelmetlen lesz majd mozogni úgy, hogy Taehyung le van sérülve, de az idősebb mindenáron most akarta kivinni a házból.

Miért?

A cél érkeztével mind a kettejükben megjelent az az állandósult izgalom érzése. Namjoon kiszállt a kocsiból, s kisegítette a fiát is. Belépőt fizetve, felszerelkezve, teljesen készen indultak el az állatsimogató felé. Szerencséjükre nem volt olyan hatalmas, tűző nap. Ahogy beléptek a hatalmas térre, ahol fa, vas vagy még akár alumínium kerítéssel voltak elzárva a külömböző fajtájú cukiságok, mindkettejük arcára úgy került fel a mostanra már szokásossá vált mosoly. Kiskutyáktól kezdve, csirkéken és lovakon keresztül, a halastóig, mindent megnéztek. Mire végeztek, az óramutató már meghaladta az öt órát. Namjoon még fagylaltot, és vattacukrot is vett a fiatalabbnak, hogy az mégjobban érezze magát...

Namjoon tényleg törődő szülő.

-Most hova fogunk menni? - Kérdezte Taehyung izgatottan.

-A tengerpartra. - Mosolyodott el halványan. Igazából viszont zsongott a vére, hogy TaeTae ővele fog kimenni életében elősször a tengerhez. A fiatalabb meg sem tudott szólalni, annyira meglepődött, és örült egyszerre.

Lassan elbotorkáltak a kocsiig, majd felkészülve a hosszú útra, indultak el. Az idő fájdalmasan lassan telt. Ez mindig így van, ha az ember vár valamit. Egy perc, óráknak tűnt, s a szívverésük a kétszeresére gyorsult. A tenger vajon tényleg olyan szép, mint ahogy a filmekben elmesélik, vagy ahogyan a könyvekben leírják? Tényleg olyan sós a vize mint ahogy azt mások mondják? Ugye nem fog csalódni?

Hát, a tengerben biztos nem...

Hosszú másodpercek elteltével, odaértek a hatalmas kristálytiszta vizű tengerhez.

Tényleg gyönyörű...

Nem annyira elképeztően szép, ahogyan azt a filmekben lehet hallani.

De kihagyhatatlan élmény.

....

Igen. Ennek a résznek itt véget is vetnék. Az egész történet során ez volt az eddigi legnehezebb rész anit meg kellett írnom, pedig semmi érdekes nem történt benne. A mai nap folyamán mindenképpen hozom a második felét is, de ezt muszáj volt itt abbahagynom, mert képtelen voltam tovább írni...

Várjatok türelemmel a következő részre. Remélhetőleg ma, de ha nem, holnap biztosan kikerül :)