- Changbin, ébren vagy? - nyitott be Felix a szobámba 24.-e reggelén. 

- Igen, mit szeretnél? - kérdeztem tőle még félálomban. 

- Ti melyik nap ünneplitek a karácsonyt? - érdeklődött, némi bizonytalansággal a hangjában. 

- Holnap - válaszoltam, miután sikeresen felébresztettem magam. 

- Mi is! Akkor a mai napot még együtt tölthetjük! - az arca először felderült, majd zavarba jött. - Mármint ha szeretnéd - tette hozzá, és kihátrált a szobából. 

- Várj! Maradj még - kértem, mire visszajött. Becsukta az ajtót és letelepedett az ágyam szélére. Én felültem, amitől a derekamig lecsúszott rólam a takaró. Namármost az itteni meleg miatt egy szál gatyában szoktam aludni, és nem tudtam nem észre venni, hogy Lix beharapta az alsóajkát a meztelen felsőtestem látványára. - Beszélni akarok veled. - mondtam. 

- Miről? - némi ijedség érződött a hangjában. 

- Te is tudod. A múltkoriról - utaltam arra a délelőttre, amikor olyan szorosan átölelt, majd elfutott. Arra a napra, amikor rájöttem, hogy szeretem. Amúgy Felix az eset után úgy viselkedett, mintha meg sem történt volna, és még nem nyílt alkalmam rá, hogy ezt megbeszéljem vele. 

- Hát, én... Én nem... Én csak... Izé... De ne gondold, hogy... tudod, ümm... - szegény nagyon igyekezett, hogy valahogyan kimagyarázza a helyzetet, de nem sikerült. 

- Sss - tettem a szája elé az ujjamat, hogy elhallgattassam. - Én... hogyan is fogalmazzak? - gondolkodtam el egy pillanatra, de úgy döntöttem, hogy csak kimondom a lényeget. - Figyelj, baromira tetszel nekem, Lix, és szeretlek - kissé sete-sutának éreztem ezt a "vallomást", de ő láthatólag elégedett volt vele, mert a nyakamba ugrott és átölelt. 

- Köszönöm - súgta a fülembe. Én beletúrtam a hajába, és miután felemelte a fejét a vállamról, magamhoz húztam, és megcsókoltam. Puhák voltak az ajkai, édes eperízűek, nem tudtam betelni velük. 

- Köszönöm - ismételte. 

- De mit? - néztem értetlenül a szerelmesen szikrázó szemeibe. 

- Hát téged! - nevetett fel. - Azt, hogy itt vagy velem, hogy viszonzod az érzéseimet, azt, ahogyan átölelsz, a karodba zársz. 

Eldöntött a matracon, fölém mászott, majd szorosan hozzám bújt. Ettől pedig az én tekintetem egy másodpercre a mennyezetre esett. 

- Nahát, fagyöngy! - mutattam fölfelé, de nem nézett oda. 

- Tudom. Én raktam oda. Ünnepi dekoráció. 

- Az ágy fölé? Ismered a mondást, nem? 

- Pontosan. "Fagyöngy alatt szabad a csók" - idézte, és elégedetten rám mosolygott. 

- Ügyes, ügyes - dicsértem meg, de válaszolni már nem volt ideje, mert megint a számhoz húztam az ajkait. 

*-*-*-*-* 

Mire leértünk, már csak Chris és Jeongin voltak az étkezőben. Ők is vigyorogva karolták át egymást, ahogy mi. 

- Na? - kérdezte Chris kíváncsian. 

- Összejöttünk! - kiáltott fel Felix, repesve az örömtől. 

Én pedig olyan boldog és büszke voltam, hogy ott tudhatom őt magam mellett, amennyire csak ember lehet.