Úgy tettem, mintha aludtam volna. Szerencsémre Ashton elhitte, hogy alszok, úgyhogy csak sóhajtott egyet és elaludt. De képtelen voltam aludni. A falamat bámultam és nem tudtam magam túltenni, hogy Calum ilyen közvetlen volt velem. A pro és kontra érvek szinte üvöltöztek egymással a fejemben. Most már tagadhatatlan, hogy vonzódom hozzá, de egyszerűen nem tudok benne megbízni. Nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen az, ami 2 éve volt. Akkor vesztettem el majdnem Ashtont, mint legjobb barátomat.

~Visszaemlékezés.

Egy házibuli kellős közepén voltunk, ahová Ashton rángatott el minket. Belle és én az udvari hintaágyon iszogattunk valami löttyöt, amikor Ash megkérte Belle-t, hogy hagyjon egy kicsit magunkra. Először csak beszélgettünk meg nevetgéltünk össze-vissza, majd egyszer csak Ashton az ölébe ültetett. Ez nálunk a kezdetektől fogva természetes volt, de azon az estén teljesen másnak éreztem. Tudom, hogy Ashton már nagyon be volt rúgva, mert folyamatosan csak vihogott és eléggé le volt lassulva. Egyszer csak felkapott az ölébe és elindult velem. Hiába kérdeztem tőle, hogy hova visz, nem mondta el csak kacsintott egyet. Bementünk a házba, Ashton felvitt az emeletre az egyik szobába, lerakott az ágyra. Fogalmam sem volt, hogy mit művel, de aztán rájöttem. Ott azon az estén, 16 évesen vesztettem el a szüzességem a legjobb barátommal. Akaratom ellenére. Ashton hülyesége miatt majdnem tönkrement a barátságunk.

Az után az este után nem beszéltem vele. Rengeteg üzenetet írt, amikben hosszan leírta, hogy mennyire sajnálja azt, ami történt. Hívogatott, hozzánk is eljött, de nem reagáltam. Egyszerűen képtelen voltam rá, mert nagyon haragudtam. Látni sem akartam, utáltam őt is és magamat is.

1 évvel miután megtörtént mindez, anya mondta, hogy felhívta őt Ashton anyukája és mondta neki, hogy Ashton valószínűleg elhagyja a várost. Nem gondolkodtam sokáig, felkaptam a cuccaimat és lélekszakadva rohantam hozzájuk. Szinte felkenődtem a bejárati ajtajukra. Az anyukája nyitott nekem ajtót, mosolyogva fogadott és csak mutatta, hogy menjek be. Azonnal Ash szobájához léptem és úgy téptem fel az ajtót. Ashton már a cuccait dobálta be egy bőröndbe, majd amikor érzékelte, hogy én is ott vagyok rám emelte a tekintetét. Az ajtóban álltam és egyszer csak könnyek kezdtek el gyűlni a szememben, egyszerűen nem bírtam volna Ashtont elengedni. Mégis csak ő a legeslegjobb barátom, mindig ő vigyázott rám és én ezt nem akartam máshogy. Még néztük egymást kb. fél percig, de nem bírtam tovább és Ashton nyakába borultam. Ahogy átölelt elkezdtem zokogni. Nekem az az 1 év rengeteg idő volt. És neki is. Nem akartam őt elengedni. Soha. Ashton eltolt magától és most személyesen is elmondta, hogy rettentően sajnálja, ami történt. Én csak megráztam a fejem és megkértem, hogy ne hagyjon el soha. Erre csak annyit válaszolt, hogy: én csak arra vártam, hogy a legjobb barátom kérjen meg erre.

~Visszaemlékezés vége

Miután visszaemlékeztem erre, a szemeim könnybe lábadtak. Viszont most már jobban vagyok, mert tudom, hogy Ash itt van mellettem. Tényleg ő a legjobb barátom. Lehetett volna több is közöttünk, ha akkor nem szúrja el a dolgokat. 1 év kellett ahhoz, hogy újra építsük a dolgokat és hál’ istennek sikerült.

Szombat reggel, vagyis fél 11-kor arra keltem fel, hogy a zsebembe rezeg a telefonom. Ó, hogyne a tegnap este után véletlen se tudjak sokáig aludni. Próbáltam óvatosan kivenni a zsebemből, hogy a mellettem horkoló majmot fel ne keltsem. Az sms Cal-tól jött. Jót mosolyogtam azon, ahogy Calum volt beírva a telefonomba.

From: Seggfej

Jól aludtál hercegnő? xx

To: Seggfej

Nem vagyok hercegnő, Hood. És igen, egész jól. :)

From: Seggfej

Ma ráérsz HERCEGNŐ? ;)

To: Seggfej

Attól függ mire Hood.

From: Hood (inkább átneveztem a telefonomban Calumot a seggfejről, mert most már kicsit többet érdemelt.)

Este ugyan ott? ;)

To: Hood

Talán. :D

From: Hood

Ne szívass már, érezzük magunkat megint jól. ;)

To: Hood

Este 9-re legyél itt nálunk.

From: Hood

Ha szeretnéd előbb is mehetek. ;) Tudom, hogy egyedül leszel otthon egész hétvégén.

To: Hood

Álmodozz csak. Este találkozunk. xx

From: Hood

Rendben hercegnő. xx

Bedugtam a telefonom a párnám alá és valahogy próbáltam kibújni Ashton szorításából, de nem sikerült, mert amikor le akartam szedni magamról a kezét még erősebben húzott magához.

-Ne menj már el. Így kényelmes csak az alvás.-morogta Ash.

-De lezsibbadtam. Nagyon. Engedj már el.-nevettem fel, majd megcsikiztem Ashtont, mert tudtam, hogy nagyon csikis.

-Jó, elengedlek, de akkor elmondod, hogy ki volt az éjszakai lovagod.

Az ereimben szinte megfagyott a vér, Ashton pedig egy hirtelen mozdulattal maga felé fordított.-Szóval?-nézett rám vigyorogva és közben fél szemöldökét felhúzta.

-Nem mondhatom el, mert még semmi sem biztos.

-És a nevét sem?

-Azt sem. De tudod, hogy úgyis el fogom mondani, majd ha komolyabbra fordul a dolog. Inkább aludj vissza. Én addig lefürdök meg csinálok nektek valami reggelit.

Kimásztam az ágyból, Ashton visszafordult a fal felé és elaludt. Kiszedtem a gardróbom legaljáról az egyik szaggatott farmer sortom és hozzá megkerestem a szaggatott Linkin Parkos trikóm. Gyorsan lezuhanyoztam és már éppen indultam volna a szobaajtóm felé, azzal a szándékkal, hogy lemegyek valami reggelit csinálni, amikor Ashton megszólalt.

-Folyamatosan rezeg a telefonod a fejem alatt.-mutatta fel a telefonom.

-Megnézted, hogy ki volt az?-kérdeztem hatalmas gombóccal a torkomban.

-Nem. Tudod, nem szokásom mások telefonjába turkálni.-mosolygott rám

-Jó, ne haragudj. Nem azért kérdeztem.-éreztem ahogy 8 tonna kő zuhan le a szívemről. Jó ég, mi lett volna, ha megtudja. Odaléptem Ashtonhoz és kivettem a kezéből a telefont, majd lementem a konyhába. A hűtőre fel volt ragasztva egy sárga cetli, amire Belle írt rá:

Nem akartunk titeket felkelteni, úgyhogy leléptünk, mert anya hívott, hogy menjek haza. Csináltunk palacsintát reggelire. Ugye milyen arik vagyunk? Legyetek jók. Puszcsi, Belle. :D

Na, akkor a reggelivel sem kell szenvednem. Előkerestem a dugi nutellámat, amiről senki nem tud, elővettem a hűtőből a palacsintát és megreggeliztem. Jó sokáig eleszegethettem azt a pár szem nutellás palacsintámat, mert már vagy három mesét végignéztem, és amikor végeztem Ashton csoszogott be a konyhába. Gyorsan megkentem a maradék palacsintát és Ash elé toltam.

-Ó, de ari vagy. Köszönöm.-vigyorgott rám.-Nemsokára mennem kell, mert ma délután megyek dolgozni.

-Szombaton?-néztem rá furcsán.

-Aha. A főnök beosztott szombatra. Pedig ma nagyon nem akartam menni. Más terveim voltak.-tolta be a szájába kb. a hatodik palacsintát.

-És milyen terveid voltak?

-Hát egész nap lustálkodni veled itthon, este meg elmenni vidámparkba. Vagy valahova máshova.

-Óóó. De nekem ma estére programom van, úgyhogy az estét semmiképpen se tudtuk volna együtt tölteni.

-A titokzatos lovagoddal?

-Talán.-mosolyodtam el és az arcomat rögtön elöntötte a pír.

-Nagyon kedvelheted azt a gyereket.

-Mondhatni.-felálltam az asztaltól és elvettem Ashton elől a tányért, mert megette a maradék 20 palacsintát.-Fogalmam sincs, hogyan fér el benned ennyi kaja.-pillantottam le a tányérra.

-Fiú vagyok. Meg kell az energia a melóhoz.-ütögette meg a hasát.

Ashton felment az emeletre készülődni, én addig átmentem a nappaliba, hogy megnézzem mekkora kupit hagytak nekem ott a többiek. Szerencsére csak a takarók voltak szanaszét dobálva, úgyhogy azokat gyorsan felkapkodtam, összehajtogattam őket és eltettem a szekrénybe.

-Itt hagylak egyedül, jó?-lépett mögém Ashton, nekem pedig a szívem kihagyott egy ütést.

-Legközelebb, ha megijesztesz meg fogok halni.-fordultam Ash felé.

-Nem fogsz.-nevetett fel.-De most már tényleg megyek.-megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.-Vigyázz magadra. És érezd magad jól este. Szia Emsy.-intett egyet, majd kilépett az ajtón.

A nap hátralévő részében nem tudtam magammal mit kezdeni, úgyhogy előkerestem a kedvenc filmjeimet és beköltöztem a nappaliba. Mivel rohadt meleg volt egész nap, nem zavartattam magam annyira, úgyhogy egy szál melltartóba és bugyiba voltam otthon. Fél 8 után pár perccel csöngettek. Gondoltam biztos Belle az, mert más nem jönne át ilyen későn, Calumnak pedig 9 órát mondtam. Amint kinyitottam az ajtót, a szemeim elkerekedtek és a szám elé kaptam a kezem. Még világos volt, úgyhogy tisztán láttam mindent.

-Szia hercegnő.-erőltetett magára egy mosolyt Cal. Már amennyire sikerült neki.

-Te jó ég!-pislogni se bírtam, annyira ledöbbentem.-M-mi történt?-szemeimben rögtön elkezdtek gyűlni a könnyek, majd odaléptem Calumhoz és óvatosan megöleltem.