Őrülten jól nézhettem ki egy szál melltartóban és bugyiban, ütött-kopott lábakkal és egy vágással a combomon, ahogy sietős léptekkel haladok, hogy minél távolabb kerüljek attól a helytől. Az utat szerencsére hazafelé tudtam, mert sokat jártunk az elhagyatott kórházba. Esteledett és mivel ez egy kisváros, ezért az utca szinte teljesen kihalt volt. Fáradtan és a fájdalmaimmal küszködve szinte vonszoltam magam az utcán. Fellélegeztem, amikor végre bekanyarodtam az utcánkba. A bejárati ajtónk előtt fáradtan rogytam le a lépcsőre, mert nem volt nálam kulcs. A telefonomat szerencsére elhoztam, úgyhogy felhívtam Calumot.

-Emily! Jól vagy?! Hogy tudtál felhívni?-kérdezte Cal aggódva, mire kitört belőlem a sírás.

-Cal, már itthon vagyok. Itt ülök a bejárati ajtó előtt. Merre vagytok?-kérdeztem zokogva.

-Hát igazából már a városon kívül. 5 perc és otthon vagyunk. Tarts ki hercegnő!

-Siessetek.-szipogtam bele a telefonba.

-Sietünk.-Cal kinyomta a telefont, én pedig magam mellé dobva a telefonom nekitámaszkodtam a bejárati ajtónak. A sírás nem akart csillapodni. Rettentően ki voltam merülve, a combomon lévő sebek egyre jobban fájtak és fáztam is. Összekuporodva ültem a lábtörlőn, amikor végre lefékezett a kocsi a felhajtón. Nehézkesen bár, de fel tudtam állni, viszont majdnem elestem, amikor Calum odaért mellém és pont elkapott.

-Basszameg. Ki csinálta ezt veled?!-kérdezte Cal idegesen. Az állkapcsa teljesen megfeszült és az izmai is összerándultak idegességében. Felvett az ölébe, mert ő is érezte, hogy már alig állok a lábaimon.

-Kettőt találhatsz.-suttogtam, mert már alig jött ki hang a torkomon. Luke és Michael előrementek a lakásba, majd Calum azonnal felcipelt az emeletre, egyenesen a fürdőszobába.

-Cal, szerintem be kéne vinni a kórházba.-lépett be a fürdőbe Michael, mögötte pedig Luke állt.

-Nem akarok kórházba menni.-nyökögtem félálomba. Calum bólintott, majd megkérte Michaelt és Luke-ot, hogy vigyázzanak rám, amíg előkeresi a gyógyszereket és a kötszereket. Michael odatámogatott a mosdókagylóhoz és megmosta az arcom. Fogalmam sincs, hogy hogyan került rá vér. Leültettek a kád szélére, majd óvatosan kimosták a sebeimet. Annyira csíptek és égettek a sebek, hogy akaratlanul is elengedtem egy-két könnycseppet. Fogcsikorgatva, de kibírtam, amíg kimosták a sebeket. Luke-ot talán még meg is karmoltam véletlenül, annyira fájt.

-Megtaláltad?-nézett fel Mikey, amikor Calum bejött.

-Aha. Jól el voltak dugva, de megvannak.

-Segítsünk még valamit?-kérdezte Luke.

-Képesek vagytok csinálni valami kaját?-kérdezte mosolyogva Cal, mire Michael csak bólintott.-Akkor csináltok is valamit?

-Persze.-Michael a derekamnál fogva átadott Calumnak, majd Luke-kal együtt kimentek a fürdőből.

-Szóval. Mi is történt pontosan?-kérdezte Cal. Leült a kád szélére és az ölébe húzott, hogy le tudja fertőtleníteni a sebeimet.

-Várj. Meddig voltam egyáltalán ott?

-Hát tegnap este tűntél el, körülbelül ilyenkor, aztán azóta kerestünk. Konkrétan nem aludtunk semmit, de ahogy látom te se.-nemlegesen megráztam a fejem.-Na, mesélj el mindent. Holnap elmegyünk a rendőrségre és feljelentést teszünk.

-Megtörtént. Megint.-hajtottam le a fejemet és az ölembe ejtett kezeimet vizslattam.

-Micsoda?

-Ashton újra megtette.-sírtam el magam. Szomorú voltam. Rettenetesen. Az az ember, aki pár napja még szerelmet vallott nekem és elmondta, hogy mennyire fontos vagyok neki, képes volt bántani.

-Mondd, hogy csak viccelsz.-mondta totál ledöbbenten Calum. Ismét nemlegesen megráztam a fejemet.

-Cal, én úgy szégyellem magam.-temettem bele az arcomat a tenyereimbe. Elvette a kezeimet az arcom elől és felemelte a fejemet az államnál fogva, hogy belenézzek a szemébe.

-Bármi történjék is, engem nem érdekel, megvédelek. Rólad van szó Emily. Érted bármit megtennék. Bármit!-hangsúlyozta Calum a „bármit” szót.

-Szeretlek.-suttogtam gyengén, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Halvány mosolyra húzta a száját, majd közelebb hajolt annyira, hogy az orrunk már összeért.

-Mindenkinél jobban.-Cal óvatosan megcsókolt, mintha félne attól, hogy fájdalmat okoz nekem. Nyakát átölelve figyeltem, ahogy a sebeimet kötözi be, majd a végkimerültség miatt Calum ölébe aludtam el.

Reggel mikor felkeltem nem volt mellettem senki és pizsamába voltam, pedig emlékeztem rá, hogy nem vettem át semmiféle pizsamát. A takaróból kihámozva magamat megnéztem, hogy milyen állapotban vannak a bekötözött sebeim. Hát a kötést teljesen átáztatta a vér és még a lepedő is tiszta olyan volt. Calum fogalmam sincs, hogy hová tűnt, úgyhogy óvatosan kimásztam az ágyból és megpróbáltam lábra állni. Nehézkesen, de ment, majd a szobámból kilépve elindultam le a lépcsőn. A lépcsőzés már kissé nehézkesebben ment, mert húzódtak a sebeim, de megoldottam valahogy. A földszintre leérve sem találtam senkit.

-Cal, Mikey, Luke! Hol vagytok?-kiabáltam el magam, hátha így valaki észrevesz. Luke kukucskált ki a konyhából.

-Jó reggelt Em.-mosolygott rám kedvesen.

-Neked is. Többiek?-kérdeztem, majd leültem az egyik székre, mert már nagyon fájtak a lábaim.

-Ömm, elmentek.

-Hova?-Luke csak megrántotta a vállát jelezve, hogy még ő sem tudja pontosan.  Láttam rajta, hogy hazudik.-Rettentően rosszul hazudsz Lucas.-néztem rá félig felvont szemöldökkel.

-Mi van? Nem hazudok Emily.-lesajnáló mosolyt küldtem felé.

-Hidd el, tudom milyen a hazug ember. Szóval még egyszer megkérdezem. Hol vannak?-nem voltam fenyegető, csak mégis tudni szerettem volna, hogy miért nincsenek itthon. Luke nagyot nyelt és a földet kezdte el pásztázni.-Lucas! Mondd már el!-csaptam az asztalra.

-Elmentek megkeresni Nick-et.-morogta Luke az orra alatt.

-Hát ezt nem hiszem el.-fejemet ráhajtottam az asztalra és az agyam megállás nélkül kattogott.

-Emily, ne aggódj, nem lesz baj. Tudnak magukra vigyázni.-lépett oda mellém Luke és a hátamat kezdte el simogatni nyugtatásképpen.

-De miért kell állandóan ezt csinálnia? Mi van, ha megint bántani fogják?-kérdeztem felnézve Luke-ra.

-Csak meg akar védeni téged. És biztosra akar menni, de bántani nem fogják.-nyugtatott tovább.-Legalábbis reméljük, hogy nem.

-Kösz, ez aztán nagyon pozitív volt.

-Calum meg tudja magát védeni. Meg Mikey is.

-Hát múltkor, amikor vérző szájjal és orral beállított hozzánk, akkor se tudta megvédeni magát. Legalábbis nem úgy festett.

-Inkább egyél egy keveset.-mutatott Luke az előttem lévő tányérra, ami fogalmam sincs, hogy mikor került oda.-Biztos éhes vagy. Vagyis sejtem, hogy az vagy.-mosolygott rám halványan.

-Te csináltad?-Luke bólintott.-Hű, nem is tudtam, hogy tudsz főzni.

-Nem szoktam hangoztatni. Az olyan buzis.-nevetett fel, majd kiment a konyhából. Nekiláttam a reggelimnek és folyamatosan Calumon és Mikey-n járt az eszem. Mi van, ha bajuk esett? Sosem bocsátanám meg magamnak. Az utolsó pár falatot már nem tudtam megenni, mert mardosott a bűntudat, hogy belerángattam őket ebbe az egészbe. Bár még én sem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet velem. Bicegve visszamentem az emeletre és elterültem az ágyon. Egyszer csak Luke feje jelent meg fölöttem.

-Át kéne kötözni a sebeidet, nem gondolod?-kérdezte a fejével a combjaim felé biccentve.

-Segítesz?-kérdeztem felülve az ágyba.

-Persze.-mosolyodott el halványan. Luke kihozta a kötszereket a fürdőből, majd letérdelt elém és óvatos mozdulatokkal leszedte az átázott kötéseimet.-Egyébként ezek hogyan sikerültek?-mutatott rá a sebekre.

-Az az állat itt a cigijét nyomta el.-mutattam a jobb combomra.-Ezt pedig megvágta egy késsel.-mutattam a baloldalon lévő hosszú sebemre.

-Remélem, ha Cal és Mikey megtalálták azt a faszt, akkor jól elverték. Megérdemli.-óvatosan felemeltem a lábaimat, hogy Luke körbe tudja tekerni a kötszerrel a lábamat.-Na, kész is vagyunk.-simított végig a karomon Luke, mint egy gondoskodó apuka. Hallottam a kocsi hangját, ahogy felkanyarodott a felhajtóra, és ahogy csak tudtam lesiettem a földszintre. Calum és Mikey léptek be a lakásba. Semmi bajuk. Ó, te jó ég. Hál’ Istennek! Odabicegtem Calumhoz és szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam elengedni, szegényt majdnem megfojtottam.

-Jézusom, hála az égnek jól vagytok!-sírtam el magam a megkönnyebbüléstől. Körülbelül 6 tonna kő zuhant le a szívemről.-Megtaláltátok?-toltam el magamtól Calumot, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Meg.-válaszolták egyszerre Mikey-val.

-És?-néztem rájuk kérdőn.

-Meghalt.