Bevallom őszintén kicsit féltem a repüléstől. Míg el nem értük az adott magasságot, addig görcsösen szorongattam Calum kezét. Soha nem ültem még repülőn, szóval szerintem érthető, hogy egy kicsit tartottam tőle.

-Nyugi, nem lesz semmi baj.-nyomott egy puszit az arcomra Cal nyugtatásképpen.

-Tudom, de jaj. Nagyon tériszonyos vagyok.-Calum halkan felnevetett.-Ez nem vicces.

-Babám, itt meg se érzed azt, hogy nem a földön vagy. Csak akkor tudsz róla, ha kinézel az ablakon.-simított végig a hajamon.-Inkább aludj egy kicsit. Hosszú lesz ez az út.-felnéztem Calumra, ő pedig mosolyogva nézett le rám. Adtam neki egy gyors csókot, majd a fejemet visszahajtottam a vállára és nagyon rákoncentráltam arra, hogy aludjak egy jót. Már éppen elaludtam volna, amikor Cal és Luke beszélgetését hallottam meg.

-Tényleg szereted, ugye?-kérdezte halkan Luke. Azt hiszik, hogy már alszok.

-Jobban, mint ahogy azt ő el tudja képzelni.-válaszolta Cal, és egy kicsit jobban megszorította a kezemet. Csukott szemmel, nagyon halványan elmosolyodtam úgy, hogy ők még véletlen se vegyék észre.

-Calum Hood, a nőfaló, megállapodott végre.-nevetett fel halkan Luke.-Vigyázz rá. Nem lesz még egy olyan ember, aki annyira szeretne téged, mint Emily. Még így külső szemlélőként is látom, hogy mennyire szeret.

-Tudom haver. Tudom.-Calum mosolygott. Ebben biztos vagyok. Nem bírtam magammal, úgyhogy végül megszólaltam.

-Tényleg szeretsz?-kérdeztem hirtelen, mire Cal összerezzent.

-Mennyit hallottál?

-Eleget ahhoz, hogy most már ne tekintsek rád úgy, mint egy rosszfiúra.-mosolyogtam magam elé.

-Egyébként nem szép dolog hallgatózni. Ezért még kikapsz.

-Nem ijedek meg. De nem válaszoltál a kérdésemre.-elemeltem a fejemet a válláról és egyenesen a szemébe néztem. Féloldalas mosolyra húzta a száját.

-Hallottad, nem? El sem tudod képzelni, hogy mennyire.

-Ez annyira nyálasan hangzik, de én is szeretlek. És köszönöm.-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam az arcára.

-Ugyan mit?

-Hogy itt vagy velem.-Calum nem szólt semmit, csak szorosan magához ölelt és nem engedett el. Bár ülésen keresztül elég nehéz volt ölelkezni, de nekünk sikerült.

-Érted bármit.-suttogta a fülembe Cal.-De most már tényleg aludj. Tiszta karikásak a szemeid.-eltoltam magamtól Calumot, majd ismét a vállára hajtottam a fejem és elaludtam.

Átaludtuk az egész repülőutat. Az egészet. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet egyhuzamban 24 órát aludni. Jó, nem volt teljes 24 óra, de a lényeg, hogy rengeteget aludtunk. Most kivételesen nekem kellett felkeltenem Calumot, mert ő még mellettem szuszogott édesen. Óvatosan simogattam az arcát, majd szemei megrebbentek és álmosan pislogva egyenesen rám nézett.

-Megérkeztünk már?-kérdezte rekedtes hangon.

-Nemsokára ott vagyunk.-simítottam végig még egyszer az arcán. Bekapcsoltuk a biztonsági öveket, mert megkezdjük a leszállást. Amikor végre szilárd talajra érkeztünk, kicsatoltam magamat és elkezdtük összeszedni a cuccainkat. Basszus, jó messze vagyunk Sydneytől. Cal felállt és a kezét nyújtotta felém. Végre megérkeztünk. Kézen fogva sétáltunk le együtt a repülőről. Szerencsére Mikey és Luke se tévedtek el. A csomagjainkat sem küldték el Kínába, úgyhogy most már csak haza kellett valahogy jutnunk.

-Na és most hogyan tovább?-kérdezte maga mellé ledobva a cuccait Luke, miután kiértünk a reptérről.

-Hát az a helyzet, hogy otthon Canvey Islanden van egy kocsim, de az innen 1 órára van. A taxi meg nagyon drága lenne.-ismertettem az álláspontunkat.

-Nincs itt autókölcsönző esetleg?-kérdezte hirtelen Michael.-Elvileg a repterek közelében szokott lenni ilyesmi.

-Szerintem van. Induljunk el és keressünk egyet.-csapta össze a tenyereit Luke.

-Vaaagy, hogy ne kelljen cipelni ezeket a dög nehéz táskákat, esetleg megkérdezhetnénk az információs pultnál.-kocogtatta meg Luke homlokát Calum.-Mindjárt jövök.-sarkon fordult és visszaindult az épületbe. Míg Cal visszament, addig én felhívtam anyát, hogy ideértünk. Azt mondta, tökmindegy mennyi az idő ott náluk, ha ideértünk hívjam fel. Nehezen, de végül sikerült elérnem. Megkérdezte, hogy milyen volt az utunk, milyen idő van Londonban stb., majd letette.

-Szóval, az autókölcsönző innen körülbelül 10 perc sétára van. Szerintem ketten maradjanak itt a cuccokkal, én pedig valakivel elmegyek.-lépett mellénk Cal.-Mikey, eljössz velem?

-Persze.-Michael ledobta a válláról a táskáját és elindultak Calummal. Én leültem az egyik bőröndöm tetejére és Luke is követte a példámat.

-Hogyhogy el akartál sürgősen jönni Sydneyből?-kérdezte a bőröndön pörögve Luke.

-Hosszú történet.-húztam el a számat. Ezek szerint Calum nem mesélte el nekik.

-Szóval akkor nem akarsz róla beszélni. Értem.-nyugtázta Luke.

-Nem arról van szó, csak direkt azért akartam eljönni otthonról, hogy elfelejtsem legalább kis időre azt, ami ott történt.

-Ezek szerint akkor elég szar?

-Szarabb, mint hinnéd.-mosolyodtam el keserűen.

-Van némi köze hozzá annak az Irwin gyereknek?-kérdezte Luke érdeklődve. Némán bólintottam. Szinte hallottam, ahogy Lukenak leesik a dolog.-Azt hiszem, sejtem mi lehet. De a barátnőd, Belle, miért nem jött el?

-Bebizonyosodott, hogy nem is olyan jó barát, mint amilyennek hittem. De nem is érdekel. Most csak szeretném élvezni a nyaramat és nem foglalkozni azzal a két idiótával.

-Ez szívás.-húzta el a száját Luke.-De majd mi gondoskodunk róla, hogy ne legyen szar nyarad miattuk.-mosolygott rám bíztatóan. Visszamosolyogtam, majd beállt a csend kettőnk között. De nem éreztük kínosnak. Legalábbis részemről nem volt az. Pár perc múlva Luke törte meg a csendet.

-Ugye nem fogod elhagyni Calumot Ashton miatt?-kérdezte az arcomat fürkészve. Luke kérdése nagyon meglepett, sőt mi több, szinte mellbe vágott.

-Nem lennék rá képes.-ráztam meg a fejemet miközben a földet vizslattam.-Nem akarom összetörni a szívét. Ő előbb fogja az enyémet.

-Ezt honnan veszed?

-Még te mondtad a repülőn, hogy Calum nőfaló volt.

-De más lett. Hidd el nekem. Mióta te esélyt adtál erre a kapcsolatra, azóta teljesen megváltozott. Nagyon eltökélt veled kapcsolatban.-nézett rám komolyan Luke.

-Igazad lehet.

-Igazam van.-mosolyodott el halványan Luke.-Te nem látod, de mi külső megfigyelőként látjuk, hogy Cal hogy néz rád.

-És mégis hogy?

-Mint akinek az egész világot jelented. Szóval, hidd el nekem. Calum szeret téged.

-De még mennyire!-lépett mögém Cal és egy puszit nyomott a nyakamra.-Gyertek. Michael a parkolóban van a kocsival együtt.

-És azt várja a rohadék, hogy mi cipeljük a cuccait?-háborgott Luke, mire Cal bólintott. Felkaptuk a cuccainkat és mint a málhás szamarak követtük Calumot. A kocsihoz érve Michael hajlandó volt kiszállni és segíteni, bepakolni a cuccokat.

-Ki vezet?-kérdezte Michael a kulcsot pörgetve.

-Majd én.-kaptam ki a kezéből. A fiúk szépen beültek a kocsiba, mint a kisangyalok és már indulhattunk is. Az 1 órás út alatt sikerült úgy lefárasztaniuk, hogy hiába aludtam majdnem 24 órát, szerintem amint hazaértünk, bemászok az ágyba és folytatom az alvást. Canvey Islandbe beérve eszembe jutott, hogy valami kaja is kéne otthonra, úgyhogy gyorsan meglátogattunk egy helyi boltot és utána végre tényleg hazaértünk. Becipekedtünk a házba és a fiúk tettek arról, hogy pár perc után kicsit otthonosabb legyen, ugyanis a cipőjükből csak úgy kiestek, a kabátjaikat pedig csak úgy elszórták valamerre. Úgy látszik, remek nyár elé nézek. Takaríthatok 3 idióta után. De nem baj, ez sokkal jobb így, hogy nem Sydneybe vagyunk. Nem volt kedvem ma már kipakolni, mert már fél 9 volt. A fiúk elvoltak azzal, hogy körülnézzenek a lakásba és ismerkedjenek az új hellyel, úgyhogy én észrevétlenül kiosontam a házból és lementem a tengerpartra. Szerencsére a házunk közvetlenül a tenger mellett van, úgyhogy nem kellett messze mennem. Egész kellemes volt az idő, úgyhogy leültem a homokba és csendben néztem, ahogy a tenger hullámzik és a hold fénye megtörik a víz felszínén. A gondolataim visszavittek egészen Sydneyig. Vajon most mit csinálhat az a két hülye? Remélem meg vannak elégedve magukkal. Azt vettem észre, hogy könnyek potyognak a szemeimből. A pulcsim ujjával gyorsan letöröltem, mert hallottam, hogy valaki közelít felém. Felálltam és leporoltam magamról a homokot, majd megfordultam és egy ismerős szőke srác közelített felém. De nem Luke volt az, hanem Nick.

-Tűnj el!-kiabáltam rá, de Nick egyre közelebb jött. Szája gonosz vigyorra húzódott.

-Sajnos nem lehet. Van még egy két elvarratlan szálunk.-közelebb lépett, arca eltorzult. Felemelte a kezét és olyan erővel ütött meg, hogy a látásom elhomályosult, majd a földre rogytam. Még annyit hallottam, hogy Nick nevet és azt mondja, hogy: Most megvagy! Végül elsötétült minden körülöttem