Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2. rész

Calum a derekamról a fenekemre vezette a kezeit és jó erősen belemarkolt. Arcát kicsit elhúzta az enyém közeléből és egy elégedett vigyor ült ki az arcára.

-Most miért nem ütsz meg?-szemeit szépen lassan levezette az ajkaimra és miközben azt vizslatta alig észrevehetően megnyalta az ajkait.

-Lenne egy kérdésem Hood. Én küldjelek el a picsába egy monoklival a szemed alatt, vagy mész magadtól is?-ütöttem bele egy erőset a mellkasába.

-Tudom, hogy élvezed a helyzetet.-arcáról még mindig nem tűnt el az a mocskos mosolya.-Remélem az ágyba is ilyen vad vagy.

-Hallod, engedj el különben sikítok!-fenyegettem meg.

 -Az ágyamba sikítozz, ne az utcán.-harapta be alsó ajkát.

-Te utolsó senkiházi szemétláda rohadék! Te csak egy rohadt farok…-nem tudtam befejezni a mondatot, mert hirtelen Calum duzzadt ajkait fedeztem fel az enyémeken. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne élvezzem, de mégis megtettem. Majd egy fél perc múlva végre ráeszméltem, hogy ezt nem szabad hagynom, úgyhogy erőteljesen eltoltam magamtól Calumot, aki végre elengedett.

-Mit is szerettél volna mondani?-nyúlt az arcom felé, de én erőteljesen rácsaptam a kezére.

-Tűnj el!-próbáltam erélyesen rászólni, de a hangom egy kicsit remegett.-Most!

Calum szót fogadott, sarkon fordult, de a kapunkból még visszaszólt.-Tagadhatatlanul élvezted Lancaster! Én nem fogom feladni.-kacsintott rám, én pedig nemes egyszerűséggel felmutattam neki a középsőujjam, majd megfordultam és idegbetegen becsaptam a bejárati ajtót. Hatalmas trappolás közepette felvonultam a szobámba, amit a többiek a nappaliból néztek végig kérdő tekintettel. Jelenleg ők érdekeltek most a legkevésbé. Olyan erősen csaptam be magam mögött a szobám ajtaját, hogy az egyik képkeret leesett a polcomról. Még kulcsra is bezártam, hogy senki ne tudja megzavarni a dühöngésemet. Benyomtam a hifimen a zenét, lekuporodtam az ágyamra és a párnámat szorongattam. Semmit nem akartam érzékelni a külsőségekből. Két perce feküdhettem összekuporodva az ágyamon, amikor jött egy sms-em Belle-től.

From: Belle <3

Mi történt? Miért nem nyitod ki az ajtód? Mondd, hogy minden oké!

To: Belle <3

Majd elmesélem, de most nem tudok róla beszélni. Sorry. :’(Ne haragudjatok, hogy csak úgy ott hagytalak titeket. A pizzát nyugodtan egyétek meg nélkülem. :)

From: Belle <3

Semmi baj! <3 Ash ott gubbaszt a szobád ajtaja előtt. Azt mondta, hogy megvárja, míg kijössz onnan. Jack meg engem piszkál folyamatosan.

To: Belle <3

Legyetek jók. Én most inkább itt maradok, ha nem gond. De estére nyugodtan itt maradhattok.

From: Belle <3

Jók leszünk. De legalább Ash-t engedd be a szobádba. Jóéjt Ems. xx

Feltápászkodtam az ágyról, kiültem a szélére és kicsit megmasszíroztam az arcom, hogy Ash ne ijedjen meg tőle. Félreértés ne essék, nem sírtam. Csak szimplán nagyon ideges vagyok. Odalépkedtem az ajtóhoz, majd kinyitottam és Ashton tényleg ott csücsült előtte törökülésbe. Ashton rám kapta a tekintetét, hirtelen felállt és szorosan magához ölelt.

-Akár mi is történt, itt vagyok Emsy.-szorosan magamhoz húztam Ashtont, arcomat pedig belefúrtam a nyakába.-Ki volt az, akivel ilyen erőteljesen kiabáltál?

-Hood.-préseltem ki magamból a sátán nevét.

-Mi? Miért? És mit csinált, hogy ennyire ki vagy akadva?-éreztem, ahogy Ash izmai megfeszültek.

-A rák se tudja minek jött ide, de csókolóztunk. Vele!!! És nagyon felidegesített, mert most nem csak szimplán rácsapott a fenekemre, hanem olyan erősen belemarkolt, hogy szerintem még az ujjai is belefehéredtek. Érted Ashton?!-olyan megalázottnak éreztem magam.

-Szóval bepróbálkozott?

-Azt hiszem. Legalábbis szerintem ezt vehetem annak.-eltoltam magamtól Ashtont.-Inkább elmegyek fürdeni. Elegem volt ebből a mai napból és álmos is vagyok.

Felkapkodtam pár ruhát a gardróbomból, majd bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Levettem magamról a ruháimat, szépen komótosan elsétáltam a zuhanyzóig és magamra engedtem a hideg vizet. Próbáltam nem gondolni semmire, de folyamatosan Calum járt az eszembe. Hánynom kellett magamtól. Nem tehetem meg, hogy érezzek iránta bármit is. De az a csók. Te jó ég! Észhez kell térnem. Vizesen kiléptem a fürdőből és szokás szerint mindent összevizeztem. A törölközőmet természetesen sehol sem találtam, úgyhogy kikiabáltam Ashtonnak, hogy legyen szíves beadni egyet.

-Bejöhetek?-nyitotta volna ki az ajtót, de én gyorsan becsuktam.

-Nem kéne mivel nincs rajtam semmi. Add ide.-nyitottam ki ismét az ajtót, de most csak résnyire és kidugtam a kezem.

-Akkor meg pláne beengedhetnél.-szinte láttam magam előtt Ash perverz mosolyát.

-Pöcsfej.-nevettem fel.

Gyorsan megtörölköztem, a hajamat is áttöröltem és felfogtam kontyba, hogy ne legyen a pólóm csurom víz. A törölközőmet egyszerűen csak ledobtam a földre. Nem volt kedvem most elpakolni a fürdőbe, úgyhogy amikor visszanéztem egy hatalmas csatateret láttam. Bugyik, melltartók, zoknik, nadrágok és természetesen koszos törölközők hevertek mindenhol. Egy vállrántással nyugtáztam, hogy majd valamelyik nap elpakolok.

Mikor beléptem a szobámba, Ashton az ágyamon heverészett és a tévét kapcsolgatta.

-Elmehetek én is fürdeni?-szakította el a képernyőről a tekintetét, hogy rám nézzen.

-Menj. Adok törölközőt.-odasétáltam a gardróbomhoz és a legfelső polcon lévő törölközők közül próbáltam egyet elérni, sikertelenül.

-Várj, segítek!-jött mögém Ashton, majd a combjaimon éreztem a kezeit és felemelt.

-Azt hittem legalább te veszed le és nem felemelsz.-nyomtam a kezébe a törölközőt.

-Nekem ez a megoldás jobban bejött.-kacsintott rám.

-Húzz el Irwin!-pofoztam meg óvatosan.

Míg Ashton fürdött én bebújtam az ágyba, a fal mellé. Nem volt kedvem tévézni, úgyhogy inkább lekapcsoltam és csak feküdtem a sötét szobában a plafonomat bámulva. Már majdnem elaludtam, amikor Ash végre végzett a fürdéssel.

-Ha nem haragszol meg érte, én is leszórtam a ruháimat csak úgy a csinos kis franciabugyijaid meg melltartóid mellé.

-Engem nem zavar.-rántottam meg a vállam, bár tudtam, hogy Ashton úgyse látja.

Elhelyezkedtem kényelmesen az ágyban és a fal felé fordultam. Ash is befeküdt mellém az ágyba. Tudtam, hogy habozik azon, hogy átöleljen-e hátulról és úgy aludjunk el vagy csak simán feküdjön mellettem az ágyban. Az elsőt választotta. Éreztem, hogy a kezei a derekam köré fonódnak, arcát pedig a nyakamba temeti.-Ugye nem baj?-kérdezte halkan.

-Nem.

Ash pár perc múlva már aludt is, nem sokra rá pedig én is elaludtam miközben egyenletes szuszogását hallgattam.

Rémálmom volt, úgyhogy a szemeim kipattantak, majd az ágyam mellett lévő digitális óráról próbáltam leolvasni, hogy mennyi az idő, mert elég homályosan láttam a hirtelen felébredés miatt. Hajnali kettő. Ashton semmit sem érzékelt abból, hogy én felkeltem, úgyhogy megpróbálkoztam azzal, hogy kibújok az öleléséből, ami hál’ istennek sikerült anélkül, hogy felkelteném.

Gondolkodás nélkül a gardróbomhoz léptem, felhúztam magamra a cipőmet, kikerestem a táskámból a cigis dobozom, megfogtam az ajtó mellé támasztott gördeszkámat és amilyen halkan csak tudtam kiosontam a szobámból.

Nem gondolkodtam sokat, hogy ilyen helyzetbe hová menjek. Felkaptam a gördeszkámat, levettem a cipőmet és belesétáltam a homokba. A szokásos kis búvóhelyemre mentem, ami egy stég volt a vízen. Kisétáltam a legvégére, leültem és a víz felszínét fodroztam a lábujjaimmal. Bedugtam a fülhallgatómat a fülembe. Igaz, hogy korom sötétbe ilyeneket nem szabad csinálnom, de jelen pillanatban ez volt a legkisebb gondom. A fülemben felcsendült a Thirty Seconds To Marstól a The Kill. Pont tökéletes ehhez az alkalomhoz. Kicsit felemelkedtem a stégről, hogy a farzsebemből ki tudjam halászni a cigimet. Végre rágyújthattam. Ez az én kis titkom. Senki sem tudja, hogy cigizek. Még Belle sem.

Nem érzékeltem semmit a körülöttem lévő dolgokból, mert a fülembe folyamatosan csak Leto hangját hallottam és az egyetlen fényforrás a Hold volt. Majd azt észleltem, hogy két erős kar húz magához, nekiütköztem a mellkasának és egy meleg, nedves puszit nyom a nyakamra. Nem érdekelt, hogy ki az, úgyhogy csak szívtam tovább a cigimet és még a fülest se vettem ki a fülemből. Egyszer csak az ismeretlen pusziosztogató kirántotta a fülemből az egyik felét a fülhallgatómnak és a fülembe suttogott.

-Hiányoztam?-kérdezte lágy hangon és óvatosan megharapta a fülcimpám.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro