Nem akartam felkelteni Emily-t, úgyhogy csak elfektettem az ágyába úgy, hogy kényelmes legyen neki és betakartam. Még egy puszit nyomtam a homlokára, majd lementem az anyukájához a konyhába.

-Emily hol van?-kérdezte meglepődötten.

-Elaludt. Megint sírt.-néztem szomorúan.

-Mi történt?-kérdezte aggódva.

-Felhívta Belle-t, hogy jön-e velünk Angliába a nyárra, de mint kiderült, ő is haragszik Emily-re, ahogy Ashton is.

-Mindig is imádtam Ashtont, de téged sokkal többre tartalak Calum, főleg ezek után.-nézett rám hálásan Em anyukája.-Köszönöm, hogy támogatod Emilyt.

-Nem kell megköszönni. Érte bármit.-mosolyodtam el halványan.

-Szóval akkor Belle tuti nem megy veletek.-nemlegesen megráztam a fejem.-Ki megy még veletek?

-A két legjobb barátom. Michael és Luke. Természetesen csak akkor, ha nem gond.

-Dehogy. Holnap reggel 5-kor indul egy járat Londonba. Ha arra foglalom le a jegyeket, az jó?-bólintottam ezzel jelezve, hogy az tökéletes lesz.-Jó lesz Emilynek ez a kis távollét, azt hiszem.-mosolyodott el halványan Em anyukája.

-Biztos vagyok benne. Ez az Ashtonnal való szenvedés borzalmas. Nagyon rossz nézni, ahogy Ashton folyamatosan bántja. Most meg már Belle is.

-Belle-ben is csalódtam. És nem ez az első eset, de látod. Emily kitart mellette.-ingatta a fejét Emily anyukája.

-Nem értem miért, na mindegy. Viszont én most hazamegyek összepakolni.

-Visszajössz itt aludni?

-Ha nem zavarok.-mosolyodtam el.

-Jaj, dehogy zavarsz. Legalább akkor holnap reggel nem kell ide-oda rohangálni kocsival, hogy összeszedjünk téged. Mondjuk Luke-ért és Michael-ért el kell mennünk mindenképpen, de megoldjuk.-legyintett.-Na, de nem tartalak fel, mert még nekem is ezer dolgom van. Összepakolok Emilynek, ha már így elaludt. Akkor várunk.-Emily anyukája intett egyet és már el is tűnt. A kocsibejáróhoz mentem, beültem a kocsimba és hazafelé vettem az irányt. Félek anyámék reakciójától, hogy mit fognak szólni ahhoz, hogy csak úgy bejelentem nekik, hogy lelépek Angliába egész nyárra. Most akkor is Emily a legfontosabb.

-Megjöttem!-kiabáltam el magam. Bementem a konyhába és anya épp a vacsorát főzte.

-Szervusz kisfiam. Hol voltál?-kérdezte mosolyogva.

-Emilynél.

-Ó, jól vannak?-érdeklődött anya.

-Igen, jól. Bár Emily nem nagyon.

-Mi történt?-kérdezte anya felém fordulva. Úgy néz ki felkeltettem az érdeklődését, mert abbahagyta a főzést. Még apa is felpillantott a könyvből, amit olvasott. Elmeséltem nekik részletesen mindent. Anya rosszallóan ingatta a fejét és mondta, hogy mindenképp mondjam meg Emilynek, hogy puszilja (?).

-Viszont lenne még itt valami.-idegesen megvakartam a tarkómat.

-Micsoda?

-Emily mindenképpen el akar menni Angliába a nyárra, hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét. És azt szeretném kérdezni, hogy esetleg elmehetek-e vele?-idegesen beharaptam az alsó ajkamat és anya arcát vizslattam. Sejtettem, hogy 99% az esély rá, hogy nemet mond, úgyhogy erőt vettem magamon és kiegészítettem a mondanivalóm.-Vagyis nem szeretném megkérdezni, mert igazából már eldöntöttem, hogy bárki bármit mondd, én vele megyek.-anya csak sóhajtott egyet és rám nézett.

-Édes fiam. Nincs is annál jobb, amikor valakit ennyire szeretsz.-mosolyodott el halványan anya.-Érezzétek jól magatokat Angliába.-hálásan pillantottam rá és mosoly szökött az arcomra.-De ugye ma még itthon vacsorázol?

-Igen, mindenképp. De utána megyek vissza Emilyékhez. Reggel 5-kor indul repülőnk.

-Amíg elkészül a vacsora, addig pakolj össze.-intett anya a fejével az emelet felé. Nem kellett többször szólni, már fel is rohantam az emeletre és előkerestem a bőröndjeimet. Egy nagy, két kicsi. Tökéletes.

A szobámba becibáltam a bőröndöket és szétterítve őket a szobámba elkezdtem beleszórni a ruhákat. Minden apróbb dolgot a két kicsi bőröndbe, a ruháimat pedig a nagy bőröndbe szórtam. Miután végeztem a pakolással, körbenéztem a szobámba, hogy minden fontos dolgot elraktam-e. A bőröndök tetejére még odatettem a gitáromat. Nélküle sehova sem megyek. Anya szólt, hogy kész a vacsora. Még a szobaajtómból visszanéztem a szobámba. Totál kiürült. Szinte az összes cucc valamelyik bőröndbe van. Vacsorára a kedvencem volt. A szüleim vacsora közben egy csomó jó tanáccsal halmoztak el. A lelkemre kötötték, hogy minden nap fel kell őket hívnom. Vacsora után segítettem anyának elmosogatni, ő pedig felajánlotta, hogy elvisz engem Emilyékhez. A szobámból lecipeltük a kocsihoz a bőröndjeimet. Alig fértek be a terepjárónak a hátuljába, de valahogy megoldottuk. Lehet, kicsit túlzásba vittem a pakolást.

-Jaj, hát megjöttél Cal?-kérdezte Emily anyukája boldogan, majd észrevette mellettem anyát.-Ó, maga biztosan Calum édesanyja. Christina vagyok, Emily anyukája.-nyújtotta a kezét anya felé, majd kezet ráztak.

-Tegezz nyugodtan. Joy vagyok.-mosolyodott el anyu.

-Gyertek be. Cal, drágám a bőröndjeidet pakold be a kocsinkba. A garázsba van a kocsikulcs.-mutatott a garázs felé Em anyukája, majd anyával együtt eltűntek a konyhába. Visszaballagtam a kocsihoz és nagy nehezen sikerült kirángatnom a három bőröndöt és a gitáromat a kocsinkból. Még az volt a szerencsém, hogy mind a három bőrönd gurulós volt, úgyhogy viszonylag könnyen behúztam őket a garázsba. Hát, Emilyék autója már tele volt pakolva Emily cuccaival, de még valahogy befértek az én bőröndjeim. Miután ezzel végeztem halkan felosontam az emeletre, magára hagyva a két szülőt, és egyenesen Em szobája felé vettem az irányt. Még mindig édesen szuszogott az ágyon és gondoltam befekszem mellé. Mivel be volt sötétítve a szobába, ezért egyre laposabbakat pislogtam és végül elaludtam én is.

Emily szemszöge

Calum keltett fel. Megint. Apró puszikat nyomott az arcomra. Morgolódva bár, de felkeltem. Ránéztem az órára. Még csak fél 4. Mi a fasz?!

-Cal, mi a jó életért keltettél fel ilyen korán?-kérdeztem nyűgösen.

-Ötkor indul a gépünk, úgyhogy gondoltam időbe felkeltelek, mert mire te elkészülsz…-nem tudta befejezni a mondatot, mert hozzávágtam egy párnát.

-Csak néha szoktam sokáig készülni.

-Aha, ja.-bólogatott vigyorogva.-Meg egyébként is, te tegnap már fél 5-kor aludtál.

-Ja, tudom.-mosolyogtam rá álmosan.-Te pakoltál el helyettem?

-Nem, anyukád. Na, de indulj öltözni, mert tényleg lekéssük még így is a gépet, hogy ilyen korán felkeltünk.

Lerúgtam magamról a takaróm. Anya szerencsére tegnap kikészítette nekem a mai ruháim, így legalább nem kell a hajamat tépnem, hogy mit vegyek fel. Bevonultam a fürdőmbe és beálltam a zuhany alá. Hideg vízzel fürödtem le, hogy egy kicsit felébredjek. Törölközőbe csavarva álltam oda a tükör elé és megmostam gyorsan a fogam. A hajamat összecopfoztam és már épp öltözni akartam, amikor Calum jött be a fürdőbe.

-Neked az a hobbid, hogy bejössz utánam a fürdőbe?-kérdőn néztem rá, felhúzva fél szemöldökömet.

-Az egyik mindenképp.-mosolygott rám önelégülten, majd magához húzott és megcsókolt.

-Miattad nem fogok elkészülni.-mosolyogtam bele a csókunkba.

-Akkor inkább hagylak.-még egy utolsó csókot adott a számra, majd maga után behajtva az ajtót kiment a fürdőből. Felvettem a fekete rövidnadrágom és az All Time Low-os trikómat, ehhez pedig felvettem egy kényelmes szandált. A karórámat is felvettem. Megnéztem mennyi az idő. 4 óra múlt 10 perccel. Basszus, indulnunk kell. Kirontottam a fürdőmből és szinte úgy estem le a lépcsőn.

-Indulhatunk?-kérdezte mosolyogva anya.

-Persze. Induljunk.

A kocsiba beülve elindultunk, hogy összeszedjük Luke-ot és Michaelt. A sok csomagtól alig fértünk el a kocsiba, de megoldottuk. Úgysincs messze a reptér. Odaérve mindenki felkapta a cuccát és már rohantunk is, hogy becsekkoljunk, mert nagyon késésben voltunk. Leadtuk a csomagokat, sikeresen átjutottunk az ellenőrzésen. Könnyes búcsút vettem anyától, az öcsémtől és apától még otthon vettem könnyes búcsút. Anya megígértette velem, hogy amint odaértünk fel kell őt hívnom, hogy minden rendben van-e. Egy női hang a hangosbemondóban bemondta, hogy megkezdhetjük a beszállást. Még egy utolsót visszapillantottam anyára és intettem neki. Calum összekulcsolta az ujjait az enyémekkel, bíztatóan rám mosolygott. Odaadtuk az útlevelünket, hogy leellenőrizzék. Felérve a repülőre tudomásunkra jutott, hogy anya első osztályra (?) foglalt nekünk helyet. Calum mellettem foglalt helyet, előttünk pedig Mikey és Luke ült le. Bekapcsoltam a biztonsági övemet és fáradtan hajtottam a fejemet Cal vállára. Végigsimított két ujjával az arcomon, majd egy óvatos puszit nyomott rá.

-Minden rendbe fog jönni hercegnő. Ígérem.-suttogta Calum.

-Remélem én is.-sóhajtottam egy nagyot. Elindultunk.