Hát először is szeretnék mindenkinek előre Boldog Újévet kívánni, mert idén már nem lesz több rész (kérlek ne öljetek meg, nem akarok meghalni :D). Túl vagyok a 2000 olvasáson (vagy, hogy mondjam) úgyhogy mindenképp megkapjátok az új részt. Szóval Boldog Újévet mindenkinek! ^^

----------

Calum szemszöge

Szomjas lettem, úgyhogy úgy gondoltam itt az ideje, hogy lemenjek és üdvözöljem Emily szüleit. A konyhaajtóban viszont megtorpantam, mert hallottam a beszélgetést. Emily el akar menni. Mi van?! Beléptem a konyhába. Rögtön odakapta a fejét. Megsemmisülve álltam az ajtóba és szomorúan néztem Emilyt.

-Te itt akartál engem hagyni?-kérdeztem szomorúan. A hangom elcsuklott.-Miért?

-Calum, én…-Emily hangja is elcsuklott.-Nem úgy gondoltam. Nem akartam, hogy tudj róla.

-Mi most inkább kimegyünk. Beszéljétek meg nyugodtan.-szólt közbe Emily anyukája és kisiettek a konyhából. Emily zöld szemeivel engem fürkészett, hogy mit mondok.

-És mégis miért nem? Ennyit jelentek neked?-nem voltam dühös, inkább szomorú. De az nagyon.

-Tudod nagyon jól, hogy nagyon is sokat jelentesz nekem, de már elegem lett. És különben is ezt egyedül akartam megoldani.

-Úgy, hogy elmész szó nélkül, ki tudja mennyi időre?!

-Lehet, így sokkal jobb lett volna.-Emily lehajtotta a fejét és szeméből kicsordultak a már jól megszokott könnycseppek. Odaléptem hozzá és letérdeltem elé.

-Idefigyelj Em. Nem hagyom annyiban ezt az egészet. Vagy velem együtt mész el Angliába, vagy nem mész el.-arcát a kezeim közé vettem és rákényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Hüvelykujjammal letöröltem a könnyeit.-Nem hagyhatsz itt.-közelebb húzódtam hozzá és arcomat a hasába fúrtam. Emily halkan felnevetett.

-Ne haragudj rám.-belesimított a hajamba és adott egy puszit a fejemre.

-Nem haragszom rád. Szeretlek te kis buta.-morogtam bele a hasába, amitől megint felnevetett.

-Én is szeretlek Cal, de ez csikiz.

-Nem érdekel. Nem engedlek el.-Emily nevetett. Istenem mennyire imádom a nevetését.

-Khm, megbeszéltétek a dolgokat?-lépett be Em anyukája a konyhába. Én hirtelen felálltam és éreztem, hogy a fejem tiszta vörös lett, ahogy Emilyé is.

-Úgy néz ki igen, de én mindenképp szeretnék távol maradni most Ashtontól, úgyhogy szeretnék elmenni Angliába.

-Csak akkor engedlek el kisasszony, ha Calum is megy veled.-tette fel Emily anyukája a mutatóujját.

-Az addig oké, hogy megyünk. De hol fogunk lakni?-kérdeztem érdeklődve.

-Nem akarom, hogy a húgomhoz menjetek. Semmiképpen sem. Jelenleg nem vagyunk olyan viszonyba vele.-vázolta fel a helyzetet Emily anyukája.-Szóval arra gondoltam, hogy mivel nem adtuk el a házat Angliában, ezért ott lehetnétek egész nyáron.

-A régi házba? Ez most komoly?-kerekedett ki Emily szeme.-De hát az kettőnknek hatalmas.

-És mi lenne, ha vinnétek pár barátot? Mondjuk Belle-t.

-De akkor, hogy igazságos legyen, akkor jöjjön Luke és Michael is.

-El fogtok férni.

-Anya te beteg vagy?-kérdezte döbbenten Emily.

-Nem. Mindannyian betöltöttétek már a tizennyolcat, rátok fér egy kis szülők nélküli nyaralás.-mosolyogtt ránk Emily anyukája.-Szóljatok a többieknek is. Én addig keresek repülőt, amivel mehettek.-küldött ki minket a konyhából.

-Anyukád lelkesebb, mint mi.-mosolyogtam rá Emilyre.

-Sose láttam még ilyennek.-nézett rám furán.-Remélem kitart addig, amíg fel nem szállunk a repülőre.-nevetett fel.-Várj, mi lesz, ha a szüleid nem engednek el?-torpant meg az ajtóban.

-Akkor is megyek veled.-rántottam meg a vállam.-Jelenleg nincs semmi beleszólásuk, hogy megyek-e, vagy sem. Egyrészt mert nyár van, másrészt mert rólad van szó.-néztem mélyen a szemébe.

-Ó és miattam ellenkeznél a szüleiddel?-kérdezte meglepetten.

-Bárkivel.-odaléptem hozzá és derekánál fogva magamhoz húztam.-Senki más nem számít most, csak te.

-Fura, hogy egy hónappal ezelőtt ilyenkor még a halálodat akartam. Most meg nézz magunkra, milyenek vagyunk.

-Vasárnap leszünk egy hónaposak.-megpusziltam Emily homlokát, majd nekidöntöttem a homlokom az övének.

-Ennyire számon tartod?-kérdezte meglepődve.

-Én mindent. Azt is tudom, hogy mióta vagyok beléd szerelmes.

-És mióta Don Juan?-kérdezte nevetve Emily.

-Tényleg tudni akarod?-csak bólintott.-Mióta beléptél annak a hülye iskolának az ajtaján. De komolyan.

-Ne hazudj.-nevetett fel Emily, majd amikor észrevette, hogy nem viccelek elkomolyodott.-Tényleg?

-Igen. És csak azért voltam veled olyan bunkó, mert általában a bunkókra ragadnak a lányok.

-Ne általánosíts.-ütött bele gyengéden a mellkasomba.

-Hát most már nem is.-kitűrtem egy tincset Emily szeméből, közelebb húztam és hosszan megcsókoltam.-Ezt semmiképpen sem engedem el Angliába.

-Szeretlek Calum Hood, akármekkora gyökér vagy, akkor is.-simított bele a hajamba.

-Én is szeretlek hercegnő, akármennyire is utáltál.

-Megmutassam a régi házat?-bújt ki az ölelésemből és a laptopja felé vette az irányt. Bólintottam, majd leültem mellé az ágyra.

Míg a gép betöltött, addig elmondta, hogy mik a tervei. Rengeteg mindent felsorolt, de bőven lesz rá időnk. Először Google Street View-on megmutatta, hogy milyen kívülről a ház, majd a laptopján megnyitott egy mappát, amiben a régi ház belsejéről voltak képek. Végigmutogatta az összes helyiséget, de egyet direkt utoljára hagyott.

-Ebben a szobában fogunk mi lakni.-bökött rá a képernyőre. Egy hatalmas franciaágy a szoba közepén, előtte egy bolyhos fehér szőnyeg. Két fal fekete, két fal fehér volt a szobába. Az ágy előtt volt még egy kis heverő. Az ágy két oldalán egy-egy éjjeliszekrény, és a szobában hatalmas ablakok voltak, amitől nagyon világosnak tűnt a szoba. A szobából nyílt egy fürdő, ami szintén hatalmas. Fürdőkád és zuhanyzó is van benne.

-Gyönyörű a volt házatok.-mondtam teljesen elképedve.-Teljesen más, mint ez a ház.

-Anya nem akarta túlzásba vinni a dolgokat.-mosolygott rám halványan.

-Lenne egy kérdésem.-néztem Emilyre, ő pedig kérdőn fordult felém.-Kényelmes az ágy? Mert ööö izé, szeretek sokáig aludni, főleg nyáron.

-Hát alvásra alkalmas.-nézett rám huncut mosollyal.

-És másra?

-Hogy tudsz te ilyenkor is csak arra gondolni Hood?-kérdezte nevetve Emily.

-Mondjuk egy borongós napon, összebújva az ágyon mi mást csinálnánk? Angliába sokszor esik az eső, ha jól tudom.

-Nyertél.-sütötte le a szemeit Emily. Az ölembe húztam és egy apró puszit nyomtam az arcára.-Fel kéne hívni a többieket, nem?-kérdezte felnézve rám hatalmas zöld szemeivel.

-Basszus, tényleg!-előhalásztam a zsebemből a telefonom és már hívtam is Michaelt, Emily pedig Belle-t. Mikey-nak felvázoltam a terveinket, ő rögtön beleegyezett. Felhívtam Luke-ot is, majd egyszer csak Emily földhöz vágta a telefonját és lehuppant az ágyára, arcát pedig idegességében beletemette az arcába. Még gyorsan elhadartam Luke-nak is, hogy mi a helyzet és letettem. Leültem Em mellé és magamhoz öleltem. Egy puszit adtam a feje búbjára.

-Mi a baj?-kérdeztem fülébe suttogva.

-Ashton és Belle…-válaszolta szipogva.

-Mi van velük?

-Elárult a két legjobb barátom. Azt hittem, hogy legalább Belle mellettem áll majd és támogat. Hát kurvára nem.-zokogott halkan Emily. Szorosan magamhoz öleltem. Elaludt a karjaim között.