Túlságosan elkaptam a fonalat a történettel kapcsolatba, úgyhogy itt a következő rész! ^^ Utókarácsonyi ajándék tőlem, nektek! :)

----------

A gördeszkámmal száguldoztam az utcákon. Nem érdekelt, hogy szembe jönnek-e. Ha kellett, akkor akár neki is mentem valakinek. Mielőtt befordultam volna az utcánkba lefékeztem és a táskámból elővettem a cigimet. Te jó ég milyen régen bagóztam már! A csendes gyilkos csak úgy bizsergette a torkomat. Jól esett. Hátamat egy betonfalnak döntöttem és lassan lecsúsztam a földre. Ebben a pillanatban azt kívántam, hogy bárcsak egy pillanat alatt megölne a cigi. Mikor az első szálat elnyomtam egy újabb után kutattam, a dobozban nem volt. A táskám egész tartalmát a földre öntöttem, hogy találjak még egy szálat. És sikerült. Hála a jó égnek. A könnyeim patakokban folytak az arcomról megint. Folyamatosan csak az a faszfej járt az eszembe. Nem tudtam lehiggadni. Egyszerűen csak nem. Tényleg muszáj elmennem innen, ha el akarok felejteni dolgokat. Elnyomtam a második szál cigimet, letöröltem a könnyeimet és innentől hazagyalogoltam. A házba belépve finom illat csapta meg az orromat.

-Te mit csinálsz?-léptem Calum mögé és szorosan átöleltem a derekát.

-Ebédet.-felém fordult és egy puszit nyomott a homlokomra.

-De várj. Mire készülsz?-kérdeztem felvonva fél szemöldökömet. Calum csak értetlenül nézett rám.-Egy szál alsógatyába és egy köténybe sütögetsz. Mit akarsz Hood?-kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.

-Hát, ha már így felhoztad a témát.-szenvedélyesen megcsókolt, de nem tartott sokáig, mert a sütő elkezdett sípolni.

-Szerintem kicsit később térjünk rá vissza.-elhúzódtam tőle és felsiettem a szobámba.

Muszáj volt átöltöznöm, mert a ruháim teljesen átvették azt az undorító kórházszagot. Még a gyomrom is felfordult tőle. Gondoltam meglepem egy kicsit Calumot, hiszen már nem sokáig élvezhetjük egymás társaságát. Felvettem egy piros bugyit és egy hozzá passzoló melltartót. Ha ő így, akkor én is így. A hajamat lazán felfogtam egy kontyba. A nyakam még mindig véraláfutásos. Remek! Halkan leosontam a konyhába. Calum háttal állt nekem, úgyhogy ez egy remek alkalom arra, hogy ráugorjak a hátára. Odalépkedtem mögé és egy hirtelen mozdulattal felugrottam a hátára erősen szorítva őt a lábaimmal. Calum eléggé meglepődött, de úgy tűnt tetszik neki, mert kezeivel automatikusan rámarkolt a combjaimra.

-Mondd, hogy nem álmodom és tényleg csak egy melltartó és egy bugyi van rajtad?-hallottam, ahogy Cal nyel egy hatalmasat, én pedig felnevettem.

-Most már letehetsz.-paskoltam meg a vállát. Letett és a másodperc töredéke alatt felém fordult és szorosan magához húzott, majd alsó ajkamat beharapva megcsókolt.

-Állj, állj. Ne olyan hevesen.-szakítottam meg a csókunkat.-Van egy ötletem.-néztem rá kihívóan.

-Mi lenne az?

-Tegyük kicsit izgalmasabbá a dolgokat.-kacsintottam rá.

-Ezt meg hogy érted?-kérdezte összeráncolva a szemöldökét.

-Így fogunk ebédelni.-mutattam végig magunkon.-És meglátjuk, ki bírja tovább.

-Úgyis tudod, hogy te bírod tovább.-nevetett fel Calum.

-Próbáljuk ki.-Cal csak bólintott, majd elengedett és elkezdtem előszedni a tányérokat úgy, hogy direkt kitoltam a fenekemet miközben nyújtóztam, hogy elérjem a polcot. A szemem sarkából láttam, ahogy Calum állkapcsa teljesen megfeszül. Óvatosan elmosolyodtam és végre sikerült kiszednem a tányérokat. Gyorsan megterítettem, Cal pedig felszolgálta a mai ebédünket. Velem szemben ült le és én direkt húztam az agyát azzal, ahogy a kaját ettem.

-Mikor is érnek haza a szüleid?-kérdezte a székén fészkelődve. Tudom miért kérdezte és egy kaján mosolyt küldtem fel.

-Fél 3 körül.-néztem rá a fali órára, Calum is ezt tette.

-Van két óránk.-nézett rám komolyan.

-Ide figyelj Hood.-álltam fel a székről és rátámaszkodtam az asztalra, Calum pedig hol a mellkasomon legeltette a szemeit, hol a számon.-Egy feltételem van.

-És mi lenne az?-Calum végre erőt vett magán és fölém tornyosult.

-Békén hagyod a nyakamat.-egyenesedtem fel az előző helyzetemből.

-Csak ennyi?-kérdezte meglepetten. Bólintottam. Calum hirtelen megkerülte a konyhaasztalt és nekem támadott. Combomnál fogva felkapott az ölébe. Dereka köré fontam a lábaimat, egyik kezemmel a tarkójába kapaszkodtam, másikkal pedig a haját simogattam.

-Egy… ok… amiért… ne… a… konyhaasztalon… csináljuk…-lihegte miközben egyre lejjebb csókolgatott.

-Mert kényelmetlen, és mert ha anyámék véletlen előbb érnének haza, ne úgy találjanak rám, hogy épp a konyhaasztalon dönget a barátom.-mondtam közölve a tényeket.

-Szóval a barátod vagyok?-kérdezte mosolyogva Calum. Őszinte mosoly volt, mert örült, hogy ezt végre kimondtam. És mellette én is boldog vagyok. 1 órával ezelőtt még bőgtem, amiatt, a faszfej miatt. Most meg nem tudom abbahagyni a mosolygást.

-Ha nem lennél az, szerinted engedném, hogy ezt csináld?-kérdeztem még mielőtt megcsókoltam volna. Calum elindult velem az emeletre. Ledobott az ágyamra, magunkra húzta a takarót és megtörtént. Megint.

-Kicsim! Megjöttünk.-kiabálta el magát anyu, mire kipattantak a szemeim. Igen, elaludtunk, mert eléggé kifárasztottuk egymást. Egymás után kétszer. Mielőtt még bárki benyithatott volna, gyorsan kulcsra zártam az ajtót és felkaptam magamra az első göncöket, amiket találtam. Calum is így tett. Épp le akartam menni, hogy üdvözöljem anyáékat és az öcsémet, amikor Cal visszarántott magához és hosszan megcsókolt.

-Jól áll rajtad a pólóm.-mosolygott bele csókunkba. Lepillantottam magamra és tényleg az ő egyik pólója volt rajtam.-Megharagszanak a szüleid, ha most idefent megvárlak?

-Nem hinném.-mosolyogtam rá, majd kiszabadultam az öleléséből és lerohantam a konyhába. Az a család találkozási pontja. Boldogan öleltem meg anyát is és apát is az öcsém fejét pedig csak megpaskoltam.

-Hogy éreztétek magatokat?-kérdeztem leülve az egyik székre. Basszus, nem pakoltunk el.

-Nagyon jól. Kivel ebédeltél?-kérdezte anyu mosolyogva.

-Calummal. Ami azt illeti, még mindig itt van.

-És miért nem jött le?-nézett rám kérdőn anya.

-Nem akartam, hogy lejöjjön, mert beszélni szeretnék veletek egy fontos dologról.-néztem mélyen először anya, majd apa szemébe.

-Történt valami? Baj van édesem?-ült le mellém anya és aggódva fürkészte az arcomat.

-Ööö, nem tudom, ezt hogyan mondjam el. Az egész tök bonyolult.-hajtottam le a fejemet és az ujjaimat kezdtem el nézni. Nagyon érdekesek, mit ne mondjak.

-Emily, bökd már ki.-türelmetlenkedett apa.

-Ashtonnal nagyon csúnyán összevesztünk. Belekavart az egész kapcsolatomba Calummal, mert a szülinapom másnapján kibökte, hogy számára én jelentem a világot. Megkaptam tőle az ajándékát, amiben egy gyűrű volt, amit még régen együtt néztünk ki és egy dalszöveg. Elbőgtem magam. Mielőtt kinyitottam volna az ajándékom Ashton elment és közölte, hogy ő nem bír mással látni, ezért lelép Los Angelesbe. Én sírva elrohantam itthonról, le a mólóra, ahol találkoztam Nick-kel. Anya, fogalmam sincs, hogy az a faszfej mit keres itt, de elegem van. Hazajöttem, Calum lenyugtatott. Másnap elmentünk randizni, tökéletes nap volt, majd este jött az sms Anne-től, hogy Ash begyógyszerezte magát és kórházba került. Ma délelőtt voltam benn nála és azt hiszem véglegesen összevesztünk.-vettem egy mély levegőt és végül elmondtam a terveimet.-Arra gondoltam, hogy el szeretnék utazni Angliába. Minél előbb. Lehet, hogy csak egy hétre mennék, de az is lehet, hogy egész nyáron ott maradnék.-fújtam ki a levegőt. Megkönnyebbültem, de csak nagyon kicsit. Anyáék rezzenéstelen arccal néztek rám, majd zörgést hallottam a konyhaajtóból. Rögtön odakaptam a fejem. Calum volt az.

-Te itt akartál engem hagyni?-kérdezte. Hangja elcsuklott és szomorúan nézett rám.-Miért?

Basszameg.