- Rora, kelj fel, nehogy lekésd a vonatot! - szólt fel apa az emeletre, mire én gyorsan rápillantottam az órára.
Gyorsan felöltöztem és bepakoltam a bőröndömbe. Lementem a nappaliba, ahol már apa várt és megkérdezte, hogy indulhatunk-e. Bólintottam, majd felkaptam a kalitkát és kimentünk az ajtón.
A vonat állomáson apa mondta hogy a kilenc és háromnegyedik vágányhoz kell menni, mire én csak értetlenkedve mondtam neki, hogy olyan nincs is. Tévedtem.
- A 9-es és a 10-es vágány között kell átmenned a falon - mutatta, majd még mindig hitetlenkedve, de átmentem a falon.
- Hűha - mondtam mikor megpillantottam a Roxfort-Expresszt.
Néhány másodperc múlva a vonat sípolással jelezte, hogy mindjárt indul.
- Légy ügyes, Rora - mondta, majd szorosan megölelt.
Felszálltam a vonatra, még az ablakból integettem neki, majd elindultunk.

- Bocsánat, leülhetek ide? Minden fülke tele van. - kérdeztem a fülkében ülő lánytól és fiútól.
- Persze, gyere nyugodtan - mondta a lány kedvesen.
- Hogy hívnak? - kérdezte a fiú.
- Elisabeth Aurora Moonlight vagyok.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Elisabeth - mondta a fiú majd kezet fogtunk - Én Tom Denem vagyok.
- Az én nevem pedig Lena Pock - mondta a lány, majd vele is kezet fogtam.
- Nagyon örülök.
Az út további részében beszélgettünk és sokat nevettünk. Mint kiderült, Tom az árvaházban lakott egészen kicsi korától, amíg a nyáron meg nem látogatta egy Roxfortos tanár. Lena nemrég költözött Londonba a családjával.

- Büféárut tessék! - hallotuk egy néni hangját ahogyan egy büféskocsival ment végig a vonaton. - Kértek valamit?
Mintha csak a végszó lett volna, összenéztünk, majd vettünk egy csomó édességet, amit elfogyasztottunk a vonatúton.
- Bogoly Berti féle mindenízű drazsé - olvasta Lena a dobozon lévő feliratot - Kóstoljuk meg!
Belenyúltunk a dobozba majd mindannyian kivettünk egyet-egyet.
- Na Tom, milyen ízűt húztál? - kérdeztem a fiútól, aki hosszas tanulmányozás után se tudta megállapítani az ízét.
- Nem tudom, még soha nem ettem ilyet - mondta majd megnézte a doboz hátulját - Szellem ízű?
Felnevettünk. Az úton a hátralévő időt evéssel és beszélgetéssel töltöttük. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar barátokat szerzek.

Miután megérkeztünk, csónakokkal mentünk el a kastélyig a folyón át. A nagyterem ajtajánál egy tanár fogadott minket.
- Üdvözöllek benneteket a Roxfortban! - kezdte a mondandóját - Miután bemegyünk a terembe egyesével foglak titeket szólítani. Akinek anevét mondom az odamegy hozzám, leül a székre és a fejére teszem a Teszlek Süveget. Az beosztja egy házba, majd leül a beosztott házának az asztalához. Rendben?
Bólintottunk, majd bementünk a nagy ajtókon. Mindannyian elámultunk. A látvány elképesztő volt, azonban nem sok időnk volt nézelődni. Megálltunk a tanárok asztala előtt, majd miután az igazgató elmondta a rövid beszédét, elkezdődött a beosztás.

- Selena Malaire - olvasta a neveket.
A lány előrelépett majd leült a székre és rárakták a fejére a Teszlek Süveget.
- Hmm, van itt ész, nem is kevés, de a ravaszság mégtöbb, hova is tegyelek...MARDEKÁR! - mondta a süveg majd nagy éljenzés közepette a lány leült az asztalához.

- Aaron Weasley
- Csínytalan, nem is kicsit, bátorság is van itt, nem is kevés. GRIFFENDÉL! - újabb éljenzés tört ki, majd a vörös hajú fiú leült az asztalánál
- Tristan Weasley - szólították fel az előző fiúra nagyon hasonlító fiút.
- Áhh, ikrekkel van dolgunk, mi? Hát ravaszságban nem vagy szegény, de a bátorságod és a szíved nagy. GRIFFENDÉL!
- Lena Pock! - mondták újdonsült barátnőm nevét, mire nagy nehezen kiment.
- Sok sikert! - suttogtam
- Köszi - suttogta vissza
- Hmm, nagyon okos lány vagy te, bátor is vagy, effelől nincs kétségem...HOLLÓHÁT! - nagy éljenzés fogadta, majd leült.
- Tom Denem
- Áhh, van itt ész, bátorság is...de ravaszságod megkérdőjelezhetetlen...MARDEKÁR!
Elisabeth Aurora Moonlight - mondták a nevem, mire hirtelen pánikrohamom lett.
- Ne félj - mondta Tom majd a vállamra tette a kezét - Sok sikert, tudom hogy menni fog.
- Köszi - mondtam, majd rámosolyogtam és leültem a székbe.
- Okos vagy, az biztos, a ravaszságod is megkérdőjelezhetetlen, viszont bátor is vagy és kiállsz a barátaidért, nagy a szíved Aurora... GRIFFENDÉL!

Nagy éljenzés tört ki mire én gyorsan odamentem az asztalhoz, majd egy vörös hajkoronájú fiú mellett foglaltam helyet.
- Szia - köszönt, majd felém nyújtotta a kezét - Tristan Weasley vagyok, ő pedig az ikertestvérem, Aaron.
- Szia - ráztam vele kezet - Én Elisabeth Aurora Moonlight vagyok, örülök, hogy megismerhetlek titeket.
- Szintúgy - mondták egyszerre az ikrek.
Kezdetét vette a vacsora.