Aurora alig tért magához a döbbenettől. Philip zafírkék szeme teljesen elsötétedett, és a mosolya, jóságos ég, a mosolya... Vérfagyasztó látványt nyújtott. Rania kénytelen volt határozottan oldalba bökni Aurorát, hogy végre ismét mozogni kezdjen.

– És most? – kérdezte a hercegnő. – Hogyan fogunk megküzdeni ennyi ellenféllel?

– Szemtől szemben – jelentette ki Aurora komoran.

– Nem valami jó ötlet... – mormolta Rania.

Aurora megdörgölte a homlokát. Bár a kastély folyosóin hideg volt, az ő arca égett, felhevítették az érzelmek.

– Van valami egyéb javaslatod esetleg? – kérdezte.

Rania a fejét rázta, de aztán mégis megszólalt:

– Stone miatt meg kellett tanulnom... kreatívan használni az erőmet.

– Az mit jelent?

– Hogy néhány dologra képes vagyok, de a legtöbb varázsigém kimerül a bájolás különböző fajtáiban – magyarázta Rania.

Aurora bólintott.

– Mi lenne, ha mi ketten összedolgoznánk? – vetette fel Rania. – Hátulról támadunk Amberrel és Prebeusszal, akik elbánnak a varázslókkal, a többiek pedig az őrökkel veszik fel a harcot. Rengeteget segítene, ha el tudnád őket választani egy tűzfallal – fordult Amberhez.

– Egy ideig biztosan menni fog – bólintott a sárkány. – De minden katonát nem tudunk kizárni.

– Velük foglalkozunk majd mi – biccentett Aurora.

A következő néhány perc sugdolózással telt, Rania emberei is felosztották a terepet, átbeszélték a taktikájukat.

Aurora szorongva figyelte a katonák és mágusok seregét. Senkit sem akart bántani, de még ő sem volt olyan naiv, hogy elhiggye, mindenki sértetlenül távozik majd. Idegességében bal kézzel dobolni kezdett a combján, ujjai nyughatatlan táncot jártak. Jobbjával olyan erősen szorongatta a kardot, hogy a markolat mintát vájt a tenyerébe.

Lélekben csak félig volt jelen, amikor négyen – Rania, Amber, Prebeus és ő – a lehető legóvatosabban keresztüllopakodtak a tömegen. Aztán minden olyan gyorsan történt.

Riadt kiáltások harsantak. Fém csattant fémen. A folyosó beleremegett a több tucat csizma dobbanásaiba.

Néhány lépésre tőlük tűz lobbant. Üvöltés. Minden elmosódott. Füst töltötte meg Aurora orrát, a felcsapó lángok hője szinte égette a bőrét.

Rania alattomosan harcolt. Hátulról támadott, tőrbe csalta az ellenfelét, elbájolta, és néhány másodpercre a társai ellen fordította őket. Bár nem tudta sokáig az uralma alá vonni őket, egy-egy vágásra, szúrásra ez is elég volt. Aurorának a legkevésbé sem tetszett ez a harcmodor, túlságosan kockázatosnak tartotta – mind az őrök, mind Rania épségére nézve.

A megsebesített, elvarázsolt őröket tarkón vágta a kardmarkolattal. Nagyot puffanva zuhantak a földre. Aurora néma imát mormolt értük, hogy ne essen nagyobb bajuk.

Hirtelen éles fájdalom hasított a bal karjába. Azonnal megpördült. Egy karddal találta szembe magát, vér csillant a hegyén. Aurora egyetlen pillantással megállapította, hogy Amber tűzfala kezdi megadni magát, itt-ott rések tátonganak rajta. Így jutott át ez a katona is.

Meglendítette a kardot. Az ellenfele könnyedén hárított, majd támadásba lendült. Aurora hátraugrott, csupán egy hajszálnyin múlt, hogy a penge nem sértette fel a hasát. Eltökélten megmarkolta a kardját.

Olyan erősen csattantak össze a pengék, hogy még a foga is összekoccant. Nagyot nyögve kiszabadította a kardot, és előrelendült. A világ megszűnt létezni körülötte. Csak ő maradt, az ellenfele és a kard.

Fogait összeszorítva tartotta a kardot, rohamosan fáradtak az izmai. Hirtelen előrelépett, meglepve ezzel az ellenfelét, így sikerült belerúgnia az ellenfelébe. Aurora hallotta, ahogy szakad a szoknyája anyaga. Az őr hátratántorodott, ám gyorsan összeszedte magát, és olyan erővel sújtott le Aurorára, hogy majdnem felmondta a szolgálatot a térde. A férfi szemében a győzelem szikrája csillant.

Aurora torkából kiáltás szakadt volna fel, ám a következő pillanatban a férfi a földre rogyott. Rania állt mögötte. Már ő is kardot szorongatott, valószínűleg az egyik őrtől vehette el.

Aurora bólintott, jelezve, hogy jól van. Égett a karja a fájdalomtól, de nem volt mély a vágás. Túléli. Mind túlélik. És igenis győzni fognak. Legyőzik Stone-t, és megszabadítják Ceneria népét a szenvedéstől.

Megszorította a kardot, és Rania segítségére sietett.