Vöröske úgy látta jónak, ha most már visszamegyünk a hajóra, mert még fel kell tölteni a készleteiket. Amikor megérkeztünk intett pár emberének, hogy pótolják ki a hiányzó dolgokat a hajóra. A nap további része eseménytelenül telt. Kezdett beesteledni, a fedélzet újra üres maradt, de most nem akartam elkövetni ugyanazt a hibát, mint előző este. A saját kabinjába igyekező kapitány kabátját megfogtam, mire kérdő pillantásokat lövellt felém.

-Én.. hol alszok? -kérdeztem kissé összehúzva magam, mert kezdett lehűlni az idő.

-Ott ahol a többiek -rántotta meg a vállát -Ha megkeresed Killert, akkor ő mutat neked egy helyet ahol aludhatsz -mondta, majd igyekezett előbbi úticélja felé.

Szóval nekem egy olyan fazontól kéne kérdezősködnöm, akinek Killer a neve?! Biztos hogy nem azért kapta a nevét, mert olyan kedves és jólelkű. Nincs az az isten, hogy én megkeressem azt az embert!

-Hé, nincs kedvem megint kint aludni, úgyhogy szedd szépen a formás lábaidat és keresd meg! -orrolt le a belső énem.

-Neked is most kell megszólalnod.. -motyogom magamnak.

Lábaimat egymás után szedve mentem le a lépcsőn, ahol megtaláltam az "alvó helyet". Függőágyak lógtak mindehol, miközben gazdájuk benne aludt. Rengetek alvó ember vett körül, viszont arról fogalmam sem volt, hogy melyikük lehet Killer.

Az egyik közeli embert óvatosan megböködtem, mire lassan kinyitotta szemeit és rám morgott.

-Bo-Bocsánat, nem tudnád megmondani hol van Killer? -kérdeztem tőle gyorsan, hogy nehogy lecsapja a fejemet, mert rabolom az alvásra szánt idejét.

-Hátul, ő a maszkos csávó -emelte fel a kezét és hátra mutatott.

Megköszöntem a segítségét, de addigra már visszaaludt. Halkan lépdelve kerültem ki a függőágyakat. Odaértem az övéhez is végre. Kezzemmel megakartam érinteni, de egy éles sarlószerű fegyver volt a torkomnál hirtelen

-Uhh -sikkantottam fel azonnal.

-Mit akarsz? -kérdezte továbbra is a nyakamnak szegezve a fegyvert.

-A kapitány azt mondta, hogy... te tudnál nekem segíteni -hebegtem, mire a fém még közelebbről kóstolgatta a nyakam.

-Mármint... csak az ágyamat szeretném megtalálni, vagy mi -léptem hátrébb.

Elvette az eddig életemet veszélyeztető sarlót, majd leugrott és megmutatta az ágyam.

-Kö.. -kezdtem volna bele a hálálkodásba, de megelőzött.

-Ne köszönd!

Miután vissza totyogott a helyére, kényelembe helyeztem magam amennyire csak lehetett. A takaró alatt végighúztam a kezem a mezítelen combomon, pont ott ahol a tetoválás volt.

Egy vagyok közülük.

Még csak most tudatosult bennem, hogy a tengerészet számára már én is kalóz vagyok. Őket nem hiszem, hogy érdekelné elraboltak-e vagy sem. A hajón utazok, viselem a jelet, már le sem tudnám tagadni hogy kalóz vagyok.

Egész éjjel  furcsábbnál furcsább gondolatok suhantak át az agyamon, nem hagytak megnyugvást egy percre sem. Mozdulatlan testtel feküdtem, mintha aludnék, de nagyon is ébren voltam.

A hajón tartózkodó kalózok egymás után keltek fel. Mikor a legutolsó is kiment kiugrottam a függőágyból, majd felmerészkedtem a fedélzetre. Szemeimmel a kapitányt kerestem, akit végül a hajóorránál találtam meg. Nagyon elmélyülhetett a gondolataiban, mert nem figyelt fel az érkezésemre.

-Jó reggelt, kapitány -szólítottam meg majd megérintettem a vállát.

Némán biccentett felém, mintha csak azt mondaná neked is. Arcáról semmit nem lehetett leolvasni, teljesen közömbösen figyelte a tengert. A kezében volt egy Log Pose amit eddig nem is vettem észre. A tű egyenesen előre mutatott, ami azt jelentette jó irányba tartunk.

-Mi a következő úticél? -bámultam meg kíváncsian, mire végre újra nekem szentelte a figyelmét.

-Sabaody -adott rövid, tömör választ.

-Mikor érkezünk meg? -érkezett tőlem a következő kérdés.

-Majd valamikor...

-Szeretnél beszélgetni? -néztem rá kérdőn, miközben megeresztettem egy mosolyt felé.

-Nem -rázta a fejét tagadón -Ha ennyit akartál, akkor mehetsz is -intett kezével a vele ellentétes irányba.

Közelebb léptem hozzá, de ő elfordult így nem láthattam az arcát. Megfogtam a vállát hogy megfordítsam, de hirtelenjében elkapta a karomat és berántott a hajó oldala és maga közé. Gyilkos pillantása belémrekesztette a levegőt is. 

-Most aztán jól megcsináltad -dörmögte mély hangján.

Már csak arra lettem figyelmes, hogy a csuklómnál fogva rángat be a kabinjába.