Reggel elsőként pattantam ki az ágyból, hogy meglephessem őket egy reggelivel. Nem szaladhattam, mert akkor biztosan felkeltek mindenkit, ezért halkan lépdeltem végig a fedélzeten. Hál isten a padló sem nyikkant meg, míg átsurrantam rajta. Már csak az ajtó választ el engem a konyhától. Mikor azt kinyitottam meglepetten tapasztaltam, hogy valaki megelőzött engem.

-Mit keresel itt? -teszem fel a kérdést a hűtőből kilógó altestnek.

Azonnal megmerevedik és óvatosan kipillant, majd mikor felismer engem teste visszaernyed az előbbi lezser tartásába.

-Kaját keresek -mondja közömbösen, miközben végigkutatja a tartalmát.

-Heat -szólítottam meg nyugodtan -Tegnap este telezabáltad magad, hogy fér még egyáltalán valami beléd? -vontam kérdőre.

Csak megvonta a vállát és tovább kutakodott a hűtőben. Gyorsan kirángattam onnan és leültettem az asztalhoz. Előszedtem mindent ami kellett a reggelihez, majd hozzáláttam az elkészítéshez. Néha-néha adtam egy falatot neki, hogy ne nyúlkáljon a késnél, de nem nyugodott meg.

Bekevertem egy adag palacsinta tésztát, majd átléptem a tűzhelyhez és sütni kezdtem őket. Amíg azok sültek, addig felraktam a tojásrántottát is. Mivel Heat még mindig itt lábatlankodott, ezért befogtam segítőnek. Annyi dolga volt, hogy előszedje a tányérokat és az evőeszközöket. Egy ideig csendben serénykedett, de mikor az utolsó palacsintát fordítottam meg, akkor tányér törést hallottam.

-Ne egyszerre vidd őket! -sipákoltam, majd gyorsan elvettem tőle a felét, mielőtt még összetörte volna az összeset.

Míg elrendezgette az asztalt, én addig befejeztem mindent. Elégedetten szemléltem műveimet, hiszen nagyon is jól néztek ki. A gyönyörködésből Heat gyomorkorgása zökkentett ki.

-Menj és keltsd fel őket! -toltam ki őt a konyhából.

Becsukódott mögötte az ajtó, aztán már csak a sietős léptei hallatszottak. Valószínűleg végigrohant egészen a hálóig. Mosolyogva vettem fel a teámat, ami melegen gőzölgött a bögrében. Lassan a számhoz emelve bele ittam kissé. Csendben kortyolgattam, mikor ordítozásra kaptam fel a fejem. A zaj odakintről jött. Érdeklődve pillantottam az ajtó felé, amin a következő minutumban Heat rontott be lihegve. Már megakartam kérdezni, hogy mégis mi történt ennyi idő alatt, mikor berontott ugyanazon ajtón egy dühös legénység élükön Kiddel, aki természetesen tajtékzott a dühtől.

-Megkérdezzem mi történt vagy inkább ne? -szürcsöltem bele a teába.

-Hogy mi történt?! -emelte fel a hangját, ami már inkább kiabálásnak hangzott.

Letettem a bögrémet a pultra, majd nyugodt hangnemmel csitítottam a dühös kapitányt.

-Először is, ne kiabálj mert reggel van -tettem fel a mutatóujjamat, mire szemöldök ráncolva nézett rám -Másodszor pedig, ha tovább idegeskedsz akkor kihűl a reggeli -biccentettem a megterített asztal felé.

Tétlenül ácsorogtak előttem, mintha azon gondolkoztak volna melyik a fontosabb, Heat meglincselése vagy a reggeli. Szerencsére a reggeli mellett döntött mindenki, bár Kid még aközben is furcsa arcokat vágott.

Mostanában elég sokszor megesik, hogy ősz hajú barátom mellém ül, ez most sem volt másképp. Míg ő tömte magát én addig faggatni kezdtem, hogy mégis mit történt.

-Egy egyszerű dologra kértelek meg. Mégis mit csináltál? -suttogtam neki, aki már a lehető legtöbb ételt vette maga elé.

-Kilökdöstem őket az ágyból. A hang alapján, amit kiadtak nem volt valami kellemes -mesélte nekem teljesen nyugodtan.

-Kidet is?! -kérdeztem vissza.

-Ő csak a zajra ébredt fel -legyintett morcosan- Pedig őt is szívesen keltettem volna -vigyorgott rám a bajkeverős mosolyával.

-Te nem tiszteled azt az egy életed -dünnyögtem halkan, így már nem hallhatta.

Belapátoltam a tányéron lévő palacsintámat, majd elmosogattam magam után. Megvártam míg ők is végeznek, majd azokat is beraktam a mosogatóba.

-Ma nem kell dolgoznod -állt mellém Kid, mikor elkezdtem volna sikálni az első tányért -Gyere velem! -húzott maga mögött.

Levezetett a hajóról, egy nagyobb részre, ami messzebb volt a víztől és az erdőtől is. Ezt a helyet tegnap találtuk, mikor visszajöttünk a hajóért. Úgy döntöttünk nem lenne jó ötlet felügyelet nélkül hagyni, ezért áthoztuk a sziget másik oldalára.

-Tessék, fogd! -adott a kezembe egy kést.

Ez az egyike volt azoknak, amiket ő szokott használni, így azonnal felismertem. Értetlen tekintetemet látva elmagyarázta mit is szándékozik velem csinálni, illetve nekem mit kéne csinálnom.

-Most gyakorlunk. Fogd rendesen és támadj meg vele! -adta az utasítást.

Felemeltem a kést, majd Kidre sandítottam, aki magabiztosan állt egy helyben, várva hogy megtámadjam. A bal lábamat előrébb helyeztem, majd vettem egy nagy lendületet és felé rugaszkodtam. Nem kell félnem, hiszen Kid profi, ki tudja védeni. Nem lesz semmi baj. Mindjárt elérem a fél méter távolságot, de még mindig nem mozdul. Mi lesz már? A francba Kid, mozdulj már! Remélem nem azt akarod, hogy ledöfjelek, mert akkor esküszöm, hogy nem attól fogsz meghalni!

A késsel a vállát céloztam meg, nehogy nagy kárt tegyek benne ha mégis eltalálom. Pár centire voltam tőle, mikor eltűnt a szemem elől. Egyik pillanatban még itt állt, a másikban pedig már sehol sem volt.

-Eltűnt?! -topogtam egy helyben tanácstalanul.

-Itt vagyok mögötted -érinti meg a fejemet, mire hátrafordulok és meglátom őt teljes egészében.

-Hogyan kerültél innen oda? -mutatok egyik helyről másikra.

-Kikerültelek, így -mutatja meg a lépéseit lassan, hogy követni tudjam, míg el nem éri a kiindulási pontját.

-Nem hiszem el, hogy csak ezt csináltad -gondoltam végig előző mozdulatait- Én is tudok majd ilyet? -néztem fel rá elgondolkodva.

A tarkóját vakarta kelletlenül, nem akarta azt mondani nekem, hogy ehhez túl lassú vagyok. Sokáig gondolkodott mielőtt még választ adott volna nekem.

-Talán -nyögte ki bizonytalanul.

-Az is elég -mondtam mosolyogva, mert én ezzel is beértem.

Örültem, hogy nem azt mondta, hogy úgysem fog sikerülni. Annál még az lett volna rosszabb ha azt mondja biztosan sikerülni fog, sosem szerettem ha hitegetnek. Lehet hogy sosem sikerül majd elérnem az ő szintjét, viszont ha sokat próbálkozok egy szinttel feljebb leszek a mostani énemhez képest.

-Próbáld meg újra -biztatott.

Megint felvettem az előző pózt, de most sokkal gyorsabban és magabiztosabban ugrottam felé. Nem kellett már attól félnem, hogy megsebesítem. Most is kikerülte, viszont mintha lassabban mozgott volna.

-Újra! -mondtam ezúttal én, és mintha egy apró mosolyt láttam volna a szája szélén.

A próbálkozásaim során igaz hogy nem tudtam megérinteni sem, viszont haladást értem el, mert kezdtem rá érezni a mozgására. Meglepetten tapasztalta, hogy a sokadik próbálkozásra, már megtudtam állítani abban, hogy kikerüljön. Megtorpant előttem, majd felém lépett, amin most én lepődtem meg, hiszen ki kéne védenie a támadást és nem belerohannia. Fölényesen elmosolyodtam, hisz talán végre sikerülhet. Nem is figyeltem másra, csak rá, ahogyan belerohan a késbe.  Azonban ahelyett hogy belerohant volna, váratlanul kirakta a lábát bal oldalra és fordult egyet, ezzel mögém kerülve. Ütődést éreztem a bokámnál, ahová lepillantva csak egy plusz végtagot láttam, majd utána már csak az esésemet érzékeltem. Kid kigáncsolta a lábamat, ezért estem el.

-Majdnem! -fogtam a fejem mérgemben.

-Attól még messze vagy -csóválta a fejét -Nem ez a legnagyobb sebességem -nyújtotta nekem a kezét, s felsegített a földről.

-Sejthettem volna -dünnyögtem mélabúsan, mire a fejemre tette a kezét és szokásához híven most is összekócolta a hajamat.

-Ebben az is szerepet játszik, hogy több éves tapasztalattal rendelkezem, mellesleg még az ördöggyümölcsömet is használhatom, elvégre ez itt -kocogtatta meg a kezemben szorongatott pengét -fém.

-Tudom hogy fémből van! -morogtam neki, mert úgy nézett rám, mint egy hülyére, csak azért mert megfordult a fejemben a gondolat, hogy győzhetek.

-Igazából -húztam ki magam -Okosabb vagyok nálad -dicsekedtem előtte.

-Ezt meg sem hallottam! -fogta be a füleit, mire csak hangosabban kezdtem kiabálni neki a saját mondanivalómat.

Külső szemszögből csak két idiótát lehetett látni, akik civakodnak valamin. Nem tudom, hogy látta-e valaki ezt a jelenetet egyáltalán, de nem érdekelt, mert jól éreztem magam.