Azóta az eset óta Kid nem beszélt velem. Miután átölelt csak úgy ott hagyott engem száz meg száz kérdéssel a fejemben.

Most akkor kibékültünk? Minden a régi lesz? Mit fog tenni Daichivel? Akarom én ezekre a választ egyáltalán tudni?

Kizártam a rengeteg gondolatot a fejemből és inkább a hal sütésével foglalkoztam. Heat hordta nekem ide a halakat, amiket kifogott.

-Itt van még egy adag -rakta le mellém a hatalmas kupacot.

-Miért hozol ennyit?! -meresztettem nagy szemeket a halomra, ami felért egy kisebb sereg élelmével.

-Ez lesz a kajánk, ezért gondoltam hozok én is egy keveset -mormogta durcásan az orra alatt.

-Is?! -kérdeztem vissza azonnal.

-A többiek is akartak segíteni -mutatott hátra a válla felett, ahol még vagy hatan hoztak egy-egy ilyen kupacot.

-Ti szórakoztok velem?! Adok én nektek! -fogtam meg az egyik halat és képen dobtam vele az ősz hajút, aki csak vigyorgott ezen.

-Menjetek a picsába! -ültem vissza a tűz mellé.

Heat kuncogott egy sort, majd lehuppant mellém és a már megsült halakat eszegette.

-Most akkor szent a béke köztetek? -csámcsogott mellettem.

-Ki tudja? -vontam meg a vállam -Mellesleg, ne zabáld már fel az összeset! -szóltam rá, mert már a harmadikért akart nyúlni.

-Éhes vagyok -fogott meg egy újabbat, majd a szájához emelte.

-Ha megeszed, kinyírlak! -fenyegettem meg, de nem hatott, mert közelebb emelte a szájához, aztán hirtelen bekapta az egészet.

-Legalább a szálkát vedd ki belőle! -szóltam rá dühösen.

Lassan rágni kezdte, majd mikor roppanást hallott benyúlt és kivette. A szemem elé tartotta a szálkát, majd vigyorogva lenyelte azt, ami a szájában volt.

-Ennyi volt -álltam fel -Most már biztos, hogy kinyírlak! -ugrottam rá a meglepődött őszhajúra.

-Idehozol nekem egy tonna halat és elvárod, hogy megsüssem, aztán jól bezabálod?! -rángattam meg a ruhájánál fogva- Te kis...!

-Mi a frászt csináltok? -érkezett az egyszerű kérdés mellőlünk.

-Heat megeszi az összes halat, így nem tudok dolgozni! -panaszkodtam -Vigyétek már el! -mondtam, majd kissé felpillantottam.

Mikor megláttam ki kérdezett, a további része a panasz áradatomnak odabent rekedt. Rögvest elengedtem az alattam fekvőt és leszálltam róla.

-Csak küldd el... -fordultam a tűz felé.

Nem láttam mi történt, csak annyit észleltem, hogy Heat már elment.

-Hát te? -néztem meglepetten Kidre, aki leült mellém és a késért nyúlt.

-Segítek neked -mondta, majd lassan felvágta a halat.

-Ne úgy fogd - állítottam meg mielőtt még szétcincálta volna az egészet.

-Valahogy így -mutattam meg neki, hogy hogyan is kéne.

Utánozta a mozdulatot, így rendesen feltudta vágni.

-Most jól csinálod -mondtam neki, majd a saját halammal kezdtem foglalkozni.

Csak a tűz ropogását lehetett hallani. Csendben filézte a halakat, én pedig sorban felpakoltam őket a tűz fölé.  Épp a következőt raktam volna fel, mikor egy kis kavics koppant mellettem, majd még kettőt ugrott, aztán megállt. Felnéztem abba az irányba amerről a kavics jött. Csak egy fa állt ott. Már majdnem elnéztem róla, mikor Heat kibukkanó fejét véltem felfedezni mögötte. Bőszen vigyorgott magának, miközben mutogatott. Nagyrészt csak a saját perverz gondolatait mutogatta Kidről is rólam. Egy újabb "akciót" próbált elmutogatni , mikor meguntam és felé mutattam, aztán jól láthatóan elhúztam a nyakam előtt az ujjam. Ő csak elhúzott szájjal visszabújt a fa mögé. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hogy végre abbahagyta a gyerekes viselkedését. Egy újabb halért nyúltam, de nem fogtam meg semmit. Oldalra pillantottam, ahol Kid az utolsó halat filézte ki.

-Gyors vagy! -kiáltottam fel meglepetten.

Felpillantott kissé, majd mikor elfogytak a halak, csak ennyit mondott:

-Lehet kissé beleéltem magam -túrt bele a hajába kisfiús zavarában.

-Nagy segítség voltál, köszönöm! -hálálkodtam neki, mire ő elmotyogott egy "semmiség volt"-at.

-Szerintem visszamegyek a többiekhez -tápászkodott fel, majd rám nézett -Boldogulsz egyedül?

-Persze, csak felrakom őket aztán kész vannak. Menj csak nyugodtan -intettem neki egyet.

Nagy léptekkel elsétált a legénységéhez, akik között ott volt Killer is. Pár percig még őket bámultam, majd a halakkal kezdtem újra foglalkozni. Eközben Heat újra idesomfordált.

-Hogy ment? -érdeklődött, aztán mikor nem figyeltem elcsent egy sült halat.

-Te sosem adod fel? -sóhajtottam fáradtan.

-Ahogy mondod -kezdett el teli szájjal beszélni.

-Előbb nyeld le! -szóltam rá, mire nyelt egy hatalmasat és egy újabb hal tűnt el a gyomrában.

-Te vagy a halak réme -dobtam félre a kést, majd megtámasztottam magam a hátam mögött a kezeimmel.

Oldalra döntötte a fejét és láthatólag gondolkozni kezdett rajta, aztán váratlanul vihogva feküdt el a földön. Értetlenül pásztáztam, hogy mégis mi baja lehet, de csak nevetett.

-Te tényleg vicces vagy! -nyögte ki nehezen a nevetéssel küzdve.

-Hagyd már abba! Mindenki minket néz! -csapkodtam meg a nevetőgörccsel küzdő idiótát.

A végén már én is nevettem. Körülnézve csak azt láttam, hogy mindenki jól érzi magát. Rájöttem, hogy imádom ezeket az idiótákat.