Miután megvertem Kidet és a sziget közelébe is eljutottunk, utána csináltam egy gyors ebédet nekik. Mikor végeztem nagy zajra kaptam fel a fejemet, ezért kinéztem és egy eléggé furcsa látvány fogadott. Az egész szigetet sötét felhők vették körül. Minél közelebb értünk annál ijesztőbbnek tűnt ez a hely.

Lehorgonyoztunk, majd szépen lassan mindenki elszállingózott a hajóról. Utolsóként én is ugyanezt tettem. Egy csapatban mentünk a sziget federítésére. Kid ment legelöl, akit szépen sorban követett mindenki. Heat lemaradozott, ezért mellettem kötött ki. Diszkréten megbökte a vállam, hogy ráfigyeljek. Amint ez megtörtént egy papírfecnit csúsztatott a kezembe. Kivettem onnan és széthajtogattam. Egy rövidke üzenet állt benne:

"A hajón van"

Fogalmam sem volt mit jelentett az üzenet. Szemöldökráncolva pillantottan fel rá, hogy magyarázatot kapjak erre. Ősz hajú barátom mutogatni kezdett nekem, de nagyon rossz vagyok barkóbában. Látta rajtam, hogy ez így nem megy, ezért halkan odasuttogta nekem.

-Daichi.

Eszembejutott hogy meg sem kérdeztem mi lett vele és Kid sem firtatta nagyon. Lehet pont ezért. De azért elmondhatta volna, hogy a hajón van az, aki meg akart ölni.

-Miattad nem mondta -mondja, mintha csak a gondolataimban olvasna.

-De akkoris.. -emeltem fel a hangom, mire ő lecsendesített.

-Shhh! -rakta az ujját a számra.

Néhányan hátranéztek, közöttük Kid is, aki nem tűnt valami boldognak.

-Beszéljük meg ezt máskor, jó? -néz rám óvatosan.

Egyet bólintok, majd tovább állunk.

(...)

A sziget felderítése közben több csapatra váltunk, mert így nem jutottunk semmire. Heat, Killer és Kid voltak a csapatok vezetői. Nem találjátok ki hogy kiébe kerültem. Kid csapatába, természetesen.

Míg én elöl sétáltam Kiddel, addig a többiek mögöttünk kullongtak.

-Zavar valami? -kérdezi hirtelen, így nem tudok azonnal válaszolni neki.

-Nem, semmi -rázom meg a fejem.

A beszélgetés itt abba is marad. Csendben sétálunk tovább egymás mellett. Majd mégis csak megszólalok.

-Igazán elmondhattad volna -állok meg egyhelyben összefont karokkal, mire értetlenül visszapillant rám.

-Mit is? -ráncolja össze a homlokát.

-Azt hogy Daichi a hajón van! -préselem össze az ajkaimat mérgemben.

-Honnan..?! -nézett rám dühödten, majd leesett neki -Heat mondta, nem igaz?

-Teljesen mindegy hogy ki mondta! Neked kellett volna... -halkulok el a mondat végére.

-Azt mondod én vagyok a hibás, mert te mindenről tudni akarsz?! Gondolkodj már! -ordította le a fejemet.

-Miért, talán az én hibám?! -folytatom a kiabálást.

-Ha te nem lennél, akkor nem kéne a legelső helyen kidobnom az egyik társamat! -üvöltötte a képembe a szavait, amik nagyon fájtak.

Nagyot nyeltem, mielőtt még mondtam volna valamit, majd kifújtam a bent ragadt levegőt és felnéztem az arcára. Döbbent volt. Tehát látja, látja hogy könnyes az arcom. Nem sok kell és tényleg elsírom magam. Miért kellett ezt mondania? 

-Shiori -nyúl felém a kezével, de meghátrálok.

Ez túl sok volt nekem, csak annyi kell hogy hagyjon békén.

-Várj, Shiori! -fogja meg a vállamat.

-Azonnal engedj el! -üvöltök rá sírva, majd hátat fordítok neki és futni kezdek egy irányba.

Teljesen mindegy hogy merre megyek, csak őt ne kelljen látnom...