Nem sokkal a Daichis incidens után megérkeztünk a felszínre, a minket védő buborék pedig kipukkant. Nos legalább ez is le van már tudva és nem kell attól rettegnem, hogy mikor fulladok meg a víz alatt.

Folytonos munkám mellett próbáltam betartani Kid kérését és elkerülni azt a kalózt, de valamiért mindig éreztem hogy a közelemben van. A szemem sarkából láttam őt, akárhová is mentem.

Végül jónak láttam ha inkább a dolgomat végzem, úgy legalább a többiek szeme előtt vagyok. A padló feltakarítása mellett döntöttem.

Már jó ideje törölgettem, mikor megint éreztem hogy itt van valahol a közelben. Hiába néztem körül sehol sem láttam Daichit.

A biztonság kedvéért inkább elpakoltam és átmentem a konyhába.

-Mit is csináljak? -töprengtem hangosan egymagamban.

-Esetleg a dolgodat -érkezett a gúnyos válasz mellőlem.

-Mégis mire gon... -néztem jobbra, de a látottak hatására inkább gyorsan elhátráltam onnan.

-Mi..mi...mit keresel itt? -dadogtam félelemmel telve.

-Semmit -vigyorodott el sunyin.

Közeledni kezdett hozzám, mire az asztalon lévő kést megragadtam és magam elé tartottam.

-Biztos vagy benne? -nevette el magát, majd megmarkolta a kés pengéjét.

Kirántottam a kezéből, mire egy hatalmas vágás nyom helyezkedett el a tenyerén. A lecsurgó vért lenyalta róla, majd rám nézett.

-Bocsánat -motyogtam sebes kezét bámulva.

-Nem fájt -vonta meg a vállát közömbösen.

-Vérzel -suttogtam rémülten bámulva a mély sebet a tenyerén, amivel ő nem igazán törődött.

Értetlenül rám nézett, majd sóhajtott.

-Akkor kötözd be -nyújtotta felém a kezét.

Idegesen előkerestem az elsősegély dobozt a szekrényből. Közben jópár dolgot lelöktem, amit ciccegve szedett fel utánam Daichi.

Leült a székre én pedig elé. Először letöröltem vizes ronggyal a kezét, majd vattát raktam a sebre és gézzel rögzítettem.

-Kész van - szóltam neki, mert a kezét még mindig az ölemben tartotta.

Kiemelte onnan, bár nem a legjobb helyre rakta. Az arcom egyik oldalára simította a tenyerét, mire elvörösödtem.

Ő ellenség! -ordította a belső énem, de süket fülekre talált.

Amikor arcomat vette szemügyre csak egy halk "tchh" hagyta el a száját, mikor meglátta vörösségem. Arcával olyan közel jött, hogy ajkaink súrolták egymást.

-Hiszen csak egy kölyök vagy -suttogta a számba elégedetlenül.

Már szólásra nyitottam ajkaim, mikor lecsapott és nyelvével befurakodott a számba. Lassan minden erőszak nélkül térképezte fel a számat. Hiába volt lágy, ezt nem szabadott. Mikor beugrott hogy mit mondott Kid azonnal ellöktem magamtól.

Mikor újra felém hajolt, felálltam az asztaltól és elhátráltam tőle. Arcán látszott hogy már valami nincs rendben, ezért inkább csöndben maradtam, nehogy felbosszantsam.

-Mi bajod? -könyökölt fel az asztalra.

-Ez nem lehet! -kezdtem el ellenkezni.

-Azért mert a kapitány megtiltotta? -nevetett fel jóízűen -Hülyeség.

-Mégis csak a kapitány...

-Kit érdekel?! -csattant fel, felállva az asztaltól.

-Most már nagyon elegem van belőled -lépett elém, majd hirtelen a hajamnál fogva megragadt és kirángatott az ajtón.

Odakint mindenki ránk kapta a tekintetét, még meg is álltak a munkában.

-Gyere elő Kid! -ordítozott mellettem Daichi.

A vörös hajú vezérünk ráérősen lépett ki a tömegből, majd mikor meglátott engem idegesnek tűnt.

-Hát itt vagy -vezette végig szemeit gúnyosan Kiden.

-Ne csináld a bajt -figyelmeztette őt.

-Itt az egyetlen bajkeverő ez a lány -állított maga elé erőszakosan.

A hajamat még mindig nem engedte el és mivel magasabb volt nálam, ezért lábujjhegyen kellett állnom, hogy ne fájjon annyira.

-Mi a fenét csináltam? -nyöszörögtem.

-Hallgass -húzta meg a hajam -Rég halottnak kéne lenned. Mi lenne ha én ölnélek meg? -húzta ijesztő mosolyra a száját.

Kitágult szemekkel néztem rá. Meg fog ölni. Gondolkodni sem volt időm, mert kihúzott a korláthoz és felállított rá.

-Úgy hallottam nem tudsz úszni. Bár ha előtte megöllek, esélyed sem lesz -lökött meg kissé, ami miatt majdnem leestem.

-Most már elég legyen -emelte fel a hangját a kapitány.

-Azt én döntöm el mikor elég -nyomott még jobban a szélére.

Zsebéből elővett egy kést majd nyakamnak szegezte.

-Utolsó kívánság? -kérdezte önelégülten.

-Lenne -válaszoltam röviden.

-Tényleg? -nevette el magát- Akkor hallgatlak.

-Gyümölcs használó vagy nem igaz? -kérdeztem teljesen ártatlanul.

-Igen, az vagyok -válaszolt.

-Akkor dögölj meg -mondtam neki kedvesen.

Mire megértette a mondatot, addigra én már magammal rántottam. Két lépést tettem hátra, aztán már együtt zuhantunk a vízbe. A kezében lévő kés szerencsétlenségemre beleállt az oldalamba. Iszonyúan fájt, de nem engedhettem el Daichit. Most még nem..