Boldogan távoztam az üzletből, míg a vöröske bosszúsan trappolt utánam. Amiket vásároltam nem igazán voltak pénztárca barát árban. Szó szerint kiforgattam a vagyonából szerencsétlen kapitányunkat.

-Soha többet nem megyünk egy üzletbe sem -ciccegett mellettem.

-Pedig én szeretnék -limbáltam a kezemben lévő teli szatyrokat.

-Ezt nem akarom hallani -zárta le a témát ezzel a mondattal.

-Oké -ugráltam egyik lábamról a másikra.

A többiek magukban felmérték a helyzetet, majd jót nevettek a kapitányon. Olyanokat kérdeztek, hogy "azért ugye maradt pénzünk?" vagy pedig "az egész üzletet meg vetted neki kapitány?". Kid nem igazán örült annak, hogy nevetség tárgyává tettem őt, a hű legénysége előtt.

-Hé, menjünk nézzünk körbe -vigyorogtam a többiekre, akik vállukat vonogatva mentek a sziget belseje felé.

A dühöngő kapitány idővel lenyugodott és beletörődött abba, hogy elvertem az összes pénzét ruhákra. Sorra jártuk az utcákat, információt keresve a szigetről. Több helyre is bementünk, de senki sem szeretett volna nekünk akármit is elárulni. Sejtésem szerint közutálat tárgyai voltunk. Már régóta van ez így, hogy az emberek és a halemberek nem jönnek ki túl jól. Mindkét faj fél egymástól. Már voltak ez ügyben intézkedések, ezért lett Jinbei a tenger lovagja Shichibukai. A viszonyok azonban még így sem változtak.

Üzletről, üzletre ugyanazzal a mondatokkal küldenek ki minket. Unalmas. Az utolsó hely egy kocsma, ahol a pultos nemlegesen rázza a fejét, miszerint nem szolgálhat újdonsággal nekünk. Kidnek elszakadt a cérna, rávicsorgott a pultosra és kikapta a pult mögül. Rengeteg szitok szóval illette az öreget, aki megpróbálta a lehetetlen, kiszabadulni a vörös veszedelem karjaiból. Gondolom mondhatom, hogy nem sikerült neki.

Én eközben odasétáltam két kedvesebbnek tűnő halemberhez és udvariasan feltettem nekik a kérdéseimet. Először csöndben gondolkoztam rajta, hogy elmondják-e nekem, de végül az egyik megadta magát és elmondott mindent, amit tudnom kellett. Mélyen kifejeztem hálámat feléjük, majd a kis csapatunkhoz siettem, mielőtt még halálra verik azt a szerencsétlent.

-Kapitány -szólítottam meg a legnyugodtabb hangomon, mire szigorúan rám nézett.

Persze hogy dühös, hiszen megzavartam, de jó okkal tetem. ha megvan ami kell, akkor most miért is verne szét akárkit is?

-Megszereztem az információt, amire szükségünk van -mondtam, mire visszadobta a helyére a megtépázott halembert, majd érdeklődve fordult felém.

Bólintott, miszerint kezdhetem.

-Két napig tart mire beáll a log -kezdtem a fontosabbakkal- Mellesleg szükségünk lesz egy másikra, mivel az Új világban másikat használnak -mutatok Killer kezére, amin a log pose pihen -Ott van hogy más az elektromos mezőjük, vagy nem mutatja ki teljesen. Az új loggal egyszerre három szigetet is betudunk mérni és aszerint választhatunk, merre megyünk tovább -tájékoztatom őket, majd még hozzá teszem a következőt -A szigeten élők nem szeretik túlságosan az embereket, szóval fogjátok vissza magatokat és ne balhézzatok. A halemberek általában békés lények, de ha megzavarjátok a nyugalmukat ellenünk fordulhatnak. Szóval... -emelem fel az ujjam- Maradjatok nyugton!

Mindegyikük bólint miszerint értette, de a vöröske csak félredöntött fejjel bámul el mellettem. Hátra fordulok, hogy megnézzem mi lehet ennél fontosabb, hiszen ő akarta ennyire az információkat. A falat nézi, amin plakátok vannak. Ott van ő, Killer, Heat és én is. Hm.. jobb képet is kirakhattak volna rólam. Álljunk meg egy percre... mi a fenéért vagyok én ott?!

-MI A FRANC?! -üvöltök fel idegességemben és már szaladok is a pult felé, amit könnyen átugrok, majd letépem az engem ábrázoló lapot.

Apró darabokra cincálom, hogy még véletlenül se legyen felismerhető. A mozdulataimat mindenki végig követte, ami miatt kissé feszengve állok ott. Vöröskéék csak nagyokat pislogva meredtek rám.

-Menjünk ki -másztam vissza a túloldalra.