"-Nos, milyen napotok volt?"

Senki sem válaszolt, csak meredve bámultak rám, mintha azt közöltem volna velük, hogy tengerész vagyok.

-Felejtsétek el -ráztam meg a fejem, majd felálltam az asztaltól és a mosogatóba raktam a koszos tányért.

-Majd mosogassatok el -intek még gyorsan hátra, mielőtt kimegyek.

Még nincs sötét, csak hideg van. Vállamat dörzsölgetve vonultam lefelé a lépcsőn. Lent kerestem egy kis pokrócot, amivel betakarózhatok. Felmásztam a "kényelmes" ágyikómba, jól betakargattam magam és megpróbáltam elaludni.

(...)

Újabb lábdobogások, megint valaki bejött. Ez már a sokadik ember ebben az öt percben. Miért nem tudnak egyszerre lejönni és utána csöndben maradni? Valakinek mindig be kell rontania azon a rohadt ajtón és természetesen fel kell keltenie. Így egyáltalán nem tudok aludni. Oké, új terv. Takaró le, ajtón ki.

Aprókat kopogok , mire egy hatalmas árny jelenik meg előttem kérdő tekintettel.

-Bemehetek? -kérdezem idegesen, mire félre áll és fejével biccent egyet.

Meztelen felsőtesttel áll előttem és félredöntött fejjel gondolkozik azon, hogy megkérdezze-e mi bajom van vagy inkább ne.

-Nem tudok aludni -tűröm hátra az arcomba lógó tincseket, hogy ne zavarjanak.

-Aha -bólogat, de nem látom rajta az érdeklődés parányi jelét sem.

-Állandóan ki-be mászkálnak és nem tudok miattuk egy percet sem aludni -fakadok ki teljesen, mire kotorászni kezd a fiókjában és elővesz egy pakli kártyát.

-Akarsz játszani? -lövell felém kérdő pillantásokat, aztán leül az ágyra.

-Nem tudom hogy kell -húzom össze a szemöldökömet bosszúsan, mivel eddig nem ez volt a téma.

-Párkereső, azt mindenki ismeri -mosolyog fel rám, majd megpaskolja a mellette lévő helyet -Ha nyersz maradhatsz és megengedem, hogy az ágyamban aludj. Ha vesztesz vissza kell menned és lesz egy külön kérésem is.

-Oké -egyezek bele azonnal, hiszen egy kényelmes ágy a tét, ahol nincsenek zavaró tényezők.

Miután megkeverte a kártyákat, kiosztja a lapokat, majd a megmaradt paklit lerakja közénk. Ő azonnal lerakja az első párját és húz. Én is húzok, de nincs párom továbbra sem. Így megy ez egy darabig, amíg el nem fogy a pakli. Utána egymás kezéből húzzuk a lapokat.

Szerencsétlenségemre nálam négy lap van, míg nála csak három. Igen páratlan, mivel van a kártyák között egy aminek nincs párja. A "fekete Péter". Ő jön a húzással, lassan végigjárja az ujjaival az összes lapot, eközben a reakciómat lesi, hátha elárulom magam. Jobbról a legszélsőt kihúzza. Fenébe, egy pár!

Most én húzok. Elveszek egy nekem tetsző lapot, majd lerakom a két egyformát magam mellé. Ő következik. Egy utolsó lapja maradt, ha most a jó lapot húzza ki, akkor én vesztek.  Becsukott szemmel várom, hogy elvegye az egyiket. Eggyel kevesebbet tartok már a kezemben, mire lassan kipislogok. Elvette a "fekete" lapot. Egyetlen "chh" hagyja el a száját, majd összekeveri a két lapot hogy ne tudjam beazonosítani melyiket húzta előbb. Pókerarccal bámul engem, várja a lépésemet. Egyik lapról a másikra emelem az ujjam, de semmi reakció. Meredten figyelem a két lapot, hátha átsejlik a hátulja, de nem.

-Akkor is nyerek! -kiáltok fel harciasan, majd elveszem a bal oldali lapot.

Megfordítom és ott van. Hogy mi? A nekem kellő lap, a párom. Nyertem. Diadalittasan elmosolyodok, mialatt Kid fejcsóválva néz rám. Erre biztos nem számított!

-Gratulálok, nyertél -könyököl fel -Az ágyamban aludhatsz.

-Pihe puha ágy -kezdek el dörgölőzni a párnához, mikor lehuppan mellém a vöröske és betakarózik.

Gyanúsan méregetni kezdem, hiszen arról volt szó hogy én alszom itt.

-Miért fekszel itt? -bököm meg a vállát.

Lustán felpillant rám, majd elkezd beszélni.

-Arról volt szó, hogy itt aludhatsz, arról egyáltalán nem, hogy én máshol alszok -ismerteti velem az alkunkat.

-Ez egy csapda volt! -ülök fel gyorsan -Azt hittem enyém egyedül az ágy -keseredek el.

-Ilyen az élet -fordul át a másik oldalára.

-Hülye perverz! -rúgom le a lábammal az ágyról, mire nagy puffanással földet ér.

Szétterülök rajta gyorsan, mielőtt még visszafeküdne és magamra húzom a takarót. Jobbnál jobb szitok szavak hagyják el a száját.

-Mi a faszomat csinálsz?! -dörren fel, mire én csak féloldalasan megjegyzem.

-Ilyen az élet.

Haját tépkedi kínjában, mikor végre ő is halkan megszólal.

-Ja, ilyen -ezután már csak azt érzem, hogy hatalmas testével rám fekszik.

-Kid! Agyon nyomsz -nyöszörgöm alatta.

-Shhh, aludnék -morogja a fülembe.