Azok ketten végeztek a veszekedéssel, illetve már a harc is alább hagyott, már majdnem mindenkit levertek, de akkor sajnos megérkezett az erősítés.

Sokan vannak. Pár ember harminccal szemben, nem igazán igazságos.

-Nem segítünk? -pillantottam fel kérdőn a vörös hajú kapitányunkra.

-Nem -nyújtóztatta ki a kezeit.

Akkor várunk. Hogy mire? Természetesen arra, hogy végezzenek és mehessünk.

-Hívjatok ide egy admirálist és egy csatahajót! Megmutatjuk nekik, hogy milyen az mikor szembeszállnak velünk! -utasította üvöltve az alárendeltjeit egy másik tenryuubito.

-Feldühítették a tenryuubitokat! Meneküljünk! -rohantak ki a teremből  sikítva az emberek.

Az előbbi szőke férfi és szalmakalapos  együtt harcoltak, de az megakadályozta őket, hogy a saját társuk majdnem levágta a fejüket. Nos ha a fejüket nem is, de a színpadon lévő gömböt ketté vágta. Ömleni kezdett mindefelé a víz, de a licitház igazgatója továbbra is csak tétlenül álldogállt.

-Pont ahogy a szóbeszédekben -szólalt meg mellettem Heat, mire kíváncsian felkaptam a fejem.

-Igazi őrült a srác -mosolyodott el a kapitány egy pillanatra.

Mintha nem lett volna elég ember idebent, ekkor érkezett meg még három kalóz, ugyanúgy repülőhalon utazva. Az egyik egy nő volt, a másik egy csontváz, a harmadik pedig fent állt a beszakadt tető szélén, mindenfélét kiabálva, addig amíg be nem lökték és le nem esett, pont az egyik égi sárkányra.

-Apám! -kiáltotta ezek szerint a lánya.

-Usopp, Robin, Brook -szólította nevén a most érkezőket Luffy.

-Most már mind itt vagyunk, de sietnünk kéne különben egy admirálist küldenek ide -mondta a narancssárga hajú lány, miközben leütötte az egyik felé tartó katonát.

-Már itt vannak -szólalt meg a foltos sapkás férfi a sorokban -Már azelőtt itt voltak, mielőtt kiütöttétek őket. Nem tudom, hogy kit akarhattak elkapni, de kétlem hogy tudták volna előre hogy laposra verik az égi sárkányokat -nézett rájuk.

-Te vagy Trafalgar Law -jelentette ki Robin -Luffy, ő egy kalóz!

-Illetve az ajtónál álló férfi -mutatott felénk -Eustass Captain Kid!

-Neki van magasabb díja, mint neked! -kiáltotta az egyikük.

-Most hogy idáig fajultak a dolgok, elég ha megölöm a sellőt akit megakartok menteni!-rikoltotta magas hangján a női tenryuubito a színpadról, miközben egy pisztolyt szegezett a sellő fejének.

Az akvárium már ketté volt vágva, így a felső részei kilógtak a vízből, de a robbanó nyakörv még mindig rajta volt, így nem tudott volna elmenekülni.

-Az 500 millió beli! Lady Sharlia kérlek várj egy kicsit! Még nem kaptuk meg a portéka árát -kérlelte kedvesebb hangján a licitház igazgatója.

-Csöndet! -fogta rá a pisztolyt, majd egyszerűen lelőtte -És most végzek veled, te hal!

-Keimi-chan -hallattszott a kétségbeesett hang a szőke férfitól.

-Pusztulj -húzta hátra a ravaszt, de el már nem sütötte.

Váratlanul hátraesett a létrával együtt, amin eddig állt. Valami nagyon furcsát éreztem az előbb, de nem tudnám megmondani, hogy mit. A mögötte lévő falon egy hatalmas lyuk keletkezett és egy öregember sétált át rajta egy óriással az oldalán.

-Ezt nézd meg óriás barátom. Tiszta felfordulás az egész terem. Úgy látszik vége az árverésnek. Most, hogy szereztem egy kis pénzt visszamegyek a játékterembe -nevetett fel hangosan, aminek okát senki sem értette, ezért továbbra is lefagyva álltak egyhelyben.

-Örült vagy öreg -sóhajtott fáradtan az óriás.

-Úgy látszik nem kívánt figyelmet kaptam -nézett körül a teremben.

-Rayleigh? -kérdezte meglepetten a gyojin.

-Rayleigh? A hajó burkoló? -nézett a gyojinra a kicsi rénszarvas, aki ott ült a sérült gyojin mellett.

-Heh? Te vagy az Hachi? Mi történt veled? -kezdte el kérdésekkel bombázni -Hol szerezted azt a sebet? Ó, mindegy nem kell elárulnod.

Felmérte a sebesülteket és a körülményeket és megfogalmazta magában, hogy vajon mi történhetett.

-Tudom már mi történt. Ti mentettétek meg ugye? -fordult a szalmakalapos csapathoz -Nos, akkor..

Mint az előbb a nőnél, most is éreztem valamit, mert mindenki összeesett a teremben. Ez az öregember egyáltalán nem átlagos!

-Ez az alak.. -szorította össze a száját Kid.

Mindenki tehetetlenül nézte, ahogy elterülnek a katonák. Nem tudták felfogni, hogy mi történhetett. Az öregember Luffyhoz kezdett beszélni.

-Már vártam, hogy találkozzunk! -tárta szét mindkét karját.

Szó nélkül odasétált az akváriumhoz, majd szemügyre vette a sellő nyakán lévő robbanó nyakörvet. Az egyik ujjával megérintette, aminek hatására kattogni kezdett a szerkezet. Halkan kattogott, aztán felrobbant.

-Mi a?! -tátottam el a számat.

A törmelékek ide oda csapódtak, ezért nem lehetett semmit sem látni. Amikor abbamaradt, látni lehetett hogy semmi baja sincsen se a lánynak, se az öregembernek.

-Ne haragudjatok, biztos csak nézelődni jöttetek -kért bocsánatot tőlünk, miközben felénk tartott.

-Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen nagyágyúval futunk itt össze. Semmi kétség ez a sötét király Silvers Rayleigh -fejezte ki elismerését Kid a sajátos módján.

-Nem szeretem azt a nevet. Megteszi az öreg burkoló mester Ray-san is -hajolt le a gyojin mellé -Ugye nem fogsz meghalni Hachi?

-Hálás köszönetem srácok, hogy kisegítettétek a barátomat -mosolygott rájuk.

-Hé, öreg! Miért akartál velem találkozni? -kérdezte a szalmakalapos fiú összehúzott szemöldökkel.

-Később elmondom, most mennünk kéne -állt fel.

-Főnök, teljesen körbe vettek minket -súgta oda Heat a kapitányunknak.

-Nem csak belerángatnak minket, hanem már a bűntársaiknak is néznek minket -sóhajtotta Trafalgar, amikor meghallotta a tengerészek hangját kintről.

Odakint valamelyik tengerész egy kihangosítóval beszélt, hogy hallhassuk a felhívását.

-Már látom hogy a kölyök minden porcikája őrült, ezért nem szeretnék tovább maradni és megküzdeni egy admirálissal.

-Többet már nem tudom használni azt az erőt, ezért ezt rátok bízom -vette fel a vállára a sérült polipot.

-Nem akarom, hogy egy öreg fószer mentsen meg, de minél tovább maradunk annál többen fognak ideözönleni. Előre megyek -indult meg kifelé -Extra szivességként megmentelek titeket. Gondoskodom a kintiekről, szóval nyugodtan lazítsatok.

-Ne olyan gyorsan! -állt fel a sorok közt megbúvó Law.

-Egyedül is menni fog -ment tovább a kijárat felé önfejűen a vöröske, akit követett a másik két kapitány is.

Veszekedve sétáltak kifelé, bár nem igazán értettem, miért vesznek össze egy ilyen egyszerű dolgon.

-Nem lesz baj, ha egyedül hagyjuk őket? -kezdtem el aggódni.

A többiek csak megrázták a fejüket, miszerint nem lehet ebből olyan nagy baj, elvégre gyümölcs használók. Ahogy kimondták őrült lárma hallatszott kintről. Jajjgatások, ágyúk robbanása, és fém csörömpölése.

-Három szörnyeteget küldtünk ki -néztem sápadtan a társaimra.

Amikor elült a zaj, kimerészkedtünk az épületen kívülre. Ahogy vártuk ez a három szörnyeteg jó munkát végzett. Mikor mindenki megtalálta a saját csapatát, akkor kezdődött a bomlás. Ki ki a maga társaival indult meg különböző irányokba.

Mi az egyik híd felé vonultunk. A tengerészet eközben kapott újabb erősítést, akik már a nyomunkba is szegődtek. Átfutottunk a fa tákolmányon, majd Killer és Heat sikeresen le is rombolták azt, akadályozva ezzel a tengerészeket.

-Kapitány! -üvöltötte mögöttem egy ismeretlen hang.

Hátra fordultam hogy szemügyre vegyem a szerzeményt, hátha ő is hozzánk tartozik.

-Kapitány! -ismételte meg újra a szót, a medve.

Várjunk csak... Medve?! Ez a medve beszélt!

-Mióta beszélnek a medvék?! -hökkentem meg.

-Bajod van vele?! -dörrent rám, eközben pedig fel vett egy furcsa pózt.

-Nem. Semmi bajom vele -ráztam meg a fejem azonnal.

Még csak az kéne, hogy egy medve is az ellenségemmé váljon. Így is van már elég!

-Ne a szád járjon kölyök, igyekezz! -jött a sor elejéről a parancs.

-Igenis! -válaszoltam.

Ha még egy kicsit megyünk, akkor utána már látnunk kéne a házakat és a boltokat. Mint mindig ez sem ment egyszerűen. Megjelent előttünk a semmiből egy nagyon nagy kivehetetlen alak. Kijavítom magam, berobbant elénk, ezzel nagy port kavarva. A kosz felhőben alig lehetett látni valamit, de hunyorogva próbáltam beazonosítani az ismeretlen lényt. A szél arrébb fújta a látásunkat akadályozó port, így felismerhetővé vált az eddigi ismeretlen.

Bartholomew Kuma, shichibukai.
Vérdíja: 296.000.000 beli.

Nekünk végünk...